A kovácsműhelyben ezúttal is akad munka, Rob Gorgan a kicsit nagydarab, de mégis izmos fekete hajú férfi épp fegyvereket kovácsol helyre. Megolvasztja a behorpadt torpedócsövet és újra formázza azt. Kimerülten ül le a kovácsműhely teraszán lévő padra. Letörli verejtékező homlokát és beleiszik a vizes palackjába. Elmereng azon, hogy vajon a hét végére lesz-e elegendő pénze a szülei gyógyszereire és élelemre is. Nem biztos. Bánatos tekintettel nézi a városiakat. Twi'lek nők egy csoportja tart egy bárba, két ródiai férfi pedig részegen tántorognak ki onnan. A bolygónak ez a leggazdagabb városa, vannak még fejlett városok, de jellemző a szegénység és a nyomor is. Rob egy ilyen faluban született, szülei egy kis földön próbáltak növényeket termeszteni, eladni azokat és ételt is készíteni belőlük. Rob szegénységben nőtt fel, de legalább a szüleire és a volt legjobb barátjára Noah Svardra mindig számíthatott. Noah... Már öt éve elhagyta a bolygót és őt is, hatalmas szomorúság és üresség tátong Rob szívében. Nem tud tovább a múlton vagy a jövőn gondolkozni, ugyanis jelen pillanatban egy elég szokatlan dolog történik. Egy nő szegezi rá a fegyverét. Mandulavágású fekete szeme és fekete haja van, tekintete közömbösségről árulkodik.
– Maga meg mit művel? Le akar lőni? – motyogta Rob.
– Eszem ágában sincs – válaszolta a nő – Túszul ejtelek, szükségem van rád egy akcióban.
–

Én ezt nem értem. Milyen akció? Nem is ismerlek, mit akarsz pont tőlem?
– Fogd be a szád és gyere utánam!
– A műhelyt bezárhatom? – kérdezte félve a férfi.
– Zárjad – forgatta meg a szemét unottan a nő. Fegyverét ugyanúgy a férfire szegezte, de tekintetével a járókelőket figyelte. Senkit sem érdekelt a kis jelenetük. A titokzatos nő felterelte a megtermett férfit a hajójára és gondolta beavatja végre a dolgok menetébe.
– Kim Jungan vagyok, valaha fejvadászként dolgoztam, de a megbízóm csúnyán lehúzott. Így most magánakciókkal szerzek magamnak pénzt. A következő célpontom egy az ezen a bolygón épült titkos szeparatista droid gyár. Kirablom a pénz raktárt és felrobbantom az egészet. De ez egyedül nem fog menni, erős férfiakat kerestem a városban és rád esett a választásom.
– Én nem fogok neked semmilyen titkos gyárat felrobbantani. Csak egy egyszerű kovács vagyok, aki a beteg szülei miatt él.
– Nagyszerű! Máris van okod segíteni nekem. Ha nem teszed, akkor megöllek téged és a családodat is.
– Ezt vegyem fenyegetésnek? – emelte meg a szemöldökét Rob.
– Pontosan – vigyorodott el ördögien a nő. – Egyébként, hogy hívják? Ezt jó lenne tudni.
– Rob Gorgan vagyok. De akkor... Mit is kéne pontosan csinálnom?
– Mutatom – kapcsolt be egy asztalt Kim, ezáltal pedig megjelent a Batuu bolygó egy része holo felvételként – Ebben a magas hegyben van elrejtve a gyár, számunkra megközelíthetetlen itt, itt és itt, de innen talán be tudunk jutni – mutogatott – Úgy terveztem a szellőzőrendszer segítségével jutunk be, bár kétlem, hogy maga be fog férni.
– Köszönöm ez jólesett – mérgelődött a férfi, mire Kim elfojtott egy mosolyt. – Viszont szereznünk kell még egy valakit, aki fel tudja törni az épület biztonsági hálózatát és még tudja szerezni a tervrajzát. El fogsz kísérni engem egy kocsmába.
– Tudatlan ember vagyok, még sosem hagytam el a bolygót, de a nők mindenhol ilyen parancsolgatóak és indulatosak?
– Ne is akarja megtudni – hallgattatta el a férfit Kim – Szóval az a valaki megszerzi a tervrajzot én a szellőzőkön keresztül bejutok a pénztároló részlegbe és kihozok mindent, azalatt neked kinyitunk egy nagyobb ajtót és majd bombákat kell elhelyezned szerte a gyárban. Vannak droid őrök, úgyhogy jó, ha tudsz védekezni. Ez majd nálad lesz – emelt a magasba Kim egy fegyvert.
– Oké azt hiszem értem. De azt megkérdezhetem, hogy mire ez a nagy sietség?
– Nem sietek, el is csúsztam a tervezéssel és a terepfelfedezéssel. Már egy hete itt tanyázok jó lenne holnapig végezni a melóval.
– És aztán?
– Mi aztán?
– Én is ezt kérdem – mondta Rob ingerülten – Mi lesz akkor, ha felrobbantjuk a gyárat? Meghagyod az életem és kész?
– Ez is egy opció. De úgy terveztem, hogy elosztom veled a pénzt, amit megszerzek. Bár, ha meglesz a harmadik tag, akkor háromfelé kell osztani a lóvét, de mindegy.
– Mennyi pénzről van szó?
– Nem tudom, nem olyan végtelenül sok. Kevesebb, mint 100.000, de több, mint 20.000 kredit.
– Aztaaa! – mosolyodott el Rob. Mennyi mindent vehetne annyi pénzből! Gyógyszereket a szüleinek, finom ételeket, új ruhákat és egy olyan szerszámkészletet, amit nem lepett el a rozsda.

