Mióta Jay és Ben bejelentették az esküvőt, minden felgyorsult. Nem akartak várni szinte semmit. Hannah lett a fő szervező. Az én időmet lekötötte az új szórakozó hely aminek még neve sem volt. De nem hogy neve nem volt, még egyáltalán nem volt kész. Azonban rohamosan fejlődött.

Sikerült szereznem egy autót végre. Igaz hogy nem egy csúcskategóriás jármű, de én már beleszerettem a fekete kis kocsiba. Mindent tud amire nekem szükségem van.

Lou hozta haza sorra az ötösöket. Néha persze becsúszott egy egy rosszabb jegy. De ez mindenkivel előfordul. Amikor csak tudtam vele voltam. Játszottam vele, tanultunk, elvittem ide oda. Viszont egyre kevesebb időm volt rá. Volt hogy hajnalban értem haza, ő addigra már aludt. Másnap pedig elment és én még aludtam akkor. De nem hagyhattam mindent a srácokra. Mind keményen dolgoztunk. Ha kész lesz minden sokkal jobb lesz a helyzet. Sokkal több időm lesz Boora.

Egyik nap aztán elhatároztuk hogy felkészülünk az esküvőre. Migor, Liam, Zayn, Lou és én együtt támadtuk le a ruha üzleteket megfelelő szetteket keresve. Migor volt az első aki már talált is egy elegáns öltözetet a barátnőjével akinek olyan furcsán idióta vigyora van amit egész nap nem tud levakarni a fejéről. Migoron csüng és olyan mint egy elbaszott pincsi kutya. Nem szoktam az emberekről ilyen véleménnyel lenni, de ez a lány borzalmas. Nem értem Migort. Egy egy szőkenős megnyilvánulásánál csak Liamre nézek akin látom hogy ugyanazt gondolja amit én. Talán beszélnem kellene erről Migorral, de nem akarom megbántani.

Lout nem nagyon kötötték le az ingek, öltönyök. Folyamatosan elkóborolt ami igencsak megnehezítette a vásárlást. Egyre feszültebb és feszültebb lettem.

- Louis! Mostmár tényleg hagyd ezt abba, háromra vissza kell mennem a megbeszélésre, egyedül meg nem fogod megszerezni a ruhád! - csattanok fel idegesen. Igazából nem is Louisnak szólt. Annak hogy semmire nincs időm, hogy nem mászkálhatok vele arra amerre ő akar. Hogy éjt nappallá téve fáradtan dolgozok. És hogy hamarosan folytatnom kell, ahelyett hogy vele lehetnék. Lou ijedten pislog rám. Megáll egy helyben és csak könnyes lesz a szeme. Próbálja hamar eltüntetni előlem de látom hogy nagyon megbántottam. Hatalmas lelkifurdalást érzek. Hisz miért őt bántom? Miért az életem értelmét? A hajamba túrok majd felsóhajtok. Leguggolok elé és a kezeit a kezembe veszem.
- Ne haragudj Lou. Nagyon sajnálom. Nem akartam így rád förmedni, egyszerűen csak...ideges vagyok. De nem rád baba. Hidd el szívesen mászkálnék most veled itt, de szorít az idő és ez stresszel - húzom magamhoz. Lou nem válaszol csak átöleli a nyakam.
- Szeretlek - motyog ennyit.
- Én is - suttogok majd felveszem és együtt keresgélünk tovább.

Természetesen kicsúsztunk az időből. Louisnak egyik sem tetszett. Valamelyik kinézetre, van amelyik kényelmetlen volt neki.
- Faszomba már! Keresünk máskor! - emelem fel a hangom. - Most késtem el a megbeszélésről a menedzserrel és jó pár jövőbeli alkalmazottal.
A többiek már mind elmentek csak mi maradtunk. Megragadom Louis kezét és húzom ki az üzletből.

A kocsiban eszébe jut hogy a próbafülkében hagyta a kisautóját. Sírni kezd hangosan.
- Fejezd már be! Hozom! - szállok ki és vissza szaladok. Majd felrobbanok az idegtől. Egy pillanatra sem tudok normálisan gondolkodni. Nem emlékszem hogy valaha voltam e ilyen állapotban. Nem hiszem. Mire visszaérek és neki adom a kisautót még mindig sír. Hazaviszem, kirakom majd a gázba taposva megyek a megbeszélésre amit már jócskán lekéstem. Lőttek a megbízható, pontos ügyfél imidzsnek.

