Másnap miután az étkezdében megreggeliztek, Natalie és Noah újra útra keltek a Pears család hajójával. Amíg fénysebességben utaztak, tudtak beszélgetni, mert a férfinak nem kellett odafigyelni a vezetésre. Mikor leszálltak a Naboon, senkit sem találtak a házban a szakácson és a két szobalányon kívül.
– Biztos dolgoznak – utalt a szüleire Natalie – Menjünk be a városba, hogy közöljük apával az út sikerességét.
– Nem ér rá később? Szeretnék veled lenni – ölelte át a menyasszonyát Noah, ám csábítása kudarcba fulladt.
– Egész idáig velem voltál. Gyere a gyalogoljunk egy kicsit.
– Azért Theed nem egy köpésre van innen. Te komolyan ennyit akarsz gyalogolni?
– Miért is ne? Jót fog tenni egy kis séta. De ha nem akarsz velem jönni azt is megértem – mosolyodott el Natalie, vőlegénye pedig akárhogy próbálta, nem tudott ellenállni ennek a mosolynak. Pár perccel később már úton voltak Theed városa felé.
Norman Pears egy hivatalnoki irodában dolgozik, pont szünete van, amikor lánya megérkezik hozzá.
– Natalie! Minden rendben? Sikerült?
– Igen – felelte boldogan az ifjú hölgy, aztán körülnézett az épületben, nem hallgatja-e le őket valaki. Senkit se látott, úgyhogy belekezdett az élménybeszámolóba – Az út simán ment, nem volt semmi gond a Birodalmiakkal. A bázison Bail Organa szenátor vette át a krediteket és Noah-val ott aludtunk egyet, mert ő arra kért minket.
– Egy ágyban? – ijedt meg a férfi.
– Apaaa... - forgatta meg a szemét Natalie – Igen.
– Most hol van egyébként?
– Az épület előtt vár.
– Értem. Most menj, mindjárt letelik a szünetem. Folytatnom kell a munkát.
– Apa várj! Lehet, hogy egyszerre kéne elmondanom neked meg anyának, de már nem bírok várni.
– Gyermeket vársz? – kérdezte kidülledt szemekkel Natalie édesapja.
– Micsoda? Dehogyis! – rázta meg a fejét hitetlenkedve – Viszont tegnaptól menyasszony vagyok. Noah megkérte a kezem – mutatta meg apjának a gyűrűt.
Pears eltátotta a száját, csodálkozva nézett a lányára, aki igazából azért mondta el a nagy hírt most, mert félt szülei reakciójától és minél hamarabb túl akart lenni rajta.
– Gratulálok – szólalt meg egy perc csönd után és elérzékenyülten megölelte a lányát. Natalie kilépett a hivatalnoki épületből, és riadtan nézett Noah-ra. Ugyanis egy rohamosztagossal beszélgetett. A vörös ruhája egyik fásliját tekergetve indul el vőlegénye felé.
– Történt valami? – kérdezi suttogva.
– Natalie. Ő itt egy régi barátom, Rob. Gyerekkorunkban egy faluban éltünk, még a háború előtt.
– Üdv. Natalie Pears vagyok, Noah...
– Menyasszonya. Gratulálok – mondta és levette a sisakját. Egy fekete hajú férfi volt, arcán egy nagy seb volt látható.
– Hogy ismertétek meg egymást? – érdeklődött a fiatal nő.
– Én ismertem fel Noah-t. Pedig már hat éve nem láttam – felelte Rob, és látva, hogy két társa közeleg, visszavette a sisakját – Örülök, hogy találkoztunk, sok boldogságot! – köszönt el és ott is hagyta őket.
– Mikről beszélgettetek?
– Nem volt sok időnk, nem beszéltünk annyi mindenről, leginkább a mostani helyzetet tárgyaltuk ki – mondta Svard – Ő azért állt rohamosztagosnak, hogy tudjon pénzt küldeni a szüleinek. Mert amúgy kovácsként nem keresett olyan sokat.
