- Nyuszi ül a fűbe, fűbe szundikálva, nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott - énekelgetem a szundikáló macimnak, és hirtelen kapom el a derekát. Ő csak elmosolyodik és ahogy elkezdem csikizni a hasát hangosan kacagni kezd. Betölti a szobát ez az édes hang, és az én szám máris a fülemig ér. Ez a hang olyan nekem mint a lélegzés. Enélkül nem tudnék élni.

- Reggel van már Harry? - nyafogja, és a kis sárga párnát a fejére húzza. Nevetve borzolok a hajába.
- Reggel van nyuszikám, mi pedig időpontra megyünk Aminához.
- Ő kicsoda Hazzy?
- Ő a tetováló művészem - mosolygok. - Az összes tetkómat ő készítette, egy nagyon kedves nő.
Lou megvakargatja a pisze orrát és bólogat.
- Nagy maci feküdj rám - jelenti ki hirtelen mire felnevetek.
- Micsoda? Miért?
- Mert akkor jó meleg lesz... - pirul el. Felnevetek halkan és próbálok rajta úgy elhelyezkedni, hogy ne nyomjam agyon a picur testét.
Lou nagyot sóhajt és a pólóm alá vezetve forró kis kezeit, átölel.
- Fázol kicsim? - suttogom a fülébe.
- Már nem - motyogja a pólómba.
Hagyom hogy bújjon még hozzám egy kicsit, végül lassan felállok róla.
- Gyere mackó, együnk valamit mielőtt mennénk, mert azért nem olyan rövid az út - mondom kedvesen mire ő fel pattan és szalad le utánam.
- Kapj el baby! - kiáltom nevetve és gyorsítok, mire Lou is. Lent direkt belassítok, így Lou simán a hátamra vágódik és átkulcsolja kezeit a testemen.
- Megvagy! - sikkant nevetve, mire én is nevetni kezdek.
Az hogy a szemei ragyognak, hogy arcán ez a számomra már jól ismert mosoly helyezkedik el, egy kincs. Gyönyörű. Ujjaimat csak belevezetem a hajába, és mintha mindent lelassítva látnék, nyomok egy puszit a tincseibe.
- Szeretlek mackó - suttogom a fülébe, mire ő átöleli kis karjaival a testem.

Jay mosolyogva figyel minket a konyhából.
- Jó reggelt - suttogja, mire Lou hozzá szalad és azonnal átöleli őt is. Olyan jó kedve van...és az édesanyjának is.
Lou Jayel beszélget, míg én elkészítem a pirítós kenyereket, és kipakolok mindenféle rávalót.
Hamarosan az egész konyha megtelik. Migor, Hannah, Jay és az én kis Louisom.
Nem nagyon szeret a saját székén ülni, ha teheti mindig az én ölemből eszik, és előszeretettel csórja el a kajákat az én tányéromról, amin csak nevetek. Ezek olyan kis dolgok az életben amiktől boldog vagyok. Amik az egész életemet egy izgalmas csodává változtatják. Minden ilyen kis dolog az én Louisomhoz fűződik. Szeretem őt. Mindennél jobban szeretem.

