A/N: Ez a rész most kivételesen Thomas mentes lett, de majd lesz olyan is, hogy Stiles vagy Stuart nélküli egy-egy dupla ikres történettel rukkolok elő a későbbiekben, mert az ikrek szeretik egymást és másokat is ugratni azzal, hogy helyet cserélnek. Ha olvasod, kérlek véleményezd is, had tanuljak belőle. Nekem sokat jelentene! Jöhet nyugodtan hideg és meleg is, csak kommentelj! Az építő jellegű kritikáknak külön örülök! =)
A (Y/N) az angol "Your Name" aka "Te Neved" rövidítése akar lenni, ha valaki esetleg használni szeretné az InteractiveFics nevű chrome plugint és beírná a saját nevét. ;) Jó móka, ráadásul a készítők épp a Firefox és az Opera plugineken melóznak, úgyhogy a közeljövőben azokon is elérhető lesz ez a kis hasznos bővítmény. Bővebben itt olvashatsz erről:
http://silencethroughwords.tumblr.com/readerinsert
*ez volt itten kérem szépen a reklám helye :"DDD*
Imagine: Te Stilesszal jársz, de Stuart is oda van érted és úgy tesz mintha a testvére volna, hogy együtt tölthessen veled egy kis időt kettesben.
Music:
Type: OneShoot (1160)
Warning: #nope #butitwillbreakyourheart #justalittlebit #ifyouareastuartfangirl #mypoorbaby #mypricklylittlehedgehog #ireallylovetotorturemysons

- Stu, mond meg apának, hogy Derekéknél leszek. A falkának szüksége van rám, már így is elkésem! - Kiált át a legkisebb Stilinski fiú a bátyja szobájába a nyitott ajtókon keresztül, miközben magára kapkodja a ruháját. Határozottan késésben van, mint mindig. Valahogy Stilest nem a pontosságról ismerik, pedig ő tényleg mindig igyekszik odatenni magát mint most is.
- Mi lesz a barátnőddel? Úgy tudtam mozis estét tartotok, nem? - Lép be az öccse szobájába Stuart, az középső Stilinski iker. Megáll az ajtóban, miközben le sem veszi a szemét a telefonjáról, amit éppen veszettül nyomkod; az ajtófélfának dől hanyagul, keresztbe téve a lábait egymáson.
- B*ssz*+ elfelejtettem! Uh... Oké, mond meg neki hogy én kb. egy... talán két óra múlva visszajövök. - Kap a fejéhez Stiles, miközben kapkodja össze a cuccait és tömködi a nadrágja zsebébe.
- Nem inkább három? - Érdeklődik Stuart, ő már ismeri az öccsét és azt a francos időérzékét. Néha baromira ki tud esni neki az ilyesmi, és pikk-pakk eltelt az a néhány óra, amit a falkával töltött.
- Mondj neki 3 és felet. - Tanácsolja Stiles, s kicsit olyan mintha alkudozna a testvérével; majd miután meggyőződött róla, hogy minden irata és cucca nála van amire szüksége lesz, elindul kifelé.
- Meg fog ölni, remélem tudod. - Csóválja a fejét Stuart, miközben egy kaján vigyorral az arcán figyeli a kapkodva távozó öccsét.
- Igen, tudom. Viszlát! - Kiáltja Stiles vissza odalentről, mielőtt becsukná a bejárati ajtót és Roscoeba pattanva elkezdene életet lehelni a dzsippjébe, hogy elhajthasson Derekhez. Stuart eközben a fürdőbe megy és beteszi a kontaktlencséit, felveszi az öccse egyik flanell ingjét; mielőtt megérkezve csöngetnél a Stilinski ház bejárati ajtaján.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. - Dohog magában, de pontosan ismeri az öccsét és tudja lehet hogy még 4 óra múltán sem érkezik meg; téged pedig nincs szíve ilyen helyzetbe hozni. Különben is, oda van érted és most itt az alkalom, hogy zavartalanul veled legyen; aminek önző módon nem bír ellenállni. Csak Stiles miatt teszem! Győzködi magát, pedig ez csupán részben igaz. Hamarosan érkezik és kinyitja az ajtót, te pedig a nyakába ugrasz és az arcára egy puszti nyomsz; amitől zavartan elpirul. Túlságosan is jól esik neki az érintésed, bár tudja nem neki szól valójában.
- Szia édes. - Dorombolsz, hozzá bújva.
- Szia... - Köszönt kissé bizonytalanul, miközben kezei lassan a derekadra csúsznak és átölelnek.
- Hoztam Disney filmeket. Ne érts félre, szeretem a Star Warst; de nem akarom, hogy azt nézzük minden alkalommal. - Tisztázod már az elején, mielőtt sikító fárszt kapna vagy a Disney hercegnőket hozná fel, akikről hallani sem akar. De eldöntötted, ha ő megnézette veled a kedvenc filmjét (vagy egy tucatszor); akkor ezt most ki fogja bírni. Főleg, hogy rá való tekintettel A kis hableányt meg a Szépség és a szörnyeteget otthon hagytad, pedig azok a kedvenceid.
- Uh... Rendben van... igen... a Disney rendben van... - Bólogat bőszen, bár koránt sem tűnik annyira magabiztosnak a dolgot illetően.
