A csata

Láttam ahogy Luke kinéz az ablakon. Nézi a zöld bolygót és azon gondolkodik, hogy mi is lesz velük ott. Egy kicsit elbizonytalanodott. 19 éves kora óta a Birodalom ellen harcol. 19. Ekkor talált rá Obi-Wan. És most a negyvenes éveiben tudatosul azzal a ténnyel, hogy ennek még nincs vége. De most és mindörökké vége lehet. Ezen múlik minden. És ezt ő is jól tudta. Emiatt rengeteg katonát vitt magával. Minél közelebb értek a földhöz annál többet látott. Nem ismerte olyan jól ezt a bolygót. Még egy régebbi tanítványával volt itt, de csak egy rövid kiképzésen. Furcsa, hogy akkor még nem látott ebből semmit. És ahogy a fák fölött mennek egyszer csak egy hatalmas durranást hall. Odafordul, addigra már csak egy zuhanó gépet lát, aminek nincs meg a bal szárnya. Ahogy lenéz döbbenten figyel. Rengeteg vödörfejűt lát. Annyian voltak majdnem, mint a fák. Most komolyan, hogy a csudában élték túl ezt az időszakot? Lukenak gyorsan kellett parancsot adnia. Végül meglátott egy kis tisztást, oda leszálltak. Gyorsan mindenki kijött a gépekből és felálltak támadáshoz készen. Kicsit vártak, nem láttak senkit. Luke érezte, hogy körbeveszik őket. Emiatt ők járműveiket vették körbe.

-Türelem-kiáltotta Luke a körbe állóknak. Pallo a Déli, Szijjas az Északi, Jako és padawanja a Keleti, Taro és Luke pedik a Nyugati csapatokat vezették. Éreztem, hogy hatalmas a sötétség azon a bolygón. Luke is figyelmes lett erre.

-Figyelj, ha elkezdődik a csata én elmegyek, szétnézek, ha szükség van rám, szólj és jövök-súgta oda Taronak.

-Rendben-válaszolt és nem kérdezősködött. Idő se lett volna rá, mert egy lövést hallottak és nem messze tőlük egyik katonájuk ordítva elterült. Azonnal mindenki felfigyelt. A rohamosztagosok kiugrottak rejtekhelyükről és támadni kezdtek. A Köztársaságiak fürgén védekeztek, sokkal pontosabb volt a lővésük, viszont túlerővel voltak szemben. Luke ahogy megmondta, utat vágott magának és észrevétlenül elment. Aggódva figyelte, hogy egyre kijebb is vannak még fehérpáncélosok. Elképzelni se tudta, honnan lettek ennyien... Mikor már kevesebben lettek elrakta a fénykardját és óvatosan ment tovább. Arra ahonnan a sötétség a legnagyobb volt. Nem sokkal később egy hatalmas épületet pillantott meg...

Ben mikor kiért a hiperűrsebeségből csak nézte a hatalmas bolygót. Sóhajtott egyett és elindult egyre közelebb a föld felé. Észrevette, hogy nem messze hosszú füstfelhő kanyarodik az égen. Elindult arrafele és nem messze a csata helyszínétől, leszállt. Elindult a zaj irányába. Pár lépés után nagy zavart érzett az egyik fa mögül. Azonnal kirántotta fénykardját és a támadójára visszaütötte a lézert, amit rálőttek. A rohamosztagos nem volt elég gyors, eltalálta őt saját lövedéke és elterült. Ben elmosolyodott és tovább ment. Hirtelen visszafordult, de már késő volt. Ahogy a lába bírta futott el hajójától, majd egy hatalmas robbanást hallott így gyorsan lehasalt. Visszanézett, de csak apró, égő roncsdarabokat látott járművéből. Rengetegen kezdtek el lőni rá, a padawan pedig ahogy tudta védte ki a lövedékeket, de az elbújt katonákat nem láthatta így menekülni kezdett. Nem tudta hová fut, csak amerre az érzései diktáltak. Éreztem, hogy nem igazán érti most a dolgokat. Elhiszem. Senki se érti.

