Új tagok

Ben elhagyta a templomot és elindult sétálni. Régen esténként mindig erre járkált, sokakkal összeismerkedett. De mióta a 10 éves kiképzése elkezdődött semmi ideje nem volt ilyesmire. Örült, hogy végre van. Így csak sétált, amerre érzései vezették. Lehunyta a szemét és mosolyogva szedte lábait. Hiányzott neki ez a kis nyugalom. Egyszer csak valaki neki ment ő pedig megbotlott, de nem esett el, viszont aki belé jött, az igen.

-Hé nézz a lábad elé-tápászkodott fel, így Ben jobban megnézhette. Egy togruta lány volt-Most mit bámulsz?

-Ki vagy te? Még sose láttalak-nézte a lányt.

-Nem csodálom, ha csukott szemmel sétálgatsz-forgatta a szemét majd kinyújtotta kék kezét-Asken.

-Ben-mosolygott és megrázta-Merre mész?

-Anyám barátnőjéhez, itt nem messze.

-Akkor...

-Most komolyan el fogsz kísérni?-nevetett fel, mire Ben is elvigyorodott és elindultak.

-Mit dolgozol?-kérdezte az ifjú Solo.

-Szerelő vagyok.

-Te szerelő?-röhögött fel Ben.

-Most miért? Nálam jobbat nem találsz. Mindent megjavítok.

-Én is-mosolygott továbbra is.

-Gondoltam-sóhajtotta, mire Ben kérdőn ránézett, Asken viszont csak maga elénézett-Te Jedi vagy, igaz?

-Honnan...

-Hmm... nem láttalak még én sem errefele, jedi köpeny van rajtad és az oldaladon egy fénykard...-nézett rá unottan Ben pedig megint felnevetett.

-Igaz...

-És milyen Jedinek lenni?

-Nehéz-sóhajtotta.

-Nehéz? Ti tanultok, majd süttetitek a hasatokat, esztek-isztok és az Erőről vagy miről beszélgettek, közben mi meg majdnem éhenhalunk és rengeteget dolgozunk! Nekte nehéz???

-Na jó itt most tisztázzunk valamit! A Jedik nem süttetik a hasukat! El kellett szakadnunk a családunktól, kemény kiképzésen veszünk részt! Hatalmas teher van a hátunkon, mi felelünk a békéért, hogy ti boldogan élhessetek!

-Akkor valamit nagyon elszúrtatok! Fogalmad sincs mi van itt vagy más bolygókon...

-Ezt, hogy érted...?

-Éjjel-nappal dolgozunk, hogy legyen pénzünk, rengeteg balhézás és veszekedés van, mindennap megvernek valakit, ha nem vagy elég erős akkor eltaposnak...

-Ezért vagy te is ilyen?-csúszott ki Ben száján.

-Ilyen?

-Úgy értem...

-Tudom, hogy érted. Nem tudom... talán mindig is ilyen voltam-vonta meg lazán a vállát-És te mindig is ilyen kíváncsi voltál?-kérdezte mosolyogva.

-Nem. Ez kívételes alkalom-kaccsintott rá, mire Amy dühösen a tenyerébe temette az arcát majd gyorsított léptein-És miért mész anyud barátnőjéhez?

-Van egy kislánya, és vigyáznom kell rá-vonta meg a vállát.

-Héé...-mondta lágyan Ben-Tényleg ilyen szörnyű a helyzet a galaxisban?

-Igen-bólogatott a togruta lány.

-Én nem tudtam...

-A Köztársaság túlságosan el van foglalva a saját ügyeivel, ilyen kis problémákkal nem foglalkoznak.

-Talán majd egyszer-szomorkodott el Ben.

-A legjobb lenne ha már most...-fonta össze a karját és kikerült egy helybélit, aki szembe jött vele. Ben csak hallgatott-Neked nem kéne kiképzésen lenned?

-A mai nap már nem, szerencsére. Végre van egy kis időm.

-Ki a mestered?

-Luke Sky...

-Luke Skywalker a mestered??-torpant meg hirtelen és szembefordult vele-Az a Luke Skywalker, aki legyőzte a Birodalmat és felépített egy új generációt??

-Látom, őt mindenki ismeri.