– Látom a pénz motivál arra, hogy velem tarts. Nem vagy többé a túszom, sokkal inkább a társam.
– Lekötelezel – gúnyolódott Rob, Kim pedig elfordult, hogy ne látszódjon az arcára terülő vigyor. Rokonszenves volt számára a férfi, bár közel sem úgy. Erre a munkára nagyszerű társ lesz, de aztán megy tovább és meg sem áll addig, amíg nem lesz egymillió kreditje.
A Batuu egyik legjobb kocsmájába betérve Kim és Rob megfigyelték az iszogató embereket. Szükségük volt egy kódtörő specialistára.
– Mit szólsz hozzá? – mutatott egy férfira Kim.
– Felejtsd el. Ötig nem tud elszámolni olyan tudatlan – vágta rá Rob.
– És ő?
– Nem menne neki.
– Na és neki?
– Ő a falumban él, állatokkal foglalkozik. Esélytelen.
– Hihetetlen milyen szerencsétlen emberek élnek itt! – dühöngött a nő – Hol találunk egy kódtörőt?
– Jól hallottam? Kódtörőt keresnek? – ment oda az asztalukhoz egy fiatal férfi. Húszas éveiben járhatott.
– Igen. Te az vagy? – tért rögtön a lényegre Kim.
– Mondhatni. Értek az elektronikai dolgokhoz és a szabályszegéshez – vonta meg a vállát mosolyogva és leült hozzájuk – Csak mondjátok mit kell feltörni és megteszem.
– Ohó öcsi, azért ennyire ne legyen nagy az arcod – gúnyolta ki Rob.
– Szevasz Rob. Kész van már a nagyapám robogója?
– Miért ki vagy te?
– Tryan bácsi unokája, de mindegy is. Épp átutazóban vagyok itt, a Coruscantról jöttem. Komolyan mondom, hogy értek a biztonsági rendszerekhez.
– Ez a meló nem lesz olyan könnyű és nem is kell mindenkinek tudnia róla. Bízhatunk benned? – könyökölt az asztalra a nő.
– Naná.
Kim a hajójára visszatérve a csapat új tagjának – akit egyébként Parker Hors-nak hívnak – is elmagyarázta a droid-gyár felrobbantásának tervét, aztán a részletekre is kitértek. Ettek egy kis levest és rögtön útra keltek. Az ég gyönyörű színkavalkáddá változott, a nap lemenőben volt, ez pedig azt jelentette, hogy hamarosan besötétedik. Ez volt Kim terve, sötétségben nem olyan feltűnő az akciójuk.
Parker készenállt a bevetésre, elővette speciális műszereit, aztánegy titkos és nem mellesleg illegális kódot használva pedig rácsatlakozott a legközelebbi koordináta-jelző antennára.
– Azt hiszem sikerült a kapcsolódás, most várnunk kell egy kicsit.
– Mennyit? – türelmetlenkedett Kim és egy kendővel eltakarta az arcát.
– Két perc, aztán egy kódot beírva miénk az egész tervrajz, valamint a hálózati és biztonsági leírások és kódok is – mondta Parker.
– Mondd csak öcsi, hol tanultad ezt? Egyáltalán legális? – kérdezte Rob.
– Ez, amit most csinálok nem – vigyorgott – Nem rég tanultam meg ezt a fajta kódtörést egy férfitól, aki Coruscant alsóbb szintjein él.
– És miért árulta el neked? – érdeklődött a nő.
– Tartozott nekem eggyel. Megmentettem a fiát két klón katonától, akik lopáson kapták. Szegények, de értenek egyhez s máshoz – magyarázta Parker – Nézzenek csak oda, itt is van. Kivetítem.
Kim, Rob és Parker előtt megjelent a hatalmas hegybe épített droid-gyár tervrajza, különböző módon jelölve egyes átjárási és biztonsági pontokat.
– Keresd a széfet, ahol a pénzt tartják! – parancsolgatott Kim.
– Pillanat... Itt van. Akkor esetleges szellőzőrendszert kell keresnem igaz?
– Igen, de olyat, hogy közben ki tudjak mászni valahol azért, hogy kinyissak egy nagyobb ajtót Rob-nak.
– Nézem – fontoskodott Parker – Ez az épület nagyobb, mint hittem. Elképesztően pontos minden, nem lesz könnyű észrevétlennek maradni. Ha jól sejtem ezek a pontok fő droid őrségeket jelentenek.
– Senki sem mondta, hogy akciómentes lesz – dünnyögte a nő.
– Itt van, azt hiszem megvan. A hegynek pont ezen az oldalán, párszáz méterrel innen van egy kövekkel körbeépített szellőző bejárat. Ott könnyedén be tudsz mászni, és ha kétszer jobbra, majd egyszer balra fordulsz beérsz egy óriási irányító szobába. Az lesz a feladatod először is, hogy felnyiss egy piros pöcköt, biztos észre fogod venni. Onnantól kezdve én innen irányítom az egész épületet.
– Na ezt nevezem én izgalomnak, nem a szerelést! – lelkesedett Rob.
– Amint én irányítok mindent kinyitok egy ajtót Robnak, és rögtön be is zárom, ha jelzel. Várjunk... Ugye vannak adóvevőink?
– Persze, itt vannak – emelt meg egy kis zsákot Kim.
– Remek. Nos akkor...
– Ne magyarázkodj tovább, a hajón legalább háromszor átbeszéltük. Menni fog – mondta Rob.
– Rendben. Kim rajtad a sor. Az épület tervrajzának kicsinyített változatát ráraktam erre a két kis gömbre, ti is bármikor meg tudjátok nézni – adott át Parker újdonsült társainak egy-egy fém golyót. És ekkor kezdődött el igazán az akció...