Hucius és Lara egy nagy asztalnál ültek a welokokkal és lakomáznak a rengeteg ételből, amit a kis lények tálaltak fel nekik és persze maguknak is. Húsok, levesek és gyümölcsök, Lara annyit evett, amennyit csak tudott. De az agya közben végig Anakinon járt. Vajon mi történik vele?

A néma étkezést egy orkán erejű szél zavarta meg, amely az egész fát - aminek a belsejében tartózkodtak - megrázta. Rettentő erős széllökés volt, nagy valószínűséggel az egész bolygót bejárta. De vajon mi okozhatta?

- Mi történt? - pattant fel Lara és az övén csüngő fénykardjára csúsztatta a kezét. Kész lett volna aktiválni azt és megküzdeni mindennel.

- Sikerült neki - döbbent le Hucius. - A barátod kiemelte a rubint.

- Milyen rubint?

- A fiút a bolygó sötét oldalára küldtem. Ahonnan még soha, senki sem jött vissza élve. Nem hittem volna, hogy egy tinédzser fiú fogja megváltani a bolygót. Megteremtette az egyensúlyt, hamarosan beindul a folyamat.

- Milyen folyamat? - vonta össze a szemöldökét Lara.

- A sötét oldal is világossá válik.

- Úristen! Akkor ezért ő a kiválasztott? Egyensúlyt hozott a sötét és a világos oldalra. Egyensúlyt hozott az Erőbe! - kiáltott fel Lara.

- Nem értem mit beszélsz. De amennyiben befejezted a vacsorád, a welokok kíséretével menj vissza a szobádba.

- Nem! Meg kell keresnem Anakint, látnom kell őt!

- Hamarosan láthatod őt, innen már tiszta az út.

Lara a férfi utasításának eleget téve visszament a szobájába, de ahelyett, hogy befeküdt volna az ágyba aludni, aktiválta a fénykardját és a kék pengével egy lyukat vájt a hatalmas fa törzsébe. Nem volt túl nagy, épphogy kifért rajta. Három szaltó kíséretében leugrott, és sikeresen földet is ért. Nem tudta meglátta-e őt valaki, de nem is érdekelte. Abban reménykedve, hogy rátalál Anakinra, szaladni kezdett az erdő félhomályában.

A Skywalker fiúnak valóban sikerült kiemelnie a hatalmas rubint a helyéről. És bár az égbolt ugyanolyan sötét maradt - elvégre este van - minden más szépen lassan kezdett átalakulni. A folyamat elkezdődött, a sötét oldalból is hamarosan világos vált. A fák és a kórók lombot eresztettek és kivirágoztak, a hegyes kövekből gömbölyű kavicsok lettek, a gejzírek pedig sár és bűzös gőz helyett tiszta, virágillatú vizet lőttek ki. A talajt fedő sötét por pedig fűvé vált, igazán varázslatos egy átalakulás volt. Kár, hogy senki se nézte végig. Még Anakin sem, ugyanis amint kiemelte a rubint a helyéről, a hatalmas széllökéssel együtt ő is elborult a földön. De úgy, hogy onnan már nem állt fel. Teljesen kimerült, ráadásul a hegyes kövek okozta sebei elfertőződtek és valamiféle gennyes váladékot bocsájtottak ki magukból. Háton fekve terült szét a földön, és nagyokat pislogva meredt a sötét égre. A látása kezdett egyre jobban elhomályosodni. Úgy érezte itt a vég. Hiába vitte véghez azt, amit kértek tőle, nem képes visszatérni a welokokhoz. Nem tud segíteni magán, Huciuson, és ami a legfontosabb... Nem tud segíteni Larán.

Az utolsó pillanatokban csak Larát látta maga előtt. A tündöklő kék szemét, a barna haját és a mosolyát. Hány meg hány dolgot vittek már véghez úgy, mint legjobb barátok. Úgy tűnik ez volt az utolsó kalandjuk, ezennel mindennek vége. Anakin lehunyta a szemét és már semmit sem látott. Csak a végtelen sötétséget.

