Eljött a hétfő, Louis első sulis napja. Bogyókám kicsapta a hisztit, mert velem, és Minivel akart játszani, nem suliba menni.
Egyszál alsógatyában állt a szoba közepén és hajtogatta, hogy ő bizony nem öltözik fel, és ő bizony nem megy sehova. Jay kiakadt, inkább lement kaját csomagolni neki, így rám maradt a feladat, hogy rendbe kapjam.

- Louu gyere csak ide - paskolom meg a combom, mire durcásan odapattan.
- Na figyelj baba. Felöltözünk, elviszünk anyával szépen a suliba. Megismerkedsz az aranyos osztálytársaiddal, és a tanáraiddal... Anyukád sokat keresgette ezt a sulit, mert nagyon jó hírneve van. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod. Mennyi új dolog lesz gondolj csak bele - simogatom a csupasz hátát.
- De ott nem leszel ott...
- De délután én megyek érted - puszilom meg a homlokát.
- El is mehetünk utána valahova, vagy a nappaliba kiöntjük a legókat, kapcsolunk mesét, és Minit is odavisszük...ha jó kisfiú leszel még forrócsokit is csinálok - mosolygok rá, mire Louis szeme felcsillan.
- Na babám? Felöltöztethetlek? - adok neki egy nagy puszit.

Miután ráhúztam a macis pulcsiját egy szürke melegítővel, már késésben volt, így csak felkaptam a táskáját, uzsonnáját, és Jayel együtt bepattantunk a kocsiba.

Az autóban még megigazgattam babám haját, majd kézenfogva vezettem be az új sulijába. Egy hatalmas zöld épület hatalmas udvarral, amin játszóterek vannak. Egybe van vonva ez a suli kisebbekkel nagyobbakkal.
- Látod Lou! Milyen jókat fogsz majd itt játszani - mosolygok. Ő csak megnéz magának mindent a hátam mögül. Elképesztő jó érzés hogy én jelentem neki a biztonságot.

Jay aláírt egy lapot, miszerint Louist csak ő, Hannah, Migor és én hozhatjuk el suliból.
Egyéb papírok után Lou hozzám bújt.
- Na figyelj baba...ismerkedj nyugodtan, nem harapnak...délután pedig itt vagyok érted - puszilok kócos hajába.
- Ez pedig - kapok ki a zsebemből egy pici plüss maci kulcstartót.
- Azért van, hogy megvédjen - csatolom a táskájára.
Louis csillogó szemekkel nézi, majd bújik még egy kicsit.
- Na kérek egy puszit - nevetek halkan.
- Köszönöm Harry - suttogja, majd egy nagy puszit nyom az arcomra. Beszalad a terembe, ahol kezdődik is a tanítás. Mosolyogva nézek utána, és miután látom hogy elfoglalta a helyét, elindulunk Jayel.

- Olyan hihetetlen vagy Harry - mosolyog rám.
- Csak imádom...ez nem hihetetlen - kuncogok.
- Annyi türelmed van, és olyan kedves vagy vele...a mindene vagy Harry, imád téged.
Szívem mindig egyre jobban dagad mikor ilyeneket hallok, és az arcomat elönti a pír.
- Louis decemberben lesz tizennyolc igaz? - ülünk be a kocsiba, és kicsit lehajtom a fejem.
- Igen...
- Gondolkoztál már esetleg...hogy dolgozhatna-e majd valamit? Vagy neki nem kell? Ezt nem pontosan tudom jogilag.
- Kap pótlékot...de az édes kevés... - könnyezni kezd.
- Nem tudom így milyen munkát vállalhatna ami fizeti is...hisz olyan mint egy kisfiú... - szipog.
- Csak félek hogy fog megélni ha én már nem leszek...
- Jay... - parkolom le a kocsit egy kis kávézó előtt ahová beülünk, és azonnal rendelek magunknak egy nagy adag kapucsínót.

- Figyelj Jay...gondolkodtam azon, hogyha elvégzi a sulit...vagy akár hamarabb is, összeköltöznék vele. Nekem meglepően jól fizet a mostani állásom, és szeretik a munkámat. Abból ketten is vígan megélünk vele...

Izgatott vagyok a gondolattól hogy valamikor ketten élhetünk majd Louval.
- De Harry, ez így nem mehet. Nem élhet rajtad ingyen - néz szégyenlősen.
- Dehogyis! Hiszen az életem...természetes hogy el akarom majd tartani. De ugyanakkor Louisnak van meglepő tehetsége is. Biztosan észrevetted már mennyire ügyes kezű.... Hihetetlenül jól rajzol, eszméletlen aprólékos gyurmát csinált nekem, szerintem ezzel lehetne kezdeni valamit...
- Igazad van én is gondoltam már erre - gondolkodik el, majd belekóstol az italába.
- Hidd el nekem Jay mindent megoldunk.
- Nagyon hálás vagyok neked - mosolyog. - Arany szíved van... édesanyád nagyon büszke lehet rád.