-Nem vagyok valami nagy a Jedi dolgokban, de azt mindenki tudja, ki az a Luke Skywalker.

-Egyszer eljöhetnél a Jedi Templomba-indult el Ben újra.

-Oda nem engednek be magam fajtát...

-Majd elitézem.

-Talán egyszer-pirult kicsit el kicsit kék arca, majd egy ház előtt megállt-Megérkeztünk-Ben is megállt majd felnézett a kis házra. Azt hitte Coruscanton csak hatalmas, csodaszép épületek vannak....

-Szegények?-kérdezte Ben.

-Nem, csak egy átlagos család. Tudod lehet, hogy Coruscanton a legtöbbek gazdagok, de a többiekre nem gondolnak-vágta vissza.

-Nekem nincs házam. A Jedi Templom az otthonom, bár mostanság ott is keveset vagyok-vonta meg a vállát szomorúan.

-Óó, értem-nyugodott le Asken-Bejösz?

-Nincs jobb dolgom-vonta meg a vállát majd benyitottak. Egy asztal, 4 oldalán 1-1 szék, egy szekrény és egy konyhapult állt előttük. Egy 10 év körüli kislány pedig mosogatott. Ahogy kinyilt az ajtó odakapta a fejét.

-Anyu, megjött As-kiáltotta.

-As?-kérdezte Ben visszafolytott nevetéssel.

-Csak a barátoknak-vágta rá a szerelő.

-Miért én nem vagyok az?-Asken végignézett rajta majd mosolyra húzta száját.

-Meglátjuk-mondta.

-Ó, As, örök hála-jött oda a kislány anyja, majd furán Benre nézett-Te ki vagy?

-Ő itt egy ismerősöm, egy kis ideig maradna, utána mennie kell-mutatott a Jedire.

-És, hogy hívnak, fiatalember?-kérdezte.

-Ben Solo-mosolygott és megrázta a nő kezét, de érezte, ahogy mid a hárman döbbenten bámulják-ömm... Most mi van?

-Solo?-kérdezte vissza motyogva As, mire Ben még mindig kérdőn nézett-Az a Solo?-kérdezte újra. Bennek végre leesett mit akar.

-Jaaa... Han Solora gondoltok, ugye? Az apám-vonta meg a vállát mosolyogva.

-Te Han Solo fia vagy?-kérdezte a kislány, abbahagya a mosogatást és odajött.

-Rendben maradhatsz-szólalt meg az anyja-As majd körbevezet és bemutat a gyerekeknek, nekem indulnom kell-kapta fel a holmiját, majd megölelte a kislányt és bekiáltott az egyik szobába-Légy jó, Amy, fogadj szót Asnak!-mondta majd megölelte a togruta lányt és kilépett az ajtón.

-Szóval As...-kezdte Ben-daduskodunk?-As elmosolyodott majd leguggolt a kislány mellé-Ő itt Rey-mutatott rá, majd a kislányra nézett és Benre mutatott-Ő pedig, mint kiderült, Ben.

-Örvendek-nyújtotta vékony kis kezét Rey-Anyum sokat mesélt az apádról. Mesélte hogy ő is Lázadó volt és segített Luke Skywalkernek, és őneki is köszönhetjük, hogy mi most élünk-hadarta.

-Én is örülök, Rey-rázta meg kis kezét Ben.

-Amy gyere ide-kiáltotta As, mire egy 4 éves kislány futott ki az egyik szobából. As elkapta és felemelte-Ő pedig itt Amy.

-Szija-selypítette a kislány, a Jedi viszont csak mosolygott.

-Szia.

Ben mosolyogv figyelte, hogy a vadóc szerelő lány milyen finoman és kedvesen bánik a gyerekekkel. Főleg Rey tetszett neki. Talpraesett lány volt, amiben tudott segített, házimunkákat végzett, közben folyamatosan kérdezte Bent az apjáról. A Jedi Lovag több kérdésre sem tudott pontosan válaszolni, ilyenkor ő maga is elcsodálkozott mennyit nem tud saját apjáról. Asken is figyelmesen hallgatta a beszámolót, néha hozzáfűzött pár szót, néha csak elgondolodott rajta. Tisztelte a Lázadókat, tudta nélklük milyen nehéz lenne az életük. De azt is tudta, hogy még közel sincs kész az új generáció. Ben karperece csipogni kezdett, mire a Lovag felállt és a ház egyik sarkához ment, majd megnyomta az egyik gombot és mestere hologramját látta maga előtt.

