Arra keltem, hogy a nap betűz a sátor vékony oldalán keresztül. Rendesen bemelegedett a sátrunk. A nap pontosan Louis arcát világította meg. Csukott szemein hatalmas szempillái néha megremegtek, ajkai édes, pici mosolyra húzódtak, haja kócosan keretezte picur arcát. Halkan, egyenletesen szuszogott.
Lassan érintettem meg puha arcát, csak két ujjammal cirógattam meg. A tegnap este járt az eszemben. Ahogy Louisval csodáltuk a csillagokat. Ahogyan pici ajkai találkoztak az enyémekkel. Sosem gondoltam, hogy én valaha leszek ilyen boldog az életben. Minden boldogságomat ennek a csupaszív csöppségnek köszönhetem.
- Arry - ásította halkan, de szemei nem nyíltak ki.
- Louis - suttogtam én is és közel hajolva hozzá hagytam egy pici puszit a homlokán. Erre már nyitogatni kezdte szemeit.
- Jó reggelt pindurka. Hogy aludtál? - mosolyogtam rá.
- Jól. Olyan jót álmodtam...
- Igen? - támasztottam meg a fejem, és közben kisöpörtem haját a szeméből.
- Olyan volt...mintha repültünk volna. Te és én.
- Hol repültünk?
- Az éjszakában...a csillagok között.
Ez biztos hogy álom volt?
- Nem biztos - kacsintottam egyet.
- Esténként tudunk repülni a csillagok között?
- Csak mi ketten Lou. És ez legyen a mi titkunk - raktam ujjam a szája elé.
- Oké - lelkesedett fel, és felpattant, azaz felült.
Egy hatalmas ásítás után ráncigálni kezdte a kezem hogy keljek fel én is.

Volt időnk, senki nem sietett sehová, úgyhogy kiültünk a rétre megreggelizni. Az idő most nem volt olyan zord, bár fújt a szél, úgyhogy egy-egy pulcsival ültünk ki. A tegnapi maradékokból ettünk, miközben Louis arról beszélt, hogy mennyire izgul az új sulija miatt, és hogy mennyire szeretné ha lenne sok sok legó az új helyen.
Igazából féltem kicsit. Igaz hogy egy olyan suliba fog járni ahol hozzá hasonló fiatalok lesznek, de akkor is félek. Mi van ha valaki megbántja? Mint azok a fiúk a parkban. Pedig akkor ketten voltunk. Azt nem bírnám ki ha bántanák, szavakkal, akár tettekkel.

Hazafelé nagyon vidáman telt az út, mindenféle zenét raktam be, és dúdolgattunk rá. A vezetéssel való félelmeimet teljesen elfelejtettem. Louis tett róla, hogy ne is legyenek. Hatalmasakat kacagva dúdolgatott.
Felfedezte, hogy ha megböki az oldalamat vagy hasamat, felvisítok, és nevetni kezdek. Ezt előszeretettel kezdte kihasználni.
Persze én is visszacsikiztem ilyenkor, ebből pedig hatalmas kacarászás kerekedett.

Mikor beléptünk a házba is éppen egy röhögő roham kellős közepén tartottunk.
- Hát ti? - nevetett ránk Jay.
- Anya! - ugrott a nyakába Louis, és puszit nyomott az arcára. Jay meghatódva ölelte át.
- Képzeld el, láttunk hullócsillagot, és kívánhattam! Meg láttuk ahogy lemegy a nap! A sátorban nagyon izgi aludni ám! - kezdett bele az izgatott élménybeszámolóba. Jay boldogan hallgatta Lout, aki közben az ölébe fészkelte magát. Mosolyogva hagytam magukra őket, és folyamatos vigyorral az arcomon, kipakoltam a kocsit. A maradékokat elraktam a hűtőbe, és mikor ezzel végeztem, kerestem Migort. Hannah mondta, hogy Zaynékkel mentek el valamerre.

Megbeszéltem Jayel és Louisval, hogy el megyek a fiúkkal. Bár Louis nagyon húzta a száját, azzal tudtam kompenzálni hogy este jövök és hozok neki valami meglepit.
Felhívtam Liamet, aki mondta, hogy edzeni mentek mindhárman.