Rossz szemmel néztek rám, de végül sikerült mindent le rendezni. Alig tudtam oda koncentrálni. Végül  sírva ülök a kocsiba. Nem indulok még. Realizálom magamba hogy mekkora undorító pöcs is vagyok. Hogy lehetek ennyire gusztustalan? Mit képzeltem mikor úgy viselkedtem ma Louissal? Kit érdekel a megbeszélés, a menedzser, az új helyünk? Kit érdekel mindez ha közben így viselkedek Louissal, megbántom. Ha közben őt elvesztem. Az ujjaimat tördelve csapok az ülésbe. Soha nem viselkedtem így vele. Most sem akartam, egyszerűen ezt hozta ki belőlem az alvatlanság, a stressz. És tudom hogy ez nem mentség. Bocsánatot kell tőle kérnem. Az egyetlenemtől.

Keserű szájízzel nyitok be Lou szobájába és látom hogy a takaróba bugyolálva néz valami mesét. Rettenetesen elszorul a szívem hogy hogyan voltam képes ennyire megbántani az én kis macimat.
- Lou - suttogok és lassan mellé ülök. Ő elhúzódik ami végképp összetör.
- Kicsim..annyira sajnálom - mondom és nem tudom mit tehetnék. Olyan gusztustalan vagyok. Hogy tehettem ezt vele? Pont vele.
Egy szót sem szól. Kék szemei az ablakon ki bámulnak. Mini a feje mellett alszik békésen. Nem tudom mikor éreztem ekkora fájdalmat utoljára.
- Lou - lehelem halkan. - Szeretlek.
Óvatosan cirógatom meg a puha arcát.
- Olyan stresszes vagyok mostanában. Tudod...rengeteget kell dolgoznom és egyszerűen már azt sem tudom mikor pihentem ki magam rendesen utoljára. Bánt hogy egyre kevesebbet tudok veled lenni emiatt. Ha ez az egész le zajlik hidd el minden jobb lesz utána szerelmem. Egyáltalán nem rád voltam dühös. Csak erre a hülye helyzetre. Úgy szégyellem magam picim. Soha többé nem fog előfordulni.
Észre sem veszem hogy potyognak a könnyeim. Az ágyat bámulom végig. Most hogy felnézek, Lou kék szemeivel találom szemben magam.
- Lou - lehelem halkan ahogy megérzem édes kis ajkait az enyémen.
- Ne sírj Harry. Én nem haragszom, én nagyon nagyon szeretlek - veszi apró kezébe az arcom. Nagyujja letörli a könnyeim. Elnyílt ajkakkal figyelem. Rám mászik és teljesen átölel. Kezei a hasamat majd a combomat kezdi simogatni. Meg sem mukkanok csak csodálattal bámulom az arcát. Kedvesen mosolyog és simogat. Nem tudok elképzelni ennél jobb érzést a földön. Halkan kezd énekelni. A gyönyör fokozódik és mintha nem is ezen a földön lennék. Sosem énekelt még így nekem. Sosem csinált még ilyet az én Loum. Érzem lecsukódni a szemeim, mintha ólom ragadt volna rá. Könnyűnek érzem magam. Minden egyes testrészem bizsereg ahogy meleg keze érint. A halk, magas, picit rekedtes hang pedig elbódít. A következő pillanatban már békésen alszok.

