- A nevem – lépett Ben közelebb, Snoke szemébe nézve, – Ben Solo.

A kijelentést pár pillanat néma csend követte, majd Snoke hangosan felnevetett.

- Ben Solo – ismételte meg a szavakat. – Te is tudod, hogy te nem vagy, és igazán soha nem is voltál Ben Solo. A sorsod a sötét oldalhoz köt. Ideje lenne ezt beismerned. Ó, és látom, nem egyedül jöttél. Most öld meg őket – parancsolta.

- Soha – válaszolta Ben határozottan, majd előhúzta és aktiválta fénykardját.

Snoke ismét felnevetett. Meglendítette a karját és a következő pillanatban Ann érezte, ahogy a levegőbe repül, majd háta a kemény falnak csapódott. Megpróbált felállni, de nem bírt megmozdulni. Snoke mozdulatlanná tette őt, olyan volt, mintha oda lenne kötözve. Oldalra nézett - mivel a fejét még úgy-ahogy meg tudta mozdítani – és megpillantotta apját, aki hozzá hasonlóan oda volt szögezve a falhoz. Ben ijedten kapta feléjük a tekintett.

- Nyugodj meg – zendült fel Snoke hangja, visszhangot verve a falakon. – Majd velük is végzek, miután megöltelek téged.

- Nem hagyom, hogy egy ujjal is árts nekik – fordult vissza Ben egykori mestere felé.

- Majd meglátjuk – mosolygott Snoke, majd felállt a székéből.

Ann csak ekkor vette észre, mennyivel magasabb Bennél, legalább egy fejjel. Ahogy egyre közelebb lépdelt Benhez, a lány egyre ijesztőbbnek érezte őt, pedig fegyver sem volt nála. Egyre inkább kezdte azt érezni, hogy Snoke erősebb, mint hitték, hogy legyőzhetetlen, hogy Bennek nincs sok esélye, de már mindegy volt. Ahogy a két férfi egyre közelebb ért egymáshoz, ő érezni kezdte az erőt körülöttük, ami olyan volt, mintha felrobbanni készülne. Végül mikor már elég közel voltak, Ben meglendítette a kardját Snoke felé, de ő könnyű szerrel megállította a fegyvert a levegőben.

- Nagy erőnek vagy birtokában – mondta. – De nem elég nagynak. Nem érsz fel hozzám, Ren. Veszteni fogsz, és miattad fog meghalni az egész családod.

Ben kitépte fénykardját az erő szorításából, és hátrált egy lépést. Snoke elégedetten mosolygott. Ben újra meglendítette a kardját, aztán újra, és újra, de Snoke minden alkalommal megállította. Aztán ismét lendített egyet a karjával, mire Ben több méterrel odébb a földön kötött ki.

- Nem győzhetsz – nevetett Snoke. – Hatalmas erő van a birtokodba, nagy hasznomra voltál, kár, hogy ellenszegültél.

Ben feltápászkodott, de Snoke szinte azonnal újra a földre küldte.

Gyerünk, Ben könyörgött magában Ann. Meg tudod csinálni. Le tudod győzni őt.

Ben egy pillanatra ránézett, majd apjukra, és végül erőt gyűjtve magán újra felállt, és szembe nézett Snoke –kal. Amikor a férfi újra a földre akarta volna küldeni Ben összeszedte minden erejét, és megállította. Ott álltak egymással szemben, egyikőjük sem mozdult, de arcukon látni lehetett az erőlködést, és közöttük érezni lehetett az erőt. Végül egyszerre léptek hátra, megszakítva harcukat. Ben arcán kimerültség látszott, míg Snoke olyan jól elrejtette az érzéseit, hogy Ann nem tudta leolvasni őket. Snoke újra Benre támadt, aki ismét elterült a földön, majd a kíntól felordított. Ann nem tudta pontosan, hogy Snoke mit csinál vele, de azt tudta, hogy testvére szenved. Végül a fiúnak valahogy sikerült megállítania őt, és levegőért kapkodva ülésbe tornászta magát, majd az erő segítségével magához hívta fénykardját, és megpróbált Snoke-ra támadni. Sajnos a férfi egy gyors mozdulattal kikapta a fegyvert a kezéből. Ben megpróbálta megtámadni őt az erővel, de Snoke felülkerekedett rajta, és ismét a földre kényszerítette, és kínozni kezdte.

Ann már nem bírta nézni testvére szenvedését, tenni akart valamit, tennie kellett valamit, de esélye sem volt megmozdulni. Hanra pillantott, aki szintén tehetetlenül nézte végig az eseményeket, miközben még mindig próbált kiszabadulni.

- Hősiesen küzdöttél – csendült fel Snoke gúnyos hangja. – De vége van. Mondtam neked, engem nem tudsz legyőzni. És most nézz körül, Ben Solo – ejtette ki a nevet undorodva. – Miután meghalsz, megölöm a családodat. Az apádat, a húgodat, akik oly kedvesen elkísértek idáig, aztán sorban a többieket, és végül anyádat. Látni fogom a szenvedést az arcán. És ez mind a te hibád, hisz megbuktál, nem tudtál elpusztítani, miattad halnak meg, mind. Ha nem álltál volna ellen, ha hűséges maradtál volna, ezt elkerülhettük volna, de így nincs más választásom. Te kényszerítettél erre, te ölted meg a családodat.

- Nem igaz! – csattant fel Ann meggondolatlanul.

Snoke ránézett, majd felnevetett.

- Ann, Ann... Most részed lehet a megtiszteltetésben, hogy végig nézheted a testvéred halálát. Aztán ne félj, te következel.

