Ann Tailor egy átlagos tizennyolc éves lány volt, aki Miami külvárosában élt szüleivel, és tizenöt éves húgával. Épp érettségire készülődött, de elég hamar megunta tételei tanulását, így lement a nappaliba. Szülei és húga nem voltak otthon, úgyhogy ő bármit nézhetett a tévében. A készüléken, a kelleténél talán kicsit magasabb hangerővel a kedvenc filmjét kapcsolta be: Csillagok Háborúja: Az ébredő erő. A lány vidáman nézte a filmet, habár semmi újdonság nem volt már benne, annyiszor látta, hogy kívülről tudta az egészet. Habár tudta mi lesz a következő mondat, mégis nagyon zavarta, mikor valaki elkezdte nyomni a csengőt, és nem hallotta a szöveget.

Gyorsan leállította a filmet, felkapta a kulcsát, és mérgesen kiment ajtót nyitni. A kapun nem lehetett átlátni, így nem tudta ki lehet a látogatója, aki még mindig nyomta a csengőt. Mikor kinyitotta az ajtót, nem hitt a szemének. Az utcán két rohamosztagos állt. Ann – nek még meglepődni sem volt ideje, mikor az egyik alak felemelte a kezében lévő fegyvert, és fejbe vágta vele a lányt, aki előtt így elsötétült minden.

Mikor magához tért, a földön feküdt. Ahogy kinyitotta a szemét meglátta a körülötte lévő rohamosztagosokat, és még egy alakot, aki velük ellentétben nem fehér, hanem fekete ruhát viselt. Mikor felült, egyből be tudta azonosítani az illetőt: Kylo Ren állt előtte.

- Szia – köszönt a fekete ruhás alak.

- Helló...

- Kylo Ren vagyok.

- Nem inkább Ben Solo? – akadékoskodott a lány. - Amúgy az én nevem Ann Tailor.

Kylo Ren mintha kicsit megremegett volna a Ben Solo név hallatára, és Ann tudta, hogy azért, mert aki legutóbb Bennek szólította, az az apja volt, akit megölt, bár a lány nem tudta végig nézni azt a jelenetet, mert beállítottak hozzá a rohamosztagosok.

- Mindkettőben tévedsz – válaszol a férfi. – Inkább maradjunk a Kylo Rennél. És a neved nem Tailor.

- De igen – morogta mérgesen a lány, miközben felállt. – Csak tudom a saját nevemet!

- Rosszul tudod. Kis korod óta azt mondják ez a neved. Négy éves korod óta. Azóta nevelőszülőkkel élsz.

- Mi? – kérdezte Ann.

- Igazából a testvérem vagy. A neved Ann Solo.

Ann döbbenten meredt maga elé. Kylo Ren a bátya? Akkor viszont a szülei Leia Organa és Han Solo, a kedvenc karaktere a csillagok háborújából.

- Király! – kiáltotta végül. – De akkor hogy kerültem a Földre?

- A szüleid...

- Mármint a szüleink.

- Tehát a szüleink – morogta Kylo Ren jól megnyomva az utolsó szótagot – elküldtek a Földre, nehogy megöljelek.

- De ugye most nem akarsz megölni, Ben?

- Nem. És már mondtam, hogy ne szólíts Bennek. Tehát, felraktak egy űrhajóra, hogy egy kis időre eltüntessenek a közelből, de a gép felrobbant. Ők nem tudják, de az embereknek sikerült kimenekíteniük téged. Rajtam kívül mindenki halottnak hisz.

- De ti... én ismerlek titeket egy filmből! – mondta Ann kérdő tekintettel nézve testvérére.

- Igen. A Földön élő emberek felveszik amit csinálunk, és levetítik. Nem tudunk tenni ellene semmit sem. Kamerákat helyeznek el, amik lehet, hogy most is vesznek minket – magyarázta Ben. – De te biztos tudod, miről szól.

- Persze! Az a kedvenc filmem – vigyorgott Ann.

A következő pillanatban egy rohamosztagos lépett hozzájuk.

- Uram, megérkeztünk.

- Gyere Ann! – mondta Ben, majd elindult az ajtóhoz. A lány követte őt.

Egy hatalmas csarnokba léptek be. Körös-körül mindenhol űrhajók voltak: tie vadászgépek, különféle teherhajók, kis cirkálók...

- Hűha – suttogta Ann.

- Mi van? – nézett rá testvére.