Csak mosolygok, és a továbbiakban megbeszéljük a hétvégi hazautazást. Jay jönni fog Louissal, aminek nagyon örülök. Szeretném ha a szüleink tartanák a kapcsolatot, és Lou is jóban lenne anyával, Gemmával.

Alig vártam, hogy Lout megpillantsam a terem előtt. Már kiszúrtam pár arcot az osztályából kiáramlani, és hirtelen ő is feltűnt.
Szomorúan kullogott mindenki mögött, mire a szívem majd szét szakadt. Gyorsan szaladtam elé, és felkaptam.
- Kincsem mondd mi a baj? - simogatom a hátát, mire pityeregni kezd.
Odalép egy nő.
- Jónapot maga Harry Styles igaz?
- Jónapot, igen.
- Margaret Aoki vagyok, Louis osztályfőnöke.
Ő csak bújik a nyakamba és szipog.
A nő leellenőriz, így már vihetném Louist, de megállít.
- Louis nagyon nehezen kapcsolódik bele bármibe is, nagyon visszahúzódó. Majd adja át az édesanyjának hogy szeretnék vele beszélni.
- Rendben...
- Viszlát!
- Viszlát! - indulok meg Louissal a karomban, és gyorsan beülök vele a kocsiba hátra, az ölembe húzom. Kis macim csak sírdogál.
- Bántott valaki? Mi történt?... - fogom meg apró kezét.
- Csak...féltem tőlük, mert odajöttek hozzám...
- De kicsim, bántottak? Mondtak valami csúnyát?...
- Nem, csak kérdezgettek, meg játszani akartak szünetben... Nem hagytak egyedül...
- De baba, ők semmi rosszat nem akartak tőled, csak ismerkedni szerettek volna...emlékszel mikor először találkoztunk? - mosolyodok el. - Velem sem akartál beszélni, sőt azt akartad menjek el...de aztán - kuncogok.
- Megláttad milyen jó is velem játszani nem? - igazgatom meg felgyűrődött pulcsiját.
- Igen...de ők mások.
- Minden rendben lesz kicsim. Hidd el nekem, hogy velük is fogsz tudni majd játszani, szép lassan ismerkedj meg velük is. Nem akarnak bántani.

Ami a legaranyosabb, hogy látom rajta figyel rám. Ahogy elmondtam nyakamhoz bújt, és halkan szuszogott bele.
- Pici cicám - mosolygok, és még mindig az első találkozásunk emlékei cikáznak a fejemben.

Otthon Louis kezdett feloldódni, miután bekapcsoltam neki egy mesét, és ahogy ígértem, a nappaliban öntöttem ki a legókat.
Hamarosan Mini is csatlakozott hozzánk, egész egyszerűen Louis ölébe ugrott, és úgy döntött az nagyon jó hely lesz az alvásra.
Louis hangosan nevetve simogatja, és közben mesél a cicának.
Csillogó szemekkel nézem a jelenetet, hisz a babám boldog. Biztos vagyok benne, hogy ez a suli probléma, most csak az elején van így, és majd könnyebben feloldódik. Látszik hogy fél az idegentől, de ez is majd kialakul.

Forrócsokit is készítettem neki, majd mellé ülve odaadtam neki. Fejét a vállamra hajtja, és onnan figyeli a mesét. Igazából így mindketten elbóbiskoltunk, csak arra keltem fel, hogy Jay simítja meg a vállam.
- Szia Harry - suttogja mosolyogva.
- Jay - motyogom álmosan.
- Olyan édesek voltatok, nem akartalak felkelteni mikor hazaértem, de már vacsi idő van.
Milyen volt neki a suli?...
- Majd mesélek - mosolygok, és megsimítom baba arcát is. Mikor alszik, még védtelenebb, ártatlanabb.
Jay kimegy a konyhába, én pedig felkeltem picurt.

Nem akart a vacsoránál az iskoláról beszélni Jaynek, így inkább elvittem altatni. Fürdés után bebújt az ágyba, és fáradtan pislogott rám. Kuncogva másztam mellé, és pici puszit adtam sima arcára.
- Harry - bújik mellkasomhoz, mire mosolyogva cirógatom arcát.
- Ne aggódj értem mert majd jó leszek a suliba...