Nem sokkal azután, hogy eszméletét vesztette, Lara megérezte a jelenlétét. Tudta, hogy a közelben van, csak azt nem tudta hol. Ő már azt se tudta mi számít világos oldalnak és mi sötétnek, vaktában szaladgált. Azonban egy hatalmas, piros kristály személyében fellobbant előtte a remény lángja. Itt kell lennie Anakinnak. Vagy legalább csak a nyomának.

- Anakin! Te vagy az ugye? Anakin! - odaszaladt a földön eszméletlenül fekvő fiúhoz és aggódva felmérte a testét sérülések után kutatva. Hamar meg is találta azokat. - Ijj - fintorodott el Lara. De nem tántorodhatott el ennyi miatt, a barátja nem válaszolt neki, még csak nem is reagált. Muszáj volt megmentenie őt. Felkapta a hátára és a fénykardjával megvilágítva maguk előtt az utat elindult vissza, a welokok tanyájára.

A Korélián

Mindeközben a Korélia bolygón az öt Sokka testvér megállás nélkül menetelt. Azon a bolygón nappal van. Illetve már nem sokáig. A bolygó egyetlen napja már lemenőben volt. Szerencsére pont megérkeztek ahhoz az épülethez, ami a holonetes térkép szerint Harrys Gon tulajdona. Az első kivédendő akadály az ajtó előtt álló két őr volt.

- Hova-hova uraim?

- Be az épületbe, Harrys Gon úrral szeretnénk beszélni.

- Van engedélyük a belépéshez?

- Még nincs, de gondolom most kapunk - reménykedett Larry.

- Tőlünk ugyan nem. Miféle illetlen és neveletlen kölykök vagytok ti? Ilyen későn zavarni a nagyurat.

Milyen nagyúr? Legfeljebb egy gazdag és pökhendi barom. Az is, csak az őrök nem merik bevallani maguknak.

- A testvére Prysse Gon tulajdonában van a rabszolgasorsra jutott kishúgunk. Barna hajú, kék szemű, tíz év körüli... Nem látták véletlenül? - nézett az őrökre Jon, a legidősebb.

- Véletlenül de - felelte az egyikük és félve a társára nézett. Tudták, hogy Prysse Gon halott, és hogy a kislány, akit magával hozott már nyilvánvalóan Harryst szolgálja. De úgy gondolták jobb, ha ezeket az információkat nem osztják meg a fiúkkal. Beengedték őket a kapun, elmondták hol találják a nagyurat és ezután el is vágták magukat az esettől.

- Mi a... - bukott ki Harrys Gonból, aki a legfelső emeleti szobában ült és koktélt szürcsölgetett. - Kik vagytok fiúk és ki engedett be titeket ilyenkor?

- Az őrök voltak - bökte ki Cody a legfiatalabb, mire Logan óvatosan meglökte a vállát.

- Kérem bocsásson meg a hívatlan és késői megjelenésünkért - lépett előre Jon, aki igen diplomatikus hangnemre váltott. - A kishúgunkat keressük. A végső információnk az, hogy a maga testvére, Prysse Gon megvásárolta őt egy Zygerriai piacon. Kérem uram segítsen nekünk. Meg fogjuk fizetni.

- Hm - vakarta meg az állát a férfi. Koktélos poharát lerakta a tálcára, amit a mellette álló twi'lek nő tartott és felállt a trónról.

- A testvérem sajnálatos módon meghalt, de tudom hol van a lány. Kérlek vacsorázzatok velem, a vendégeim vagytok ma éjszaka. Holnap pedig rátérhetünk a leány... Mi is a neve? Lotus talán.

- Igen, ő! - kiáltott fel diadalittasan az öt fiú.

- Szóval holnap rátérünk a dologra. Most gyertek velem az étkezőbe, ismerkedjünk meg jobban.

