- Sajnálom. Választanod kell. Vagy meghalsz velem együtt, vagy összeszeded józan eszedet, és velem jössz.

Egy ideig csak farkasszemet néztek, de egyikük sem szólt egy szót sem. Ben tekintetében fájdalom és szomorúság látszódott, valamint megadás. Ann tudta, hogy biztos módszerhez folyamodott, hisz bátyja soha nem hagyná őt meghalni. Tudta, csak másodpercek kérdése, hogy rábólintson.

- Gyere – ragadta meg Ann testvére karját, és húzni kezdte maga után. Ben némán követte őt.

A lánynak tulajdonképp halvány fogalma sem volt arról, hogy hova is igyekszenek. Csak azt tudta, hogy meg kell találnia az ellenállókat, azt viszont nem, hogy hol keresse őket. Így más megoldás nem lévén csupán ösztöneire hallgatva masírozott végig a folyosókon, remélve, sikerrel jár. Persze természetesen végtelen nagy szerencséje belesodorta valakibe, akit szívesen elkerült volna.

- Látom, sikerült megtalálnod őt – szólalt meg Hux gúnyosan. – Most épp én is veled akartam beszélni, Ren.

- Bocs, Hux, de Ben épp nem ér rá – vágott vissza Ann angyali mosollyal, majd testvérét karjánál fogva maga után húzva már indult is volna tovább.

- Figyelj ide, Solo, ha kérhetlek, ne szólj bele a nagyok dolgába, és hagyd, hadd beszéljek a bátyáddal négy szem közt.

- Na, azt már nem! – csattant fel a lány mérgesen. – Ha mondani akarsz valamit, van rá fél perced. Indul.

A férfi dühösen megforgatta a szemét, de Ann tudta, hogy úgyse bántaná őt. Ezt élvezte benne a legjobban, hogy a tetteinek nincsenek következményei. Hisz Hux túlságosan fél Bentől, tudja, hogy ha a lánynak bármi baja esne, azt a testvére véresen megbosszulná.

- Ren, a kis húgocskád mondhat akármit, de ez a dolog fontos. Betolakodókat fogtunk el a bázison, épp menekülni próbáltak.

- Hol vannak? – kapta fel Ben egyből a fejét.

- A kihallgató teremben.

- És tudjuk, hogy kik azok? – kérdezte Ann idegesem, miközben a két férfival a nyomában megindult a kihallgatóterem felé.

- A szökött rohamosztagosunk, FN-2187. A másik meg a lány, Rey.

- Rendben, vettem Hux, magunkra hagyhatsz a foglyokkal, elintézem őket – bólintott Ben a kihallgató ajtója előtt.

Hux megköszörülte a torkát.

- Én is részt kívánnék venni a kihallgatásban – jelentette ki.

- Márpedig nem fogsz! – csattant fel Ann idegesen.

- Majd értesítelek a fejleményekről – ígérte meg Ben, mire Hux beletörődve ott hagyta őket.

Ann egy gombnyomással kinyitott az ajtót, majd bátyjával a nyomában beviharzott a helyiségbe. A terem közepén két elektromos kihallgató szerkezet helyezkedett el, abban feküdt a két fogoly megkötözve. Ann végig nézett rajtuk: ruhájukon szakadások, testüket sebek borították. Látszott, hogy kemény harc következtében kerültek ide.

- Mit akarnak? – kérdezte Finn, szinte köpve a szavakat.

- Most én kérdezek – jelentette ki Ann gyorsan, és egyből beszélni kezdett. Tudta, nincs sok ideje, gyorsan kell cselekednie. – Mit kerestek itt? Felrobbantjátok a bázist? Mennyi időnk van? Kijuttatunk titeket, csak vezessetek el minket Han Solohoz.

- Azt várhatják – csattant fel Rey dühösen.

- Nem értitek – magyarázta. – Mi csak... Mi tényleg ki akarunk titeket juttatni innen, és mi magunk is el akarunk húzni!

Egyikőjük sem válaszolt, csupán lenéző tekintettel méregették őt. Ann segítséget kérve pillantott bátyjára, aki csak tanácstalanul megvonta a vállát.

- Őket akár itt is hagyhatnánk – mormogta az orra alatt.

- Kérlek, higgyetek nekünk...

- Ilyenekkel nem szövetkezünk – szólalt meg Rey. – Főleg nem vele – nézett Benre megvetően. – Mégis hogy várja el azt, hogy bízzunk benne?

- Igazuk van – sóhajtott fel Ben.

- Na, remek – morogta a lány. – Ne benne bízzatok, hanem bennem – próbálkozott, de eredménytelenül.

