tinatomlinson -nak, és az összes kedves olvasómnak! ❤

Csütörtökön igazából csak egész nap összebújva filmeztünk az én kis macimmal. A közelsége teljes mértékben megnyugtat, és már nem tudok elképzelni olyan napot, amit nélküle kéne töltenem.  Konkrétan szinte már a Tomlinson házban lakok. Szerencsére ez senkit sem zavar. Migor imádja, hogy van akinek kiöntenie a szívét, és mesélhet, én pedig szeretem meghallgatni a vörös srácot. Hannahval is jóban vagyok, bár kevésszer van otthon, nagyon sokat dolgozik. Jay pedig imádja hogy ott vagyok. Imádja, ha Louis közelében vagyok. Nos ezzel nincs egyedül.
Hihetetlen, és fel ér egy élettel mikor ujjaimmal végig cirógathatom selymes bőrét, mikor dereka köré fonhatom a karom, mikor nyakába, arcára, homlokára puszilgathatok. Mikor hallgatom édes nevetését, vékony kis hangját. Mikor hajammal játszik, és sorolhatnám még...

Jövőhéten már Louisnak is suliba kell majd mennie, és a jövő hétvégén utazunk haza Liamékkel Ni szülinapjára. Meg akarjuk lepni a szöszit váratlanul.
Még meg kell beszélnem Jayel, de azt szeretném ha ő is, meg Louis is hazajönnének velünk, és akkor nálunk vendégeskednének. Beszéltem anyával is erről, és nagyon örülne neki.
Eszméletlenül hiányzik már anya ölelése, kivételesen még a zöldbabfőzeléke is, pedig köztudottan utálom. Gemma is nagyon hiányzik, s szerencsénk van, mert otthon lesz mikor megyünk.

Hajnalban értem haza munkából a fiúkkal, és bedőltem az ágyamba. Olyan szédülés fogott el, mint ami már nagyon rég. Azonnal elaludtam, hisz az utóbbi napokban jobban belegondolva szinte semmit nem pihentem.

Kettőkor keltem fel, Li felébresztett, hogy ennem kellene valamit, és indulni Louishoz, hogy vihessem majd arra a bizonyos randinkra. A gondolatra is megremeg a hasam.
A soros Zayn volt, aki rántottsajtot készített ebédre, hozzáteszem istenien. Zayn baromi jó szakács!

Útközben hatalmas gyomorgörcsöt kaptam, hiszen tökéletesre akarom ezt az estét. Azt szeretném, ha Lou élvezné minden percét. Mindig bennem van ez az érzés ha tudom hogy vele találkozok. Csak a legboldogabb emberré akarom tenni ezen a földön. Más nem számít. Fülhallgatómat a fülembe dugtam, s így sétáltam egészen a házukig.

Mikor megérkeztem, Migor és Louis éppen a konyha asztalon gyurmáztak. Amint megpillantott a picur, felpattant, és hatalmas lendülettel ugrott rám.
- Harry! - sziporkázta boldogan, és már a nyakamban is volt. Apró karjaival átkarolta nyakamat.
- Szia Loulou - mosolyogtam rá, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Nagy maci! - ölelt át pici mancsaival. Nyakába hajtottam a fejem, és magamba szívtam finom, friss illatát.
- Gyere, gyere csináltam neked valamit! - ficánkolt, mire leraktam.
- Haló Migor.
- Harold! - dobott puszit a levegőben, mire felröhögtem. Végig mosolyogva nézte a kis jelenetünket Louval.
- Harry, Harry! - ragadta meg a kezem aprócska, és az asztalhoz húzott. Felkapott róla valami pirosat, és a kezembe nyomta.

Egy piros gyurmából készült szívecske volt, szép precíz kis mintákkal tarkítva. Annyira meghatódtam, hogy majdnem elsírtam magam. Na igen a sírás. Mióta Lou belépett az életembe, sokkal érzékenyebb vagyok, és sokkal többet sírok. Nem bánom. Talán ez az igazi énem, és ezt Lou hozza ki belőlem.