Reggeli után Lou ragaszkodott hozzá hogyha az én szürke pólómba jön, akkor az majd vigyáz rá, és nem fog félni a tetoválástól. Természetesen megengedtem neki, ez egy imádni való, bensőséges dolog ha a ruháimat hordja. Végül míg öltöztem leragadt, és egy kis gatyában, a pólómban feküdt be a szoba közepére legózni. A pólómba akár háromszor is beleférhetne a csöppség. Kis kerek feneke az ég felé meredezik, és nagy rá a kísértés hogy megsimogassam, vagy tegyek vele akármit is.
Végül engedek a kísértésnek és ahogy gyengéden végigsimítok a kerek gömbökön, ő felsikkant, majd nevetni kezd.
- Hazzy - mosolyog rám, és folytatja elpirulva a kis műanyag darabok rakosgatását. Igazi kis függőről van szó.
- Baby - ülök le mellé törökülésbe.
- Gyere szépen felkapni egy gatyót, így mégsem mehetsz - kuncogok, mire morog.
- Hazzyyy nem szeretnék most, hagy legózzak - rakosgatja a darabokat.
- Lou időpontunk van, és oda kell érnünk. Ha most nem indulunk, nem fogunk ma tetkót kapni.
- De én legózni akarok! - nyafogja.
- Kicsim. Kérlek - húznám az ölembe mire kapálózni kezd.
- Harry! Nem akarom! Legózni akarok hagyjál! - visítja mérgesen.
A nagy kapálózásban sikerül arcon csapnia, mire lefagy. Nagyot szippantok a levegőbe, felállok és gyorsan kimegyek. Veszek pár nagy levegőt. Miért teszi ezt? Miért ilyen nehéz ez?
Futnak végig a hülye gondolatok az agyamon. Ha nehéz is...én őt szeretem. Én itt vagyok neki. Ő az enyém, és örökké a gondját viselem majd. Hirtelen hallom meg a hangos sírást oda bentről. Azonnal szaladok vissza és látom ahogy Lou belegabalyodott a fordítva felvett melegítőbe amit az előbb akartam ráadni.
- Harry! - sírja hangosan. - Nem akartam! Én nem akartalak megcsapni, az véletlenül volt - esik el, mire csak jobban sír.
- Kicsim...shh - szaladok oda és azonnal a karjaimba kapom, majd az ágyra fekszek vele, ő rendíthetetlenül sír.
- Shh kicsim. Semmi baj nincs, én nem haragszom. Tudom hogy véletlenül csaptál meg. Semmi baj rendben? - simogatom a haját, és közben lassan lehúzom a rosszul felvet gatyát. Puha, krémes combjait cirógatom.
- És szót sem fogadtam - pityereg.
- Csúnyán viselkedtem, így nem is érhetünk oda...
- Kicsim figyelj szépen rám - suttogom a fülébe.
- Most már tudod hogy ilyenkor ha rám hallgatsz könnyebb ugye? De semmi baj baba - kezdem el húzni rá a cicás melegítőt.
- Én egyáltalán nem haragszom rád, ne sírj baby azt nem szeretem - mosolygok és ahogy rajta van a gatya, letörölgetem arcáról a könnycseppeket.
- Olyan kedves vagy - motyogja.
- Szeretlek cicus - suttogom a fülébe.
- Szeretlek Hazzy maci - suttogja vissza a fülembe.
- Na akkor hozd a plüsid baba - mosolygok és ahogy Lou megragadja az annak idején tőlem kapott plüsst, én felkapom Lout és leviszem.

Az utunk nagyon kellemes volt. Zenét hallgattunk végig, Lou egyre jobban feloldódott, így folyamatosan énekeltünk. Már el sem pirult. Simán jól érezte magát, ahogy én is. Felszabadultan érkeztünk meg a jól ismert szalonhoz. Lou egyre idegesebb volt, a kezem markolászta.
A kis épület pont egy pizzázó mellett van, nem nagyon tűnik ki a többi közül. Odabent azonnal megcsap az ismerős levendula, fahéj illat amit egyszerűen imádok. Nyugtató, és az hogy a falak halvány, de mégis vidám kékek, nagyon feldobják ezt a helyet. Mindig is szerettem ide járni.
- Nézzenek oda! Harry! - mosolyog ránk Amina ahogy belépünk, Lou a hátam mögé simul.
Hosszú szőkés barna haját egy hatalmas egyenes ló farokban hordja, szemöldökét, orrát és fülét is pierszingek díszítik. Gyönyörű lány, és imádok vele beszélgetni. Sok problémámat nyöszörögtem már el neki különböző tetoválásaim készítésekor.
- Ezer éve Harry - mosolyog kedvesen és azonnal átölel, majd integet Lounak.
- Szia! Hát te ki vagy?
Lou nem válaszol, meg van szeppenve.
Lágyan fogom meg a vállait és lassan magam elé tolom.
- Köszönj szépen Louis - simogatom a haját.
- Szia... - figyeli Aminát aki kedvesen mosolyog rá folyamatosan.
- Amina Irwin vagyok - nyújtja a kezét Lounak, és mivel sokkal magasabb, kicsit lehajol.
- Louis Tomlinson - motyogja édesen és kezet fog a lánnyal.
- Hát ti? Mi járatban? - vezet beljebb minket.
Megfogom Lou kezét, aki kerek szemekkel nézelődik.
- Louis a párom - mosolygok büszkén, mire kicsit ledöbben.
- Közös tetoválást szeretnénk csinálni.
- Ó te jó ég! - mondja izgatottan.
- Szóval David ki van rúgva? - mondja lelkesen. Nagyon kínos hogy erről kell beszélnem, ráadásul Lou előtt. Mondjuk a kis macim nem hinném hogy figyel a beszédünkre, hiszen a feje ide oda jár, a kis helyen vizsgálgatja.
- Igen - sóhajtok. - Louis pedig...az én kis életem - mosolygok rá.
Amina boldogan ültet le minket.
- Na és miről lenne szó?
Louist az ölembe húzom, aki hozzám simul.
- Elmondod kicsim hogy mire gondoltunk? - simogatom a combjait.
Louis elpirul és bólogat majd Aminára pislog és halkan kezdi el mondani.
- Ide gondoltam egy maci fejet - mutatja a csuklóját majd elveszi édesen a kezem és ott is megmutatja ugyanazt a helyet.
- Csak Hazzynek egy kisebb macit, nekem meg kicsit nagyobbat...
Amina mosolyogva néz minket.
- Ez nagyon édes. Rendben. Akkor mutatok pár sablont és válasszatok milyen maci tetszene.

