Teltek a hetek, az időjárás egyre hidegebb lett. Közeledett a tél. Nagyon sok energiám és időm lekötötte a saját szórakozó helyünk megalakítása. Migor, Liam, Zayn és én éjjel nappal egy minden szempontból megfelelő helyet kerestünk. Mikor megtaláltuk végre, rengeteg papír és egyéb munkánk akadt vele. Gemma nővéremnek  voltak kapcsolatai amit ki is használtunk a felújításhoz.
El kezdhettük megtervezni a helyet.  

- Ez a hely kizárt hogy zöld maradjon, olyan mint a hányás - fintorog Migor az üres teremben állva.
- De igazán jó a kialakítása, és hatalmas üvegablakok előnyösek ide - járkál Liam.
- Én csakis fehérnek tudom elképzelni.
- Mondasz valamit - biccent nekem Migor.
Liam feljegyzi az ötleteket és hamarosan mehetünk ebédelni. Egy gyors kajáldára esik a választás.

- Hazz, Migor nem akartok ma nálunk vacsizni? - tolja be a burgerét Zayn.
- Nem lehet. Jay erre a vacsorára készül tegnap óta.
- Miért?
- Meg van hívva Ben. Bár nem értem mire ez a nagy felhajtás. Sokszor kajált már nálunk - von vállat Migor.

Liam Zayn vállára dől és telefonozik. Én lassan eszek, és azon gondolkozok vajon mikorra tudunk az egész helyből bevételt nyerni. Gemma ismerőse nagyon sokat segített már most. Meneddzsel minket. Majd csak azt nézem hogy Zaynben csak úgy tűnnek el a hamburgerek.
- Te terhes vagy? - nevetek fel.
- Miről beszélsz? - néz teli szájjal mire csak nevetni kezdünk.
- Teherbe ejtettem - vigyorog Liam.
- Előbb történik meg ez fordítva baby - csikizi meg mire a kis étterem megtelik Liam visításával. Szemem a kis maci tetoválásomra siklik.
- Baszki idő van! - pattanok fel.
- Lou? - csap a fejéhez Michael.
- Most kések el érte. Majd beszélünk! - rohanok el. Kicsit kiment a fejemből hogy Lou ma korábban végez. Szerencsére jó futó vagyok.
Lihegve, kábé tíz perces késéssel érkezek meg. Ami fogad, kétségbeejtő. Lou a földön ül, fülére szorított kezekkel. Keservesen sír, a tanárnő akármit is tesz.
Sűrűn elnézést kérve a nőtől, kapom fel Lout. Amint meglát kétségbe esettebb lesz.
Kiviszem onnan én egy félreeső padra leülök vele úgy, hogy az ölemben legyen.

- Lou...babám - suttogom a fülébe és majd meg szakad a szívem ahogy a könnyes kis arcát nézem. Próbálom megnyugtatni.
Apró kezei erősen markolják a pólóm.
- Azt hittem már...nem kellek neked - dörzsöli meg a szemeit.
- Shh hisz ez hogy lenne igaz Lou - ringatom.
- Baby hiszen csak elkéstem, sajnálom. Elfelejtettem hogy ma korábban végzel - puszilgatom a kis pofiját.
Lou elgondolkodik és nem szól semmit csak könnyezve bújik a vállamba.
- Semmi baj macikám. Szeretlek - sóhajtok és lassan ringatom.

Légzése hamarosan lassul, és egyenletesen kezd szuszogni. Olyan apró. Felveszem és úgy indulok el.
- Mit szólnál ha elmennénk a játékboltba? - suttogom a fülébe, mire ő lelkesen néz fel.
- Igen?
- Igen - puszilom meg és arra veszem az irányt.
- Miért?
- Szeretnék neked venni valamit - simogatom. Igazából Lou olyan apró, én pedig olyan magas vagyok hogy annyira nem is fura hogy a kezembe viszem.
- De miért kapok? Nincs szülinapom…
- Tudom baba. De én szeretnélek meglepni valamivel - mosolygok. Nincs jobb érzés mint látni hogy kivirul az arca ennek hallatán. A legszívesebben rá költöm a pénzem. Olyan boldoggá tesz hogy boldog.

Egy jó kis séta után elérjük a boltot, Lout pedig leteszem.
- Szaladj hercegem válassz ki két dolgot - puszilom meg, mire Lou boldogan tűnik el a sorok közt. Mosolyogva járok én is körbe. Figyelem őt. Tudom hogy furcsán nézik őt. De nem érdekel. Őt sem érdekli, észre sem veszi. Ha bárki emiatt bántaná, nem állnék jót már magamért.
Én imádom hogy ilyen. Imádom hogy nem a cigi meg pornó meg a fű izgatja fel mint általában a vele egykorúakat. A legók, a plüssök, a kirakósok és még sorolhatnám. Annyira szeretem őt.

