Mi lett volna ha nem Gránát lenne a fúzió hanem Opál?

A történet a "Válasz" című részben játszodik.

Írói szemszög:

Éjfél van és Steven a pajtában alszik mikor egyszer csak felbukkan a fúzió Opál és felébreszti őt.

Steven! Ébreszti fel őt mire az meglepetten fel kell.

Opál! Reggel van már?

Éjfél van. Boldog születés napot.

Oh, tényleg! Akkor elmondod hogy te vagy Gyöngy és Ametiszt fúziója? Közben fogta Opál arcát izgatottan.

Azt már tudod.

Tényleg. Csalódott kicsit ebben.

De azt még nem tudod hogy hogy ismekedetek meg.

Oh, azt tényleg nem. Opál erre elmosolyodot és bele kezdet a mesélésbe.

A megismerkedésük az ékkőháború után nem sokkal történt.

Gyöngy szemszöge:

Éppen az alfa keltetőben vagyok Rózsával felmérni a háború utáni helyzetet. Az egyik üreghez érek mikor ott felfedezek valamit.

Egy Ametiszt. Mondom kissé meglepődve. A kis repedés miatt amiben benne volt azért nem tudott formát ölteni. Kiszedtem onnan kissé nehezen ugyan és ekkor világitani kezdett vagyis formát kezdett ölteni. Az ami ki jött egy eléggé pöttöm Ametiszt volt. Kis ideig egymást bámultuk majd megszólaltam.

Eléggé kicsi vagy. Erre végignézet magán.

És?

A többi Ametiszt kissé... nagyobb.

Hát én nem olyan vagyok mint a többi. Ekkor körülnézet.

Szóval itt készültem. Eléggé sivár.

Az ékkő termelés sokat ártot a földnek.

Föld?

A föld bolygó amin vagyunk.

Ha így néz ki minden akkor inkább visszabújok az ékkővembe.

Dehogy néz ki így a többi hely.

Na jó, most hogy dumcsiztunk megkérdezem. TE MEG KI A FENE VAGY? Ezen eléggé meglepődtem.

Az én nevem Gyöngy és Rózsa kvarc-al vagyok itt.

Az meg ki?

Gyere, megmutatom töpszli.

Felőlem nyurga. Erre nem reagáltam csak intettem hogy kövessen. Végül odaértünk.

Gyöngy. Ki a barátod?

Ő egy Ametiszt akit itt találtam.

Hali. Köszönt Ametiszt.

Örvendek a szerencsének. Eléggé kicsi vagy ahhoz képest. Mondta Rózsakvarc.

Pff, mintha az baj lenne.

Egyáltalán nem. Attól hogy valaki más még nem jelenti hogy hasztalan. Erre zavarba jött.

Szóval, nem baj ha pici vagyok?

Csak az a fontos hogy te mit érzel, mit akarsz.

Jelenleg? Elmenni innen.

Akkor a lábpad kell ide. Szóltam közbe.

Lábpad?

Az amin jöttünk.

Akkor mire várunk? Avval összegömbölyödött és elhúzot arra.

Hé! Várj már meg! Kiáltottam utána és futottam utána. Ezen Rózsakvarc jót mulatot. Végül aztán beértük őt és már várt ránk.

Azért ez nem kellett volna.

Nem kellett de jó volt. Na és hova? Kérdezte izgatottan.

Hmm, mi lenne ha először minden mást mutatnánk meg? Mondta Rózsakvarc elgondolkodva és akkor elindultunk. Sorra mutattunk meg Ametiszt-nek mindent. Először a Maszk sziget(Én így értettem.) majd sorra jött minden más ami lehetet. Végül egy ponton Rózsakvarc megszólalt.

Én vissza megyek a templomba de ti nézzetek meg minden mást. Mondta nekünk.

De...?

Gyöngy kérlek. Avval elment.

Hát, akkor folytassuk azt hiszem. Fordultam oda Ametiszt-hez aki már nem volt ott. Hát persze hogy a toronynál kellett eltűnnie!

Ametiszt! Ametiszt! Hol lehet már. Forcsogtam magamban mire végül megtaláltam.

Hát itt vagy! Mit bámulod azt a földi haszon állatot?

Mi ez?

Az nem számít.

Szóval nem tudod.

De tudom hogy mi ez.

Akkor? Halljam.

Ez egy kecske. Miért? Te még nem láttál ilyent?

Nem én. Csak ma keltem ki.

Mi?

Mondom ma keltem ki!

Elsőre is hallottam de ez hogy lehet?