Luke az épület felé vette az irányt. Ahogy közelebb ért a zöld fű homokos-köves talajjá vált és egyre kevesebb fát látott. Magabiztosan ment előre, de óvatosan. Mindenhol őrök voltak. Elkezdte lassan körbejárni az érdekes épületet, de nem látott sehol egy kis rést, ahol ne lett volna vödörfejű. Végül meglátott egy üres erkélyt. Halkan felugrott és az Erővel kinyította az ajtót. Ahogy belépett vmi kilökte, mintha egy erős szélfuvallat lett volna Luke pedig átbucskázott az erkély korlátján de időben kapcsolt és egy szaltóval megoldotta a biztonságos földreérkezést. Nem volt ideje gondolkodni, mindent az Erőre bízott. Rengetegen kezdtek el lőni rá, ő pedig előhúzta zöld fénykardját és próbálta visszaverni a lézereket. Közben óvatosan felnézett a kiálló erkélyre. Egy alak volt ott, fekete köpenyben. Csak nézte a Jedit, ahogy egyre többen támadják. Luke pedig érezte, hogy így nem fogja sokáig bírni...

Ben tovább ment, amerre az Erő vezette és ahonnan lézerfegyverek hangjai jöttek. Végül egy fa mögül kilépve valami olyat látott amire igazán nem számított. Egy hatalmas épületet. Csodálkozva nézi, hisz itt sehol sincs füstfelhő, nem ez az a hely amit látott. Mégis az épület mögül jönnek a hangok. Óvatosan és figyelmesen megkerülte, hogy ne találjanak rá. Egyre jobban aggódtam értük. Borzalmas helyen vannak egyedül, senki se tud rajtuk segíteni. Csak néztem az eseményket és elfolytottam minden érzelmet magamban. Ben egyre közelebb ért, végül meglátta az egyre növeködő rohamosztagosokat, ahogy egy célpontra lőnek, majd a fekete köpenyes alakot, végül egy kétségbeesett, zöld fénykardot. Azonnal összeállt benne minden és hirtelen támadott. Amennyi vödörfejűt is tudott, annyit megölt, egyre közelebb kerülve mesteréhez, aki kihasználta, hogy nem mindenki vele foglalkozik és ő is támadott. Mikor észrevette ki is segítőtársa egy pillanatra teljesen ledöbbent, de semmi idő nem volt erre, tovább harcolt. A fekete alak pedig meg se mozdult, csak nézte, hogy gyilkolja ez a két Jedi a katonáit, akik egyre kevesebben lettek, végül intett egyet és a rohamosztagosok visszavonultak. A mester és padawanja kikapcsolták fénykardukat. Luke Benre nézett, aki szigorúan a földet bámulta, nehogy szemkontaktusba kerüljön mesterével. A fekete alak viszont egy laza ugrással hátuk mögé ért és lassan közeledett feléjük. Benék megfordultak és ugyanolyan lassan hátráltak, egymás mellé kerülve.

-Mit keresel itt?-kérdezte Luke suttogva.

-Igazság szerint már én se tudom-válaszolta lihegve a tanítvány, de mindketten az elöttük lévőt figyelték.

-Üdvözöllek titeket-húzta gúnyosra száját köpenye alatt az alak.

-Ki vagy te?-kérdezte Ben.

-Ó, hogy én? Mit számít, ha nem sokára az életetekért fogtok küzdeni?

-Ki vagy?-ismételte meg Ben.

-A nevem Mesar Ren-vette le köpenyét, és egy ifjú, de Bennél idősebb, mégis nagyon komoly és gúnyos férfit láttak maguk előtt. Szőke haja rövidre volt nyírva, szája mellett egy rövid sebhely húzódott-De mit számít?-kérdezte újra. Luke és Ben válaszul aktiválták fénykardjukat és már az erdőben hátráltak, óvatosan.

-Sith Lovag vagy?-nézett a szemébe Luke.

-Nem-válaszolta Mesar-Ren Lovag-mosolygott el újra.

-Mester kik azok a Ren Lovagok?-nézett rá Lukera Ben egy pillanatra, mire Mesar felnevetett.

