Mikor felébredt, puha ágyban feküdt. Ahogy kinyitotta a szemeit elvakította a világosság, és ahogy felült minden porcikájába fájdalom nyilallt.

- Mi a franc történt? – suttogta maga elé.

Lassan összerakta magában a történetet, hogy hogyan győzték le Snoke-ot. Ahogy gondolkozott, egyre több részlet ugrott be az agyába. Végül eljutott utolsó emlékéhez...

- Apa, Ben! – kiáltott fel. Annak ellenére, hogy érezte, hogy mindketten életben vannak, nagyon aggódott.

Lassan felállt az ágyról. Nagy levegőt véve elbotorkált az ajtóig, majd kilépett az üres folyosóra. Már épp elindult volna az egyik irányba, mikor lábdobogást hallott. Oda kapta a fejét, és Reyt pillantotta meg, ahogy felé közeledik.

- Rey! – kiáltott rá.

- Neked nem kéne pihenned? – húzta fel a szemöldökét a lány.

- Mi van apámmal? És Bennel?

- Apád és a bátyád jól vannak... Bár még egyikőjük sem ébredt fel.

- És... mi is történt pontosan? – kérdezte.

- Hát... tulajdonképp én is ezt akartam volna kérdezni tőled.

- Kezd te – mosolyodott el Ann.

- Rendben, üljünk le – bólintott Rey.

Visszamentek a szobába, és mindketten leültek az ágyra.

- Eltereltük a figyelmet, minden úgy ment, mint terveztük – kezdte Rey. – Tudod, robbantgattunk egy-kettőt. Aztán éreztem valamit... az erővel. Luke is érezte. Nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi volt az, de a lényeg, hogy akkor elindultunk megkeresni titeket. Mindhárman ájultan feküdtetek a teremben, elvittünk titeket a hajóra, aztán pedig felrobbantottuk a bázist, és visszajöttünk.

- Ez pontosan... mennyi ideje volt? – kezdett el gondolkozni Ann.

- Két napja – mondta Rey. – De most te jössz, hogy pusztítottátok el őt.

Ann felsóhajtott, majd mesélni kezdett, elmondta Reynek az egészet az elejétől a végéig.

- Hű – motyogta végül a lány. – Akkor azt hiszem kemény dolgotok volt – Ann csak bólintott. – Gyere, keressük meg anyukádat – ajánlotta fel végül.

Ann egyből felugrott – ami nem volt túl jó ötlet -, és elindultak megkeresni Leiát. Végül egy admirálissal beszélgetve találták meg, de mikor meglátta őket egyből odasietett, és megölelte Annt.

- Ann, kislányom, jól vagy? Mi történt? – nézett végig rajta aggodalmaskodva.

Ann újra elmesélte az egész történetet, amit Leia idegesen hallgatott végig. Végül, mikor a lány befejezte a mesélést, egy droid zavarta meg őket.

- Elnézést, tábornok, de a fia felébredt – mondta.

Ann boldogan ugrott fel – ami nem volt jó ötlet, fájó testrészeit figyelembe véve. Leia is hasonlóan tett – bár ő nem ugrott, csak felállt, mint a normális emberek. Mindketten követték a droidot, aki egy szobába vezette őket. A helyiség közepén, az ágyon Ben ült. Ann egyből odarohant hozzá, és a nyakába ugrott – ismét: ez nem nagyon volt jó ötlet.

- Ben, jól vagy? – nézett rá aggódva.

- Ühüm – bólintott testvére kissé kómás fejjel. – És te? Apa?

- Én jól vagyok... és ő is...

- Ben – ölelte át őt Leia is. – Úgy aggódtam értetek. Apátok jól van, bár még nem ébredt fel.

Ben olyan arcot vágott erre, mintha pofon vágták volna.

- Hogy érted, hogy... - kezdte volna, de Leia közbevágott.

- Minden rendben lesz – mondta mosolyogva. – Most viszont mindkettőtöknek pihennetek kell, meg ennetek. Mindjárt hozatok valamit enni.

Leia elment intézkedni a droiddal együtt, így Ann és Ben kettesben maradtak.

- Minden rendben lesz, Ben – nyugtatta testvérét. – Hidd el.

*

Két hét telt el azóta, hogy Annék magukhoz tértek, de Han még mindig nem ébredt fel, így mindenki egyre inkább elkezdett aggódni. Ezen kívül viszont a rend kezdett helyreállni, Ann és Ben is beilleszkedtek, a lány sok időt töltött Poe-val, vagy épp a bátyjával űrhajókat szerelve, meg ilyenek, hogy levezessék a feszültséget.

Egyik este épp kint ültek a levegőn, és beszélgettek.

- Ann... - szólalt meg végül Ben pár perc csendet követően. – Az egész az én hibám... Apa...

- Dehogyis, Ben, ne mondj ilyeneket, nem a te hibád – próbálta nyugtatgatni.

- Meg mentette az az életem. Olyan állapotban ha Snoke engem talál el, meghaltam volna. És ő megmentette az életem, mind azok után, amiket tettem. Megöltem őt Ann, megöltem őt! – kezdtek el könnyek folyni az arcán. – És most újra meghalhat miattam. Soha nem kellett volna hagynom, hogy velem gyertek.