- Harry - szalad hozzám és lábujjhegyre áll hogy elérje az arcom. Az államat éri el és meg is puszilja. Kezében egy kis csomag  van. Pár darab legó cica van benne. Vigyorogva nézem.
- Imádlak - rakom be a kosárba, Lou pedig boldogan megy tovább. Nem kell sokat várni, egy társasjátékkal tér vissza, ami nem mellesleg még nekem is tetszik. Kézen fogom és kifizetem őket, majd haza indulunk.
Végig a kezét fogom, ő pedig boldogan pattog mellettem. Mindent megér ez a látvány

- Köszönöm Harry - ölel át szorosan a szobájában. Mosolyogva túrok a hajába.
- Nincs mit baba, nagyon szívesen.
Boldoggá tesz maga a látvány hogy ő boldog a kapott ajándékokkal. Boldoggá tesz ahogyan örül nekik és neki is lát kibontani a cicákat. Azzal kezd játszani.
- Ma jön Ben bácsi ugye? - kérdi. El is felejtette a késésem és a kis kiborulását.
- Igen - ülök le mellé és a hajába simítok. Mini hamar mellénk szökken és hangos dorombolással jutalmazza Lou meleg kis kezeit. Nem csodálkozok.
Lou nagyon megszerette, aminek Jay és én is elmondhatatlanul örülünk. Ben szinte már a család része, és Lou is elfogadta. Nem egyszer elvitte már különféle programokra. Lou mindig boldogan tért haza.
Jayt sosem láttam még ennyire élettel telinek, ennyire vidámnak.
Megérdemli hogy boldog legyen.

- Ő itt anyu - mutat az egyik cicára ami világos.
- Ez meg Migor! - tartja fel a vörös cicát nevetve. Kikapja a legszebbet és a kezembe nyomja.
- Ez te vagy Harry - néz lelkesen. Elmosolyodok és megpuszilom.
- Ez pedig te vagy baba - veszem ki a legkisebbet.
Lou kuncogni kezd és rakosgatja őket. Annyira édes!
- Játszol velem Hazz? - mosolyog. Arca kipirul. Haja kuszán lóg a szemébe. Ici pici pocakja kilátszik a felcsúszott póló alatt. Eszembe jut egy jelenet.

Mikor kicsi voltam anya mindig kézen fogva vitt az oviba. Az utunk egy játékbolt kirakata előtt vitt, ahol gyakran váltogatták a kirakatot. Azonban volt egy kis plüss amit sosem vettek ki. Egy süni volt. Kócos hajjal, kis kantáros nadrággal és pici piros pólóval. Mindig megbámultam. Louis pontosan ugyanolyan mint az a plüss akit éveken keresztül néztem. Mindig megmosolyogtatott. Vajon még ott van?

Mosolyogva, négykézláb mászok hozzá.
- Ne legyen ki a hasad baby mert még valami megharapja - hajolok oda és belecsókolok a selymes bőrbe. Lou felkuncog.
- Ez csikis - túrja meg a hajam nevetve.
- Elkaptalak - döntöm hátra, mire a pólója feljebb csúszik. Zihálva nyomok újabb, majd újabb csókot csupasz bőrére.
Nem mond semmit. Ujjai a hajamban maradtak. Gyorsabban veszi a levegőt. A felső teste minden egyes kis porcikáját behintem csókokkal. Végül az ajkaira puszilok és megigazgatom a pólóját.
- Máskor is jobb lesz ha felgyűrődik majd... - motyog csillogó szemekkel. Felnevetek és felhúzom vissza ülésbe. Szemeimet képtelen vagyok levenni róla.

Nehezen tudok a játékra koncentrálni mert mindig leköti a figyelmem maga Lou. Ő pedig állandóan elpirul ha észreveszi hogy egy ideje már őt bámulom.

Vacsora előtt lemegyek segíteni Jaynek, hagyom hogy Lou Migorral legyen. Lent Hannah és Jay forognak a konyhában.
- Lou? - kérdi Jay mosolyogva.
- Még mesét néz Migorral.
Jay egy gyönyörű, egyszerű kék ruhában van. Haja fel van tűzve, és egy kis sminkkel is feldobta a látványt. Tényleg gyönyörű. Szóvá is teszem, ami nagyon jól esik neki.
A szokásosnál jobban kivan csípve. A szokásosnál többet izgul, és tesz vesz a konyhában. Itt valami nem stimmel.