Az apró kezekre kelek, melyek a hajamba túrnak. Egy puha nyelvecske nyal végig ajkaimon amik azonnal elnyílnak.
- Lou? - suttogom a nevét, mire csak egy édes kuncogás a válasz. Az egész testével rajtam fekszik és éppen...csókolgat. Reggeli merevedésemnek képtelen vagyok parancsolni hogy nyugodjon meg. Ahogy Lou feneke neki simul egyszerűen nem tudok mit tenni. Kezei a hajamban vannak és terpeszt, úgy ül rajtam.
- Lou… - nyögök fel és a derekáért kapok. Akaratlanul is magamhoz dörgölöm őt jobban. Louis fejecskéje hátra csuklik picit. Én csak hevesen zihálok és elnyílt ajkakkal figyelem őt.
- Harry...ez jó nekem. De nagyon bizsereg itt - mutat az alhasára. Beletelik egy percbe míg próbálom rendezni gondolataimat. Egyszerűen égek a vágytól hogy már kifejezhessem iránta a szerelmem a legbensőségesebb módon is. Szeretnék benne lenni, átölelni közben és a lehető legnagyobb élvezetet nyújtani neki. Annyira vigyáznék rá. De nem merem. Félek hogy ezzel bántom. Hogy megijesztem, hogy fáj majd neki. Talán arra még nincs kész. Addig pedig nem fogom megtenni míg biztos nem vagyok benne hogy ez jó lesz neki. Várok akár az örökké valóságig is ha nem szeretné. Nem ez a legfontosabb a mi kapcsolatunkban. Azonban...bevezettem már máskor is a gyönyörbe. Abból pedig még nagyon nagyon sokat szeretnék nyújtani neki.
Pislog rám és a keze elmozdul az altagjához. Nem vártam hogy kimondja de megteszi.
- Harry megint szeretném azt amit a kádban legutóbb. Ha lehet - pirul el és a nyakamba bújik.
- Persze hogy lehet Louis. És ne félj kimondani amit akarsz. Ne szégyelld előttem. Nekem megmondhatod. Segítek - puszilom arcon és a hasát kezdem simogatni. Óvatos, körkörös mozdulatokkal. Imádom ahogy megrezzen és csak szuszog egyre hangosabban. Eldöntöm az ágyon és levetkőztetem lassan. Nem akarok kapkodni. Ki akarom élvezni ezt a látványt. Azt akarom hogy élvezze minden egyes pillanatát. Azt akarom hogy megértse ez egy bensőséges dolog amit csak velem csinálhat. Annyira nagyon szeretem. Puszilgatom az arcát amikor már teljesen meztelenül fekszik előttem. Jó érzés hogy ennyire megbízik bennem.
- Gyönyörű vagy Louis. Szeretlek - suttogom a fülébe.
- Nekem ez nagyon jó Harry - motyog és értem nyúl hogy megöleljem. Magamhoz szorítom majd újra elfektetem és a lábait széjjelebb teszem picit. Végig simítok rajtuk óvatosan. Érzem hogy alig kapok levegőt, hogy a lábaim közt a merevedésem egyre fájdalmasabb.
- Ez most picit más lesz Louis - simogatom a haját, combját. Elmondom neki mindig mit teszek majd vele mert nem akarom hogy megijedjen vagy ha nem akarja akkor ne kelljen.
- A számba fogom venni Lou - simítok a férfiasságára mire remegni kezd. Az a kellemes, izgatott remegés járja át a testét.
- Nagyon jó érzés lesz, ígérem. Rendben van ez, ha ezt teszem?
Hevesen bólogat és kíváncsian néz. Én a szemeit nézem ahogy a lábai közé fekszek. A számba veszem őt és figyelem ahogy megremeg az egész teste újra és újra. Ahogy halk sikkantás hagyja el az ajkait. A hasát simogatom közben. Gyengéd vagyok, minél alaposabb. Louis vonaglik és nyüszög miközben örömet szerzek neki. Ajkaim és nyelvem ízlelgetik őt. Tökéletes az íze, az illata, ahogy kinéz. Az egyik kezem hamarosan magam alá csúszik és magamat kezdem vele kényeztetni. A szám egy pillanatra sem válik el Loutól. A végső löketet az adja meg ahogyan a hajamba markolva élvez a számba. Én a nadrágomba megyek el.
Lou folyamatosan remeg és zihál. Arca kipirult és kerek szemekkel néz le rám. Elválok tőle és az ajkaimra nyalok. Louis íze olyan tökéletes.

Sokáig csak csendben pihenünk. Lou rám mászik hogy minél közelebb lehessen hozzám. Fejét a nyakamban pihenteti.
- Picur. Mondd milyen volt neked? - illesztem hosszú ujjaim a hajába.
- Furcsa volt Harry - kuncogni kezd és a hajam csavargatja. - Olyan nagyon jó volt...az érzés odalent - böki meg orrával az arcom elpirulva. Zavarban van.
- Imádlak - puszilom orron.

Megtettem ezt vele. És még meg fogom tenni nagyon sokszor. Imádtam megtenni.

Hamar elkezdtük a költözködést, és hamar még nagyobb káosz alakult körülöttem. Ezerrel ment a meló, a felújítások, a megbeszélések, ilyen papír, olyan papír. Lounak megszereztük az esküvői ruháját. Nos...káprázatos lesz.

