Naboo a galaxis egyik leggyönyörűbb bolygója, ez hajnalban, a napfelkeltekor bizonyosodik be a legjobban. A falu közelében lévő rét a legalkalmasabb hely ennek a megtekintésére. Natalie Pears és Noah Svard minden héten legalább egyszer eljönnek ide, és romantikusan várják meg, amíg a felkelő nap bearanyozza az egész vidéket.
Ez a mai nap sem volt másként, annyi különbséggel, hogy Natalie-nak egy fontos kérése van a fiatal férfihoz. Mégpedig az, hogy kísérje el őt a Birodalom ellen fellázadtak bázisára úgy, mint pilóta és testőr. Noah úgyis benne lesz a dologban, de azért kicsit idegörlő a várakozás a végleges válaszra. Natalie egy vörös selyemruhában volt, amit fátyolok és fáslik díszítettek. Aranybarna haja kissé göndören omlott a vállára, zöld szemeivel pedig olyan szomorúan és ártatlanul nézett. Már egy ideje feltette a kérdést szerelmének, ám ő nem válaszolt. Csak hallgatott és nézte, ahogy felkel a nap. Végül hosszú percek elteltével így szólt:
– Elviszlek a Polis Massára.
– Köszönöm! – ugrott a nyakába Natalie – Egy kis időre kettesben maradhatunk, és ezután sem kell majd többé bujkálnunk. A szüleim teljes mértékben elfogadnak téged.
– Hisz ez nagyszerű! Akár el is vehetnélek feleségül – játszott el a gondolattal Noah, mire a fiatal nő nevetve átölelte őt és egy csókot nyomott az ajkaira.
A fiatal szerelmespár visszament a faluba, határozott léptekkel haladtak, de a Pears lakás előtt mindketten bepánikoltak egy kicsit. Vettek egy mély levegőt és egymás kezét megfogva lépték át az ajtó küszöbét.
A szülők kedvesen fogadták lányuk udvarlóját, semmi panaszuk nem volt az ellen, hogy nem olyan gazdag, mint ők. Emberséges volt, szorgos és őszinte. És teljes szívéből szerette Nataliet. Ennyi bőven elég volt.
Egy rövid, gyümölcstálas reggeli jután mindenki ment a saját dolgára. Brith elindult az iskolába, ahol igazgatóként rengeteg dologban intézkednie kell, Norman elindult Theed városába egy robogóval, a két fiatal pedig felszállt a családi hajóra. Nabooi fémből van, gyönyörűen fénylik, egyedi egy hajó ez. Csak a nabooi nemesek engedhetik meg maguknak, hogy ilyen hajóval szeljék át a galaxist. Noah rögtön megkezdi a hajó beállításait, kellően felkészül a felszállásra. Natalie a hajó pilótafülke részén kívül van, egy ülőkén foglalt helyet, le sem veszi a szemét a tőle két méterre lévő dobozokról. A dobozokról, amikben a Lázadásnak szánt tömérdeknyi kredit található. Édesapja fontos feladattal bízta meg, és ő nem akar kudarcot vallani.
A fiatal férfi elkészült mindennel, ezt jelezte is szerelmének egy hangosabb kijelentéssel. A hajó felszállt, elhagyta a bolygót és fénysebességre ugrott.
Az út eseménytelenül telt, ami igazából hatalmas megkönnyebbülés volt. A Birodalmiak egyáltalán nem fogtak gyanút, pedig nem egy járőrrel találkoztak. Új még minden, a Birodalomnak sincsen akkora hatalma, mint azt mondják.
A nabooi hajó megérkezik a Polis Massára, a Norman által megadott koordinátákat követve pedig a bázis pontos helyszínére is eljutott.
– YD-35-C kérem igazolja magát mielőtt megadjuk az engedélyt a leszállásra – hallatszódott meg egy recsegős férfihang a hajó kommunikátorában.
– Itt Natalie Pears, a YD-35-C tulajdonosa. A lázadó bázist keresem.
– Mi célból?
– Krediteket hoztam a Nabooról. Jelentős támogatást nyújt önöknek.
– Ön lenne az, akit küldtek? Értettem, az engedélyt a leszállásra megadom.
– Köszönöm – mondta végül Natalie és visszament a dobozokhoz. Noah letette a hajót a radaron kijelzett leszállótérre. Sikeres landolás és a szállítmány is hamarosan célba ér.
Natalie három dobozt emel fel, Svard pedig ötöt, ennyi volt az egész. Nyílik a hajó zsilip, ők pedig lesétának rajta. Natalie ebben a vörös ruhában a legtöbb lázadó pilóta érdeklődését felkeltette, és ez nem igazán tetszett Noah-nak. A fiatal párt egy szürke, vastag ruházatot és köpenyt viselő, barna szemű, barna hajú és borostás férfi fogadta. Ő pedig nem volt más, mint...
– Organa szenátor! – lepődött meg a fiatal nő. Igazából nem is értette, miért csodálkozik ennyire, Bail Organa szenátor mindig is köztársaság párti volt, egy cseppet sem örül annak, hogy a Galaktikus Birodalom ural mindent. Ő átvette az irányítást, létrehozott egy lázadó csapatot, és segít azokon, akiken tud. A férfi egy szenátor, Padmé Amidalával sokat munkálkodott együtt. Jó barátok voltak, sok mindenen keresztül mentek. Neki sem volt könnyű elengedni Padmét, talán nem is sikerült neki.