- Jól vagy? - Kérdezed megütközve és kicsit talán aggódva. Az is lehet, hogy láza van és félrebeszél; mert egészen biztos voltál benne, hogy még így is kézzel lábbal tiltakozni fog ehelyett szinte egyből kötélnek állt.
- Igen... igen. Minden... rendben. - Biztosít róla, miközben a kanapé felé terel téged.
- Fura vagy, de épp ezt szeretem benned. - Nyomsz egy puszit arra a fitos kis nóziára, amit úgy kedvelsz benne és elhelyezkedsz kényelmesen a kanapén. A dohányzó asztalon már ott vár téged a langyos vajas popcorn, pont ahogy szereted. Ez mosolygásra késztet. Ez a fiú tényleg egy főnyeremény! Könyveled el magadban.
- Uh... köszönöm? - Kérdi a fiú bizonytalanul, majd elindítva a filmet melléd ül. Már az Oroszlánkirályt nézitek sokadikként a sorban, majd néhány perc múlva átöleled őt hozzá bújva, és Stuart nem tudja hogy mit tegyen. Hamarosan elkezdesz nevetni Zordon egyik szarkasztikus megjegyzése utána.
- Zordon olyan, mint Stuie. - Mondod vidoran.
- Oké, én nem vagyok biztos ebben. - Mondja Stuart, aki szeretné egyszerre megvédeni magát ugyanakkor le sem akar lebukni.
- Igen, ő olyan. - Erősködsz továbbra is, ami miatt a logikus érveket veszi elő a fiú végül remélve, azzal meggyőzhet.
- De Zordon az antagonista... Megölte a testvérét. - Mondja mindent elsöprő érvként, miközben önelégülten vigyorog, tudván te is egyet fogsz vele érteni hisz pontosan tudja, nem csak nagyon csinos, de okos is vagy és képes belátni, ha tévedtél.
- Igen... tudom. Igazad van, Stuart sosem ártana neked. Ő egy jó srác. - Helyeselsz, mert végülis Stilesnak igaza van. Lehet, hogy a középső iker néha szúrós sündisznóként viselkedik; de a lelked mélyén érzed a családjáért, a testvéreikért bármire képes lenne annyira szereti őket.
- Hm... igen... ő az... - Motyogja Stuart, miközben a hajaddal játszik. Igazából oda se figyel már arra amit mondasz, inkább csak a tévét bámulja miközben szórakozottan simogat, ahogy hozzá vagy bújva. Oda értek, ahol az a jelenet kezdődik amiben Simba és Nala énekli a "Can you feel the love tonight?" című slágert.
- Ez olyan aranyoooos... - Kezdesz hangulatba jönni. A sheriff és az ikrek nincsenek itthon, így tiétek a ház és ki akarod ezt használni.
- Aha. - Kissé feltornázod magad, majd ismét adsz egy puszit az arcára, amit ő viszonoz. Percekig egymás szemébe néztek és a köztetek lévő feszültségtől szinte szikrázni kezd a levegő körülöttetek, ám mielőtt megpróbálnád megcsókolni megállít téged.
- Mi a baj? - Kérdezed, a gyomrod akkorára szorul hirtelen össze, mint egy apró szem mazsola és rossz érzésed támad. Érzed, hogy valamiért feszeng melletted Stiles.
- Én... Én hagymát ettem! Szájszagom van. - Vallja be végül szemlesütve Stuart, jobb kifogás ugyanis momentán nem jutott eszébe mint ez.
- Nem bánom. - Búgod, ismét a fiú arca felé közeledítve; ezúttal készen arra, hogy ha kell ellenkezését szó szerint belé fojtsad.
- Kérlek... keservesen meg fogod bánni. - Tol el magától Stuart egy nagy sóhaj kíséretében, pedig szíve szerint a csókjaival halmozna el. De tudja jól, hogy nem lehet; mert te a testvérét szereted és nem állhat közétek, hiába szeretne veled lenni.
- Fura vagy. Szeretlek. - Suttogod fülébe és nyomsz végül az arcára egy puszit, ma úgy néz ki be kell érd ennyivel.
- Én is szeretlek... - Feleli Stuart egy szomorkás, lemondó mosollyal. Tudja jól, hogy hiába őszinte amit mond nem ér semmit; neked fogalmad sincsen róla, hogy kihez is bújtál éppen és kit akartál megcsókolni az imént. Inkább ismét a mellkasára von és a hajadat simogatja - szereted, amikor Stiles a hajaddal játszik - amitől hamar elálmosodsz. Stuart megvárja, amíg elalszol; aztán pedig kilopózik és felveszi a saját ruháit meg a szemüvegét. Szerencsére Stiles is visszajött közben.
- Hol van (Y/N)? - Kérdezi, remélve nem akadtál ki túlságosan, amiért a bátyjával kellett beérned helyette.
- A kanapén alszik, néztünk pár filmet. - Feleli Stuart, aki ismét csak a mobiljába van temetkezve; de most tudja jól képtelen volna a testvére szemébe nézni.
- Kösz tesó. - Veregeti meg Stuart vállát egy félszeg mosollyal Stiles, majd az odalent alvó lányhoz indul az emeletről.
- Nincs mit megköszönni... - Feleli kissé keserűen még mindig a mobilja mögé rejtőzve Stuart, bár tudja nem tett semmi helytelent mégis szégyenli magát azért, mert a szíve mélyen meg akarta tenni és vágyott rá, hogy veled legyen.