Lou elválogat egy darabig, végül kér egy papírt, ceruzát és ő maga rajzolja meg gyönyörűen az egyszerű cuki kis maci fejet.
Miután a lány megdicséri Lou rajzát, megbeszéljük hogy én kezdek. Lou cukin kapta el a bal kezem, míg Amina előkészítette a jobb kezem. Lou folyamatosan azt nézte mi történik.
Megszorítja a kezem ahogy a kis gép elkezdi bevinni a bőrömbe a tintát. Igazából nem tart sokáig, nekem már egyáltalán nem fáj. Voltak fájdalmas tetkóim de ez egy gyönyörű emlék lesz. Ahogy Lou nyugtatóan mosolyog rám és néha pici keze megsimítja az arcom.
A végeredmény egy picike maci fej fekete mintával.
Lou következik, na ez már nehezebb. Kétszer kérezkedett ki előtte mosdóba, egyszer pedig vettem neki egy gyümölcs levet.
Végül félve foglalt helyet a székben. Kedvesen rámosolygok és a kezeimbe zárom a másik kezét, a plüsst az ölébe ültetem.
- Semmi baj nem lesz kicsim, itt vagyok - nyomok egy puszit az illatos bőrére. Szuszogva hunyja le a szemét és ahogy Amina elkezdi a tetoválást, Lou szemei kipattannak, kétségbe esetten néz rám.
- Semmi baj manó - csókolok lágyan a szájára ami leköti, és nem figyel a tetoválásra. Mesélni kezdek neki mindenféléről, Louis még nevetgél is, csak néha szisszen fel. Egy nagyon ügyes fiúként viselkedik.
Mikor kész lett, Lou csak akkor pillantott a kezére és boldogan sikkant fel.
- Imádom! - ugrik fel és hirtelen öleli meg a lányt aki nevetve simogatja a haját. Végül az én karomba ugrik és szorosan megölel. Egymás mellé helyezzük a kezeinket, mire gyorsabban dobog a szívem. Ez annyira kedves...

Maradunk még kicsit beszélgetni, majd elköszönünk, kifizetem a tetkókat és hazamegyünk.
Mikor hazaérünk Louisban még bőven van energia, teljesen felpörgette a kis kaland.
Otthon mindenki megcsodálta, és direkt elbüszkélkedtem vele hogy bizony ezeket Lou baba tervezte.
Végül Lou energiája is hamar lecsökkent, mesét nézve aludt el rajtam. Mosolyogva simogatom és vetek egy pillantást a csuklómra. Ez lesz a kedvenc tetoválásom mind közül. A leggyönyörűbb emlékem mindig is ehhez fog kapcsolódni.

Gyorsan teltek a napok, különösebb dolgok nem történtek. Louis kezd teljesen beilleszkedni az osztályba. Sajnos vannak olyanok akik még ott is piszkálják, de szerencsére többségben a kedves vele hasonló fiatalok vannak ott. Tina már sokszor volt nálunk, mindig az édesapja hozta át, akivel él. Mindketten nagyon aranyosak, az apukáján látszik is mennyire szereti azt a kedves lányt. Imádom elnézni ahogy játszanak. Olyan édes dolgokat találnak ki. Legutóbb Tina hozta a karkötő készítő gyűjteményét, és míg ő a nővérének, Lou nekem készített egy karkötőt.
Louis egyre többet érdeklődik a tetoválások iránt, és főleg aziránt hogy hogyan is készítenek el egy tetkót. Megígértem neki hogy elfogom vinni Aminához újra, hogy meglesse alaposabban hogyan is készülnek ezek.
Imádom mikor befekszik a laptopom elé és szak szavakat ismételget a tetoválásokhoz kapcsolódóan.

