- Szia – köszönt rá mosolyogva Poe.  

- Szia – mosolyodott el Ann is.

- Örülök, hogy visszajöttél – suttogta Poe, pár lépést közelebb jőve a lányhoz. – Ilyen nehéz volt meggyőzni a bátyádat?

- Igen – bólintott Ann. – Most is inkább... megzsaroltam. De legalább itthon vagyunk.

- Gyönyörű vagy – lépett Poe még közelebb.

Ann érezte, hogy szíve gyorsabban kezd verni, ahogy a férfi egyre közelebb megy hozzá. Végül ez alkalommal ő volt az, aki megcsókolta Poe - t, karjait a nyaka köré fonta, míg a férfi a derekánál fogva húzta őz közelebb magához. Miután pihegve elváltak egymástól percekig csak egymás szemébe nézve álltak, míg végül leültek a lépcsőre szorosan egymás mellé.

- Mesélj valamit – kérte őt Poe halkan, miközben magához ölelte.

És Ann mesélt. Mesélt a Földről, elmesélte neki az Első Rendnél töltött fél évét, mesélt Snoke-ról, Huxról, Benről, elmesélte a szüleivel töltött vacsorát, majd neki is beszélt a Star Wars filmekről, elmesélte az első hat film történetét, a hetedikből pedig azokat a részeket, amiben Poe nem szerepelt. Mikor végzett, a férfi kezdett el mesélni, magáról, az Ellenállásról, meg minden másról, ami épp eszükbe jutott.

És Ann ez idő alatt végig azt érezte, hogy boldog. Boldog, hogy itt ülhet Poe mellett, és beszélhet neki, igazából bármiről. Így itt ülve szabadnak érezte magát, és soha nem akarta megtörni a pillanatot, örökre így akart volna maradni.

De ezt sajnos nem lehetett.

Órákon keresztül ültek így beszélgetve, kettesben, mire már annyira fáradtak lettek (főleg Ann, akinek azért kemény napja volt), hogy nem bírtak értelmes kommunikációt folytatni, és a lány úgy érezte, hogy még két perc, és itt helyben elalszik Poe karjaiban (ami mondjuk nem nagyon lett volna ellenére), így a férfi bekísérte őt a szobájába és elköszöntek egymástól. Ez alkalommal viszont amint befeküdt az ágyába szinte azonnal elnyomta az álom.

- Ann, ébredj! – hallotta még félálomban. – Ann, hallod, reggel van – szólongatta tovább a bátyja.

- Hagyjál, Ben – motyogta vissza, és hozzávágta a párnáját.

- Elkezdődik a hadi tanács, ha nem akarsz lemaradni, fel kéne kelned.

Ann morcosan, álmosan felült az ágyon.

- Már kelek is – motyogta.

- Mit csináltál te egész éjjel, hogy ennyit alszol? Általában ilyenkor már rég edzünk – nézett rá gyanakodva Ben.

- Miért, mennyi az idő? – húzta össze a szemöldökét.

- Tíz múlt. Hogyhogy ilyen fáradt vagy?

Ann ránézett, elgondolkozott rajta, hogy elmondja-e az igazat, vagy hazudjon, de végül úgy döntött, hogy ha más nem is, Ben tudhatja. Így elmondta neki a történetet legelejéről, hogy hogyan találkozott Poe-val, egészen a végigbeszélgetett éjszakáig. Mikor befejezte, Ben csak döbbenten meredt rá.

- Mia a... - kezdte, de Ann közbevágott.

- Na, most már menj ki, mert felöltöznénk.

Ben még pár másodpercig döbbenten nézett rá, majd bólintott, és kisétált a szobából. A lány gyorsan összeszedte magát, az anyjától kapott ruhák között keresett egy fekete nadrágot és egy szürke pólót, majd fekete bőrdzsekijével együtt magára kapta azokat. Miután az Első Rendnél csak ilyen sötét ruhái voltak, már megszokásból azt vette fel.

Mikor kilépett az ajtón Ben ott várt rá. Együtt elmentek szerezni valami kaját, majd egy gyorsan összerakott szendviccsel elindultak a tanácsra, ami már javában folyt, mikor odaértek. Megálltak a terem végében, és csöndben figyeltek, Ann pedig közben elfogyasztotta a reggelijét.

Az illetékesek azon vitatkoztak, hogy mi legyen a következő lépés. Ez a folyamat lassabban ment, mint Ann gondolta volna, és hamar unni kezdte. Végül Leia közölte az eredményt.

- El kell pusztítani Snoke-ot, minél hamarabb, annál jobb.

Erre a tanács nagy része egyetértően boldogult.

- Oda küldünk egy csapatot, aki végre tudja hajtani ezt – folytatta a nő.

- Nem - vágott közbe Ben. – Nekem kell megölnöm őt.

Határozottsága még Annt is meglepte. Közbe akart szólni, hogy nem így van, neki itt kell maradnia a biztonságban, de tudta, hogy ez nem igaz. Bennek igaza van, ha valaki, akkor ő az, aki el tudja pusztítani Snoke-ot.