Ez a Harrys sok mindenben különbözik halott testvérétől. Magas, teste izmos és kidolgozott, fekete haja hátra van nyalva, apró bajusza mókásnak tűnik, de ha egy eszelős tekintettel társul, akkor már nem olyan szórakoztató. Mindig is Harrys volt a példásabb testvér, ezért szállt rá a szülei háza, vagyona és fűszerkereskedelmi hálózata is. Aranyozott palástját dobálva hagyta el a termet, Jon, Larry, Logan, Scott és Cody pedig néhány őr kíséretével mentek utána.

Lara egészen a welokok telepéig cipelte Anakint a hátán, végig a fénykardja világította meg az útját. Erőugrások közepette visszament a szobájába, melyet a lyuk tett felismerhetővé. Felfektette Anakint az ágyára és azonnal szólt a welokoknak, akik persze rögtön átszállásolták őt egy másik szobába és megkezdték a sebei kezelését. Persze idővel feltűnt Hucius is, gyanakvóan figyelte az aggodalmaskodó Larát és a falon tátongó lyukat.

- Mi történt? - kérdezte meg végül.

- Nem tudtam aludni, zavart éreztem az Erőben, de maga ezt úgysem érti - füllentette Lara. - Éreztem, hogy Anakin a közelben van, bizonyára ő is megérezte hol vagyok. Lyukat vájt a fába, feljött hozzám és elájult. Nagyon megijedtem, látta milyen borzalmasan fest?

- Láttam igen.

- Szeretnék visszamenni hozzá.

- Még várj egy kicsit - tette Lara vállára a kezét Hucius. - Csodálatraméltó az az erő és eltökéltség, amivel vissza tudott hozzánk jutni a sötét oldalról. Ami most már világos, hála neki. Elnézem ezt az aprócska kárt, elvégre felszabadította az egész bolygót.

- Mikor láthatom? - türelmetlenkedett Lara.

- Majd reggel. Nézd - mutatott ki a lyukon a férfi. - Hamarosan felkel a nap, addig te is pihenj egy kicsit. A karod hogy van?

- Jól - felelte Lara és a karjára pillantott.

A sebe még mindig le volt kötve, de már nem érzett semmiféle fájdalmat. Unottan sóhajtott egyet és úgy döntött megfogadja Hucius tanácsát és lepihen egy kicsit. Ám nem tudott valami sokat aludni, kipattant a szeme és úgy döntött csak azértis átmegy Anakin szobájába. Ott akart lenni mellette amíg aludt és akkor is, amikor felébred. Fel is ébredt, nyöszörögve fordult körbe a kis szobában.

- Anakin! - ölelte meg őt Lara boldogan.

- Lara - simította meg a barna haját. - Jól vagy?

- Hogy én jól vagyok-e? Te jól vagy?

- Semmi bajom - mondta a fiú. - De tényleg.

- Nekem sincs. A welokok lekezelték a sebeimet - húzódott el a lány. - Úgy aggódtam érted.

- Én is érted - mosolyodott el Skywalker. - Amúgy... Kérdezhetek valamit?

- Nyugodtan.

- Hogy kerültem ide?

- Oh, hát - nevetett fel Lara zavartan. - Érted mentem és elhoztalak ide, de az az ember úgy tudja, hogy te jöttél el idáig, úgyhogy vállald a felelősséget a lyukért a falon.

- Milyen lyukért? - értetlenkedett Anakin, de válasz helyett csak Huciust kapta meg, aki belépett a szobába.

- Látom mindketten felébredtetek - nézett a fiatalokra. - Gyertek, egyetek egy jót. Megérdemlitek.

