- Úgy tudom, hogy eléggé sürgetik Peter tárgyalását. Bizonytalan vagyok. Minden bizonyíték a kezünkben van, de mégsem hisz nekünk senki.

Tony és Matt Strange házában üldögélt. A varázsló éppen teát főzött, de hallotta minden egyes szavukat.

- A héten sort akarnak keríteni rá- bólintott Matt. – De nyugodj meg, minden a legnagyobb rendben lesz. Tisztára mossuk a nevét!

- Hát, a fél Bosszúállók csapat felszólítható tanúnak. Ez már alapból jó kiindulópont. –Strange baljában egy szép díszítésű kannát tartott, körülötte három csésze lebegett. A mágus helyet foglalt, a fotele előtt álló aprócska faasztal megterítette magát.

- Váó!- Tonyt elkápráztatta a látványos trükk. – Ezt meg tudnád nekem is tanítani?

Strange komoran végigmérte. Valószínűleg színesen éltek agyában a Starkkal közösen végigkaraokézott éjszaka képei.

- Nem.

Stark összehúzta a szemöldökét, majd belekortyolt a teájába. Szörnyű, kellemetlen íz futott össze a szájában. Szíve szerint kiköpte volna, de gyorsan lenyelte, majd letette a csészéjét. Strange úgy itta azt a teának nevezett löttyöt, mintha az lett volna a világ legfinomabb itala. Murdock nem kortyolt bele, tekintete a távolba meredt.

- Mr. Murdock, maga előtt van a tea – Strange nem tudott a vak ügyvéd titkáról.

- Köszönöm, tudom.

Továbbra sem nyúlt hozzá: vagy megérezte a tea különös szagát, vagy észrevette Stark reakcióját. Percek teltek el, Strange már negyedjére töltötte újra poharát. Matt telefonja csörögni kezdett. Stark először nem jött rá, hogy mit jelenthet a, „Foggy Foggy Foggy" aztán rádöbbent, hogy így jelzi, ki hívja a férfit.

- Szia Foggy, mi a baj?- Murdock direkt kihangosította a hívást: sejtette, hogy társa olyan dolgot fog vele megosztani, ami mindannyiukra vonatkozik.

- Matt, a tárgyalást holnap délutánra tűzték ki!

Murdock megdermedt, majd összecsukta az egyszerű telefont. Arcára ijedtség ült ki, de igyekezett palástolni. Sebesen kapkodta a levegőt, a készüléket még mindig a kezeiben tartotta: ujjai görcsösen zárták markába. Káromkodott: először alig hallhatóan, aztán egyre nagyobb hangerővel. Felpattant a székéről, majd idegesen körbejárta a termet: hirtelen el is felejtette a világtalant játszani.

- A fenébe! Alig van időm jó beszédet írni! Az érveket és tanúkat már elkezdtem összeszedni, de... el fogjuk bukni ezt az egészet! – az ügyvéd eddigi ambíciójának semmi nyoma nem maradt.

Tony felállt, majd Matt keze után kapott.

- Ha így állsz hozzá, akkor tényleg vesztünk- jegyezte meg nyugodtan. – Tudom, hogy képes vagy megoldani, és mi is segítünk Stephennel. Bármiben.

- Most azonnal indulnom kell. Ha tényleg segíteni szeretnél, akkor várlak az irodámban. Strange, maga leginkább a tanúk összehívásával tenne nagy szívességet.

Murdock felsóhajtott, majd egy laza mozdulattal felkapta botját, és a kijárat felé vette az irányt. Már majdnem kilépett az ajtón, amikor pár szobával arrébb hangos kiáltás harsant fel.

- Jaj nee! Ginter Riva éhes! – jegyezte meg unottan Tony. – Stephen, vigyél már le neki egy kis teát a pincébe! Nem éheztethetünk ki egy tanút!

- Nem a pincében van, Stark. És csak úgy megjegyzem, neki is vittem a teából.

- Akkor lehet, hogy azért ordít – vont vállat Tony, majd Matt után sietett, hogy minél hamarabb készen legyenek a nehéz munkával.

Miután elmentek, Strange elkezdte feladatát: mérlegelte azoknak az embereknek a képzeletbeli listáját, akik még bíznak Peterben, és nem könyvelték el gyilkos hataloméhes pszichopatának. Ha a Bosszúállókat nem számította bele, meglehetősen rövid volt. Úgy érezte, hogy nemcsak hősökre, hanem átlagemberekre is szükségük lesz.