- Köszönöm Louis, ez csodás - pusziltam homlokon, és simogatni kezdtem a haját, miközben egy nagyon apró könnycseppet kitöröltem a szememből. Hisz rám gondolt mikor csinálta...
Nem ez az első hogy észrevettem, Louis kézügyessége kiváló. Először a rajz amit nekem készített, majd a múltkori gyurmázás, most pedig ez. Talán ajánlhatnám majd Jaynek, hogy Lounak ilyesmivel kellene foglalkoznia a jövőben.

- Nekem is van ám meglepetésem a számodra...van kedved randizni velem Louis?
- Én randizhatnék veled? - nézett fel rám csillogó szemekkel.
- Igen Lou. Azt terveztem, hogy elmegyünk sátorozni ma este.
- Vííí! - sipákolt újra, és megintcsak a nyakamban kötött ki. Ahogy meleg, apró teste nekem simul, elindít bennem egy fajta pillangóhatást.
- Az milyen Harry? Még sosem sátoroztam...
- Nagyon jó lesz baba. Na összepakoljuk a cuccaidat az útra rendben? - raktam le, majd megfogtam a kezét, azokat az apró meleg ujjakat. Jayel az előszobában találkoztam.
- Hé, Hazz! - szólt utánunk Migor.
- Igen?
- Gyere ide picit.
Elengedtem macikám kezét, aki az anyukájához ment.
- Igen? - léptem a vörös hajú fiúhoz.
- Ez nagyon durva...
- De mi? - nevettem el magam kínosan.
- Louis. Az hogy ilyen most, amilyen.
- Migor, én ezt nem igazán értem.
- Louis ragyog, boldog, lelkes. Sosem volt ilyen. Soha az életbe. Ezt neked köszönheti...

Arcom elkomorodott, de mosolyra húztam a szám. Jól esik a tudat, hogy Louis életét most megváltoztatom, jó irányba. Hisz ő is ezt teszi velem. Folyamatosan a jobb irányba tereli az életem. Ha mellettem van nem látom a sötétséget, s minden boldogabb.

- Na menj! - csapott a vállamra, mire mosolyogva mentem vissza Louhoz.
A szobájában leült az ágyra, és nézte ahogyan kiválasztom neki a holnapi ruháját, és a ma estit, ami egy melegebb kombináció.
- Valamit szeretnél még hozni? - ültem le mellé, kezemet arcára simítottam.
- Nem Hazzy...illetve - mosolyodott el, és felkapott két plüsst. Az egyik az, amelyiket tőlem kapta.

Mind a ketten megfürödtünk, és melegebb ruhát húztunk. Nincs már az a nagy meleg, sőt kifejezetten hideg van így szeptember végén, október elején.
- Gyere babám - kaptam fel mikor én is végeztem. Imádom mikor felvehetem, és úgy vihetem. Hiszen olyan apró, és olyan könnyű.
Louis nagyon izgága volt, felpörgött.  Emlékszem mikor megismertem, régen milyen kis bezárkózott volt. Igazából most is az, de velem nem. Velem olyan kis közvetlen, ez pedig többet jelent nekem mindennél. Azt jelenti bízik bennem, szeret engem...

- Louis, Harry! Csomagoltam nektek kis vacsorát, majd ott piknikeztek jó? - nyomott a kezembe egy kosarat Jay, mikor leraktam Louit. A kócoska azonnal elbújt az anyukája karjai közt, aki boldogan ölelte át.
- Annyira örülök hogy sátorozni mentek! Érezzétek nagyon jól magatokat - ölelt meg engem is.
- Köszönjük Jay.
- Van meleg ruhátok, pokrócotok, minden, igaz? - mosolygott.
- Igen Jay, mindenről gondoskodtam - azzal megsimítottam a karját.
- Na gyere baba - egyik kezemmel elkaptam Loulou kezét, másikkal a kosarat vittem.

Migor meg Jay segítettek kihordani a kocsiba a két személyes sátrat, meg a hálózsákokat, pokrócokat. Csak az eső nehogy essen!

Gondosan becsatoltam Lout, akinek az ölébe a két plüss sorakozott. Hihetetlen édes. Mintha ő maga is egy plüss lenne, az én kis plüssöm. A volán mögé ültem.
Kezeim azonnal leizzadtak, és hamar fal fehér lettem. Azóta az eset óta rettegek a vezetéstől. Nem bízok magamban. Görcsösen ragadtam a kormányra, a kocsit még nem indítottam el.
- Harry. Minden rendben van?
- Persze, persze - hajtottam fejem a kormányra. - Csak egy perc...