Mi hogy lehet? Ma keltem ki ennyi.

Hmm.

Mi van?

Szóval te nem tudod.

Mit nem tudok? Ekkor elmeséltem neki a háborút meg hogy hogy készült meg minden mást.

Hű, ez, brutális.

Igen, eléggé.

Én... én nem tudtam ezekről.

Jó neked. Itt eléggé elszomorodtam.

És ki az a Rubint és Zafír?

Rubint átállt a földért. Harcos hiába kicsi. Nálad is kisebb. Zafír meg látja a jövőt.

És az a fúzió dolog?

Mikor két ékkő fizikailag egyesül. Az egyesítet forma egy amalgam, ami összefoglalja az ékkővek fizikai erejét. Magasságuk meg testi erejük össze adódik.

Volt már ilyen?

Én Rózsával és egy párszor Rubint és Zafír.

Ők miért nem maradnak úgy?

Tűz és víz a kettő azért. Ekkor meghallottunk egy villyogáshoz hasonlatós hangot. Egy ékkőszörny volt! Egy madárra hasonlított.

Fedezékbe! Ekkor megragadtam Ametiszt karját és elkezdtünk futni. Végül találtunk fedezéket de ez nem fog sokáig tartani.

Most mit csináljunk?

Nem tudom. Túl nagy hogy harcoljunk ellene.

Csak van valami ötleted.
Mégis mi lenne? Ha Rózsával lennék itt akkor Szivárvány kvarc lennénk és már végeztünk is volna. De te vagy itt.

Akkor velem egyesülj! Egy ideig értetlenül néztem majd megszólaltam.

Mi?!

Talán van jobb ötleted?

Még sosem egyesültem mással.

Akkor én meg mit mondjak? Talán van jobb ötleted? Ekkor az a nagy madár betörte a tetőt és már készült elkapni minket. Ekkor Ametiszt elő vett egy ostort.

Vissza, vissza! Csapkodot avval a madárfelé de sajnos elragadta őt.

Gyöngy!

Ametiszt! A madár ledobta a hegyről és én pedig utána ugrottam. Végül a levegőben elkaptam őt de így már együtt zuhantunk.

Terv?

Nem gondoltam át.

Hát jó volt amíg tartott. Ekkor mindketten behúnytuk a szemünket és szorosan fogtuk egymást és ekkor valami történt. Még mindig a levegőben zuhantunk de már együtt. ÚGY együtt! Fúzióként! Így a zuhanást megúsztuk.

Opál szemszöge:

Mi? Mi ez? Végig néztem magunkon.

Ekkor észrevettem hogy az megint támadni készül. Mikor ezt akarta elugrottam onnan jó távolra.

Hűha. Ez... tetszik. A madár megint támadni készült ekkor elő vettem a lándzsát és az ostort.

Lássuk ebből mi lesz. És próba szerencse képen összeraktam. Egy íj lett ezekből?

Oké? Na ez vajon mire képes? Ekkor a madár felé tartottam és akkor megjelentek fényből készült nyílak vagy mi és lőttem velük. A szörnyet eltaláltam vele ami meg szétbomlot és a szilánkok buborékokba kerültek. Szóval többből állt.

Akkoor... menjünk? Menjünk. És elindultam. Kissé szoknom kellett ezt a formát de végül kezdtem belejönni. Aztán elestem.

Au. Még bele kell jönnöm. Végül aztán csak megjöttem a lábpadhoz és visszamentem a templomba. Csak akkor eszméltem rá hogy nem váltunk szét.

Hmm? Hát ez? Kérdezte Rózsa kvarc.

Rózsa! Ööö... majd, szétválunk. Igen mindjárt. Igen. Már készültem szétvállni de Rózsa megállítot minket.

Ne! Ne tegyétek ha nem akarjátok azt.

Mi? Nem, baj hogy együtt vagyunk?

Úgy együtt? Erre zavarba jöttem. Mi? Hogy úgy? Lehet ez? Én már semmit sem értek.

Tudod hogy kik vagytok?

Kik is vagyok? Azt sem tudom hogy most mit érzek és, boldog vagyok? Miért érzem azt hogy inkább vagyok így mint külön és inkább csinálom ezt mint azt amit eddig?

Üdv a földön Ametiszt és Opál vagytok.

De ki az az Opál?

Te magad.

Írói szemszög:

És? Mi volt az? Kérdezte Steven erre Opál játékosan felhúzta a szemét.

A válasz?

Szeretet.

Oh, tudtam.

Én is. Ezen együtt mosolyodtak el.