Összedobtam magamnak egy edzős cuccot, hiszen már ide költöztettem rengeteg mindenemet. Végül Jay és Loisval együtt ültünk kocsiba. Ők kiraktak az edzőteremnél. Louis hosszasan bújt a dzsekim belsejébe. Végül adtam neki egy puszit az arcára, majd ők mentek tovább ruhát, meg tanszereket venni Lounak.
Örülök hogy most együtt van kettesben Jayel, hiszen tudom hogy az anyukájának ez nagyon hiányzik.
Boldogan, szinte bepattogtam az edzőterembe. Nem voltak sokan a kis helyiségbe, haverjaimon kívül voltak vagy hárman. Az áporodott szag nem éppen nyerte el a tetszésemet.
- Harry fiú! - pacsizott le velem a megizzadt Zayn, Liamet pedig át karoltam.
- Szia - mosolygott - Na mesélj csak nekünk!
- Bizony bizony - rakta le a súlyzókat Migor.
- Oké, oké, előbb átöltözök.
- Arra! - mutatott Zayn az öltöző fele.

Pár perccel később nyújtani kezdtem és elkezdtem mesélni az estémet. Annyira sok mindenbe azért nem avattam be a társaságot. Szerettem volna megtartani az emléket saját magamnak meg Louisnak. Hiszen csak ránk tartozik minden.
Migor azonban rátapintott egy dologra. Nem meséltem el nekik az első csókunkat, mégis rá tapintott.
- Szóval ti már csókolóztatok?
- Igen - mosolyodtam el halványan, még el is pirultam.
- Teljesen beütött nála a rózsaszín felhő - nevetett föl Zayn.
- Olyan édes! - mosolygott Liam, és újra átölelt.
- Hé! Mostmár engem is ölelgessél bébi! - kapta el a karját Zayn, azonban Li elhúzta magát, és az egyik gép mögül Zaynre nyújtotta a nyelvét.
- Ezt most átgondoltad bébi? Kétszer is? Gyere ide, és csókolj meg!
- Csak azt csókolom meg aki megérdemli - hergelte tovább haveromat.
- A helyedben mostmár vigyáznék Payne! - azzal felpattant, és üldözőbe vette a visítozó Liamet.
Migorral folyamatos röhögéssel figyeltük a két bolondot. Még a hasam is belefájdult, annyira nevettem. Hamarosan már csak mi voltunk a teremben. Valószínűleg mi üldöztük el a vendégeket.
A nagy edzés után beültünk egy pizzériába, és nagyon jól éreztük magunkat.

Később be mentünk egy plázába is, mert Zaynnek ruhát kellett néznie, Migor meg valami elektronikai cuccról beszélt állandóan.

Én szét néztem hogy mit is vihetnék Louisnak. Végül megtaláltam a megfelelő dolgot. Bár gondolkodnom kellett rajta, de végül már nem tudtam otthagyni. Igaz beszélnem kellett egy sort Jayel előtte, de végül megengedte. Vettem mellé még pár szükséges dolgot, és izgatottan vittem haza.

A munka helyünkön változtatások voltak, és újra szabták a munka időnket. Új embereket vettek fel, így a mi munkaidőnket csökkentették. Igaz örültem neki, mert így több időm lesz Louisra, de ez azt jelenti, hogy a fizetésünk is csökkenni fog. Innentől a hét első két napján, és csütörtök, pénteken este hattól éjfélig kell majd dolgoznom. Szerda, szombat és vasárnap szünet lesz.
A fiúk beosztását még nem tudom pontosan.

Délután értem haza, és egy gyors fürdés után takarítottam a kis lakást, Zaynék után is. Ők elmentek valamerre randizni. Azt várom már hogy mehessek az én kis macimhoz. Végül ott kötöttem ki, hogy a gitáromat megint elő vettem. Igazából csak pár dallamot játszottam le, meg behangoltam. Talán újra foglalkoznom kellene vele. Úgy érzem megjött rá a kedvem. Az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy írhatnék Louisnak egy dalt...

Már sötétedett mikor a Tomlinson házhoz értem. Kezemben ott lógott a kis ketrec, amiből két kis szempár figyelt ki. Olyan édes volt, hogy már most oda voltam érte, és reméltem hogy Louis is.
Kívülről szépen kiszűrődött az ablakokon a lámpák fénye. Igazi kis családi fészek. Öröm ide jönni esténként.
Bent szintén idilli volt a hangulat. Hannah éppen a konyhát takarította, amiben Migor segített. Valami nyugis zene ment.

