A Coruscanton

Anakin és Lara hajója megérkezett a Coruscantra, azon belül pedig a jedi templom leszállóterére. Leírhatatlan volt a boldogságuk, amiért újra itt lehettek, biztonságban, ám mégsem lehettek teljesen nyugodtak. Nem tudták mekkora büntetést fognak kapni Yoda mestertől, féltek és aggódtak, pedig igazán nem kellett volna. A bölcs mester épp a szobájában ült egy puffon és meditált, megérezte a két ifjú közeledő jelenlétét. Nyílt is az ajtó és belépett rajta a két elveszett kalandor.

- Yoda mester - szólalt meg halkan Lara.

- Sokka és Skywalker! Visszatértetek hát a kiképzésről! Milyen volt?

- Kiképzés? - ráncolta a homlokát Anakin.

- Pontosan. A feladatot teljesítettétek és minden úgy történt, ahogyan terveztem. Skywalker engedetlen volt és szabályt szegett.

- Erre mondjuk én is számíthattam volna - grimaszolt Lara. - Yoda mester! Maga tudta, hogy bajba fogunk kerülni?

- Én alakítottam úgy, hogy bajba kerüljetek. Nagyon összetartó a kapcsolatotok és még csak nem is hasonlít arra, amit a jedik szabályzata ellenez. A hűség, a bizalom és a kitartás fontos egy jedi számára és ha csak ketten vagytok, akkor ezek az erények felszínre törnek. Közös erővel pedig bármire képesek vagytok, nincs igazam? Hm?

- De igen - helyeselt a két padavan.

- Akkor kérlek meséljétek el hogyan boldogultatok el és hogy megértettétek-e mi volt ezzel a célom - kérte őket a zöld bőrű jedi mester, kis kezével pedig a maga mellett lévő üres puffok felé mutatott. A két padavan rögtön helyet foglalt és belekezdett a mesélésbe.

Koss Grildon hajója megérkezett a Koréliára, nem messze szállt le Harrys Gon lakásától. Jedi köpenyének kapucniját a fejére húzta, kék pengéjű fénykardját pedig gondosan elrejtette alatta. Megjelenése még így sem sugározta azt, hogy ő egy jedi. Határozott léptekkel indult el és csak arra tudott gondolni, hogy most végre megbosszulhatja a gyerekkorában megélt borzalmakat és megöli Harryst. Meg fogja gyilkolni, nem fogja engedni, hogy könyörögjen, fizessen vagy magyarázkodjon. Tizenöt év után végre bosszút állhat rajta. „A bosszú nem méltó egy jedihez" - szinte hallotta, ahogy volt mestere, Kit Fisto ezt mondja neki. De nem foglalkozott vele.

- Uram! Kérem uram! Vegyen egy gyöngysort! - cibálta meg Koss nadrágját egy gyöngyöket és gyöngysorokat áruló kislány.

- Nem érek rá kicsilány.

- Kérem! Nincs pénzem, az anyukám beteg, a testvéreimmel éhezünk, édesapánk meg rab lett. Kérem, segítsen!

- Ám legyen - enyhült meg Grildon és egy maroknyi kreditet nyomott a kislány kezébe.

Nem akart sokat elidőzni, megpróbált minél hamarabb kiválasztani valamit. Volt egy gyöngysor, ami egyszerű fehér gyöngyökből és pici, porcelánrózsákból állt. Szétcsatolható volt, rögtön eszébe jutott mire tudná hasznosítani. Larának fogja adni, mint padavan-fonat. Feltéve, ha visszajön valaha. Vagy ha ő visszatérhet-e valaha a jedik közé azután, hogy védtelen embert gyilkolt.

- Köszönöm uram, legyen áldott! - ölelte át Koss lábát a kislány és már szaladt is tovább.

Grildon is haladt tovább, a távolban már látta a számára igencsak ismerős, magas tornyot. Harrys Gon tornyát.

A Jeditemplomban

Miután Lara és Anakin befejezték a mesélést Yoda mester pedig elégedetten vette tudomásul, hogy sikerrel járt, a két padavannak vissza kellett volna térniük a mestereikhez.

- Skywalker! Kenobi mester visszatért a Coruscantra mihelyst értesítettük az akciódról. Úgyhogy azt ajánlom szedd a lábad!

- Megyek is - hajolt meg Anakin és sebesen elhagyta a bölcs jedi szobáját. Remélhetőleg a folyosón nem futott, mert az igen nagy tiszteletlenség, a padavanok pedig sokszor büntetést kapnak miatta.

- Lara, a te mestered nincs a bolygón.

- Hát akkor hol van?