Mielőtt Ben megérkezik átveszek én is egy inget. Lou engem néz végig.
- Tetszik? - kuncogok.
- Megfoghatom? - pattan fel mire leülök az ágyra, és az ölembe kapom.
- Gyere manó.
Lou tenyere lassan csusszan a meztelen mellkasomra. Hatalmas sóhajtás hagyja el a szám.
Ujjai végigszaladnak rajtam a tetoválásaim vonalát követve.
- Gyönyörű - suttog ennyit le sem véve szemeit a testemről.
- Lou - nyúlok az álla alá.
- Hm?
- Adsz egy csókot kicsim?
Elmosolyodik. A vállamra helyezi a kezeit és kuncogva nyomja az orrát az enyémnek majd esetlenül megcsókol.
- Nagy - fogja meg az orrom.
- Hogy mit mondtál? - nevetek fel.
- Nagy az orrod Hazzy.
Nevetve nézem.
- Igeen? Tán nem tetszik az orrom? - kezdem csikizni és az ágyra dobom. Lou folyamatosan nevet és kapálózik.
- Hamm - harapok a hasába de csak nagyon óvatosan, majd folytatom a csikizést. Visítva nevet.
- Nee Harryyyy! - gurul ide oda.
Végül nevetve állok le és az ajkaira nyomok egy puszit.
- Szóval nem szereted az orrom? - görbítem le a szám.
- De igen - mosolyodik el. - Én így nagyon szeretem - nyom rá egy puszit és átöleli a nyakam.
- Szeretlek Boo - suttogom és a nyakába majd az ajkaira csókolok.
El vagyunk így egy darabig. Ha leáll én húzom vissza, s ha én állok le ő könyörög újra az ajkaimért.

Lou a tükör előtt áll. Egy fekete farmert visel, ami kiemeli domborulatát. Ragaszkodott hozzá hogy az én ruhámban lehessen, így neki adtam a kék ingem ami ugyan több számmal nagyobb mint ő, mégis tökéletesen áll rajta. Betűrtem neki a farmerba. Haját most bezseléztem.
- Gyönyörű vagy - nyomok végül egy
csókot a homlokára.
- Még kéne valami Harry - nézegeti magát és hamarosan a fürdőből előhozza az ajak ápolóját. Elmosolyodok és lassan bekenem vele formás kis ajkait. Így már fénylenek a rózsaszín kis párnák.
Nem bírom megállni. Felveszem és az ajkait falom ahogy csak tudom. Nem tudok betelni velük. Lou nem bánja. Tudom hogy élvezi.
Kezem a fenekére csúszik, ott tartom meg. Lágyan markolászom, amit újabb és újabb nyögésekkel jutalmaz.

A vacsora nagyon jól telt. Ben érdekességeket mesélt nekünk. Ha ő mesél, mindenki mosolyogva, érdeklődve hallgatja. Nagyon okos férfi. Tényleg mindenhez ért.
Épp egy újabb adag halat szedek a tányéromra mire Lou nevetni kezd.
- Mi az? - nevetek én is.
- Sokat eszel Harry.
- Hát. A nagy fiúknak kell a kaja ha nagyok akarnak maradni.
- Ha nem ennél ennyit akkora lennél mint én? - gondolkodik el.
- Lehet - nevetek és a hajába túrok.
Tény hogy sokat eszek, de hát belém fér.

A vacsi végére Lou már egyre nyűgösebb, így megengedem hogy az ölembe másszon. Csendben el van. A hajamat birizgálja és szuszog a mellkasomnak dőlve. A zsebéből előkerül egy kisautó amivel játszik.
Én lassan simogatom a lábait, hátát.
Mikor már mindenki jóllakott, Jay köhögött egy picit majd Ben kezét a kezébe zárta.
- Bennel...szeretnék elmondani nektek valamit.
Érdeklődve néztem őt. Izgul szorítása erősebb lesz Ben kezén. A férfi nyugtatóan puszilja meg.
- Szeretnénk összeházasodni - fújja ki a levegőt mosolyogva.
Jay azonnal Lout fürkészi aki csak nézi az anyukáját. Nem szól semmit. Nem is fejez ki érzelmeket az arca.
Hannah tapsolni kezd boldogan.
- Én nagyon örülök ennek! - húzza magához a testvérét és össze puszilgatja. Jay azonban nem nyugodott meg.
- Lou? - mosolyog rá kedvesen.
Úgy gondolom helyén van az hogy össze akarják kötni az életüket. Lounak sem lehet kifogása, hisz szereti Benedictet.
- Lou - suttogom a fülébe.
Jay szemei megtelnek könnyekkel.
- Louis kincsem - áll fel és odamegy hozzá. - Nem szeretnéd?
Lou nem is néz már senkire, csak a cipője orrát tanulmányozza. Ahogy Jay megsimogatná, ő felpattan és a szobájába szalad. Jay a kezébe temeti az arcát és zokogni kezd. Migor behúzott nyakkal pislog, Hannah idegesen túr a hajába. Ben szomorúan áll fel és Jayhez lép.
- Semmi baj - sóhajt. - Talán nincs itt az ideje.
Ettől ő csak jobban sír.
- Nem szabadott volna - sírja.
- Dehogyis nincs. Itt az ideje - simítom meg Jay karját. - Beszélek vele.