A ketrecet magam mögé rejtettem, majd benyitottam Louis szobájába. A kis angyal sipítva pattant fel, és a nyakamba ugrott.
- Szia baba - pusziltam meg arcát. Erre kaptam én is egy hatalmas puszit. Jay a földön ült, és éppen a legókat rakosgatta. Olyan édes hogy játszik Louval.
Őt is átöleltem, és mondtam neki hogy nyugodtan pihenjen mostmár. Hálásan ment ki, de még adott egy puszit Lounak. Mikor meglátta a ketrecet a kezembe elmosolyodott, majd kiment.
- Hoztam neked valamit ahogy ígértem - mosolyodtam el. Egész eddig észre sem vette mi van nálam. Mikor leraktam a földre a kis ketrecet, Louis kíváncsian vizslatta azt.
- Ez mi ez Harry?
- Szerintem nyisd ki nyugodtan - mosolyogtam, és izgatottan figyeltem ahogy Loui letérdel, és kinyitja a zöld ketrecet. Szinte azonnal kikukucskált belőle a kis szürke cica.
- Cica! - sipított Lou, mire a kis állat összehúzta magát.
- Harry, ez egy cicus! Harry! - visított Lou, és rettentő boldogan pattant fel, hogy megölelhessen.
- Köszönöm Harry! - nézte az arcomat, és tudtam mit szeretne. Gyengéden öleltem magamhoz, és ajkaira hajoltam. Forró, puha, gyönyörű...
Elernyedt karjaim között, és hagyta hogy megállás nélkül simogassam hátát, és puhán csókoljam.
- Szeretlek kicsim - adtam neki egy apró puszit. Louis azonnal vissza szaladt a ketrechez, és lehasalt elé. A cica meg volt illetődve, ezért még ott lapított a ketrec belsejében.
- Szia cicus - kezdte neki mondani.
- Én Louis vagyok. De cuki vagy! Ide jössz cicu? Olyan mini!

Rettentő édes volt ahogy a kis cicám az új kis cicának gügyög. Teljesen elolvadva figyeltem a jelenetet, majd leültem Lou mellé, és vállát megpusziltam.
- Mi a neve? - kérdezte, mikor még mindig nem akart előbújni a kis szürke.
- Még nincs neki. Te neked kell elnevezned Lou - mosolyogtam.
Louis komolyan elgondolkodott, majd láttam ahogy megszületik az ötlete.
- Mini! Legyen Mini! Azért mert olyan apró!
- Ez édes! Legyen Mini! - mosolyogtam, és a cicus hirtelen kimászott, mire Lou sipítani kezdett, és hatalmasakat kacagott a közvetlen cicuson, aki hamar megszokta Lou sipákolását, és nyomorgató kezeit.
Ezután az egész család megcsodálta Minit.

Vacsi és fürdés után mindketten ágyba bújtunk. A kis cica nagyon ragaszkodó lett, alig pár óra alatt. Oda ment ahová Louis ment. Ez úgy nézett ki, hogy az én kis cicám után jött az ő kis cicája. Leírhatatlanul édes.
Louis rettentő boldog volt az új jövevénytől. Örülök hogy ilyen boldoggá tehettem.

Míg Louis a mellkasomon helyezkedett el, Mini a lábunkhoz kuporodott. Így hallgatták az esti mesét amit Lou kért. Mikor befejeztem, Loui beszélni kezdett.
- Köszönöm Hazzus. Mini olyan édes! Anyira szeretem!
- Örülök neki - puszilgattam meg, miközben lassan simogattam a hátát.
- Szeretlek szép maci... - nézett elmerengve.
- Én is szeretlek kicsi Loui.
Így történt, hogy a világ legédesebb két kis cicájával aludtam el.

Hali aprólékok! ❤ Tudom rég volt rész, de remélem még azért itt vagytok, és örültök ennek a résznek! ❤ Ha így volt kérlek írjátok meg. ❤
[ Na mit szóltok Niall Albumához és Liam számához? Én nem is tudok mit mondani, annyira imádom! 😱😍😍 ]
Mindenkinek sok pihenéssel teli hosszú hétvégét!
❤❤❤
( 2017.10.21. )