A Coruscanton

Újabb nap, ahol Koss Grildon bújik Anakin Skywalker mesterének szerepébe. Ezúttal másabb kiképzésre indultak, a fénykard edzőterembe mentek. Anakin izgatottan várta, hogy összecsapjon Koss-sal, hitt benne, hogy legyőzheti és lenyűgözheti őt valamilyen módon. Nem is foglalkozott a fő szabállyal. Sose becsüld alá az ellenfelet.

Szép technikával, de túl erőszakos csapásokkal harcolt, ez pedig azt eredményezte, hogy öt párbajból egyet sem ő nyert. Elhatározta magát, hogy márpedig most megszeri Grildon mester fénykardját. Úgy is tűnt, hogy ezúttal ő fog nyerni, Koss meg is rendült egy pillanatra, de aztán bevetette a titkos trükkjét, ami nem volt más, mint a Koss-forgás. Ha Lara itt lenne, jót nevetett volna.

- Azta, ez mi volt?

- A forgásra gondolsz?

- Igen, arra.

- Az abszolút győztes technikám - vigyorgott a jedi lovag. - Akarsz menni egy hetedik kört is, vagy inkább pihenjünk?

- Tanítsd meg ezt a forgást!

- Miért kéritek ezt?

- Miért beszélsz többesszámban? - nézett a férfira Anakin úgy, mintha egy bolonddal beszélgetne.

- Larának is nagyon tetszett a Koss-forgás és ő is arra kért, hogy tanítsam meg neki. Nem mondanám, hogy sikerül elsajátítania.

- Larának nem sikerül? Akkor nekem sem fog.

- Miért mondod ezt?

- Lara jobb kardvívó, mint én - ismerte be Anakin. - Ne mondd el neki, hogy ezt mondtam. A fejébe szállna a dicsőség.

- Lara nem olyan - mondta Koss mosolyogva. - De tényleg ő a jobb vívó.

- És okos is. Türelmes, engedelmes. Nagyszerű jedi lesz belőle.

- Belőled is az lesz, ha felhagysz a gyerekes viselkedéssel és magadra összpontosítasz. Ha Lara példáját követed, úgy tevékenykedsz és gondolkodsz, mint ő, akkor tíz éven belül a legnagyobb jedik közé fogsz tartozni.

- De Lara is.

- Ő már öt éven belül - Koss és Anakin furán összemosolyogtak. Milyen bolondok is voltak, összevesztek rajta, pedig mindketten egyenlően odáig vannak érte. Csak más értelemben. Skywalker abszolút barátként tekint rá, ő Padmét szereti halálosan, Koss meghát... Mind tudjuk mi a helyzet vele. - Na jól figyelj, megmutatom hogy kell csinálni ezt a forgást.

Grotella

Véget ért a munkaidő, a kocsmarész bezárt és csak két szoba volt foglalt a panzióban - Laráén kívül. Rosall beinvitálta a fiatal lányt a saját szobájába és miközben megdicsérte őt, azon gondolkodott megéri-e beavatni őt a legsötétebb titkába. Elvégre csak tegnap ismerkedtek meg, azt se tudja ki ő igazából. Tényleg az-e, akinek mondja magát. Mi tudjuk, hogy nem, de a twi'lek nő hinni akart benne.

- Az ismerős már dolgozik a főprocesszor beszerzésén, egy-két nap és meglesz.

- Jaj, de jó. Köszönöm.

- És hallottam pletykákat, hogy valóban három nap múlva közlekednek újra a tömegszállító siklók. Leghamarabb akkor tudsz visszatérni Kalukába.

- Köszönöm a segítséget.

- Én köszönöm, hogy ma besegítettél a munkában. És nyilván fizetést érdemelnél érte, de állapodjunk meg annyiban, hogy nem kell fizetned a szállásért, és mostantól az ételért sem. Ez így jó?

- Igen, nagyon. De figyelj csak Rosall. Akkor most elárulod a nem publikus verziódat?

- Nem tudom elárulhatom-e.

- Ja, ó. Nem muszáj. Csak azt ígérted elmondod.

- Erre még alszom egyet jó?

- Rendben. De mi az a titok? Megöltél valakit?