A szobába lépve egy nagy takaró kupacot látok az ágyon. Lou az.
Oda mászok és lassan ki hámozom a kis testet.
- Cica - veszem az ölembe úgy, hogy rám tudjon nézni.
- Mondd el nekem mi a baj.
Egy darabig csendben van. Szemei kipirosodtak. Az orrát mozgatja.
- Anya elmegy majd... Nem szeret már - suttogja.
- Ez butaság Louis. Anyukád nagyon szeret és soha nem hagyna el ebben biztos vagyok.
- Harry a mesékben az esküvők után mindig elmennek - suttogja majd pityeregni kezd. Nem tudom mik Jay szándékai de tényleg biztos vagyok benne hogy sosem válna külön Loutól.
- Édesem - ringatom. - Anyukád nem fog elhagyni. Az a mesékben van. De nem mindig történik ez így.
- Az fog változni hogy anyukád boldogabb lesz. Bent pedig szereted Lou, és innentől többet tudsz vele lenni.
- Milyen jó volt mikor kiállításra vitt? Vagy amikor kirándulni mentetek és minden madárnak tudta a nevét. Mikor elmentetek focizni...
Lou rám figyel és sóhajt.
- De nem fognak elmenni tőlem?
- Nem Lou. Eszük ágában sincs - húzom magamhoz.
Lou nem mond semmit. Látom rajta hogy mélyen gondolkodik. Hagyom hogy át gondolja, hogy ő kérdezzen ha kell. Kicsit később bekopog Jay és Ben. Bejönnek és mellénk ülnek az ágyra. Lou átmászik az édesanyja ölébe. Mosolyogva dőlök az ágy szélének és nézem ahogy tisztázzák a dolgot.

- Lou velünk maradsz. Nem messze költözünk csak. Benhez. Pár utcányira.
Itt felfigyelek a beszélgetésre.
- Elköltöztök? - nézem.
- Sokan lennénk már itt.
- És Harry? - kapkodja a levegőt Lou ijedten.
- Shh kicsim - mosolyog.
- Természetesen úgy gondoltuk Bennel, hogy örülnénk ha te is nálunk laknál - néz rám. Lou megnyugszik és Jayhez bújik.
- Neked jó lenne ez így Harry? Mert változtathatunk akármin ha ez így nem felel meg. Meg akartuk még ezt veled beszélni.
- Jay. Köszönöm - mosolyodok el.
- Én örülnék neki - nyugtatom meg.

Hamarosan egyedül maradok a gondolataimmal, ugyanis Lou ma szeretett volna Jayel aludni.
Örülök neki hogy összeházasodnak. Örülök hogy velük élhetek majd. Valahogy mégis azon gondolkozok, hogy Louval milyen lenne kettesben. Ha vele élhetnék. Csak mi ketten. Vajon ő szeretne ilyet? Vajon Jay ezt engedné? Nem maradhatunk ott örökké. Louis pedig hamarosan felnőtt lesz...

Álmomban egy esküvőn jártam. De nem Jay és Benedict esküvőjén. Louis és az enyémen.

Sziasztok aprólékok! :p
Hogy telt a szünet? 🐇

Remélem tetszett nektek az új rész.
Ha így volt, kérlek jelezzétek ezt nekem.  💝

⚠️ FONTOS: Hamarosan ki fogom tenni az oldalamon hogy melyik történetem folytatása mikor és hogyan várható a jövőben. Ott mindent el fogok róluk mondani hogy mi várható! ⚠️

Nagyon szépen köszönöm nektek hogy a nagy kimaradás ellenére itt vagytok még és olvastok! Minden egyes kommentet köszönök nektek itt is, borzasztó jól estek! ❤️

Kitatrtás még a nyári szünetig!

❤️❤️❤️

(2019.04.25.)