-Kik a Ren Lovagok? Soha senki nem mesélt neked rólunk? Ha ilyen tudatlan vagy, állj mellém és én mindenre megtanítalak-nézett mélyen Ben szemébe, aki csak dühösen szorosabban fogta fegyverét-ó, igen érzem benned. Legszívesebben megtámadnál és azonnal megölnél. Gyere akkor, támadj-megállt, lehunyta a szemét és eldobta fénykardját. Ben és Luke is abbahagyták a hátrálást.

-Ez csabda, Ben nehogy...-kezdte el Luke, de már késő volt. Tanítványa minden gyűlöletet összeszedett, amit Mesar ellen érzett és támadott. Luke időben felfigyelt, minden erejét összeszedve felemelte Bent és oldalra lökte, mert a Ren Lovag felkapott köpenye alól egy pisztolyt és lőtt is. De ő is észnél volt, ahogy a célpontja eltűnt újjat választott. Luke felugrott, hogy kitérjen, de késő volt, lábát eltalálta és ahogy földre érkezett, összeesett. Mesar kapott a lehetőségen, az Erővel magához húzta fénykardját és egy utolsó döféssel épp a fiamat akarta megölni. Luke kezével hátra fordult, majd felült és megragadta kardját. Aktiválta és védekezett. Nehezen küzdött. Fájdalmai és erős ellenfele egészen a halál gondolatáig elvitték. Volt egy érzésem, hogy ez nem történik meg. Ez nem történhett meg! Ben gyorsan magához tért és rárontott Mesarra, aki nagyon fürgén védekezett, majd támadott. Ben gyenge volt hozzá képest, így hátrált. Egyre messzebb kerültek Luketól egyenesen az épület felé. A fiam nem bírta tovább és elterült a földön. Nem gondolt rá, hogy akár lelőhetik, vagy Mesar visszajön és megöli. Minden gondját félretéve a sorsra bízta magát. Nagyon figyeltem, hogy ha gond van akár szóljak. De nem jött senki. Nem sokkal később Luke felébredt. Én meg tudtam, ha eddig halogattam mostmár nem lehet...

-Luke!-kiálltottam és nemcsak beszéltem. Ott voltam előtte. Fiam csodálkozva nézett.

-Apám...-mondta én meg közelebb mentem és leültem mellé a fűbe-apám, Ben jól van?-kérdezte idegesen.

-Nyugalom Luke-néztem mélyen a szemébe-Ben remek Jedi.

-Nem... még nem... önfejű és türelmetlen, tiszteletlen! Érzem benne a zavart...

-Tudom-szakítottam félbe-tudom mit érzel és mit gondolsz-mosolyogtam rá.

-Ha valami baja esik... egyáltalán miért jött ide?-temette tenyerébe az arcát.

-Ő se tudta, hogy hová jön, Luke.

-Ha Mesar megöli...-nézett rám keservesen Luke és egy könnycsepp folyt végig rajta. Megértettem. Ben mintha a fia lenne. De a legrosszabb, hogy a testvére fia. Annak idején rábízták, hogy akármilyen balga, az élete árán is megmenti. Ehelyett egy erdő közepén ül, sérülten, miközben tanítványa egy Sötét Lovaggal harcol-Te tudod mi ez az egész? Hogy hogy kerül ide ennyi túlélő és egy Ren Lovag? Egyáltalán kik azok a Ren Lovagok?-kérdezte. Elgondolkoztam...

-Nem, nem tudom-válaszoltam végül-De ez a te harcod. Mindig ott leszek ha szükséged van rám, de ezt neked kell végigcsinálni. És bízz Benben jobban. Most nagyot csalódott benned. Nem érti, miért nem engedted el ide...

-Én...-kezdte a mentegetőzést, de közbeszóltam.

-Én tudom, miért. De ő nem. Úgy gondolja nem mondasz el neki mindent. Hogy nem bízol meg benne eléggé.

-De most ő harcol, míg én...

-Luke te megmentetted őt. Nyugalom fiam. Nem lesz semmi baja-mondtam, de inkább magamnak.

-Apám miért... miért csak most jelentél meg?-kérdezte másra terelve a szót. Sóhajtottam.

-Megmondtam, itt leszek ha szükségetek van rám.

-Te tudtad, hogy van testvéred?-kérdezte én pedig lenéztem a fűbe.

-Nem. Nem tudtam Sarahról.