Megdobban a szívem ahogy ezt mondja. Olyan édes, észrevette rajtam hogy aggódok miatta.
- Tudom kicsim, hisz nagyon jó kisfiú vagy.
Ezen csak mosolyog, majd felém fordul és pici száját közelebb tolja. Mindig ezt csinálja ha csókot akar. Lassan hajolok ajkaira, és pár édes kis csók után átölelem.
- Énekelsz nekem valamit?...
- Persze... - mosolyodok el, és el is pirulok ahogy dúdolgatni kezdek neki. Úgy tűnik beválik, mert Lou hamarosan egyenletesen szuszog a karjaimban. Nyomok egy puszit az arcára, majd betakargatom, és lemegyek Jayhez, aki a konyhában pakolászik.
Segítek neki, majd elmondom neki az osztályfőnök üzenetét és azt is hogy Lou mit mondott. Jay aggódva teszi le az evőeszközöket.
- Mi lesz ha rosszul érzi majd magát ott? Ha bántják?
- Nem fogják Jay, az osztályába csak aranyos korabeliek, hozzá hasonlóak járnak...Louval is csak barátkozni akartak.
- Annyira féltem, olyan kis sérülékeny.
- Tudom...de hidd el nekem semmi baj nem lesz, csak még nagyon benne van ez a tartózkodás. De hamar beleszokik a közösségbe - ölelem magamhoz. Sírdogál picit, majd megnyugszik, és egy kis filmezés után elmegy lepihenni. Én is felmegyek Louishoz, és szorosan hozzá bújva elalszok.

A hét nehezen telt. Túlóráztam párszor, ami Louisnak nagyon nem tetszett, plusz a héten teljesen elvolt kenődve a suli miatt. Délutánonként tanulgatott, játszott.
Zayn és Li egyre többet veszekednek, ami nagyon az őrületbe kerget, és fogalmam sincs mi ütött beléjük. Hol az egyiktől hallom hogy a másik így meg úgy, hol a másiktól.
Migor mint kiderült valami lánnyal találkozgat, és alig van otthon. Szóval kezd minden a feje tetejére állni, kicsit talán észlelhető rajtam hogy ideges vagyok, de ezt nem akarom Lounak mutatni.

Péntek délután indultunk el, én előre ültem vezetni, Lou mellém, a Ziam páros és Jay pedig hátul. Az út jó hangulatban telt, Zaynék sem veszekedtek, és Lou is lelkes volt.

Megdobban a szívem ahogy leparkolok a házunk előtt. Olyan rég voltam itt, csak most esik le mennyire hiányzott. Megfogom szerelmem kezét, és úgy csöngetek be.
Anya szinte azonnal ajtót nyit és szipogva zár mindkettőnket a karjába.
- Szia anyu - suttogom mosolyogva.
- Szia Anne - mosolyog rá Lou.
- Sziasztok kicsim - szorongat meg még jobban, majd mindannyiunkat beinvitál. Gemma azonnal rám ugrik, majd ismerkedni kezd Louval.
- Gemmmm neked mióta lila a hajad? - akadok meg egy pillanatra.
- Egy hete kábé - nevet fel. Magamhoz szorongatom nevetve, és a fülébe súgom hogy jól áll neki. Mint valami nagy család, úgy nézünk ki. Hisz azok is vagyunk...

Anyu vacsorája isteni, és Jayel azonnal megtalálják a közös hangot, míg én haverjaimmal, Louval és Gemmával beszélgetek.
A vacsi végén egy kis bort mindenki iszik, még Louisnak is engedem hogy belenyalintson a poharamba, bár azonnal nyújtani kezdi a nyelvét, amin nevetnem kell.

Gemma elszórakozik Louval, aki hamar bizalmába engedi nővéremet, így van időm anyával beszélgetni, segíteni neki.

Fáradt vagyok ahogy Louist és a cuccainkat felviszem a szobámba. Körbenézve elmosolyodok. Ez volt az a szoba amit olyan reményvesztetten hagytam itt. Most pedig életem értelmével térek vissza.
- Hazzy ez a te szobád? - járkál körbe.
- Igen Louis, tetszik? - mosolygok.
- Nem színes, és nincs legó... - fogdos meg pár könyvet.
Kuncogva borzolom össze a haját, majd csak elfekszünk az ágyon. Fészkelődik kicsit mintha valami nyomasztaná, majd megszólal.
- Van egy lány a másik tagozaton...és azt mondta hogy szívesen lefeküdne velem...de nem értettem, és a barátnőivel nevettek rajtam...
Megfeszülök egy pillanatra majd felé fordulva megsimítom az oldalát.
- Tudod Lou, ilyet tiszteletlenség volt mondania, mert ezt csak a szerelmesek csinálhatják...
- Te meg én?
- Igen - mosolyodok el.
- Erről beszéltünk már Lou, ez egy más szinonímája a szeretkezésnek - simogatom az arcát.
- De...ugye nekem nem kell azzal a lánnyal?...
- Dehogyis kicsim, nem kell - kuncogok kicsit, és kisöpröm barna tincsecskéjét a szeméből.
- De veled szeretkezhetek?
- Egyszer kicsim...annak is biztos elfog jönni az ideje... - mondom zavartan.
Louis beletörődik, és inkább csak nézi a plafont.