Egyik kezem az ölembe ejtettem.
Hirtelen éreztem meg Lou meleg kis mancsait a kezemen, combomon. Erre felültem, és hagytam, hogy az ölembe döntse fejét. Milyen édes! Tudja, hogy most szükségem van erre. Az életemnél is jobban szeretem!

Selymes hajába túrtam, simogattam egy darabig.
Erősen beszívtam az illatát, és semmi perc alatt erőre kaptam.
- Rendben Lou - emeltem fel a fejét, hogy rám nézzen.
- Köszönöm - azzal egy apró puszit adtam az orra hegyére.
- Igyekezzünk, hogy a naplementére odaérjünk - mondtam boldogan, és beindítottam a kocsit. Louis bűvköre alatt vagyok. Ilyenkor mindig csodákra vagyok képes. Legalábbis úgy érzem.

Némán haladt a kocsi a szürkülő városon át, én pedig a telefonomon lévő térképet néztem. Nincs olyan messze a hely ahová megyünk.
Lou kérte, hogy rakjak be valami zenét.
Imádom, mikor azt hiszi nem figyelek, és átéléssel dúdolgatja a neki tetsző dalokat.
Igaz, hogy az út alatt nem sokat beszéltünk, mégis nagyon meghitt volt a hangulat. Talán most kellett ez a csend. Ez a csend, ahol némán is érezzük egymás szeretetét, hisz belengi a kocsit. Néha egymásra pillantunk, és csak kuncogunk.
Nagyon megnyugtató pillanatok ezek.

Egy erdei úton haladtunk egy idő után. Teljes csend honolt, csak a rádió halk hangja duruzsolt. Itt már nem hallatszódtak a város zord zajai.
Nagyon békés egy hely.

Az út egy kis pihenőhelyhez vezetett, ahol tábla jelezte, hogy legális a sátorozás. Szerencsére senki sem volt itt. Kiszálltunk a kocsiból egymás kezét fogva.
Pár fa pad, fa asztalokkal, sátorozásra kijelölt helyek, egy ivókút, és egy kis patak. Mindezt fák zárták körbe. Békés kis hely.
- Nézd csak! - mutattam ki a fák mögé - Ott egy tisztás! Onnan nagyon szép lesz a naplemente.

Szerencsére a sátor felállítása nem volt egy bonyolult dolog, és azonnal berendeztük a hálózsákokkal, pokrócokkal, plüssökkel. Milyen jó lesz itt összebújni vele.

Végül megragadtam az ételes kosarat, egy pokrócot, és Lou kezét. Így értünk ki a tisztásra, ahol letelepedtünk.
- Pont jókor jöttünk - mosolyogtam Louisra, aki az eget kémlelte.
Hamarosan lemegy a nap, és nagyon szép színeket fog festeni az égre.
- Éhes vagy? - orrommal megbökdöstem a vállát, mire felnevetett.
- Igen Harry - azzal kaptam egy puszit.
- Na lássuk mi van itt - kezdtem el kiszedegetni a dolgokat a kosárból. Jay nagyon készült, olyan édes. Két féle sütit, szendvicseket, és még gyümölcsöt is találtunk. Ez a mennyiség egy hadseregnek is elég lenne. Limonádé is volt becsomagolva, az pedig Hannah híres receptje alapján készült, amit imádok.

Mire alaposan bemajszoltuk a vacsit, a nap már szinte teljesen lebukott a fák mögött, így narancs, és lila színű csíkokat festett az égre.
- Olyan gyönyörű - bújt az ölembe Louis. Gyengéden átöleltem, egy pokrócot pedig magunkra terítettem. Hasikólyát, oldalát folyamatosan cirógattam. Minden egyes simításra még közelebb bújt. - Én nagyon örülök Harry hogy elhoztál ide - mosolygott kedvesen, az igazi Lou féle mosollyal.