- Nem csak egy embert - felelte titokzatosan Rosall, Lara fejében pedig rögtön forogni kezdtek a fogaskerekek. Mi van, ha ő az az orvvadász, akit Kenobi mesterrel kerestek? Ha nem a szerencsétlensége miatt keveredett ide, hanem azért, mert az Erő utat mutatott neki? Nem akart ebben hinni. Hisz olyan kedves és segítőkész volt vele ebben a két napban. Megkedvelte, reménykedett benne, hogy csak egy őrült gondolat született a fejében. Mégis hogy lehetne ő a gyilkos? Minden nap itt dolgozik, nem is lenne ideje ilyesmire. De még a megismerkedésük legelején azt mondta, hogy a kocsma és a panzió a publikus változat. Tehát egyértelműen rejteget valamit. - Veled meg mi van? Átrepültél egy másik világba? Mind gondolkozol?

- Ja. Hát csak azon, hogy én nem tudnék megölni senkit.

- Nem is úgy nézel ki, mint aki gyilkolásra született. De ebben a pitiáner világban kénytelenek vagyunk ölni. Mert különben minket ölnek meg.

Lara az estét megint meditálással töltötte. Reménykedett benne, hogy esetleg tud valami aprócska jelet, szikrát küldeni Obi-Wannak, ha már a komlinkje nem működik, az Erőn keresztül kommunikálhatnának. Nem tudta sikerrel járt-e, de inkább elment aludni ezután a fárasztó nap után.

A vöröshajú jedi lovag Ugurta fővárosában volt és szintén meditált. Meglepődött, de teljes nyugodtság lepte el a testét, amikor megérezte Lara jelenlétét. Tudta, hogy jól van, épségben és biztonságban. Ennyi elég volt neki, de akkor még nyugodtabb lenne, ha látná a lányt.

Egy újabb nap telt el, Lara úgy érezte magát, mint egy átlagos lány. Dolgozott a munkahelyén, nem pedig fénykardozott a jedi templomban. Rosall még jobban megkedvelte őt, talán saját magát is vélte felfedezni benne. Csinos, fiatal, harcos szellemű... Tanítványául fogadhatná őt. Megtaníthatná neki a gyilkolás fortélyát. Hogy kell használni a lézerfegyvert, hol kell elvágni az ember torkát a biztos halál érdekében, ilyesmi. Kit érdekel a nagybátyja, vagy épp a sportmestere - ha tudná, hogy két jediről van szó -, ő igenis maga mellé fogja állítani Larát.

- Ma is ügyes voltál gratulálok.

- Köszönöm, el is fáradtam. De tudod mi volt furcsa? Az a férfi nem volt itt.

- Igen, azon én is csodálkoztam. Pedig Oryga tényleg minden nap itt van. Kivéve amikor zárva vagyunk.

- Te be szoktál zárni? - kérdezte Lara csodálkozva.

- Igen. Amikor a másik munkahelyemen vagyok.

- Ami nem más, mint...

- Nem titkolózok tovább előtted, de meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek, és hogy nem fordulsz ellenem.

- Megígérem.

- Rendben. Gyilkolással foglalkozom. Megölök bárkit, akire rámutatnak. De csak férfiakat gyilkolok, néhányan férfigyilkosként is emlegetnek.

- Mikor volt a legutóbbi munkád? És hol?

- Ej, de kíváncsi vagy - méregette Larát gyanúsan Rosall. Talán hibát követett el azzal, hogy beavatta őt. - Pár napja, a Coruscanton kellett megölnöm valami politikus félét.

- És miért csinálod ezt?

- Jó pénz. Fejvadászként lehet a legtöbbet keresni ebben a galaxisban. Már ha nem vagy olyan szerencsés, hogy királynak vagy politikusnak szüless.

- Akkor te fejvadász vagy. Kinek dolgozol?

- Magamnak. Ezért mondanám magam inkább bérgyilkosnak.

- Értem. Huh - Lara azt se tudta hogy reagáljon erre az egészre. Beigazolódott hát a gyanúja, a kedves vendéglátója valójában az orgyilkos, akit fel kellett keresnie. - Tehát ebben lehetnél te a mesterem?

- Pontosan. Minden meg van benned, ami ehhez kell. Báj, ész és erő. Nagyszerű lennél a munkádban. Élhetnél itt velem, átlagos napokon üzemeljük a kocsmát, de ha küldetés van, akkor megyünk.

- Jaj. De nekem ott a nagybátyám...

- A szüleiddel mi van?

- Meghaltak - tettetett szomorú arcot Lara. - Ezért vigyáz rám apám testvére. De az igazat megvallva elegem van abból, hogy mindig megmondja mit csináljak. Edzés, tanulás, mikor tudnék élni egy kicsit?