Ben is egyre többször jár át, viszi ide oda Jayt, és legutóbb Lout is elvitte egy játék kiállításra. Nem akart menni, bizony félt és a hisztit is kicsapta előtte de mikor hazaértek Lou kezében egy hatalmas rózsaszín  vatta cukorral, fülig érő szájjal akkor már tudtam hogy a babám igenis megkedvelte Bent. Bizony én is.

Migor becsajozott, bár elég érdekes az a lány, nem igazán kedvelem, ahogy Louis sem. Sőt Hannah sem.
Hogy kicsit magamról is beszéljek, nos én boldog vagyok. Vannak problémák az életemben, sokszor lefáradok a munka helyemen, de boldog vagyok. Hogyne lennék az, hisz ő szeret engem és velem van. Az én kicsi angyalom. Eljárok edzeni egyre többet Liammel és Zaynnel, amit a babám is észre vett, de erről később. Éppen egy ilyen közös edzés alkalmán fogalmazódott meg bennünk, hogy megalakítjuk a saját bárunkat, amint gyűlik rá elég pénz, amitől nem is vagyunk olyan messze. Migort is beavattuk, ő is teljesen benne van.

Egyik este, mikor Lou nyűgösen bújt hozzám, bevittem magammal fürdeni. Óvatosan levetkőztettem, végigmértem az édes, szexi testét, és én is levetkőztem. Mikor együtt fürdünk Louis imádja csak bambulni a testemet. Ezzel igazából semmi gond, én is imádom őt nézni. Nem volt valami beszédes kedvében úgyhogy nem erőltettem, csak magamhoz öleltem majd magammal szembe ültettem a kádba.
A látványt a testem is eléggé kedvelni szokta, nem tudok mit tenni a lábam közt ágaskodó szervemmel. Mikor Lou szeme odasiklik, az arcom teljesen pírba borul. Szemeit nem veszi el, nagyot nyel. Ekkor pillantom meg az ő lábai közt is megkeményedni. Hatalmasat nyelek, a kád oldalába markolok. Piszkos gondolataimat azonnal elkergetem.
- Harry...annyira bizsereg nekem itt... - mutat az alhasára zavartan. Nem tudok mit tenni, azonnal cselekszek, közelebb húzom magamhoz és pici puszikat rejtek a nyakába majd az arcára.
Kezem az alhasára mozdul és cirógatni kezdem ott. Lou sóhajtozni kezd jólesően.
Nem tudom megállni, ujjam a hosszához mozdul, mutató ujjam végig siklik rajta, miközben a reakcióját figyelem. Louis teljesen megremeg, ajkait egy nyögés hagyja el. Olyan, amilyet még nem hallottam tőle. Az egész testem lángolni kezd ettől a pici hangtól, attól ahogy kapkodja a levegőt és engem figyel.
- Lou csak simogatni foglak rendben? - mondom, hangom már most berekedt, de próbálok nyugtatóan hatni rá. - Azt akarom hogy jól érezd magad - suttogom és lágyan csókolok puha ajkaira, míg ő édesen pislog. Kezem óvatosan fogja körbe férfiasságát és lassan elkezdem mozgatni rajta. Lou értem kap, hozzám bújik.
- Ez...miért ilyen? - szuszogja rekedtes hangon.
- Milyen kicsim? - simogatom a hátát, közben a másik kezemmel óvatosan kényeztetem.
- Jó...olyan nagyon jó - nyögi édesen.
- Harry jót akar neked tudod jól - duruzsolok a fülébe cukin.
- Pici macim - suttogom és kicsit begyorsítok a kezem munkáján, mire Louis nyögései folyamatossá válnak, fejét a mellkasomba fúrja.
- Érzek...valamit - nyöszörög hamarosan, kicsit ijedten.
- Semmi baj kis macim, csak engedd el magad - simogatok a hajába, mire kerek szemekkel nézem ahogy a babym a kezembe élvez és nyüszítve dől rám, lábai megremegnek. Azonnal az ölembe húzom, ami még jobban ingerli a férfiasságom de nem érdekel, most Lou a fontos hogy tényleg élvezze a dolgot. Simogatom a hasát, a fejét a mellkasomra hajtja.
Jó darabig így ülünk, ő nem tud megszólalni csak piheg mint én. Bár én egyre hevesebben, hamarosan megérzem s nedvességet Lou combjánál. Kerek szemekkel figyelem ahogy elélvezek csupán attól amit Louval tettem. Magamhoz sem kellett érnem, csak a látványa kellett...
Nincs sok időm ezzel foglalkozni, Lou fülébe suttogok. Azt akarom hogy ez az alkalom, az első ilyen alkalma meghitt legyen, és szeresse.
- Szeretlek - simítom odébb a haját. Arca kipirul, teste teljesen ellazul a karjaim közt.
Hirtelen költözik belém a bűntudat. Mintha megrontottam volna valamit ami olyan tiszta, és szent... Hamar elkergetem ezeket a gondolatokat, és amint kezd kihűlni a víz, Lout kiszedem a kádból és némán törölgetem meg, kuncogva bökök a hasába mire felsikkant nevetve. Bebújtatom egy pizsibe ahogy magamat is, kitakarítom a kádat, majd a karjaimba kapva megyek vele a szobájába. Vajon hallotta valaki?..
Lou arca most kisimult, kielégültem pislog rám ahogy a hasamra fektetem, a lámpát lekapcsolom.
Szeretném ha mondana valamit. Azt akarom hogy megnyugtasson, nem tettem olyat amit ő nem akart.
- Harry - szólal meg egy kis idő után.
- Mond kicsim - simogatom a hátát, beljebb takargatom magunkat.
- A kádban mit csináltunk? - kérdezi ártatlanul.
- Khm. Hogy is mondjam - sóhajtok kínosan. Próbálom összeszedni a legmegfelelőbb szavakat mire Lou nevetgélni kezd.
- A kukimat simogattad - nevetgél, mire kitör belőlem a röhögés és percekig tart, akárcsak Lounak. A hajába borzolok fülig érő szájjal.
- Igen baby. És mond meg nekem, tetszett neked?
- Olyan jó volt - sóhajt pisze orra megszagolgatja a nyakam. - Szép a hasad - suttogja ásítva és a hasamra helyezi a kezét. Mosolyogva nézem.
- És mi volt az ami...a kezedre ment mikor izé?
Olyan tudatlan az én kicsikém.
- Az Lou az élvezeted volt - suttogom a fülébe kedvesen. Megőrülök érte...
- Elélveztél nekem... Kicsim. Tudod erről amit ott csináltunk nem illik másnak beszélni.
- Uhum - bólogat.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod ezt?
- Tudom nagy macim - bújik közelebb. - Én is nagyon szeretlek...
Simogatom míg el nem alszik, folyamatosan mosolygok és gondolataim messze járnak. Nem kell hogy bűntudatot érezzek. Louis szerette amit tettem vele, és elég idős is már hozzá. Úgy érzem ez talán közelebb hoz minket egymáshoz. Mélyebben megbízunk egymásban. Életem legjobb orgazmusa úgy történt, hogy senki nem ért hozzám, én magam sem, csupán őt néztem...