Idegesen járkált fel-alá. Nem akarta itt hagyni Reyt és Finnt, így tudta, tennie kell valamit. Végül a legnagyobb hülyeséget választotta, amit csak tudott. Oda sétált, és kioldozta Finnt, majd Reyt is. Mind a ketten megpróbáltak rátámadni, de ő résen volt, és kivédte a támadásokat. Előhúzta fénykardját, majd aktiválva azt komolyan eléjük állt.

- Induljunk – mondta szigorú tekintettel. – Tudom, hogy hol vannak a fegyvereitek. Nézz a fejembe, Rey, segíteni akarok.

Lassan leengedte a kardot, és elindult tovább keresni. A foglyok fegyvereit őrző rohamosztagostól megszerezte Finn pisztolyát, és Rey kardját. Azt akarta, hogy bízzanak benne, így a fegyvereiket odaadta nekik.

- Nem vagy normális – súgta neki Ben, mire a lány megeresztett egy halvány mosolyt. Végül is testvérének igaza volt. Tényleg nem normális.

Útközben fokozottan odafigyelt, nehogy a frissen kiszabadított ellenállók megtámadják őt, és még Bent is rángatnia kellett maga után. Egy óvatlan pillanatban Rey aktiválta a kardját, és a két testvérre támadt, Ann csak a kitűnő reflexeinek köszönhette, hogy életben maradt, és sikerült kitérnie a lány kardja elől. Ő is aktiválta a sajátját, és védekezően maga és Ben elé tartotta. Megpróbált magyarázkodni nekik, de nem sok sikerrel. A lány támadott, Ann pedig védekezett. Végül a kialakuló küzdelemnek Han vetett véget, aki Chewie-val a nyomában rohanva érkezett feléjük.

- Álljatok meg – szólt rájuk, mire Ann engedelmesen le is engedte kardját, majd deaktiválva azt visszatette az övébe. Ellenben Rey és Finn velük szemben nem mozdultak.

- Teljesen megbolondult? – csattant fel Finn Han felé fordulva.

- Nem, nyugi, leteheted a pisztolyt. Induljunk, nincs sok időnk – mondta Han, és intett a kezével, jelezve, hogy induljanak.

- Addig sehova nem megyek, amíg meg nem öltem őt – sziszegte Rey Ben felé.

- Rey, gyere, menjünk – próbálkozott tovább a férfi. – Ők is velünk jönnek.

- Hogy mi van? – csattant fel a lány döbbenten Han felé fordulva. – Ugye... ugye ezt nem gondolta komolyan?

- Rey, hiszen megmentettek minket – gondolkozott el Finn kicsit lejjebb engedve a fegyverét.

- Pontosan – vágta rá Ann rögtön. – És tudjátok ez mit jelent? Azt, hogy ha észreveszik, meghalunk. Szóval a csevegés helyett inkább húzzunk innen a francba.

A lány szavait csend követte, majd végül Chewie morgott valamit, amit Ann nem értett. Rey kételkedve összenézett Finnel, és mintha szavak nélkül próbálták volna megvitatni a megoldást. Han hagyta, hogy a két fiatal gondolkozzon, és közben végig fiát nézte. Ann is felpillantott Benre, aki szorosan mellette állt, ökölbe szorított kézzel, miközben végig a földre bámult, kerülve apja tekintetét. Végül Rey volt az, aki megtörte a csendet.

- Rendben, induljunk – sóhajtott fel látva, hogy muszáj beleegyeznie. – De kérem a fegyvereiteket – tette hozzá komoly hangon.

Ann felsóhajtott, és kardját, majd pisztolyát is a lány kezébe adta. Oldalba bökte Bent, aki nem figyelt oda túlzottan, mire ő is Reynek adta a fegyverét. Ezek után a kis csapat el indult.

- Hova megyünk? Hol van a hajótok? – tudakolta Ann Reytől.

- Azt várhatod, hogy elmondjam – vágott vissza a lány. – A végén elirányítanál a másik irányba.

- Figyelj, te is láthatod, hogy meg akarok lépni innen. Úgy ismerem ezt a területet, mint a tenyeremet. Szóval nyugodtan elmondhatod hova tartunk, hátha tudok egy gyorsabb utat.

- Ki vagy te egyáltalán? – tette fel Rey ezt a tök logikus kérdést.

- A nevem Ann Solo – mutatkozott be a lány gyorsan. – Na, merre tartunk?

- Várj... Mit mondtál – akadt meg Rey, és döbbenten meredt rá. – Solo?!

- Ühüm, elmondanád végre, merre megyünk? – türelmetlenkedett Ann.

- A hajót D folyosó kivezető végén raktuk le az erdőben. De most te válaszolj nekem. Azt mondtad Solo? Ő az apád? – biccentett Han felé.

Ann csak bólintott, majd gyors tempóban bekanyarodott egy kisebb folyosóra, mivel tudta, arra hamarabb elérik a céljukat. A többiek némi habozás után követték őt.

