- Hogy hívnak? – kérdezte barátságosan.

- Lou – motyogta megszeppenve.

- Szia Lou. Én Ann vagyok. És ne félj, én nem bántalak. Hol vannak a szüleid? Mit keresel ide kint a harcban?

- Nem tudom, hol vannak. Őket kerestem – sírt tovább Lou.

- Nyugi, minden rendben lesz – suttogta Ann, és magához ölelte a lányt.

- Még soha nem láttalak itt. Az Első Rendtől jöttél?

- Igen – bólintott Ann, mire Lou ijedten hátrált egy lépést.

- Pedig nem tűnsz gonosznak – jegyezte meg félénken.

- Nem is vagyok az. Gyere Lou, ülj az ölembe, és elmondom, hogy ki vagyok valójában.

A kislány félve közelebb lépett, és beült Ann ölébe.

- Megígéred, hogy amit mondok, azt senkinek sem fogod tovább adni?

- Igen, megígérem. A mi titkunk lesz.

- Rendben - ölelte át őt Ann. – Akkor elmondom. Tudod, hogy kicsoda Leia Organa? – Lou lassan bólintott. – Ő az anyukám.

- Tényleg? – csodálkozott a kislány.

- Igen. Han Solo meg az apukám. A testvérem vitt az Első Rendhez. Ez nem az én döntésem volt.

- Akkor miért nem szöksz el onnan? Maradj itt!

- Nem tehetem. Szeretem a bátyámat, akkor is, ha tudom, hogy gonosz.

- És ő miért nem marad itt? Ő miért olyan gonosz?

Ann sóhajtott egyet.

- Nem tudom – motyogta. – Nagyon örülnék, ha sikerülne őt jó útra térítenem, mert tudom, hogy legbelül nem rossz ember.

Pár percig csak némán ültek, az egyetlen zaj a szél, és a csata hangja volt. Végül Ann szólalt meg.

- Figyelj, Lou. Vissza kell menned az egyik épületbe. Gyere!

Felálltak, és kézen fogva sétáltak ki az erdő szélére. Kikerülték a csatát, és észrevétlenül elmentek a legközelebbi épülethez.

- Rendben Lou – fordult Ann a lány felé. – Menj be, és rólam senkinek se mondj semmit. Vigyázz magadra! Remélem, még találkozunk.

Lou megölelte őt.

- Én is remélem – mondta mosolyogva, majd kinyitotta az ajtót, és belépett az épületbe.

Ann gyorsan megfordult, és elkezdett futni a ház másik oldala felé, ahol egy nagy üres, saras terület fogadta. Gyorsan jobbra fordult, és futni kezdett a fal mentén, ám az első sarkon neki ment valakinek. Ijedten hátra ugrott, gyorsan előrántotta a pisztolyát, majd felnézett az illetőre. Poe Dameron állt előtte, szintén előre szegezett fegyverrel.

- Ann, ugye? – kérdezte Poe. Ann csodálkozva vette tudomásul, hogy a férfi felismerte őt.

- Igen, Poe – bólintott.

- Hát, akkor örülök, hogy újra látlak. Hogy-hogy nem harcolsz? – kérdezte gyanakodva. Valószínűleg azt gondolta, hogy a lány valami titkos melót hajt végre.

- Mondjuk úgy, hogy a harc nem az én stílusom - motyogta zavartan.

- Azt hittem, az Első Rend tagjai szeretnek harcolni.

- Hát, én nem vagyok úgy a tagja az Első Rendnek.

- Akkor hogyan vagy a tagja?

- Az bonyolult.

- Nem baj, talán megértem.

- Igazából csak pár napja élek ott.

- És miért mentél oda? – faggatta tovább Poe.

Ann sóhajtott egyet. Nem értette miért, de késztetést érzett rá, hogy elmondjon mindent. Ezen a napon már másodszorra.

- Kylo Ren, a testvérem vitt oda – mondta végül halkan.

Poe döbbenten meredt rá.

- Kylo Ren a testvéred? – Ann bólintott. – Akkor Han Solo és Leia Organa a szüleid? – ismét bólintott. – És ezt most miért mondod el nekem?

Hát igen. Ez volt az a kérdés, amire Ann sem tudta a választ. Talán megbízott a férfiban, vagy csak szüksége volt valakire, akinek elmondhatja. De ennek az egésznek nem volt túl sok értelme.

- Nem tudom – motyogta végül.

Poe pár percig csak meredt rá, Ann úgy érezte, mintha pillantásával a veséjéig ellátna. Aztán leeresztette a kezében tartott pisztolyt, és visszadugta az övébe. Ann habozás nélkül ugyanígy tett. Aztán megint csak meredtek egymásra. Hosszas hallgatás után végül Poe szólalt meg.

- Nem akarsz harcolni, vagy ölni, de nem akarod elárulni a testvéredet se.

Hát igen. Most kimondta azt a mondatot, amire Ann-nek szüksége volt. Amit egyedül nem tudott megállapítani. Nem akarta elárulni Bent.

- Nem tudom, mit akarok – mondta halkan. – Ha választanom kéne a sötét és a világos oldal között, a világosat választanám. És tudom, hogy a testvéremben is van még világosság. És igazad van, nem akarom elárulni őt. Tudom, hogy a helyes út az lenne, ha itt maradnék, de nem tudom megtenni.

Poe közelebb lépett hozzá egy lépést.

- Győzd meg a bátyádat, aztán gyere vissza. Őszintén annak jobban örülnék, ha maradnál, de ez így lesz helyes.

- Miért? Miért örülnél, ha itt maradnék?

- Mert csodálatos vagy. Kevés embernek van bátorsága ahhoz, amit te csinálsz. Szeretnélek jobban megismerni.

Ann érezte, hogy elpirul, és hirtelen nagyon érdekesnek kezdte találni a cipőjét.

- Ne csináld – súgta a fülébe Poe, amitől bizsergés futott végig a hátán. –Ne legyél ilyen szégyenlős.

Ujjaival Ann állához nyúlt, majd lassan megemelte a lány fejét. Hosszú pillanatokig csak elvesztek egymás szemében, majd Poe lassan közelebb hajolt Annhez. Ajkaikat már csak pár centi választotta el egymástól. A lány egy pillanatig teljesen bepánikolt, de amint Poe ajka hozzá ért az övéhez, egyből viszonozta a csókot.