- Nem tudom, de úgy hiszem jobb lesz, ha Fisto mesterrel felkeresitek és megakadályozzátok abban a tettében, ami erősen a sötét oldal felé irányítaná őt.

- Miről beszél Yoda mester?

- Magam sem tudom, de zavart érzek az Erőben.

- Akkor én is megyek. Köszönöm az okítást mester - hajolt meg Lara és elindult Kit Fisto szobája felé. Mire a szoba elé ért, pont kinyílt annak az ajtaja és kilépett rajta a keresett jedi mester.

- Lara! Hát meglettél?

- Üdv Fisto mester. Igen, én itt vagyok, de Koss... Koss hol van?

- Látomásom volt, úgy érzem a Korélián találom meg. Valami borzasztó dologra készül, meg kell akadályoznom. Velem tartasz?

- Igen! - indult meg Lara Fistoval egyszerre. - Mégis mit keres a Korélián?

- Az a szülőbolygója. Nem tudtad?

- Nem. Azt mondta nem akarja megosztani velem a múltját. Mi történt vele?

- Nem tudom jogomban áll-e elmondani. De ötéves koráig rabszolga volt, kihasználták, hogy erőérzékeny. Megszökött, most valamiért mégis visszament. Csak tudnám miért, ha eddig sosem tért vissza oda.

- Jaj - gondolt rögtön a legrosszabbra Lara, ami az volt, hogy a mestere ártatlanokat gyilkol a bosszú érdekében. Ez borzasztó fényt vetne rá és talán még a jedi rendből is elbocsájtanák. Akkor aztán Lara mester nélkül maradna.

A Korélián

Koss Grildon megérkezett a magas torony elé, ám mielőtt oly sok mindenkit, őt is megállították az őrök.

- Elnézést uram, de nem mehet be.

- Muszáj bemennem.

- Nem engedjük be. Csak annak van joga belépni, akit Harrys úr meghív.

- Én ezt megértem - szólt Koss. - De én akkor is be fogok menni hozzá.

- Nem engedhetjük be.

- Gazdag vagyok, üzlettársak vagyunk - próbálkozott a jedi lovag, ám a két őr nem engedett, sőt egyre idegesebbnek látszottak, talán még a fegyvereiket is használták volna. - Jól van, jól van - tette fel a kezét védekezőn a férfi és unottan megforgatta a szemét. - Nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagynak más választást. Ki fogják nyitni az ajtót és beengednek engem!

- Ki fogjuk nyitni az ajtót és beengedjük magát - ismételte meg a két jedi-elmetrükk hatása alá került őr, és úgy is tettek, ahogy mondták.

Grildon elégedetten bólintott egyet és elindult a felfelé vezető lépcsőn. Tudta hová megy, alig változott ez az épület az évek alatt. Csak úgy forrt a bosszúvágytól, nem is értette miért nem tért még vissza ide eddig? Talán azért, mert csak egy padavan volt, a mestere pedig sosem engedte volna el őt. De most, hogy senki nem játszik vele bábjátékot visszatért szülőbolygójára, hogy igazságot szolgáltasson.

Belépett a legfelső emeleti szobába, ahol szeme elé tárult többek közt rengeteg hiányos öltözetű, táncoló twi'lek nő, és az éppen fűszert fogyasztó Harrys Gon is. Jól megöregedett tizenöt év alatt, igazán ütni való pofája volt. Amikor Koss itt szolgált még csak egy fiatal férfi volt, mostanra viszont egy fűszerkereskedelmi cég vezetője és egy felelősségteljes édesapa. A tizenhét éves fia, aki még csupán kisbaba volt akkor, amikor Koss elszökött innen, ott ült mellette és a holonetet bújta. Két napja tért vissza egy harcászati táborból, eléggé lehangoltnak tűnt.

A főszoba ajtajának nyílására mindenki felkapta a fejét. A fiú, a twi'lek nők, az őrök, és a legfontosabb, Harrys Gon is. Még nem fogyasztott sokat a fűszerből ezért képes volt felfogni a tényt, hogy egy idegen lépett a szobába.

- Ki vagy te?

- Egy régi ismerőse - mosolyodott el Koss és miután felhajtotta a kapucniját ledobta magáról a köpenyt. - És azért jöttem el idáig, hogy megbosszuljam, amit régen velem tett! - kezébe vette fénykardját, amelynek kék pengéje lassított felvételben jött elő az aktiváláskor.

- Grildon! - tört rá rögtön a férfire a felismerés és pánikolni kezdett. - Őrök! Zaydan! Lőjjétek le! Nyírjátok ki!

- Sok sikert - kacsintott a jedi, aki tökéletes sebességgel és fénykardforgatási-technikával védte ki a felé irányuló lézerlövedékeket.

