Beültünk egy számomra idegen kék színű autóba, s elindultunk. Elég sok dolog kavargott a fejembe, de a legfontosabb az volt, hogy nincs nálam a telefon, amit Poly adott nekem. Nem akartam ezzel a barommal lenni kettesben, így a fejemet kezdtem törni, hogy hogyan is tudnék megszökni, bár volt bennem egy erős érzet, hogy nem akarom elhagyni Harry-t, de ez a "szerelem" amit iránta érzek, csak egy beteges szindróma, így mérlegeltem, s döntöttem.

-Liam, pisilnem kell?-nyávogtam, hogy elég hihető legyen.

-Nem érdekel, tartsd vissza, én biztos, hogy nem állok meg.-mormogta.

-De nem bírom tovább, Liam be fogok pisilni.-a szavak elejére helyeztem a hangsúlyt, hogy felfogja.

-Baszki a város kellős közepén vagyunk, hol a picsába álljak meg neked?-rázta a fejét.

-Nem tudom, nem is érdekel, csak siess, mert nem bírom sokáig.-nyafogtam.

-Jó, kb 5 percre van a találka hely, ahova megyünk a cuccokért. Asszem az egy igen bokros rész, ott el tudod végezni a dolgod.-dünnyögte. Hát ez szuper, szóval még elkerítve sem leszek, hogy a picsába szökök meg? Úgy utálom Liam-et. Egyszerűen már azaz okoskodó jelenléte felbassza az agyamat, és olyan ideges leszek tőle, mintha veszekednénk, pedig hozzám sem szól.

-Itt is volnánk.-parkolt le valami híd alatt-Oda el tudsz menni hugyozni.-mutatott egy bokorcsoportra.

-Kérhetnék zsepit?-néztem a pöcsfej felé.

-Nesze, aztán siess, mert nem szeretek várni.-vágta hozzám, mire kipattantam a kocsiból, s az imént említett bokros részhez igyekeztem. Láttam, hogy egy másik autó is megáll, és egy nagydarab izomkolosszus lép ki belőle egy szatyorral. Liam egy kicsit megtántorodott, végül megemberelte magát, és elindult a pasi felé. Kezet fogtak, s beszélgetésbe elegyedtek. Itt az idő Megan. Körülnéztem, és észrevettem egy házat a semmi közepén, ami maximum 800 méterre lehetett, így futásnak iramodtam. Nem néztem vissza, mert féltem hogy Liam utánam jön, én pedig ledermedek, ezért csak menekültem.

-Állj meg ribanc.-kiáltott utánam zihálva az a pöcsfej. Talán lottóznom kéne, valahogy mindig megérzem a rosszat. Nem tettem azt amit mondott, inkább egyre gyorsabban futottam a házhoz. Egyre jobban kezdtem fáradni, pedig ár elég közel voltam, de a vitamin, és a folyadék hiány tönkretette a csodás tervem, ugyanis a térdeim megrogytak, s a földre zuhantam, Mr. Erőszakos pedig utolért.

-Megan, a kurva életbe, mi a lófasznak kellett ezt csinálnod, pedig már kezdtelek megkedvelni, de most elbaltáztad az esélyeidet arra, hogy valaha is megkedveljelek.-ragadta meg a hajamat, és azzal rántotta hátra a fejem, hogy a szemébe nézzek.

-Szerinted, annyira bánt, hogy nem leszünk puszipajtások?-könnyeim már elkezdték ostromolni az arcomat.

-És még egy ilyen alárendelt helyzetben is képes vagy bunkózni.-nevette el magát, majd lábra állított, de mivel azok még nem bírták el a testsúlyomat, így a vállára emelt, s akár csak egy zsákot, cipelt el a kocsiig, ahova betuszkolt. Ő is beült, majd elindultunk.

-Hova a lófaszba viszel te pöcs?-kérdeztem olyan bunkón, ahogy csak lehetett. Egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

-Te velem így nem beszélsz, ribanc. Ne feszegesd a határokat, mert már elég ballépés van a listádon, amiért meg kell hogy büntesselek.-kiabált dühében.

-Miért vagy velem, ilyen paraszt? Már Zayn is megkedvelt, de te olyan egy bunkó vagy, és nem tudom felfogni, hogy miért. Az isten szerelmére, nem tettem veled semmit.-pityeregtem.

-Azok után, hogy megharaptad a farkamat, ne várj mást.-monoton, nyugodt hangon válaszolt.

-Komolyan, ezért vagy ilyen ellenséges?-kérdeztem.

-Tudtommal az emberek nem szoktak jóban lenni a foglyukkal.-vágta hozzám, mire újabb adag könny lepte el az arcomat. Akkor tudatosult bennem, hogy Liam-nek igaza van, én csak egy elrabolt lány vagyok, és örülnöm kéne, hogy még nem öltek meg.

Sziasztok Csibéim!

Szerintem elég jóra sikeredett ez a rész, és remélhetőleg ti is így érzitek. Remélem megleptek néhány komival, és szavazattal, mert magamhoz képest hamar hoztam új részt, szóval ezt is vegyétek figyelembe.

Ezer puszi és ölelés Mindenkinek <3