-És a levél...?-lehunytam a szemem majd kinyitottam és belenéztem az övébe.

-Anyám a karjaimban halt meg. A buckalakók ölték meg. Én azon az éjjel olyat tettem, ami egy nagy lépés volt a sötétség felé. Gyűlöletből gyilkoltam. Mindet. Az a düh ami bennem volt... akkor kezdett utat törni magának. Senkinek se mondtam el kivéve két személyt... Az egyik édesanyád volt a másik...-összeszorítottam a fogamat végül kimondtam-az Uralkodó. Akkor még senki sem sejtette ki is ő valójában-Luke bólintott.

-Olvastam róla.

-Soha nem gondoltam arra, hogy régi fiókomban kutassak.

-Értem...

-Luke figyelj. Veled van az Erő. Te vagy a leghatalmasabb élő Jedi Lovag. Tudom, hogy, hogyan érzel. De próbálj közelebb kerülni Benhez. Tudom, hogy mi van benne. Az unokám, érzem mi történik vele. Figyelj rá és ügyelj a tanítására. Nem lesz egyszerű. De Ben okos, tudja mit csinál. Csak nem érti mi folyik körülötte. Mesélj neki. Mondj el neki mindent amit tudsz... rólam, a régi dolgokról... Hogy tanuljon belőle. Hidd el, jót fog tenni neki és neked is. Nagyon fontos lenne számára. Mindig csak a kiképzésről szól a kapcsolatotok, alig mondasz neki bármit is és zavarja.

-Rendben-vett mély lélegzetet. Aztán futó lépteket hallottunk. Luke megragadta fénykardját és a hang irányába nézett. Egyre közelebb lehetett hallani, végül Ben lépett elő lihegve, sebesen. Én eltűntem, de tovább figyeltem, mi fog történni.

-BEN!-kiálltotta Luke és fél lábra támaszkodott, hogy megölelje tanítványát, aki majdnem összeesett.

-Mester-kapkodott levegőért-tűnjünk el innen!-mondta és már indulni is akart.

-Ben mégis mi történt? Hol van Mesar?-az ifjú csak visszafordult és ránézett.

-Mi? Mesar? Meghalt, de nincs idő most erre el kell hagynunk a bolygót most, vagy mind itt pusztulunk! Hívj visszavonulót és indulás.

-Segíts-mutatott a lábára, amire rászáradt a vér. Ben visszament érte és bicegve a csatatérre siettek. A Köztársaságiak ugyanott voltak, ahol elindultak. A rohamosztagosok nem akartak fogyni. Taro meglátta, ahogy Luke és Ben fénykardukkal nehézkesen harcolnak, Ben csupasebesen és izzadtan, Luke pedig fél lábon. Gyorsan odasietett és segített nekik.

-Küldj azonnali visszavonultót!-kiabálta Luke, Taro pedig megnyomta csuklóján lévő jelzőt, hogy mindenki menjen vissza a hajókba. A katonák így tettek. Nem telt sok időbe, mire mindenki felszállt, mintha a Birodalmiak hagyták volna, hogy menjenek. A mester és a tanítvány az orvosi gépbe szálltak, ahol azonnal megvizsgálta őket egy orvosdroid. Bekötötte sebeiket, majd magukra hagyta őket. Egymással szembe felültek ágyukon és csak nézték egymást.

-Sajnálom mester...-mondta szomorúan Ben.

-Miért jöttél el Coruscantról?-kérdezte komolyan Luke.

-Segíteni akartam. Nem értettem, miért nem engeded, hogy én is jöjjek...

-Hogy találtál rám?-kérdezősködött tovább a fiam.

-Felrobbantották a hajóm és rengetegen megtámadtak. Menekülni kezdtem és nálad kötöttem ki.

-Ben-mondta még mindig nagyon komolyan Luke-mi történt Mesarral?-látszódott, hogy tanítványa magába mélyül. Egyszerre tört rá rengeteg minden, ami pár órája történt vele. Sötét gondolatok voltak ezek. Végül összeszedte magát és mindent elmondott.