- Ezek a gépek nagyon menők!

- Legalább tudod vezetni őket?

- Nem...

- Akkor majd megtanulod!

Ben elvezette a lányt egy kisebb szobához.

- Ez lesz a szobád.

Ann körbe nézett. A helyiség tükrözte az első rend sötétségét. A falakat szürke tapéta borította, a bútorok egytől egyig feketék voltak. Az egyik sarokban egy ágy volt – fekete ágyneművel - , mellette egy ruhás szekrény – fekete vagy szürke ruhákkal - , helyet kapott még egy könyvespolc, egy fotel és egy íróasztal is, ami felett egy óra volt. A padlót puha fekete szőnyeg fedte. A szemközti falon egy ajtó nyílt. Ann kinyitotta. Egy fürdőszoba volt. Falát – a változatosság kedvéért – fekete csempe fedte, de még jól is nézett ki így, a gyér megvilágításban. Volt itt egy fürdőkád, egy mosdó, és egy WC. Valamint egy szekrény és egy polc.

- Hát itt minden elég egyhangú - jegyezte meg a lány, miközben visszament a szobába, és leült az ágyra. – Kéne valami szín bele.

- Nem tetszik a fekete? – kérdezte kissé gúnyosan Ben. – Milyen színt akarsz?

- Mondjuk kéket. Csak adj festéket és ecsetet, és elintézem a falat. Meg aztán kéne másik ágynemű, és ruhák.

- Oké, szerzek neked festéket, és színes ágyneműt, de a ruhák maradnak.

- Majd valahogy kibírom – mosolyodott el Ann.

- Jól van. Öltözz át, fürödj vagy nézz körül a szobában. Egy óra múlva visszajövök.

- Ben! – kiáltott utána a lány

- Igen? – fordult vissza az említett.

- Köszönöm – Ben elmosolyodott.

- Szívesen – mondta, majd elment.

Ann bement a fürdőszobába, levetkőzött, forró vizet engedett a kádba, majd bele ült. Fejét hátra hajtotta, szemét becsukta. Valahogy még mindig nem tudta elhinni, hogy Ben Solo a testvére. És ráadásul egész máshogy képzelte el őt. Akivel most találkozott, ő nem ugyanaz a személy volt, mint aki megölte az apját. Nem tudott rá úgy gondolni, mint eddig: kegyetlen és gonosz vadállatként. Bár szeme előtt ott lebegett a kép, ahogy Han és Kylo Ren egymással szemben állnak, majd utóbbi elő veszi kardját, és előre nyújtja. Han megfogja, majd az utolsó fénysugár is eltűnik a szobából, amíg Kylo Ren nem aktiválja a kardot, amivel átszúrja Han mellkasát. „Köszönöm"- suttogja olyan élethűen, hogy Ann azt hitte ott áll mellette. Ahogy kinyitotta a szemét, rájött, hogy nem volt ott senki. Visszazárta szemét. Csak most tudatosult benne igazán, hogy apja halott. De mégsem tudott haragudni bátyára. Úgy érezte egyedül van, és csak Ben érti őt meg. Ő nem gonosz. Csak Snoke manipulálja őt.

Fél óra fürdőzés után Ann kikászálódott a fürdőkádból. Megtörölközött a fekete törölközővel, majd oda lépett a ruhásszekrényhez. Felpillantott az órára. Este tíz óra volt, így már pizsamát húzott, ami szintén fekete volt, majd leült az íróasztalhoz, felkapcsolta a lámpát, és kezébe vett egy könyvet. Kinyitotta, és egyből látta, hogy sithekről, meg hasonló sötét dolgokról szól. Elkezdte olvasni, de pár oldal után kopogtak az ajtón.

- Igen!

Ben nyitott be.

- Szia. Minden rendben?

- Aha, persze.

- Akkor szerintem aludnod kéne. Fáradtnak tűnsz.

- Rendben – bólintott Ann, majd becsukta a könyvet, és az ágyhoz sétált. – Jó éjt Ben!

- Jó éjt Ann! – mondta Ben, majd elindul kifelé.

- Várj! – Visszafordult. – Ezek szerint már szólíthatlak Bennek?

- Meg tudom akadályozni?

- Nem! – vigyorgott a lány, mire testvére visszavigyorgott rá, majd megfordult, és elment.

Ann lefeküdt az ágyra, magára húzta a takarót, majd behunyta a szemét, és egyből elaludt.