- Jarvis, kérlek indíts valami szomorú számot!

Ki is az a Jarvis? Tony Stark talán egyik legjobb munkája, ami kiemelkedik a sok ósdi vacak közül. Bár maga Jarvis is egy ósdi vacak, de ő Tony Stark kedvence. Jarvissal eredetileg teljesen más célja volt az alkotójának. Stark személyi asszisztensnek tervezte, aki helyette oldja meg a problémáit, közli a friss híreket és természetesen jól seggberúgja a tolvajokat. Ehelyett Jarvisból egy személyi pszichiáter lett, aki jobb esetben kedves szavakkal reagál a neki feltett kérésekre, egy mozgó mp3 lejátszó, aki Stark úr szomorúbb napjain elindítja neki az érzelgős, lassú számokat. Gyenge szókinccsel és repertoárral rendelkező mesterséges intelligencia volt, mivel a tervezője nem szánt rá több időt.

És hova tartott Stark úr? Ez is hosszú történet, de talán jobb, ha az előzményekkel kezdjük. Stark soha nem kapott nagy reflektorfényt. Bár már régebben is érdeklődött az ezermesterség iránt, sohasem mert komolyabb dolgokat csinálni. Felnőtt korában is ezzel kezdett el foglalkozni, de az apja nem engedte, hogy komolyabban részt vegyen a cégben. Mert Tony Stark apjának, Howard Starknak volt egy cége is, amit stílusosan Stark Industriesnek nevezett el. Ezután sorozatosan történtek a szörnyűségek: Tony szüleit megölték. Tony csődbe ment, elvesztette mindenét. Apróbb munkákból kereste a pénzét, bár azokkal is sokszor elégedetlenek voltak az ügyfelek. Valaki azt mondta, hogy összecsapta a munkát, mások meg egyszerűen kontárnak nevezték.

Ekkor jött egy sorsfordító dolog az életében. Egy Pepper Potts nevű nő felfigyelt Tony helyzetére. Megsajnálta a férfit, és azt mondta, hogy egy időre befogadja, ameddig Tonynak nem sikerül stabil állást szereznie. Történt, ami minden történetben: ez alatt az idő alatt egymásba szerettek. Ez azonban nem maradt így. Tony meg akarta kérni Pepper kezét, a nő viszont elutasította, majd szó nélkül otthagyta Starkot. Akkor látta őt Tony utoljára. Pepper rosszkor volt rossz helyen, egy boltban egy rablás közepén. A rablók lőttek rá, miközben az eladót próbálta megmenteni. A temetésén a férfi könnyek között ígérte meg magának és a halott Pottsnak: megkeresi és megöli az embereket, akik a halálát okozták.

Talán ez a része ismerős lehet a történetnek: páncélt gyártott, ám ezt nem hagyta félbe. Beleadta minden energiáját: napokat dolgozott Pepper garázsában. A páncél elkészült, és tényleg nem volt az ósdi vacakok közé sorolható. Természetesen gyakran használta. Sokszor bosszulta meg a nőt. Talán túl sokszor is. De abban a tudatban élt: a városa biztonságosabb hely lett így. Aztán kiderült a titka, ami egy „szuperhős" esetében nem igazán szerencsés. Mivel megoszlottak róla a vélemények, a páncélt veszélyesnek nyilvánították. Aznap volt a tárgyalás, ahol eldőlt: Stark úr megtarthatja-e a ruhát, vagy sem. A nemleges válasz volt a valószínűbb. És mi marad belőle a ruha nélkül? Egy nincstelen, reményvesztett ember.

Így kezdődött minden. Most jöhetnek a kérdések: mi ez a történet? Mr. Stark miért nem egy milliárdos, aki sohasem adja fel? Talán épp azért, mert ez nem az a Mr. Stark, akit mi ismerünk. Ez egy másik ember, másik sorssal, egy teljesen másik univerzumból. Egy ember, aki ezelőtt csak a hírekben hallott a Bosszúállókról. Más múlttal, más döntésekkel. Más történettel.

■■■

A részt írta:Én és ANevemnemrdekes