Valószínűleg apjuk is hasonló véleményen volt, mert mikor látta, hogy Leia közbeszólna, előre lépett.

- El tudom vinni őt – javasolt. Fiára nézett, és bíztatóan rámosolygott.

Leia megint szólásra nyitotta a száját, viszont ezúttal Ann zavarta meg.

- Én is megyek – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- Én is – lépett elő Rey is. – Amíg ő felszámol Snoke –kal, addig mi Finnel elintézzük a többit.

Chewie is morgott valamit Han mellé lépve, és bár Ann nem értette mit, biztos volt benne, hogy ő is a részvételét jelezte.

- Engem se hagyjatok ki – szólalt meg valaki az ajtóból, mire mind odakapták a fejüket.

- Luke... - motyogta Leia. És valóban, az ajtóban Luke Skywalker állt.

- Gondolod, hogy kimaradnék belőle? – kérdezte a férfi, miközben a terem közepébe sétált.

- Akkor ezzel meg is vagyunk – bólintott az egyik admirális.

- Mi a többi pilótával eltereljük a figyelmet – mondta Poe. Pillantásuk egyetlen rövid pillanatra találkozott, de a férfi szinte egyből odébb is nézett Leiára.

- Rendben – bólintott a tábornok. – Szedd össze a csapataidat – pillantott Poe felé. – Két óra múlva megkezdjük a támadást.

Két óra... Ez elég hosszú idő volt. A bázison szinte káosz volt, mindenki fel-alá járkált, készülődött, tervet eszelt ki, vagy épp elköszöntek a családjuktól, akiket talán soha többé nem fognak látni.

Ann és Ben az egyik épület lépcsőjén ültek, és figyelték a többieket, tekintve, hogy nem nagyon volt mit csinálniuk.

- Szóval Poe Dameron? – kérdezte Ben a férfit figyelve. Ann is odakapta a fejét. Poe a vadászgépén ügyködött valamit, miközben BB8-tel és másik pilótákkal beszélgetett.

- Ühüm – bólintott testvére kérdésére. – Talán baj?

- Nem, dehogy... Csak furcsa. Viszont ha megbánt, akkor készülhet rá, hogy... - kezdte volna a fenyegetést, de Ann közbe vágott.

- Nyugi, Ben – nevetett.

- Jó, jó – mosolyodott el ő is. – De attól még aggódom érted. És nem is csak Dameron miatt, hanem úgy általánosan. Nem kéne, hogy veszélybe sodord magad, itt kéne maradnod.

- Meg tudom magam védeni – jelentette ki Ann.

- Tudom, de akkor is.

- Ben, nyugi nem lesz semmi baj. Vigyázni fogok magamra, de te is vigyázz magadra, jó? Győzd le Snokeot.

- Megpróbálom – bólintott, majd megölelte a lányt.

Ezek után csöndben ültek, amíg Poe oda nem ment hozzájuk. Ben kettesben hagyta őket, de azért küldött egy csúnya pillantást a férfi felé.

- Vigyázz magadra, Ann – nézett a lány szemeibe aggódva.

- Te is – bólintott Ann, miközben el sem tudta képzelni, mi lenne, ha Poenak valami baja esne, esetleg nem jönne vissza... Nem - gondolta. Meg kellett fékezni gondolatait, mielőtt nagyon rosszra gondolt volna. Poe leolvashatta arcáról a gondolatait, mivel elmosolyodva végigsimított az arcán.

- Nem lesz semmi baj – suttogta. – Most mennem kell, de ígérem, hogy a csata után újra látjuk egymást.

Ann csak bólintott, miközben figyelte, ahogy elsétál.

Lassan indult el az Ezeréves Sólyom felé, ahol Ben várta őt.

- Hé, Ann, minden rendben lesz – nyugtatta testvérét, ahogy meglátta arckifejezését.

A lány ismét csak bólintott. Minden rendben lesz, nem kell félni semmitől.

- Mehetünk? – jelent meg mellettük Han, de még mielőtt felszállhattak volna a hajóra Leia jelent meg mellettük.

- Han – szólt oda a férfinak, aki egyből arra kapta a fejét. – Vigyázz magadra – sóhajtott. – Meg rájuk is – biccentett Ann és Ben felé.

- Ne aggódj, vigyázok – bólintott Han, és megölelte a nőt.

Leia ezek után megölelte gyerekeit is, és a lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak magukra.

- Minden rendben lesz – jelent meg Luke is, és Leia őt is megölelte.

Majd, mikor mindenkitől elbúcsúztak, felszálltak a hajó fedélzetére. Han és Chewie elfoglalták a helyüket, és beindították a gépet, míg a többiek hátul ültek le, a padra, vagy épp a földre, és csendben várták, mikor érnek oda Snoke bázisára.    

Itt is a következő fejezet, remélem tetszett, várom a véleményeiteket!!!