Sziasztok! 💖
Igen tudom. 😞 nagyon rég volt rész és nem csak itt, a többi blogomban sem.
Szeretném ha tudnátok mi miatt.
Az utóbbi időben elég sok dolgom volt, nem is voltam valami jól. De mindenkinek vannak rossz időszakai.
Mikor szabad időm lett volna, és odajutottam hogy írok, egyszerűen nem ment. Imádok írni, a blogokat is imádom, titeket is imádlak, de nem ment. Nem tudtam rendesen összeszedni hozzá a gondolataim, és akármit is írtam, rosszra sikeredett legalábbis nem olyan volt amilyennek elképzeltem. Így aztán hagytam. Úgy gondoltam inkább várok míg tényleg úgy érzem sikerül, minthogy olyan részt tegyek ki nektek ami csak azért készült hogy legyen. De közben összecsapott. Így hát vártam, és remélhetőleg nem hiába. Sok sok ötletem van, nem csak az eddigi blogokhoz, hanem rengeteg újhoz is. 🙌❤ Nem tudom mikorra tudom hozni a többi részt, de azon leszek. 💙
Ha eljön a nyár remélhetőleg én is elhagyom ezt a sok stresszt és tudok nektek sokat írni. Belekezdeni az újakba is!💚

Nagyon köszönöm ha ezt végigolvastátok, megértetek és még itt vagytok. Köszönöm hogy vagytok nekem aprólék olvasóim. 💛

Remélem tetszett nektek a rész, és nagyon jól esne, akármi ha írnátok kommentben. 💜

Mindenkinek sok sikert, és kitartás még a nyárig! Már nincs sok hátra!
❤❤❤

(2018.05.09.)