Teltek, múltak a napok, hetek hónapok. Ann már fél éve élt az Első Rend bázisán. Már fél éve próbálta jó útra terelni testvérét, de mind hiába. Ez alatt az idő alatt kicsit lecsöndesedett a levegő a két ellenséges fél között. Miután Benék visszavették azt a valamit, amit az ellenállók elvittek, már egyik fél se nagyon próbálkozott. Nem támadtak, nem voltak harcok, még csak kémek se (legalább is amennyit Ann tudott, abból ítélve). Olyan volt ez, mint a vihar előtti csend. Mikor egy szép, meleg, csöndes nyári napon az emberek lazítanak, pihennek, kint vannak a strandon, a fák levelei még csak meg se mozdulnak, egy szellő nem éri őket, és egyszer csak... lecsap a vihar. És Ann attól tartott, ilyenfajta vihar van készülőben itt is. Csak sokkal pusztítóbb, mint egy nyári zápor.

Ez alatt a fél év alatt Ann nagyon sokat tanult. Minden téren. Először is, már teljesen kiismerte magát az Első Rend bázisának minden egyes zegzugában. Ben sokat idegeskedett is amiatt, hogy testvére folyton tilosban jár, és közben agyában feltérképezi, és eltárolja az összes útvonalat. Lassan odáig jutott, hogy jobban kiismerte magát, mint egy-két rohamosztagos. És ezáltal, hogy mindig bárhova eljutott, sok olyan információnak lett tanúja, aminek Ben szerint nem kellett volna. Ő valahogy mindig ott volt a gyűléseken, privát beszélgetéseken. Egyetlen egy hely volt, amit megpróbált nagy ívben elkerülni: Snoke területe. A vezér nem nagyon járt-kelt a bázison, csak a saját pár helyiségében. Ann még csak egyszer találkozott vele, és a találkozás nem zajlott túl jól. Snoke „megbeszélte" vele, hogy ő abszolút az ellenállók ellen van, és a lány megpróbálta annyira elzárni az elméjét, hogy azt a vezér el is higgye. Ben ezt előtte hetekig tanította neki. Ez után a beszélgetés után szerencsére Snoke arra jutott, hogy majd Ben edzi a lányt, míg ő tökéletesen harcra kész nem lesz, és addig ő békén hagyja. Nem is kell mondani, hogy Ann ennek rettentően örült, mert Snoke akár gondolatától is a hideg rázta.

Másodszor megtanult beilleszkedni, megtanulta az itteni szokásokat, vagy, hogy hogyan kell beszélnie a rohamosztagosokkal. Egyedül Hux -szal nem tudott rendesen beszélni, hisz kölcsönösen, leplezetlenül utálták egymást. Ben mindig azt mondta, hogy ha kettőjüket összezárnák 20 percre, ők felrobbantanák a komplett bázist. Ann csak azt remélte, hogy soha nem tudják meg, mi is történne, mert nem bírt volna ki 20 teljes percet a férfival. Előbb lőtte volna agyon magát.

Harmadszor: Ben tanította őt harcolni, és bánni az erővel. Volt, hogy órákat töltöttek szünet nélkül gyakorlással, és a kemény munka meg is hozta a gyümölcsét. Fél év után Ann már majdnem tökéletesen lőtt, harcolt fénykarddal, használta az erőt, és vezetett Tie - vadászgépet.

*

- Ben, jól vagy? – kérdezte Ann a testvérét. Épp fénykardpárbajt vívtak, és Ben hirtelen lesápadt, és nem védte ki Ann szúrását, aki így majdnem eltalálta, és komoly sérülést okozott neki. – Ben! – kiáltott rá még egyszer ijedten.

- Ez... ez lehetetlen – suttogta a fiú. Megszédült, és nekidőlt a terem falának. – Ez nem lehet – ismételte meg könnyes szemmel.

- Ben, mi a baj? Mi nem lehet? – kérdezte most már nagyon idegesen a húga.

Ben válasz helyett sarkon fordult, és rohanni kezdett, ki a szobából, végig a folyósón. Ann utána eredt, de testvére gyorsabb volt.

- Ben! Állj meg, kérlek – kiabálta. A rohamosztagosok, akik épp járőröztek a folyósón elég furcsán nézhettek rájuk, hiszen ez se mindennapi látvány az Első Rendnél.

Ann-nek még egy ideig sikerült követnie bátyját, de az egyik kanyarnál szem elől tévesztette.

- Fenébe – morogta. – Mégis mi üthetett belé?

Tovább rohangált a bázison, keresve a fiút, de sikertelenül. Mikor végül teljesen kifulladt megállt pár percre hátát a hideg falnak döntve.

- Nem látta véletlenül Be... Kylo Rent? – kérdezte a mellette elhaladó rohamosztagost.

- Elnézést, Miss. Solo, de nem tudom, hol van.

- Francba – rúgott bele a falba.

Nagyon aggasztotta a fiú viselkedése, még soha nem látta ilyennek. Valami nagyon nagy baj volt, ezt biztosan tudta. De arról, hogy mi az, hogy hogy oldja meg, vagy, hogy hogy találja meg a testvérét fogalma sem volt. Viszont mindenképp beszélni szeretett volna vele, és kérdőre vonni őt, még mielőtt még nagyobb bajt csinál.

Sóhajtva indult újra meg, körbe a bázis végtelennek tűnő folyosórendszerén, szobákon keresztül, már sétálva, nem futva, mert nem volt hozzá elég jó az állóképessége. A testnevelés tanára, Mr. Longball mindig azt mondogatta nekik, hogy fussanak többet, és most már nagyon bánta, hogy nem fogadta meg a tanácsot.

Tovább ment a folyosón, mikor hirtelen zajt hallott a sarok mögül. Simán lehettek itt dolgozó emberek, de Ann-t pánik fogta el. Rossz érzése volt a helyzettel kapcsolatban, szóval előhúzta a pisztolyát, és lopakodni kezdett a sarok felé, majd hirtelen fordult be előreszegezett fegyverrel. Mikor meglátta kikkel áll szemben a lélegzete is elállt. Döbbenten meredt maga elé. Már értette, miért viselkedett Ben olyan furcsán. 

Meghoztam a következő részt, remélem tetszett, véleményeket szívesen fogadok!