– Értem – hümmögte Natalie.
– És arról is szó volt, hogy a Birodalmiak már tudomást szereztek a lázadókról.
– Hogyan? Még nem is léteznek igazán. Csak kezdeti intézkedések történtek.
– Van egy besúgójuk. Illetve nem is egy, több. Rob azt mondta, hogy aki segít kézre keríteni az ellenséget hatalmas pénzjutalmat kap.
– Ugye még csak meg se fordult a fejedben az, hogy... – nézett rosszállóan vőlegényére Natalie.
– Dehogynem. És sajnálom, de nem lenne hatalmas lehetőség? Én se lennék szegény, nem lenne megalázó számodra és a családod számára az, hogy egy szegény fiú viszi majd tovább a vérvonalatokat.
– Te meg miről beszélsz? – zavarodott össze a hölgy.
– Ha esküvőnk lesz, nyilván gyerekeink is lesznek és hát...
– Azt értettem, felfogtam. De miért lenne nekünk szégyen az, hogy te szegény vagy? Láthatod, hogy anyám és apám befogadott. Mi értelme lenne egy kis pénzért elárulni a jó oldalt?
– Én csupán eljátszottam a gondolattal, ne aggódj szerelmem. Nem fordulok ellenük.
– Reméltem is, hogy ezt mondod. Gyere, közöljük anyámmal is a hírt.

Visszagyalogoltak a faluba, azon belül pedig az iskolába, ahol Brith Pears az igazgató. A tanárok szerepét egyébként képzett protokoll droidok töltik be. Az iskola épületében három tanterem van, egy a nagyon kis gyerekeknek, egy a tíz év körülieknek és egy az idősebbeknek. A szerelmespár az igazgatói szobába ment, ott ült Brith Pears is.
– Megjöttetek? Szervusztok! Milyen volt az út? Minden rendben volt? – állt fel izgatottan a székéből.
– Igen, minden rendben volt. Viszont mondani szeretnénk valami fontosat. – tért a lényegre Natalie.
– Te jó ég! Gyermeket vársz?!
– Anya! Miért kell mindjárt erre gondolni? Apának is ez volt a reakciója – akadt ki a fiatal nő – Annyi a hír, hogy Noah megkérte a kezem – mutatta meg édesanyjának is a gyűrűt.
– Nahát ez meseszép! Nem úgy volt, hogy szegény vagy? – viccelődött a férfival Brith – Na és mikor lesz az esküvő?
– Nem tudjuk még.
– Minél hamarabb – érkezett meg a két válasz. Natalie-tól és Noahtól, pont ilyen sorrendben.
Másnap, mikor a Pears család éppen az ebédjét fogyasztotta el, Norman vészhívást kapott Bail Organa szenátortól.
– Pears! Elárultak minket! Valakik elárultak minket! Mondd, hogy nem te voltál barátom, kérlek.
– Bail. Nem én voltam, én semmit nem mondtam senkinek – mondta őszintén.
– De valaki mégis megadta a Polis Massa nevét a Birodalomnak!
– Natalie. Ugye nem te voltál? – fordult a lányához kétségbeesetten Brith.
– Nem! Miért tennék ilyet? – háborgott. Aztán eszébe jutott valami – Noah!
– Natalie. Megbízunk a fiúban, az esküvőt kéne szervezni, nem pedig gyanúsítgatni őt – ingatta a fejét az apja.
– De tegnap találkozott egy régi barátjával, aki rohamosztagosnak állt és azt mondta, hogy aki ilyen információkat ad át, jelentős pénzösszegben részesül.
– Gondolod, hogy... – tátotta el a száját Brith.
– Nem gondolom, tudom. Ő volt! Nagyon sajnálom Organa szenátor, ez... Ezt nem bírom feldolgozni – nézett a hologramra bűnbánóan Natalie.
– Nem te vagy a hibás Natalie. Nem tehettek róla, de kérlek kerítsétek elő azt a fiút. És Norman! Intézd el!