Miközben haladtak végig a bázison Ann felpillantott a mellette futó bátyára. A szemei vörösek voltak a sírástól, és könnycseppek szelték át az arcát még abban a pillanatban is. Fejét lehajtotta, látszott rajta, hogy milyen szarul érzi magát a helyzetben.

Már közel jártak a kijárathoz, mikor valaki megállította őket. Előttük a folyosón egy osztagnyi rohamosztagos állt rájuk szegezett fegyverrel. A csapat egyszerre torpant meg (legalább is az élen haladó két lány, aminek következtében a többiek is kénytelenek voltak lefékezni).

- Khm – köszörülte meg a torkát Ann bizonytalanul. – Mit keresnek Itt? – tette fel a kérdést parancsoló hangon, ahogy Ben szokta.

- Őrjáraton vagyunk Miss. Solo – magyarázott az egyikőjük. – Esetleg szükségük van segíteni a raboknál. A börtön a másik irányban van.

- Már megbocsásson, de tudom, merre van a börtön – vágta rá Ann mérgesen, mire a rohamosztagos hátralépett egy lépést. – De jó, hogy látom magukat, Huxnak szüksége van magukra a 3. emelet C szárnyában – tette hozzá.

- Igen, Miss. Solo – bólintott, majd társaival a nyomában távozott.

Mikor eltűntek a szemük elől Annék is folytathatták útjukat. Már majdnem elérték a kijáratot, mikor egy újabb rohamosztagos jelent meg előttük.

- Uram – fordult Benhez. – Snoke vezér hívatja.

Ann riadtan nézett testvérére. Ha Snoke hívatja őt, az azt jelenti, hogy mindent tud. És az nagyon nagy baj. Ben Annre nézett, majd vissza a rohamosztagosra.

- Máris megyek – bólintott, és már indult is volna, de húga a kezénél fogva visszarántotta.

- Mondd meg Snokenak, hogy 10 perc – mosolygott bájosan, majd már indult is volna, de a rohamosztagos megállította.

- Nem lehet, a parancs az, hogy azonnal.

Ann lassan visszafordult felé, és már nyitotta is a száját, hogy kiselőadást tartson arról, hogy ki parancsol kinek, de erre nem volt szükség, ugyanis Chewie egy gyors mozdulattal lelőtte az akadékoskodó férfit. Ann küldött a vuki felé egy hálás pillantást, majd ismét megfordult, hogy kinyissa az ajtót, és utána mind rohanni kezdjenek az erdő felé. Itt már Rey és Finn vették át a vezetést, mivel ők tudták, merre kell menni. Már beértek az erdő fái közé, mikor az épületből rohamosztagosok kezdtek utánuk özönleni.

- Na, remek – morogta Finn idegesen, miközben gyorsabb tempóra váltott.

Szerencsére Ann már ki tudta venni az Ezeréves Sólyom vonalait, ami már nem volt olyan messze. Más tekintetben is mázlijuk volt, mivel gyorsabban haladtak, mint a rohamosztagosok, így azok nem tudták beérni őket. Végül Rey és Chewie érték el legelőször a gépet. Egyből beültek a pilótaülésre és elindították a hajót. Pár pillanat múlva a többiek is sikeresen felértek, így Rey gyorsan bezárta az ajtót, majd a gépet Chewie segítségével a magasba emelte, és elkezdtek száguldani az ég felé. Ann az ablakon keresztül figyelt kifele, és látta, hogy nem sokkal az után, hogy biztos távolságba kerültek a bolygó felrobbant. Be kellett hunynia a szemeit a vakító fény miatt, majd mire újra kinyitotta csak aszteroidamezőt látott maga előtt. Kicsit megrendítette az ekkora mértékű pusztítás, a helyet, ahol fél éven keresztül élt törmelékként látni, de tudta, hogy ez így jó. Azon tűnődött, vajon kiknek sikerült elmenekülnie, és bár reménykedett, tudta, hogy Snoke még életben van. Még nincs vége a háborúnak, sőt, még csak most kezdődött.

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet, és nagyon büszke voltam magamra, mivel sikerült egy magamhoz képest nagyon hosszú ( 1700+ szavas) fejezetet írnom. Gondolkoztam rajta, hogy ketté bontom, de végül nem tettem, mivel ez így egyben illik össze. 

És ezen kívül ma jött ki a Star Wars 8. részének legújabb előzetese, szóval most baromi boldog vagyok tőle, ezért is jött a gondolat, hogy most írjak egy részt. Aki esetleg még nem látta volna, az nézze meg, mert tényleg nagyon jó!!!

https://youtu.be/Q0CbN8sfihY

(sajnos csak angolul találtam meg, de ha nem láttátok, akkor angolul is megéri megnézni, még ha nem is értitek)