-Ben vissza kéne jönnöd, be akarlak valakinek mutatni-mosolygott.

-Máris, mester-válaszolta Ben.

-Amúgy hol vagy?-kérdezte, mire a taníítványa visszafolytotta lélegzetét. Fölösleges lett volna hazudnia neki, azonnal megérezte volna.

-Egyik barátomnál-válaszolta a "barát" szót direkt mosolyogva miközben Asra pillantott.

-Rendben-válaszolta-akkor köszönj el és gyere.

-Értettem, mester-mosolygott még mindig majd újra megnyomott egy gombot a karperecén és a hologram eltűnt.

-Akkor búcsúzunk-nézett rá As szomorúan.

-Úgy tűnik. Majd gyakrabban jövök ki a városba.

-Csak máskor legyen nyitva a szemed-nevetett fel, aztán jobban belegondolt-illetve... ha nyitva lett volna a szemed simán kikerülsz.

-Úgy gondolod szó nélkül elhaladtam volna melletted?-kaccsintott Ben, mire Asról lehervadt a mosoly és szórakozottan odaszólt neki.

-Na tűnés innen, Jedi!-mutatott az ajtó felé, mire Ben elindult, de útközben megragadta As csuklóját és őt is kirángatta.

-Hé mit csinálsz-próbálta magát kiszabadítani nevetve. Mikor kiértek Ben eleresztette és a szemébe nézett.

-Szóval annyira akarod, hogy elmenjek?-nézett rá tetetett szomorúsággal.

-Nem foglak hiányolni-fonta össze As a kezét, Ben pedig mégjobban lebigyesztette a száját, mire a lány újra felnevetett és átölelte.

-Kit akar neked Luke bemutatni?-kérdezte.

-Gondolom az új Tanács tagot-vonta meg a vállát.

-Mi történt az előzővel?

-Azt... ne haragudj, de vannak dolgok amiket nem mondhatok el.

-Értem, értem-suttogta, de látszódott rajta, hogy bántja a dolog.

-Mint mondtam a mi életünk se egyszerű. Mától fogva pedig sokáig nem lesz az.

-Mégis mi történt?-kíváncsiskodott tovább.

-Nem tudjuk még pontosan mi se. De jól esett ez a kis kiruccanás. A mai nap...-kezdte, de itt el kellett gondolkodnia-nagyon kemény volt.

-Egyre jobban felkelted a kíváncsiságomat.

-Én is a magamét, szóval aba kéne hagynom-nevetett fel Ben. As a szemébe nézett majd mélyen elgondolkodott.

-Nincs meleged ebben a köpenyben?-kérdezte végül.

-De, eléggé-vallotta be Ben.

-Akkor miért nem veszed le?-nézett rá kérdőn. Ben elég kényelmetenül érezte magát. Tudta ha leveszi, homlokán meglátszódnak sebesülései, és tovább kéne magyarázkodnia.

-As figyelj tényleg nem volt könnyű napom. Száz métert zuhantam, megmérkőztem egy... egy ellenséggel és még egy Jedivel is össze kell ismerkednem, mielőtt pihenhetnék-nézett rá unottan, de As teljesen leblokkolt és elvesztette a fonalat-szóval én most elmegyek, de majd még találkozunk és a gyerekeket is jobban megismerném-nézett a házra, majd újra Asra.

-Száz métert zuhantál?-kérdezte lemaradva az első információnál.

-Körübelül-bólogatott Ben.

-És nem törted össze magad?

-Hát ezt így nem mondanám... De tényleg mennem kell, Luke már biztos nagyon vár-forgatta a szemét majd elindult, de pár lépés után visszafrdult és adott egy puszit As arcára, mire a lány eltolta magát.

-Mit művelsz?

-Csak adtam egy baráti búcsúpuszit-kaccsintott majd megfordult és újra elindult.

-Hé nem hagyhatsz így itt, Ben gyere vissza!-kiáltott után mire a Jedi Lovag intett neki.

-Szia As, még látjuk egymást-mosolygott és futni kezdett a Templom felé.