Egy kiadós reggeli után - ami egy óriásgyíknak a tojása volt megsütve valamiféle zöldségsalátával - a két jedi padavan, és egy nagy csapat welok elindult vissza a kristályhoz. A feladatuk az volt, hogy elszállítsák a rubint egy kijelölt helyre, ahol ezek a furcsa kis lények feldolgozzák azt és a törmelékeket felhasználva megjavítsák a cirkálóban lévő hajókat. Így pedig mind a hárman haza térhetnek, Lara, Anakin és Hucius. A kérdés már csak az, hogy az utóbbi számára melyik bolygó jelenti az otthont.

A Korélián

Az esti vígadó vacsora igazán hangulatosra sikeredett. Harrys Gon nagyon jól összebarátkozott a Sokka fiúkkal, de azt egyikőjük sem sejtette, hogy ez az egész csak álca. Ami igazából történt az megdöbbentő. Jon, Larry, Logan, Scott és Cody ételeibe és italaiba altatót szórtak, és amikor hatottak megkötözték és tömlöcbe vetették őket.

Harryst épp meglátogatta egy barátja, egy Murco Ti nevezetű férfi, aki akárcsak ő, szintén fűszerkereskedelemmel foglalkozik.

- Öt helyes és erős fiú - kezdett bele Harrys és belekortyolt az italába. - Ha szolgának nem is, de testőrnek tökéletesek lesznek.

- Miből gondolod, hogy engedelmeskedni fognak neked?

- Van mivel zsarolnom őket - vigyorodott el és újra beleivott az italába.

- Mi lenne az? - érdeklődött a férfi.

- Inkább ki - javította ki őt Harrys és intett két őrnek, akik behoztak a főszobába egy kislányt. - Szervusz Lotus. Képzeld, híreim vannak számodra.

- Mindent úgy csináltam uram, ahogy mondták. Vagdalom a gyümölcsöket, forralom a vizet... Kérem ne öljön meg!

- Vicces - pöndörítette meg a bajuszát a trónon ülő férfi. - A hírem az, hogy öt régen látott bátyád jött el idáig érted egészen a Nabooról, azért, hogy megvásároljanak tőlem és felszabadítsanak téged utána. De! Sajnálatos módon mostantól ők is a rabszolgáim.

- Micsoda? Vannak testvéreim? A Nabooról? - értetlenkedett Lotus.

Teljesen össze volt zavarodva. Ha azok az alakok, akikről Harrys beszél tényleg a testvérei, akkor miért csak most keresik fel őt? És mi az, hogy mostantól ők is rabszolgák?

- Ha nem engedelmeskednek nekem, akkor megöletlek téged. Úgyhogy arra kérlek csatlakozz hozzájuk a tömlöcbe és ismerkedj meg a megmentőiddel - kacagott fel a férfi és intett az őröknek, hogy vigyék el Lotust.

El is vitték ahhoz a tömlöchöz, ahol az öt Sokka fiú megkötözve ült a földön. Az ajtó nyílására és az idegen alak belépésére felkapták a fejüket, csodálkozva nézték az előttük álló kislányt.

- Ti lennétek a testvéreim? - szólalt meg remegő hangon a lány. - Én Lotus vagyok. Lotus Sokka.

Lara és Anakin közös erővel és hatalmas koncentrációval emelték fel a hatalmas rubint, amit felraktak egy fából készített platóra. A platót pedig a welokok húzták minden létező erejükkel. El kellett húzniuk egy kis műhely szerűségbe, ahol megkezdhették a feldolgozását. A két padavan azonban ebbe már nem szólt bele, helyette úgy döntöttek visszatérnek a cirkálójukhoz és megmutatják Huciusnak milyük is van.

- Jól szétroncsolódott - állapította meg a férfi és belépett a fedélzetre. - Hogy gondolták azok a jedik, hogy majd két gyerek elvezet egy ekkora hajót?

- Igazából elvezettük - kérte ki magának Lara, aztán a szemét forgatva Anakinra nézett. - Csak Valaki engedetlen volt és hiperűrsebességre ugrott.

- Én voltam - húzta ki magát a fiú mosolyogva. - De most mondd meg. Micsoda kalandot hoztam össze magunknak. Tök jó buli.