Segítettem Jaynek és Lounak Benhez cuccolni. Én is kaptam egy szobát, bár a dolgaim nagy részét automatikusan a Louis új szobájába kezdtem berendezni. Ben roppant aranyos és megtesz mindent Johannah és Louisért. A hatalmas kertjébe elkezdett építettni egy mini játszóteret Lounak. Arra gondolok, bárcsak pici kora óta egy ilyen férfi lett volna mellette.

Benedict elvitt engem egy meccsre, ami annyira igazából nem érdekelt, mégis nagyon jól éreztem magam. Ben a legkedvesebb ember a földön. Le se tudta tagadni az izgatottságát, boldogságát azzal kapcsolatban hogy Johannah a felesége lesz, és együtt lakik majd velem, Louval. Hamar megtaláltam vele a közös hangot és nekem is jól esik egy apuka karakter. Igen, az én életemből is hiányzott ez. Ő pedig egy tökéletes apuka és egy tökéletes férj lesz.

- Harry tegyél le! - sikít Louis nevetve.
- Eszem ágában sincs letenni téged kis majom - vigyorgok. Lou a vállamon van és szaladok vele körbe az új házban. Hatalmas és gyönyörű hely. Éppen az utolsó adag cuccokat hoztuk át.
- Brumm brumm - morgok neki, mire hangosan nevetni kezd és magasabb hangon kezd ő is brummogni.
- Brumm brumm - csuklik egyet.
- Édesem - nevetek. - Miért vagy ilyen cuki? - dobom az új ágyára ami hatalmas.
- Bruuuummm - mély a hangom. Fölé mászok, őt a nevetés rázza.
- Nagy brumi - nyújtózik értem, abban a pillanatban az ajkaira tapadok. Lou lábai a derekam köré fonódnak én pedig csak csókolom, kóstolgatom finom ajkait.
- Ma baba. Randizni viszlek.
- Randizni? - virul ki az arca.
- Bizony bizony. Ugye nem bánod? - nyalok a nyakába.
- Neeehm.

Pár óra múlva indulásra készen állunk. Louval az egyen sapkánkban vagyunk amit még ő vetetett meg. Ami maci alakú. Jól beöltöztettem hiszen hideg van már. Pufi kabátjában, kesztyűben és sapiban úgy néz ki mint egy kis manó, vagy maci. Egy csomó képet készítek róla.
- Közöset is - ugrál. Mosolyogva guggolok le mögé. Átölelem a hasát és a kamerába mosolyogva lövöm el a képet. Azonnal beállítom háttérnek. Ez a kedvenc képem ami valaha készült.

A kocsimmal megyünk a nyugodt kis cukrászdába. Nem voltunk még itt, de tudom hogy Louisnak tetszeni fog. Ugyanis ez nem egy egyszerű cukrászda. Ezen a helyen macskák mászkálnak az emberek között. Nos, abban biztos vagyok hogy a kis maci imádni fogja. Mikor megérkezünk már a táblák láttán lelkes lesz.

- Harry nézd mennyi cica van a táblán!
- Bizony baba - parkolok le és hamarosan kézen fogva megyünk be.

Finom karamella és vanília illat terjeng. Nincsenek sokan, és kis boxokat is lehet választani.
Helyet foglalok az egyikben magunknak és hamar mellénk szegül két cica. Louis ámul, bámul és hihetetlen milyen örömet okoz neki csupán ez a két kis állat. A cicák rajonganak az én Loumért és hamar össze barátkoznak vele. El sem akarnak mozdulni onnan. Lou nagyon boldog. Rendelek magunknak sütit és innivalót. Beszélgetünk, jól érezzük magunkat és kiengedjük kicsit a feszültséget.

Otthon aztán Lou hamar elaludt és utolsó mondata egész este a fejemben járt.

" Köszönöm hogy szeretsz Harry "

Sziasztok! ❤️
Hogy tetszett a rész?

Mindenkinek nagyon jó nyarat kívánok! Pihenjetek amennyit csak tudtok! Töltődjetek fel.😎❤️

( Ha érdekel hogy a történeteimmel mi lesz, olvasd el az oldalamon, most tettem ki! ❤️ )

Legyen szép napotok!
❤️❤️❤️

(2019.06.17.)