– Natalie. Édesapád bizonyára téged bízott meg a pénz szállításával. Köszönöm szépen minden lázadó nevében – hajolt meg óvatosan a szenátor. Aztán szólt két lázadónak, hogy vegyék el a dobozokat, és a pénzt tegyék a széfbe – Ha nem okoz gondot, ma éjszakázzatok nálunk. Az én lakosztályom megfelelő lesz nektek.
– És maga hol fog aludni? – kérdezte Noah.
– Nem fogok aludni – adta meg a választ Organa szenátor – Te pilóta vagy csupán nem?
– Pilóta igen. Valamint Pears kisasszony... – pillantott le szerelmére egy sejtelmes mosoly kíséretében.
– Mindent értek – mosolyodott el Bail. – Szívesen körbe vezetném önöket, de sietnem kell. Le kell adnom egy rakéta megrendelést és egy cirkálóra is szükségünk lesz, de azoknak intézni kell a papírjait. Mindezt álnéven kell megtennem, nehogy kitudódjon mindez. Akkor nekem lőttek. Kitesznek a szenátusból és meg is öletnek – meredt a távolba a szenátor – És ezek után ismét haza kell látogatnom az Alderaanra, hogy meglátogassam a feleségem és a kislányom.
– Van egy gyermeke? – lepődött meg Natalie ismét.
– Igen. Leila, a kislányom. A napokban született.
– Padmé meghalt, Leila megszületett. Mily csodás is lenne, ha a lelke átvándorolna a lányodba. Az az ész, az a bátorság, az a szépség... – gondolkodott el Natalie.
Hiányzik neki az úrnője, de egyre jobban kezdi felemészteni a tényt, hogy már nincs velük.
– Padmé és Leila – ismételte meg Bail. „Több közük van egymáshoz, mint azt bárki is hinné." – gondolja magában. Bátorítóan rámosolyog a két fiatalra, és a saját hajójához siet.
A Polis Massa egyébként egy mesterséges beavatkozásokkal fenntartott bolygó, kevesebb, mint 1.000.000 lakossal. A levegő nem valami tiszta, a leszállótér is üveggel fedett volt.
Natalie és Noah esetlenül léptek be az épületbe, ahol kaptak egy kisebb tájékoztatást egy droidtól. Megérkeztek Organa szenátor lakosztályára, bezárták az ajtót és rögtön szétterültek az ágyon. Jó érzés volt egy hosszú hajóút után lepihenni a hatalmas ágyon és nyújtózkodni egy nagyot.
Miután kipihenték magukat, gondolták megkeresik a konyhát, hisz a reggeli gyümölcssaláta óta semmit sem ettek, mardosta őket az éhség.
Meg is találták az étkezdét, ahol sok narancssárga-fehér ruhát viselő férfi ült és evett. És igen, a legtöbbjük alaposan megbámulta Nataliet. Úrihölgy, könnyedén tudja kezelni az ilyen helyzeteket, ezesetben úgy, hogy még csak figyelembe se veszi őket. Ám, Noah nem volt ennyire nyugodt.
– Mit bámuljátok?! Forduljatok a kajához, mielőtt még kiesik a szemetek!
– Noah, hagyd – szorította meg a kezét Natalie.
– Hogy vagy ilyen nyugodt? Mindegyik téged néz – sziszegte idegesen.
– És aztán? Semmire se mennek vele. Ne feledd, hogy a tiéd vagyok. Csakis a tiéd – simította meg a férfi arcát és a kiszolgáló pulthoz lépett.
Zselatint evett fahéjas tekercsekkel, Svard pedig valamilyen állatnak a máját ette salátával. Miután befejezték az evést visszamentek a szobába. Hiába volt egy üvegablak, nem sok mindent láttak, ha kinéztek rajta. Legfeljebb az űrben szállingózó aszteroidákat.
– Natalie – emelte fel a fejét az állánál fogva Noah – Tudd, hogy én mindennél jobban szeretlek téged, és bármit megtennék érted. És most, hogy a szüleid végre megismertek engem és be is fogadtak a családba... Van esély egy esküvőre nem? – mosolyodott el.
Sötétbarna haja, mogyoróbarna szemei és kreol bőre van. Magas, izmos, egyszóval Natalie számára tökéletes. Ő is viszont szereti a férfit, több évnyi ismertség után teljesen megbízik benne, de az esküvőt még kicsit korainak tartja.
– Persze, hogy van. De még nem a közeljövőben ugye? Még kéne egy kis idő.
– Ugyan mire? Szerelmem! Évek óta ismerjük és szeretjük egymást, most nincs semmi akadály a közös életünkben. Én pedig megteszem az első lépést – mondta és elővett egy gyűrűt – Natalie Pears. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
Natalie-nak egy hang nem jött ki a torkán, a mai nap során számtalanszor kapott már sokkot, de ez! Erre nem számított. Élete szerelme ott állt előtte egy gyűrűvel a kezében, és csak arra várt, hogy ő ezt felelje: „Igen".
Ám a fiatal nő olyannyira meglepődött, hogy semmit sem tudott mondani. Egyáltalán honnan szerezte ezt a gyűrűt?
– Na! Mondj valamit. Kérlek – mosolyodott el Noah, ám most egy kicsit szomorúan.
– IGEN! – kiáltott fel Natalie. Svard felhúzta az ujjára a gyűrűt és egy hosszú csókkal ajándékozta meg őt.
– Szeretlek – suttogta a férfi.
– Én is - válaszolta Natalie. Ők mostantól vőlegény és menyasszony. Ha ezt Natalie szülei megtudják!