Zaydan egyébként Harrys fia, fekete haja és sárgásbarna szeme van, igazán helyes fiúcska, a twi'lek lányok - akik a lövöldözés hatására jajveszékelve és sikoltozva futottak ki a szobából - szívesebben táncolnának neki, mint az apjának. De hiába lőtt ő is, Grildon sebezhetetlennek bizonyult, meg sem kottyant neki ez az egész, a visszapattanó lézerlövedékek pedig sorra oltották ki az őrök életét.

- Erősítést a főterembe! Itt egy jedi és meg akar ölni! - kiabált az adóvevőbe Harrys Gon miközben az őrök, Koss és Zaydan el voltak foglalva egymással. Sajnos Gon nagyúr nem számított arra, hogy a lenti őröknek is megvan a maguk baja, ugyanis két másik nemkívánatos személy is megjelent az épületben.

Kit Fisto és Lara Sokka alig negyedórával később érkeztek meg a bolygóra, akárcsak Koss, ők is jedi-elmetrükkel jutottak be az épületbe - Lara nagyon alaposan megfigyelte a nautolani jedit - de rossz irányba fordultak és beleütköztek a rabszolgákat őrző őrökbe, akik kötelességükhöz híven rögtön tüzet nyitottak rájuk.

- Lara! Menj fel az emeletre és hozd le Kosst! - adta ki az utasítást Fisto mester miközben zöld fénykardjával sorra védte ki a felé irányuló lövedékeket.

- Honnan tudod, hogy fent van? - kérdezte Lara, akit hátba támadott egy őr. Egy pillanatra sem esett kétségbe, egy suhintással levágta támadója mindkét kézfejét.

- Érzem. Na eredj! Indulj!

- Te boldogulsz egyedül? - kérdezte Lara miközben két rúgással földre terítette a kézfejnélküli férfit.

- Mi az hogy - vigyorgott Fisto.

Ennyi kellett, Lara deaktiválta fénykardját, kikanyarodott a folyosóról, ahol eddig voltak és szaladni kezdett a felfelé vezető lépcsőn. Ha egy átlagos emberlány volna minden emeleten, minden szobába benézne, de szerencsére ő nem egy átlagos lány, hanem egy jedi padavan. Egy pillanatra megállt, lehunyta a szemét és hagyta, hogy az Erő irányítsa. Azt fogja tenni, amit az Erő diktál. A legfelső emeletre kellett mennie, érezte mestere jelenlétét.

Koss továbbra is védekezett, de már csak Zaydan ellen, ugyanis az őrök egytől egyig mind kimúltak. Már nem kellett sok ahhoz, hogy a két Gon is eltávozzon, amikor hirtelen nyílt az ajtó, ennek következtében pedig mindenki oda kapta a fejét. Koss is, de egyszerűen nem akart hinni a szemének.

- Lara? - tátotta el a száját.

A hatalmas döbbenet és boldogság viszont kizökkentette őt, nem is figyelt arra, hogy Zaydan meghúzta a ravaszt a lézerstukkeren. Nagy valószínűséggel eltalálta volna Kosst, de Lara egy szaltóval felturbózott erőugrással előtte termett, fénykardjával kivédte a lézerlövedéket, az pedig visszapattanva a tizenhétéves fiú vállát találta el.

- Áhh - esett hanyatt rögtön.

- Mester gyere! Lépjünk le innen! - ragadta meg Lara a jedi lovag kezét.

- Hogy kerülsz te ide? Végig a Korélián voltál? Skywalker is itt van? Mert kapni fog, amiért veszélybe sodort téged.

- Nem értesz semmit, de majd elmesélem. Most viszont pucoljunk!

- Várj! Nem! A lényeg elmaradt! Nem öltem meg Harryst! - mutatott a trónon reszkető férfira.

- Még jó - fújtatott Lara és szó szerint kirántotta mesterét a szobából. Lefutottak a lépcsőn, mindketten szótalanok voltak, pedig oly sok mindenről tudtak volna beszélni. - Fisto mester! Itt vagyunk, mehetünk! - kiabálta Lara, a nautolani pedig abbahagyta a harcot és a padavan-mester pároshoz futott.

- Mester, te itt? - csodálkozott Koss.

- Na és te? Mit keresel itt? Elment az eszed? - szidta le Fisto.

Kiszaladtak az épületből, egyenesen a hajóhoz mentek, amit Kit Fisto egyedül vezetett el. Lara lehuppant egy ülőkére, Koss pedig helyet foglalt mellette és elérzékenyülve nézett le rá.

- Hová tűntél? Tudod te mennyire aggódtam?

- Biztos nem túlságosan, ha eljöttél öldökölni annak ellenére, hogy jedi vagy! - csattant fel a lány.