-Harcoltunk... ahoz a hatalmas épülethez értünk. Senki se lőtt ránk. Aztán kikapcsolta a kardját és befutott. Utánamentem. Vaksötét volt, itt csak az Erőre bízhattam magam-gondolt vissza, majd düh és kétségbeesést éreztem benne-beszélt hozzám...

-Mit mondott?-vágott közbe mestere.

-Semmi hasznosat-húzta össze szemöldökét haragosan.

-Ben, mit mondott neked?-kérdezte Luke újra.

-Mester, csak azt akarta, hogy átálljak, de persze még itt vagyok, szóval nem tettem.

-Most ne viccelődj. Rendben, mi történt utána?

-Rámtámadt. Aktiváltam a fénykardom én is, ami jobban megvilágította a termet. Kőből volt, teljesen üres. Észrevétlenül hátráltam, közben félszemmel jobban körülnéztem. A terem másik oldalán volt valami hatalmas. Messziről egy trónszerüséget vettem ki, de hatalmas volt, akkora teremtmény nem is létezik...-képzelte el újra maga előtt a történteket-odamentem, közben nagyon figyeltem ellenfelemre. Nagyon erős volt... De mintha direkt nem támadott volna nagyon... Mintha azt akarta volna, hogy körülnézzek. Aztán megértettem mindent. Hirtelen eltűnt alólam a talaj én meg csak zuhantam. Fénykardommal próbáltam megvilágítani a teret, de nem ért semmit, mintha soha nem akarna megjelenni alattam a föld... Hirtelen minden elsötétült előttem, éreztem egyre gyengébb vagyok, a fénykardom is kiesett a kezemből. Földön heverve tértem magamhoz, fénykardom mellettem hevert. Már nem kő, hanem fű volt a talpam alatt. Ahogy feltápászkodtam újra észrevettem magam előtt Mesart. Gúnyosan mosolygott, fénykardját aktiválta. Én nagyon gyenge voltam, a zuhanástól kaptam legtöbb sebem... De valami Erőt adott. Valami mintha hajtott volna tovább, hogy ne adjam fel. Így nem jöhet el a vég. Kezembe vettem fegyverem, ő pedig támadott. Itt már nem volt időm körülnézni. Csakis ellenfelemre koncentráltam. Emiatt megbotlottam valamiben és elestem. A kardom kirepült a kezemből, ő pedig elvette. Fegyvertelen voltam. De nem kétségbeesett. Összeszedtem mindent amit tőled tanultam. Lehunytam a szemem, és lenyugodtam. Aztán egy hirtelen mozdulattal belerugtam a hasába, amitől hátraesett és kiesett fegyverem a kezéből. Felkaptam és egy gyors mozdulattal belé akartam döfni-itt Ben elgondolkodott. Jól tudtam mit. Maga előtt látta Mesart, ahogy életéért könyörög. Mélyen a szemébe néz és megsajnálta. Megsajnálta, mert tudta milyen életet élhet. Félelemmel és gyűlölettel tele. Eszébe jutottam. Látta Mesar szemében Darth Vadert. Igen. Én is kaptam még több esélyt, mire rájöttem, hogy van még kiút, ebből a borzalmas életből. Meg akarta neki is adni ezt az esélyt. Eltöprengett, talán csak egy pillanatig, hogy megölje-e. Megrázta fejét és kitörölte ezt a gondolatot majd minden fájdalmával együtt megtette...-És megöltem őt, mester-mondta ki, de elhallgatta előle ezt a rövid töprengést. Luke szemkontaktust vett fel az előtte lévő összetört tanítványával.

-Megviselt?-kérdezte kedvesen.

-Mester, tudom, hogy harcoltál már a Sötét Oldal ellen, és megmentetted a nagyapámat-sóhajtotta Ben-de nem kellett emiatt ölnöd. Elmondásod szerint nagyapa ölte meg az Uralkodót ebbe mindketten meghaltak. De te még nem érezted át, hogy...

-Ben-mosolygott továbbra is Luke-nem éltem át. De jól ismerem ezt az érzést.

-Értem... -válaszolta majd lefeküdt az ágyára.

-Ben!-szólt még Luke neki, mire odafordult-köszönöm, hogy elmondtad-Ben csak elmosolyodott és bólintott, majd nem sokkal később elaludt. Luke is így tett.