Békeajánlat

Peter idegesen fészkelődött a Kapitány mellett, miközben próbált nem arra gondolni, hogy másodjára is elveszíti Tonyt.

- Nyugalom, Pete- próbálkozott Rogers. – Ismered Starkot, nem lehet egykönnyen kiütni.

- Helló mindenkinek!- csendült fel hirtelen egy hangos, vidám köszönés. A terem megmaradt falai visszhangozták a szavakat. Peter felkapta a fejét. Bárhol megismerte ezt a hangot.

A szobába Stark lépett be, arckifejezése még mindig elégedettséget sugárzott.

- Figyelj, kölyök!- nézett Peterre. –Hoztam valakit. Mondani szeretne neked valamit.

A vörös maszkos tűnt fel. A srác már-már reflexszerűen a Kapitány ölébe ugrott.

- Védj meg- suttogta.

- Figyelj, Parker- mormogta a vörös. Tony a háttérben elvigyorodott. Vicces volt számára Murdock álruhás énje. – Tűzszünetet tartok.

- Ki ez a hapsi?- méregette Bucky.

- Szóval nem kell tőlem tartanod- folytatta a maszkos.

- De tényleg, te ki vagy?- kiabálta újból Barnes.

Murdock keze ökölbe feszült. Vett egy mély lélegzetet, majd újból kinyújtotta ujjait.

- És biztos, hogy...

- Megmondanád végre, hogy ki vagy?- hajolt előre Sam is.

- Fenegyerek!- fakadt ki a maszkos. – Fenegyerek. Halljátok?! A kicseszett Fenegyerek!

Stark újból elvigyorodott:

- A Pokol konyhájának ördöge, a félelem nélküli ember, és még sorolhatnám a kinevezéseit.

Néma csend telepedett a szobában levőkre.

- Most őszintén?- húzta el a száját Bucky. – Nem igazán ismerem.

Murdock elhúzta a száját. Bár való igaz, hogy New York egy részén tartotta csak sakkban a bűnözést, rosszul esett neki, hogy még nem hallottak felőle.

- Szóval, mit akarsz mondani?- nézett rá fenyegetően Peter.

A maszkos megköszörülte a torkát:

- Nem akarlak bántani. Ennyi.

- Ó, köszi, hogy végre elmondtad!- állt fel a srác. –Tudod, hogy hány álmatlan éjszakám volt miattad? Attól rettegtem, hogy hirtelen felbukkansz és kinyírsz.

- Nem ölök embert- sóhajtott fel Murdock. - Én nem a Megtorló vagyok.

- Az meg ki?- forgatta a szemét Bucky.

- Én sem tudom, nem lényeges- jegyezte meg finoman Stark. – De miért paráztál, kölyök? A Kapitány ott volt veled!

- Szenior Kapitány...- motyogta Peter.

- Hé, több tiszteletet az időseknek!- húzta össze Rogers az őszes szemöldökét. – Nem tudom, ki más élte meg innen a 100 éves kort!

Az összes jelenlévő egy emberként sóhajtott fel. Évekkel ezelőtt nagyon váratlanul érte őket a Kapitány döntése. Rogers, miután visszavitte a Végtelen Köveket az eredeti helyükre, a múltban maradt, és boldogan élte le az életét Peggy mellett. Ugyanakkor annak halálakor a szuperhős szakmából is kiszállt, majd nyugdíjba vonult. Nem sokszor találkozott a többiekkel, közösségi helyekre sem gyakran tette be a lábát.

- Most az egyszer önként adom a barátságomat- nyújtotta a kezét Peter felé a maszkos.

- Kösz, de most inkább kihagyom!- indult el a kijárat felé a srác. – Jelenleg minden erőmet lefoglalja egy tárgyalás, nem érek rá minden jöttmenttel kibékülni...

Azzal elhagyta a termet. A Kapitány nagy nehezen felállt, majd utána ballagott. Murdock némán, értetlenül bámult utána.

- Kamaszok- sóhajtott Tony. – Nyugi, velem is ezt játszotta el.

- Minden jöttmenttel- gondolta magában Murdock. – Hát még az ügyvédeddel sem?

■■■
Írta: ANevemnemrdekes és én

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top