- A lábam!- nyögte Tony, miközben igyekezett felállni a park forró, néhol pázsittal borított aszfaltjáról. Az inge totálisan tönkrement, tele volt szakadásokkal és sárral. A szája vérzett, a haja égnek állt. Bármi is történt: még mindig keresik. Felvette a karcolásokkal teli, félig-meddig összetört napszemüvegét. Kinyitotta a táskát, amiben a páncél mellett egy fekete pulóver is volt. Sietve magára kapta, majd a szakadt öltönyt begyürködte a helyére.

- Jarvis, hallasz?- kérdezte halkan, miközben a fülébe dugta a fülhallgatóját.

- Igen, uram. Milyen zenét kér?- szólalt meg egy recsegős hang.

- Valami pörgőset, ha lehet. Sietnem kell- jegyezte meg Stark, majd futni kezdett. Hiba volt. Nekiütközött egy idős embernek, aki emiatt Tonyra öntötte a kávéja tartalmát.

- E-elnézést- dadogott az idős bácsika.

- Semmi baj, uram. Én kérek bocsánatot, hogy kis híján feldöntöttem- jegyezte meg Stark, majd tovább sétált. Mikor azt hitte, hogy már rég távol jár, az idős bácsika újra feltűnt.

- Olyan ismerős valahonnan, fiatalember! Megkérdezhetem a nevét?- kérdezte.

- Elnézést, de sietek- próbált Tony valami jó kifogást találni. – Majd talán máskor beszélhetünk.

Ekkor azonban egy gyereksereg rohant Stark felé. Vagyis, mint kiderült, nem felé, hanem a tata felé. Mindegyikük bosszúállónak öltözött, biztos épp a közeli játszótérről szabadultak el. Aláírást kértek, néhányuk még fotózkodott is vele. Tony ledermedt, fogalma sem volt, hogy mit csinálnak.

Mikor szép lassan elszéledtek a gyerekek, nem bírta nem megkérdezni:

- Ki maga?

- Steve Rogers. Nyugalmazott katona és szuperhős- nevetett.

- Az nem lehet. Amerika kapitány tényleg elmúlt 100, de nem egy vén tata. Most komolyan! Ha egy szenilis vénember Amerika Kapitánynak nevezi magát, akkor magamra kapom a legközelebbi szemetest, és elnevezem magam Fémembernek!

- Emlékeztetsz ez régi barátomra- mosolyodott el. – De sajnos ő már nincs köztünk.

- És mi volt a neve,- nézett rá napszemüvege mögül Tony. – ha szabad kérdeznem?

A tata szomorúan konstatálta, hogy erre válaszolnia kell:

- A neve Stark. Tony Stark.

Tony meglepődött. Biztos csak képzeleg. Honnan ismerhet ez az ember? És miért hisz halottnak? Ez nevetséges! Hisztérikus nevetésre fogta, majd hátrálni kezdett. Ki ez az ember? Miért lennék halott?

- Nem hallottál róla? Szégyellhetnéd. Feláldozta az életét a világunkért. Minden reggel kijárok a sírjához, most is onnan jövök vissza- folytatta az idős ember Tony reakciójára.

Ez már túl sok volt Starknak. Nem tudta, hogy mi folyik körülötte. Letörölte izzadó homlokát, majd megbicsakló lábaira nézett. Nem érezte magát túl jól, és hirtelen a gyep olyan hívogatónak tűnt. Összedőlt, majd szép lassan az eszméletét vesztette.

■■■

A részt írta: ANevemnemrdekes és én
(Szokásos felállás 😂)