- Az is jó buli lett volna, ha meghalunk? - vonta fel a szemöldökét Lara, Anakin pedig nyelt egyet.

- Nem, akkor nem. Hé! Hová lett Hucius?

És valóban. Amíg ők összeszólalkoztak, addig a férfi eltűnt a szemük elől.

Jon, Logan, Larry, Scott és Cody pár perc csodálkozás után boldogan, de közben mégis szomorúan futottak oda Lotushoz és körülállva őt szorosan megölelték.

- Te is milyen szép vagy! - ámult el Cody.

- Mi az, hogy én is? - kérdezte Lotus és leült egy vaságyra. Úgy érezte le kell ülnie.

- Van egy nővéred is, Lara - mondta Logan.

- És ő miért nincs itt? És ti hol voltatok éveken keresztül? Valóban el kéne hinnem, hogy a testvéreim vagytok? Még a neveteket sem tudom.

- Én Jon vagyok - kezdte el a bemutatkozást a legidősebb fivér, a többiek pedig folytatták. - Nézz csak ránk és magadra, mind ugyanolyanok vagyunk.

- Jó, de hol van a nővérem?

- Lara jedi tanonc vagy micsoda, nem segíthetett minket a felkutatásodban. Egyéni akció volt és sajnos így sült el.

- Legalább most ti is megtudjátok milyen rabszolgaként sínylődni. Tizenegy éven keresztül még csak nem is kerestetek engem!

- Nem a mi hibánk volt! A szüleink voltak azok, akik elhagytak téged és Larát is. Csak fiú gyerekeket akartak, hogy legyen kinek dolgoznia a földökön.

- De hát ez nevetséges.

- Tudjuk, mégsem tehettünk semmit ellene. Most viszont itt vagyunk és eljöttünk érted.

- Szuper, akkor mostantól közösen dolgozunk a gazdánknak - jegyezte meg a lány.

- Azt már nem - határozta el magát Larry. - Ki kell jutnunk innen!

- De mégis hogy?

Nos, ez egy nagyszerű kérdés volt, amire minél hamarabb meg kellett találni a választ.

A két padavannak nem kellett sok idő, hogy megtalálják Huciust. Csodálkozva és reménykedve vizsgálta meg a különböző műszerfalakat és elektronikus eszközöket.

- A welokoknak mekkora hasznára lenne ez a sok minden! Nagy fejlődés lenne számukra.

- Szerintem jó nekik, ahogy most van - mondta Anakin. - Mennyi idő, mire feldolgozzák azt a rubint?

- Nem tudom. Pár nap, talán egy hét. De ne aggódjatok. Haza fogtok jutni. Haza fogunk jutni.

Hucius jobban vágyik erre, mint a két fiatal. De átérzik minden fájdalmát, ez még csak a második napja annak, hogy a bolygón tartózkodnak, de úgy érzik, mintha ezer év telt volna el. Ha valóban sikerül megjavítaniuk egy kisebb hajót - mert kommunikációs eszközökre semmiképp nem lehet számítani, ez a bolygó konkrétan a semmi közepén van - akkor végre hazamehetnek.

Skywalker annak ellenére, hogy felfogta - és át is élte - a helyzet árnyoldalát, még mindig remekül szórakozott. Megszabadult Unduli mesternőtől. Bár abba inkább bele sem mer gondolni mit fog ezért kapni Kenobi mestertől.

Lara kapcsolata a mesterével már egészen más. Alig néhány napja ismerik egymást, mégis oly szoros a köztük lévő kapocs. Szorosabb, mint azt bárki gondolná. Larának rettenetesen hiányzik a mestere, szeretné, ha itt lenne vele, ha rá nézne és rá mosolyogna... Arra még csak nem is gondol, hogy Koss Grildon a Coruscanti jedi templom egyik szobájában ülve ugyanezeken a dolgokon mereng.