– Meg akarod ölni? – fordult apjához Natalie eszelősen.
– Nem. De, ha tényleg ő volt az száműzetem a családból, sőt az egész faluból – mondta kimért hangon és véget vetett a holohívásnak.
– Ezt nem hiszem el. – sírta el magát Natalie.
– Nyugodj meg drágám, minden rendben lesz – mosolygott rá bátorítóan édesanyja. Ekkor még nem volt biztos, hogy Noah Svard árulta el a lázadókat, ám két órával később bebizonyosodott, hogy tényleg ő tette.
– Muszáj volt! Csak így szerezhettem pénzt! – mentegetőzött Noah.
– Hogy? Elárultad a barátaimat, a bajtársaimat! – ordította le Norman.
– Sajnálom. Azt nem mondtam el, hogy Bail Organa a vezető, ahogy azt sem, hogy Naboo számos polgára Birodalom ellenes, köztük a Pears család is. Ti!
– Mit számít ez már? Az egész bázis lelepleződött. Kitépted a Lázadás gyökereit Noah! Sosem bocsátom meg neked! – mondta Natalie könnyes szemmel.
– Natalie. Szerelmem. Kérlek ne mondj ilyet.
– Én nem vagyok többé a szerelmed. Felejtsd el az eljegyzést, felejts el engem! Örökre! – kelt ki magából. Lehúzta ujjáról a gyűrűt és indulatosan a férfihez vágta.
– Nem teheted... – képedt el.
– De igen. Sajnálom. Ennyi volt, szép évek voltak. De én nem megyek hozzá egy mocskos, hazug Birodalom pártihoz.
– Ennyi miatt nem dobhatod el az esküvőt, sem engem! Mit gondolsz miért kellett a pénz? Azért, hogy tudjak segíteni az esküvő pénzügyi dolgaiban. Érted tettem. Mindent miattad csináltam! – ragadta meg Natalie csuklóját.
– Ereszd el a lányomat és takarodj a faluból! Hallottad?! – lépett oda Norman Pears.
– Jól van, legyen. Elrontottam mindent, nem vagy már az enyém. De a faluból akkor sem mehetek el.
– Elmész magadtól vagy rád küldök egy fejvadászt – mondta szigorúan Pears.
– Noah. Menj! És soha többé ne gyere vissza! – ezek voltak Natalie Pears utolsó szavai Noah Svardhoz. Ámbár nem ez volt az utolsó találkozásuk alkalma.

3 évvel később

A Birodalom már harmadik éve ural mindent, három éve volt az is, hogy Padmé Amidala meghalt, a Lázadás pedig elmenekült a Polis Massáról egy árulás miatt.
Theed városában most ünnepség van, de nem a Birodalom napja, az már két hete volt. Most egy királyi sarj, név szerint Dexter Jumma esküvője van. A szőke hajú férfi – egyesek szerint még kisfiú – 25 éves, és végre férjül mehetett valakihez. A szerencsés hölgy nem volt más, mint Natalie Pears, aki Naboo egyik leggyönyörűbb nője. 30 esztendős, idősebb újdonsült férjénél, egyesek szerint érdekházasság az övék. Pedig nem. Dexter épp unokahúgával járta Theed utcáit, amikor megpillantotta Nataliet, fehér bársony ruhában. Rögtön beleszeretett, de akkor még nem is szóltak egymáshoz. A véletlen műve lehetett csupán, hogy ismét találkoztak. A Nabooi egyetemen. Natalie ugyanis egyetemi tanár lett, ahol a szenátorizmus egyik ágát tanította a hallgatóknak. És az egyik hallgatója nem volt más, mint Dexter. Érdekes a köztük lévő pár év különbség, de ez sem szabhatott határt szerelmüknek. A mai napon végre egybekeltek. A főutcán elhalad néhány trombitáló gungan, a násznép, és az ifjú pár. A frigy megtörtént, Natalie és Dexter egy arannyal borított hintóhoz haladtak a tömeggel. Az a hintó viszi el őket egy kis tóparti kastélyba, ahol majd a mézesheteiket töltik. Még mielőtt beülnének, Norman Pears mondd egy beszédet, amit vejének címez. Mindenki azt hallgatja, csak Natalie nem. Ugyanis hatalmába kerítette egy nagyon furcsa érzés. Az a két érzése keveredett össze, mintha valaki figyelné, és mintha valaki olyan lenne a környéken, akivel már évek óta nem találkozott. Nem tudni mi irányította, az esze, a szíve, vagy talán az a mágikus Erő szállta meg egy pillanatra, de pont oda nézett, ahova kellett. A felvonulás miatt szükség volt mondhatni polgárőrökre, akik manapság a rohamosztagosokat jelentik. Egy épület falának dőlve az egyik rohamosztagos árgus szemekkel figyelte Natalie-t. A fehér szűk ruháját, a csinos testét, a szép arcát, a zöld szemeit és az aranybarna haját. Három éve nem látta. Három éve. Igen, a rohamosztagos az volt, akire mindenki gondol. Noah Svard.