Kezét újra Benre emelte, aki felordított a fájdalomtól. Ann behunyta a szemét, tudta, hogy tennie kell valamit, bármit, hogy megmentse Bent, de ahhoz előbb ki kellett szabadulnia.

Használd az erőt! hallotta meg valakinek, nem tudta felismerni, hogy kinek a hangját a fejében. Bízz az erőben! Ann újra kinyitott a szemét, rápillantott Benre, aki a földön vonaglott, majd újra behunyta a szemeit, és összpontosított. Összpontosított a körülötte összegyűlt erőre, és megpróbált ellenállni Snoke-nak. Viszont akárhogy is próbálkozott, Ben hangja mindig visszahozta a valóságba, nem tudott koncentrálni. Érezd az erőt! hallotta újra. Kinyitotta a szemét, és tekintete egy pillanatra találkozott Benével. Újra koncentrált, úgy, mint még soha. Az erő veled van mondta a férfi a fejében.

- Az erő velem van – suttogta.

A következő pillanatban érezte, ahogy az őt fogva tartó erőfal megszűnik, és így fel tudott állni, és kardjával Snoke-ra támadt. A férfi döbbenten fordult felé, és gyorsan elhárította az ütést, de így elvesztette az uralmat Ben felett. Han – aki szintén kiszabadult, mikor Ann megszüntette az erőfalat - egyből a fiához rohant. Ann magabiztosan beállt Snoke-kal szembe közé, és a testvére közé. A férfi elterítette őt a földön, de a lány egyből visszavágott egy erő-lökettel. Így folyt egy ideig a harc - amit Ann megpróbált minél távolabb vinni bátyjától -, egyszer Ann támadt, egyszer pedig Snoke, de a lány akárhogy próbálkozott, végül alulmaradt.

- Nem tudsz legyőzni – állt meg felette győzelemittasan a férfi, mire Annt egy pillanatra elfogta a félelem, de gyorsan el is űzte, mert tudta, hogy az a sötét oldalhoz vezet.

- Ő talán nem – szólalt meg Snoke mögül Ben. – És én se. Egyedül. Együtt viszont erősebbek vagyunk, mint te valaha lehetsz.

Ann felpillantott: Ben Snoke mögött állt fénykardjával a kezében, magabiztosan, bár arca megviselt volt, és fáradt. Han pár lépéssel mögötte állt, és aggódva figyelte őket. A lány nagy nehezen álló helyzetbe tornázta magát, és magához hívta a kardját. Az erő veled van hallotta ismét a hangot. Felpillantott, és tekintete találkozott Benével. Elmosolyodott, mire testvére is.

- Ketten sem tudtok legyőzni, esélyetek sincs – nézett rájuk gúnyosan Snoke.

- Majd meglátjuk – bólintott Ann, és támadást indított a férfi felé.

Ben követte a példáját, és ő is rátámadt Snoke-ra. Ütöttek a fénykardjukkal, használták az erőt, de Snoke még így is méltó ellenfél volt számukra. Ann kezdte érteni, mire gondolt, mikor azt mondta nincs esélyük, a férfi ugyanis kis híján minden támadásukat hárította, és így is több kárt tett bennük, mint ők benne. Egy idő után sikerült mind a kettőjüket a földre kényszerítenie. Ann-nek fájt mindene, a vér ízét érezte a szájában, mikor földet ért. Csak homályosan látott, és csak halványan hallotta Snoke mély nevetését a háta mögött. Nagyokat pislogott, tudta, hogy most nem ájulhat el, segítenie kell. Átfordult a hasára, és kiköpte a szájában összegyűlt vért. Megrázta a fejét, de ettől csak rosszabb lett.

- Koncentrálj! – suttogta maga elé.

Végül nagy nehezen kitisztult a látása és a hallása, visszatért a valóságba. Snoke Ben felett állt, aki tehetetlenül feküdt előtte. A férfi felemelte a karját, és Ben felé irányította. Ann felugrott, de túl lassú volt. Mielőtt viszont Snoke lecsaphatott volna Benre, Han közéjük ugrott. A pusztító erő őt találta el Ben helyett, felrepült a levegőbe, és a falnak csapódott.

- Apa! – kiáltott fel Ben kétségbeesetten, felpattant, és odarohant – már amennyire tudott rohanni - apjához.

Ann ugyanabban a pillanatban Snoke-ra támadt minden erejét összeszedve, de ez nem volt elég. Levegőért kapkodva állt előtte.

- Ann! – hallotta meg testvére hangját, mire odakapta a fejét. Apja a földön feküdt, úgy tűnt, elég rossz állapotban, de Ann tudta, érezte, hogy még életben van. Ben mellette térdelt. – Most! – kiáltotta.

Mindketten egyszerre emelték fel a kezüket, és irányították Snoke felé. Minden erejüket összeszedték, ahogy az erőt Snoke ellen fordították. Ben bizonytalanul felállt, és feléjük lépkedett fénykardjával a kezében. Tekintetük találkozott, és egyből tudták mit kell tenniük. Egyszerre emelték fel a kardjukat, és suhintottak Snoke felé. A férfi felüvöltött, majd a következő pillanatban mintha felrobbant volna, a sok sötét energia miatt, ami benne rejtőzött. A két Solo hátraesett a földre. Ann feltápászkodott, és a porral teli teremben elkezdte magát az ájultan fekvő testvére és apja felé vonszolni, majd mikor melléjük ért lábai megadták a szolgálatot, a földre rogyott, és minden elsötétült körülötte.  

Itt is van az utolsó előtti fejezet, az utolsóra pár napon belül számíthattok!