Bámultam a fiúcskát aki folyamatosan az eget nézte. Bámultam őt, aki megváltoztatta az életem. Hihetetlen boldogság telepedett rám. Eszméletlen, hogy Louis van nekem. Senki sem érdemli meg ezt a kis angyalt, és mégis itt csücsül mellettem, s keze a kezemben van.
Borzalmasan elpirultam mikor rám mosolygott, bár ezt a sötétben biztosan nem látta.
- Tudod Harry...én még nem láttam ilyen szép macit mint te vagy...

Arcomat forróság önti el, és a szívem csordulásig telik szeretettel.
- Te pedig a legszebb kis maci vagy Louis Tomlinson - pusziltam meg a homlokát, de nem hajoltam messze tőle. Egymást öleltük át, egymással szemben. Lassan az orrára is adtam egy puszit, a nap pedig már teljesen lebukott a fák alatt.
A csillagok is kirajzolódtak lassacskán az égen.

Apró forró ujjakat éreztem meg alsó ajkamon.
- Olyan szépek - húzta végig gyengéden az ujjacskáját. Először azt hittem a csillagokról beszél, majd leesett, hogy az ajkaimról.
- Miért ilyen puha? - motyogta, mintha csak magától kérdezné.
- Én...én... - fogalmam sem volt mit mondok éppen, csak letaglózva figyeltem a mosolygós fiút, aki éppen ajkaimat simogatja.
- Hazzy...én...meg...kóstolhatom?

Hosszú másodpercekig nem tudtam megszólalni, csak néztem az arcát.
- Louis Tomlinson...kis mackóm - suttogtam elhaló hangon.
- Szeretlek - suttogtam tovább, és közelebb hajoltam arcához. Kezeimmel derekát öleltem át, s olyan közel húztam, amennyire csak tudtam. Ő nem tudott mit kezdeni övéivel.
A következő pillanatban ajkait ajkaim közé zártam, s lassan csókolni kezdtem. Kirázott a hideg, a testem megremegett, s szédültem az érzéstől. Puha, meleg, finom ajkait az én ajkaim mozgatták, igazán lassan.  Louis esetlenül mozgatta övéit, kezeit pedig óvatosan két combomra helyezte. Bizsergett mindenem, és melegem lett.
Leírhatatlan az az érzés ami hatalmába kerített. A világ minden drogjánál, mindenénél tökéletesebb, mámorítóbb érzés. Úgy gondolom míg nem tapasztalod meg, nem éltél.
Nem számított, hogy ügyetlen, hisz nekem így volt tökéletes. Így volt az én Louisom. Forró nyelve lassú táncot jár az enyémmel. Közben parányi meleg teste, folyamatosan hozzám simult. Megéreztem hogy remeg. Kezeimmel próbáltam minél határozottabban ölelni. Az idő érzékem elveszett, s csak sokára váltak el felduzzadt ajkaink. Louis teljesen lefagyott, még én sem tértem teljesen vissza a jelenbe. Zárás képp egy utolsó csókot adtam szájára, ami cuppant is. Arcát mellkasomba temette, ujjainkat összekulcsolta, s így ültünk kitudja meddig. Magam elé bámulva hallgattam hogy szuszog, s halgattam a szívem lüktetését. Szapora lélegzése lassan megnyugszik.
Hamarosan ledőltünk a pokrócra, szorosan egymás mellett, kezeinket összekulcsoltuk. Néztük a gyönyörű csillagos eget.
- Nézd csak! - mutattam föl a csillagokkal tarkított égre, mikor egy hullócsillag elsuhant, s egy kis fényes csóvát hagyott maga után.
- Harry! - kiáltott föl. - Az a csillag lehullott! - s izgatottan nézett hol rám, hol az égre.
- Igen szerelmem. Az egy hullócsillag. Ugye milyen szép? És el is mondok egy titkot - suttogtam a fülébe folyamatosan. Hangom halk, és nyugodt.
- Mikor lehullik egy ilyen kis csillag, azt mindig az angyalkák küldik - simítottam ki haját a szeméből.
- Azért, hogy kívánhass valamit.
Minden egyes kis lehullott csillagtól kívánhatsz valamit. Ám sose mondd el mit kívántál, mert akkor nem valósul meg.

