Csalódás

-Ben visszamegyünk Coruscantra-szólt a fiam mikor tanítványa visszaért.

-Mi? És mi lesz a kiképzésemmel? Így is rengeteg időt vesztettünk...-nézett rá Sarahra.

-Nyugalom ifjú padawan, türelem. Meg lesz a kiképzésed, ahogy levertük a maradék Birodalmit. Addig is te a Jedi Templomban fogsz tanulni-mondta magabiztosan Luke.

-Tessék??? Én nem is megyek????

-Még nem állsz készen,hogy megküzdj a Sötét Oldalal...-éreztem, ahogy rám gondol. Ahogy eszébe jutnak amiket olvasott rólam. Ben 25 éves. Én 22 voltam, mikor a Sötét Oldalra álltam. És ez le is volt írva. Félti a tanítványát. Hogy az lesz vele, mint velem...

-Mester elég idős vagyok!-kiabálta.

-Nem, nem vagy! Ne légy erőszakos!-kiálltotta vissza teli torokból, mire Ben összerezzent. Még soha nem látta mesterét ilyennek. Én is ledöbbentem. Túlságosan félti őt...

-Értettem-mondta Ben durcásan és csalódottan a hajóhoz indult. Ahogy kilépett az ajtón Sarah Lukehoz fordult.

-Túl szigorú vagy vele...

-Csak még nem áll készen.

-Remek kiképzést kapott tőled. Ne féltsd ennyire! Bizalom kell neki.

-Majd én eldöntöm, hogy mikor készült fel! Túlságosan önfejű és türelmetlen. Nincs benne tisztelet. És nem tudhatjuk ki van azon a bázison. Veszélyes lehet számára-sóhalytotta és elindult az ajtó felé-Te nem jösz?-nézett vissza, mikor rájött az idős nő meg se moccan.

-Dehogy. Rám itt van szükség. Már nagyon rég óta nem hagytam el ezt a bolygót.

-Éppen itt az ideje. Gyere, nekünk is szükségünk van rád.

-Luke... neked Benre van szükséged-nézett mélyen a szemébe.

-Sarah kérlek értsd meg. Bent minél távolabb kell tartani a Sötét Oldaltól.

-Miért? Miért félted őt ennyire?

-Ezt te nem értheted...

-Luke kérlek mond el!-a mester csak némán nézett. Izgatottan figyeltem, pedig jól tudtam, hogy mi jár a fejében. Végül kimondta. Nem teljesen erre a válaszra számítottam...

-A nagyapja vére folyik benne... és nem Anakiné. Vadert érzem-Sarah és én is döbbenten néztünk. Sarah nem értette én meg most gondoltam át, hogy ez tényleg igaz lehet...

-De Ben soha nem térne át!

-Apámról is mindenki ezt mondta. Bármikor megeshet, hogy te vagy én vagy bárki valamilyen oknál fogva a Sötét Oldalt választja. Féltem Bent. Egy tanítványom se volt még ilyen. És benne hatalmas az Erő. Nagyobb bármelyik másik tanítványomnál. És ezzel mindig baj van... Nem akarom, hogy elmenjen Hambarkra!

-Rendben. Én nem szólhatok bele. De Ben most hatalmasat csalódott a mesterében-mondta Sarah, Luke pedig válaszolni akart, de inkább elment. Még egyszer visszafordult és régi fénykardomat odaadta neki.

-Tessék. Te találtad meg, a sors úgy akarja, hogy nálad maradjon-sóhajtotta és még hozzá tette-Vigyázz rá-Sarah bólintott és elmosolyodott. Megölelték egymást, végül Luke végleg otthagyta.

Coruscant felé az úton nem is szólt egymáshoz mester és tanítvány. Ben a kabinjába vonult és ki se nyitotta az ajtót, Luke pedig a gépet vezette. Nem bírtam ki. Egyszerűen muszáj volt.

-Luke-mondtam ki, de azonnal megbántam.

-Apám?-forgolódott, de természetesen nem látott.

-Luke ne óvd túlságosan Bent-és nem szóltam többet.

-Apám?! Kérlek ne hallgass, szükségem van rád! Te is jól tudod, hogy Benben nagy a sötétség. Nem engedhetem Hambarkra!-de nem jött tőlem már válasz. Tudom, hogy nem fog rám hallgatni. De egy próbát megért...

Mikor megérkeztek csendben mentek egymás mellett. A Jedi Templomban Luke a Tanácshoz indult Ben pedig a szobájába. Nem köszöntek egymásnak, Luke látta most semmi értelme sincsen. Ahogy felért vett egy mély lélegzetet és belépett az ajtón.

-Skywalker mester micsoda meglepetés!-köszönt az egyik mester, aki mellett egy üres szék tátongott. Az volt Luke helye.

-Van egy rossz és egy jó hírem-mondta a fiam-a rossz, hogy vannak még túlélő Birodalmiak a jó, hogy tudjuk hol van a bázisuk. A Hambarkon.

-Túlélő Birodalmiak a Hambarkon? Dehisz az lehetetlen. Rég nincsenek már-jöttek a zúgolódások.

-Pedig 30 rohamosztagos nem jön a semmiből.

-30 rohamosztagos megtámadta őket?-kérdezte egy magas Jedi mester akinek szarvai voltak.

-Igen.

-Ez hogy történhetett?

-Nincs idő a mesélésre Pallo mester! Indulnunk kell, katonák kellenek, nem késlekedhetünk!

-Jediket is vigyél, lehet sokan vannak és szükséged lesz rájuk.

-Nem szívesen, de tudom. 4-et viszek magammal. Tarot és Jakot, a togruta testvéreket, és önök közül kérem Szijjast és Pallot-nézett rájuk akik bólintottak és felálltak. Összeszedték a két mestert meg Jako padawanját és jópár katonát és pilótát. Gépekbe szálltak és már mentek is Hambark felé. Luke magabiztos volt, bár sokszor gondolt Benre. Ő éppen a szobájában volt és az ágyán ült. Lehunyta a szemét és mesterére gondolt. Volt pár mester-tanítvány másodperc utána Ben megrázta a fejét felállt és dühösen, csalódottan keresztülvágtatott a templomon. De főleg csalódottság volt benne. Neki fogalma se volt arról, hogy miért óvják ennyire. Csak azt tudta, hogy mestere nem bízzik benne, pedig már elég idős. Saját gépébe beszállt és már indult is. Luke és csapata addigra már majdnem földet értek... Mit se gondolhattak arról, hogy ez életük legnagyobb baklövése lesz... Én se tudhattam...