- Ben, te is tudod, hogy csak így tudtuk legyőzni Snoke-ot. És ne mondj ilyeneket, minden rendben lesz, hidd el – próbálta megnyugtatni őt.

- De mi van, ha mégse? – kérdezte idegesen.

- Ben, figyelj ide. Eddig is azt mondtam, hogy minden rendben lesz, és nézz körül. Akkor nem hittél nekem, és most mégis itt vagy, itthon. Hidd el, Apa is fel fog ébredni.

Ben csak bólintott.

- Csak legyen igazad – suttogta.

Beszélgetésüket 3PO zavarta meg, aki R2-val a nyomában sietett feléjük.

- Leia Hercegnő küldött – kezdte. – Azt mondja, gyertek gyorsan.

- Miért, mi történt? – ugrott fel Ben.

- Han – mondta a droid. – Felébredt. Gyertek!

Ben és Ann meg se várták szegény droidokat, hanem rohanni kezdtek befele az épületbe apjuk szobája felé.

- Látod - mosolygott Ann futás közben, - megmondtam.

- Jó, jó, igazad volt – mosolygott Ben is.

Egyszerre értek oda a szoba ajtajához, és rontottak be rajta. Han az ágyon ült mellette Leiával.

- Apa – suttogta Ben megtorpanva az ágy előtt – aminek következtében Ann majdnem neki ment.

- Ben – mosolyodott el Han. – Fiam, jól vagy? – Ben lassan bólintott.

- Sajnálom – motyogta. – Sajnálom Apa.

- Mit? – húzta fel a szemöldökét a férfi.

- Mindent. Megmentetted az életem mind azok után, amit tettem.

Han lassan felállt az ágyról, oda sétált fiához, és megölelte őt.

- Minden rendben van, Ben – mondta komolyan a szemébe nézve, majd megölelte Annt is.

- Nincs – rázta a fejét makacsul. – Minden az én hibám.

- Dehogyis – rázta a fejét az apja. – Ne ostorozd magad. Már minden rendben van. Mind itt vagyunk együtt.

- Han, pihenned kéne – szólt közbe rosszallóan Leia. A férfi csak bólintott, majd visszafeküdt az ágyba. – Nektek is – tette hozzá Ann és Ben felé nézve. – Minden rendben van, Ben – tette hozzá ő is megölelve a fiát.

- Látod, Ben – mosolygott rá Ann.

- Már megint igazad volt? – húzta össze a szemöldökét.

- Mindig – nevetett fel a lány, mire Ben is elmosolyodott, és Han is rávigyorgott, míg Leia csak mosolyogva csóválta a fejét. – Jó éjszakát – köszönt el a lány, miközben kiindult a teremből.

Ben követte őt, és együtt sétáltak egy darabig, míg meg nem látták Poet, aki kint ügyködött egy vadászgépen.

- Menj – mosolyodott el Ben húgára nézve.

Ann átölelte őt, elköszönt tőle, majd oda sétált Poe-hoz.

- Szia – köszönt, mire a férfi ijedten hátraugrott.

- Szia, Ann – mosolyodott el, amint meglátta őt. – Minden renden?

- Ühüm, Apa felébredt. Min ügyködsz?

- Ez remek hír. Ennek az X- szárnyúnak van valami baj a motorjával, és gondoltam megnézem – vont vállat. – És te, mi járatban errefelé.

- Csak gondoltam, idejövök hozzád – mosolygott hozzá bújva.

- Minden rendben? – simogatta meg a hátát.

- Igen – bólintott. – Minden a legnagyobb rendben. Tudod, most először az életemben tényleg így érzem. Itt lehetek a családommal... és veled. Úgy örülök, hogy itt vagy nekem.

- Én is – simított végig az arcán. – Te mindig megértesz, Ann, csak egyszerűen... mindig veled akarok lenni – nagy levegőt vett. – Szeretlek.

- Tudom – mosolyodott el a lány. – Én is szeretlek. 

Sziasztok! (ez a végén muszáj volt) 
Na, el hoztam ez utolsó fejezetet, remélem, hogy tetszett! És akkor mondanék is egy-két dolgot:
Először is: Nagyon köszönöm a sok olvasást, szavazatot, kommentet, nagyon aranyosak vagytok, tényleg, köszönöm <3
Másodszor: Nem véletlenül ma raktam fel az utolsó részt, ugyanis (mint gondolom tudjátok) ma volt az Utolsó Jedik premiere, és volt olyan szerencsém, hogy már meg is néztem a filmet. (Nyugi, nem fogok spoilerezni) De nekem nagyon tetszett, szóval mindenkinek tudom ajánlani. Szóval a lényeg az, hogy direkt mára terveztem az utolsó fejezetet, mert tudtam, hogy most napokig csak arra tudnék gondolni, hogy mi volt a filmben, és nem tudnék normális fejezetet írni. 

Szóval a lényeg, hogy remélem tetszett ez a kis történet, és nézzétek meg az Utolsó Jediket!!!! :)