Nehéz erről így beszélnem, és olyan  ártatlan, tudatlan ebben a témában. Az meg hogy fiatal ribancok ilyeneket mondanak neki, eléggé feldühít. Egyszer biztos elfog jönni az ideje, ha Louis érettebb lesz, tájékozottabb...de úgy gondolom egy kapcsolatban nem a szexuális élmények a legfontosabbak, hanem az hogy mit adunk egymásnak emberileg...hogyan adjuk egymásnak a szívünket. Persze fontos, és közel hoz minket az is, de Louis még nincs rá kész. Azt sem tudom mennyire ijedne  meg, mikre emlékszik a nevelő apja bántalmazásaiból.

Végül Louval a mosdóban kötünk ki.
- Fürdesz velem? - néz rám ártatlanul.
- Persze - dobban meg a szívem, és magamhoz ölelem, majd megnyitom a csapot.
Nem tudom ez honnan jött neki, de nagyon örültem. Azonban hamarosan választ kaptam a kérdésemre. Éppen pólójától szabadítottam meg mikor megszólalt.
- Legutóbb mikor nálad aludtam, Zayn és Liam együtt mentek el fürödni. És hallottam sokat nevetni őket közben. Gondoltam hogy mi is nevethetünk...
- Oh Louis - nevetek fel hangosan, és beletúrok a hajába.
-Persze az ilyen dolgokra emlékszel... - rázom a fejem, majd ledobom a pólóm. Louis lefagy kicsit, és felsőtestemre mered, amin megint kuncognom kell.
- Szeretem ezt a pillangót - szólal meg végül, és bátortalanul megsimítja. Kis forró keze nagyon jólesik hideg hasamon.
- Na segítek - húzgálom le a nadrágját, majd a magamét is.
- Dobd le a kis gatyót, aztán ugorj be - kacsintok, majd elzárom a vizet, ami már eléggé megtelítette a kádat. Louis nem igazán zavartatja magát, még csak rám sem néz míg ledobja boxerét. Szemem nem tudja kikerülni a kis testet. Elmosolyodok ahogy édes kis kerek fenekét kitolja, majd csobban a vízben. Mosolyogva néz ki rám. Vele ellentétben én kínosan érzem magam, és gyorsan dobom le a gatyám. Lou szeme elkerekedik, szája pici O-t formál, mire hangosan felnevetek, és beülök vele szemben.
- Mi az Lou?
- Csak. Neked olyan sokkal nagyobb ott lent...
Zavaromban megint csak kuncogok, majd magamhoz húzom.
Nem nagyon tudok mit mondani inkább csak hozzábújok a kis testhez. Az utóbbi idő elég stresszes a számomra, mégis érzem ahogy ez a kis csupaszív baba mennyire felold, megnyugtat. Puha bőrébe szimatolok, majd kis pocakjára simítok. Louis jólesően sóhalyt, majd nekem dől. Még szemét is lehunyja, élvezi amit csinálok vele. Teljesen megbízik bennem.
Én is csukott szemmel simítok végig combjain, alhasán. Lou fészkelődni kezd, majd ahogy talál magának egy kényelmes pózt, összegömbölyödik. Apró kezeit végigfuttatja karomon amit magához húz, és lehunyja szemeit. Másik kezemmel lassan simogatom a hátát, oldalát és tényleg úgy tűnik, Louisom lassan bealszik. Hirtelen dúdolgatni kezdek, amitől még mormog is valamit az orra alatt, de már nem értem.
Kezd összeállni a fejemben egy kis dal...Louisról szól, és szeretném ha gitáron is eltudnám játszani. Lassan dúdolgatom, és érzem hogy bealszik.
Lefürdetem, majd óvatosan kiszállok vele, megtörölgetem és a kis tatyójából húzok rá valami pizsamát.
Végig alszik ahogyan az ágyra helyezem, és nekem csak annyi a dolgom onnantól hogy csodáljam az ágyamban fekvő édes kis teremtményt.

Sziasztok! Nagyon rég volt már rész amit sajnálok  :(  dee hosszú :3
Azonban most ügyködök a karácsonyi ajándékotokon 😇😘

Tudom hogy most kicsit uncsi, de azért remélem hogy tetszett, és hamarosan beindulnak majd az események! 🙌😱

Mindenkinek köszönöm aki támogat egy csillaggal, kommentel, nagyon sokat jelent nekem! 💖

Kitartást a szünetig, remélem nektek is hozott valamit a Miki 😉

❤❤❤

(2017.12.06.)