- Hagyjuk ezt most. Hol voltál? Mi történt?

- Nem mester, nem hagyjuk. Nem voltál önmagad, mi történik veled?

- A mesteredként megtiltom, hogy ilyen hangnemben beszélj velem - emelte fel a hangját Koss, aki rögtön megbánta viselkedését látva Lara ijedt tekintetét. Pedig ő is csak jót akart, féltette Kosst.

- Bocsánat mester - sütötte le a szemét csalódottan.

- Hé! Hiperűrsebességre ugrottunk, legyetek szívesek és maradjatok csöndben - hallatszódott ki Fisto mester hangja. Nem is kellett kétszer mondani, sem Koss, sem Lara nem szólaltak meg többé az út során.

A Coruscanton

A jedi templomba megérkezve rögtön Mace Windu fogadta a három jedit, akinek bár fogalma sem volt arról mi történt pontosan máris megjelent, hogy fontoskodjon és rontsa a levegőt.

- Koss Grildon, remélem tisztában vagy azzal milyen következményeket von maga után, ha ártatlan és fegyvertelen embereket ölsz meg.

- De én nem öltem fegyvertelen embereket.

- Nem? - vonta fel a szemöldökét a sötétbőrű jedi.

- Nem - erősítette meg őt Grildon.

- Nos, ez esetben nem viszünk a tanács elé, de jobb, ha ezentúl jobban odafigyelsz magadra. Máskülönben... - nem fejezte be a mondatot, viharos tekintettel arrébb sétált és magára hagyta a három jedit.

- Beszélek vele - vigyorodott el Kit Fisto és társa után ment. Így történt, hogy Lara és Koss ismét magukra maradtak.

- Elnézést kérek a neveletlen viselkedésemért - szólalt meg először Lara és félve felnézett a mesterére.

- Én kérek elnézést a nyers stílusom miatt. Lara - érintette meg finoman a lány vállát. - Hiányoztál.

- Te is nekem. Pedig nem is voltam távol olyan sokáig - mosolyodott el a lány.

- Tényleg, mondd már el mi történt! Nagyon aggódtam érted.

- Hát az úgy volt, hogy... - kezdett el mesélni Lara vadul gesztikulálva, miközben mesterével elindultak a templom bejárata felé.

Anakin Skywalker már rég túlvolt a fejmosáson, amit mesterétől Obi-Wan Kenobitól kapott, feltett szándéka volt megkeresni Larát, hogy érdeklődjön felőle. Meg is találta, de mestere, az izmos és ijesztő mestere, Koss Grildon társaságában.

- És akkor Hucius úgy döntött mégsem jön velünk... Á, szia Anakin! - integetett neki a lány.

Míg Lara mosolygós volt és életvidám, addig Koss gyilkos és szigorú pillantásokat vetett a fiú felé, aki eléggé frusztrált lett, nyelt egyet mielőtt odalépkedett hozzájuk.

- Grildon mester, Lara - hajolt meg óvatosan.

- Remélem nyomós okod volt arra, hogy bajba keverted Larát.

- Sajnálom tényleg, én csak...

- Koss nyugi, így utólag visszagondolva tényleg tök bulis volt - nevetett fel Lara. - Igazából ennyi volt a történet, utána beszéltünk Yoda mesterrel én pedig elmentem érted a Koréliára, de ezt majd később fogjuk megbeszélni. Most lelépek Anakinnal, nem gond ugye?

- Nem gond, menjetek csak. De semmi galiba - tette fel az ujját fenyegetőn. - Ó, és Lara! Lenne számodra egy ajándékom.

- Egy ajándék? - lepődött meg a lány.

- Bizony. Tessék, ahogy ígértem - húzta elő a zsebéből a porcelánrózsákkal díszített fehér gyöngysort Koss.

- Nahát, de gyönyörű! - hatódott meg Lara.

Akárcsak te - gondolta magában mestere.

- Köszönöm mester. Nos? Hogy áll? - tűzte fel a hajába Lara a gyöngysort.

- Pompásan - vágta rá Anakin, Koss pedig bólintott egyet.

- Akkor mi most megyünk - indult meg Lara a kiválasztottal az oldalán.

- Holnap tíztől fénykard edzés! - találta ki gyorsan Koss és már el is tűnt az egyik folyosón.

Skywalker és Sokka pedig beszélgetve haladtak tovább a kihalt épületben.

✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮

És véget ért a második felvonása Az érzelmek háborújának, nagyon köszönöm annak, aki idáig eljutott. Remélem tetszett nektek. 😊❤

Tegnap akartam kirakni, május 4-én, a star wars napján, de kicsit megcsúsztam. Bocsi.