Natalie is megérezte, tudta, hogy ő az, de mégis kétségei támadtak. És mintha a rohamosztagos megérezte volna a gondolatait, fejéhez emelte kezeit és levette a sisakját. Tényleg ő volt az, Noah, aki néhányezer kreditért elárulta a Lázadást. Akik akkor még semmit sem csináltak, most már annál inkább.
A nő hitetlenkedve megrázta a fejét és egy óvatos mosolyt ejtett a férfi felé, aki eléggé meglepődött emiatt. Haragban váltak el, hatalmas haragban, amit akkor tett tudja, hogy megbocsájthatatlan. Aztán rájön, hogy régi szerelme mosolya közel sem volt jószándékú, sokkal inkább gúnyos. Mielőtt még visszavette volna a sisakot, Noah távolról belefúrta a tekintetét a lányéba. Nem nézhették egymást tovább, mert az apai köszöntőnek vége lett. Meg hát miért is kéne egymást nézniük? Már nem történhet köztük semmi. Ugyanis Natalie férjhez ment, Noah pedig rohamosztagosnak állt.
Az aranyozott hintó kiment a városból, az esküvő vendégei elindultak haza, Svard pedig visszavette sisakját és folytatta a járőrözést. Arról még hadd ejtsek néhány szót mi is történt vele azután a nap után, hogy elhagyta a falut. Rájött, hogy nincs értelme annak, hogy ennyi pénze van, és nyilván jó befektetés lett volna neki a jövőre nézve. Pompás ház, étel, ital, vagyon, ez az, amire mindig is vágyott, de belátta, hogy Natalie nélkül nem volna az igazi. Lehetne gazdag, de egyedül nem akarja átélni. És még csak nem is gondolt más lányokra, ő kitartott szerelme mellett, akkor is, ha ő elüldözte magától. Szóval mit is csinált a pénzzel? Egy kis részéből iszogatott a helyi kocsmákban és szórakozóhelyekben, kártyajátékokat is játszott meg fogadott néhányszor, de a pénz jelentős részét eladományozta. Így talán tisztább lett a lelkiismerete. Egy bérelt hajóval elutazott szülőbolygójára, a Batuu-ra, hogy a krediteket szétosztogassa a nyomornegyedben. Ugyanis pontosan tudta mit éreznek az ott élő gyerekek és felnőttek, ő is átélte ugyanezt. Csak annyi a probléma, hogy amióta Galaktikus Birodalom uralkodik ezerszer rosszabb a helyzet.
Noah, miután eladakozta a pénzét visszatért a Naboora, és egy birodalmi központban rohamosztagos állásra jelentkezett. Úgy vélte nincs mit veszítenie, Natalie elvesztésénél már semmi nem lehet rosszabb. Ezért beállt rohamosztagosnak, és még régi jó barátjával, Robbal is találkozott többször munkája során.

Ez történt három év alatt és ez van most. Natalie Pears és Noah Svard története véget ért.