Megbabonázva nézte az eget, s teljesen elgondolkodott azon amit meséltem neki.
- De akkor nem kívántunk mikor lehullott...lesz még?...Hazzy én igazán szeretnék kívánni.
- Persze hogy lesz. Egy ilyen kis angyalnak, mint te vagy biztosan küldenek csillagot a társai - mosolyogtam, s szememben megjelent egy könnycsepp, majd még egy, utána pedig némán potyogtak, s szipogtam.
Együtt vártuk a következő hulló csillagot. Mikor Louis észrevette, felkiáltott, majd szorosan lehunyta a szemét, megszorította a kezem, s tudom hogy kívánt valamit.

Én azt kívánom, örökké boldog legyen. Örökké csak a dolgok jó oldalát ismerje. Legyen a legboldogabb fiú a földön. Egy ilyen angyal megérdemli.

Sokáig feküdtünk némán, hol egymást, hol a csillagokat nézve, s legalább két hullócsillagot még kaptunk a sorstól.
Mikor Lou tüsszentett egy picit, úgy döntöttem, hogy melegebbre vonulunk.

Kézen fogva bújtunk be a sátorba, s Louis azonnal izgatottam beszélni kezdett. Egy zseblámpával világítottunk.
Mesélt arról, hogy milyen szépek a csillagok, milyen szép a lemenő nap.

Mivel elég hideg volt, át kellett vennem a pólóm egy melegebbre. Azonban Louis bámulni kezdte a meztelen felsőtestemet. Először csodálkozva, majd megbabonázva nézte mellkasomat.
- Harry...az...az ott egy lepke? - dadogta, s még a lélegzete is elállt.
Pirulva bólogattam.
- Harry ez olyan gyönyörű! Honnan van ilyen lepkéd? - érintette meg azonnal forró kis kezeivel. Megremegtem az érintésre, s rámosolyogtam.
- Ez egy tetoválás picur. Tudod, mint a karomon.
- Igen! Olyan mintha valaki rajzolgatott volna rád - kuncogott.
- Igaz - nevettem föl.
- Én...én is rajzolhatok majd valamit rád?

S ekkor döntöttem el, hogy ha Lou rajzol valamit majd rám, azt magamra tetoválom.
Orrával hirtelen megbökdöste a lepkét, s kuncogni kezdett, mire én is.  Végül fölvettem a pólóm.
Együtt bújtunk egy-egy hálózsákba, és a pokrócokat is magunka terítve bújtunk össze. A lámpát leoltottam.
- Olyan jó érzés volt az a puszi...az csók Harry - motyogta, s tudom hogy elpirult.
- Bármikor kaphatsz ha kérsz Lou, de csak tőlem.
Csak kócos buksija látszott ki a hálózsák alól. Mint egy kis cica.
- Most is kaphatok?
Elnevettem magam, és felé hajolva újabb csókot leheltem puha, nedves ajkaira. Bár ez rövidebb volt, mégis varázslatos. Sosem fogok ezzel betelni, az érzés annyira mámorító...a fellegekben vagyok valahol...
- Harry. Mesélsz nekem valami esti mesét?
- Persze - karjaimmal magamhoz öleltem a kék hálózsákot amiben Lou pihent.

Egy rövid kis macis mesét rögtönöztem neki. Végig hol fürtjeimmel babrált, hol közelebb bújt. Végül már teljesen összepréselődött a két hálózsák, így mi is.
- Szeretlek Louis - pusziltam a hajába, s nem vettem el onnan a fejem.
- Én is szeretlek Hazzy - motyogta a mellkasomba.

Életem első igazi randija, első igazi érzelemekkel történő csókja, és életem első, és egyben utolsó szerelme.

Ő az én pici életem hatalmas értelme.

Hali! 💕🌸
Remélem tetszett nektek a rész, én imádtam írni! 😍😍
Ha így volt, írjátok meg! ❤

Nagyon köszönöm hogy itt vagytok, és ennyi kedves, és biztató kommentet kapok! Nagyon sokat jelent nekem! Annyira jól esik mikor írjátok, hogy feldobtam a napotokat, ennek mindig nagyon örülök! ❤

(Kinek hogy tetszik Niall új videóklippje? Én imádom! 💖)

Kitartás, hamarosan hétvége! 😘
❤❤❤
(2017.09.21.)