- Ha csatlakozol hozzám. Rengeteg pénzt keresek. Régen az volt az álmom, hogy egyszer felhagyok ezzel az egésszel, elmegyek egy helyre és új életet kezdek. Megismerkedek valakivel, szerelembe esek, családot alapítok...

- Miért nem tetted meg eddig? Már biztos megvan hozzá a pénzed.

- Megvan a pénz persze, de már nem vágyok erre. Túlságosan ragaszkodok ehhez az egészhez.

- A gyilkoláshoz? - kérdezte Lara félve.

- Ahhoz is. De leginkább az életmódomhoz. Nem hiszem, hogy megérted.

- Hát nem annyira. De megérthetném, ha melléd szegődnék ugye?

- Tényleg csatlakoznál hozzám?

- Persze. A nagybátyám lehet még örül is annak, hogy eltűntem. Az is lehet, hogy elhagyta a bolygót. És ha már itt ragadtam, akkor örülök, hogy te vagy a társaságom.

- Rendes lány vagy te - mosolygott a twi'lek nő. - De engedd kibontakozni az erőszakos éned is.

- Az milyen?

- Fedjük fel - Rosall úgy döntött próbára teszi Larát, hogy egyáltalán megéri-e képezni és támogatni őt. A semmiből előhúzott egy tőrt és úgymond megtámadta őt, de Lara természetesen megvédte magát. Megfogta a karját és kisöpörte a lábát, aztán hátrálni kezdett. Kicsit megijedt, ő azt hitte meg akarja ölni, de Rosall nevetve felkelt a földről. - Nyugi, ez csak egy teszt volt. Nem vagy rossz.

- És még nem mutattam meg mindent.

- Remélem lesz alkalmam látni azt a mindent. Lara Grildon.

Larának természetesen esze ágában sem volt Rosall mellé állni. Amikor visszatért a saját szobájába ismét meditálásba kezdett. Nagyon szüksége volt erre, egy pörgő nap után megtisztította az elméjét. Ma este volt a legtöbb gondolata, nehéz feladatnak tűnt felüluralkodni rajtuk. Megtalálta az orgyilkost, aki nem is alakváltó, csak egy ravasz nő. Meg akarja várni a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon rá. De ennek még nem jött el az ideje.

Obi-Wan Kenobi a jedi cirkáló fedélzetén ült, váratlanul hívást kapott a jedi tanácstól, kelletlenül nyomta meg az engedélyező gombot.

- Kenobi mester. Hogy álltok az alakváltó orgyilkos ügyével? Sokka padavan segítő társaságnak bizonyul?

- Yoda mester - kezdte el birizgálni a szakállát idegesen Obi-Wan. - A helyzet az, hogy Larával elszakadtunk egymástól, már az ideérkezésünk napján. Nem tudok kapcsolatba lépni vele, de érzem a jelenlétét és tudom, hogy jól van. Bizonyára ő is a küldetésen dolgozik, ahogy én.

- És jutottál valamire?

- Én sajnos nem. De reménykedjünk benne, hogy ő igen. Nem lehet véletlen az eltűnése.

- Remélem épségben fogtok visszatérni a Coruscantra, egy fogollyal a fedélzeten.

- Így lesz - biccentett Kenobi és kilépett a hívásból. - Te jó ég.

A nap ismét felkelt, rendkívül meleg egy nap volt a mai. Sok vendég tért be Rosall kocsmájába, hogy lehűtse magát egy kis rubinszörppel, vagy búzalével. Lara felszolgált és segített, koradélután viszont kapott egy kis szünetet, ugyanis megérkezett Rosall ismerőse, kezében egy kiváló főprocesszorral. Lara bezárkózott a szobájába és összerakta a komlinkjét. Reménykedett benne, hogy működik és kapcsolatba tud lépni ideiglenes mesterével.

- Haló. Kenobi mester. Kenobi mester jelentkezz!

- Lara te vagy az?

- Én vagyok igen. Végre! - mosolyodott el a lány. - Ne aggódj, velem minden a legnagyobb rendben.

- Egy percig sem aggódtam érted. Annyira. De mondd csak, mégis hol vagy? Mi történt veled?

- A piacon egy alak ellopta a komlinkem és kivette belőle a főprocesszort. Őt üldözve felkerültem egy tömegszállítóra, most egy másik városban vagyok, Grotellában. A homokvihar miatt viszont holnap indul leghamarabb tömeghajó.

- Akkor holnap visszajössz Kalukába?

- Inkább te gyere ide. Azt hiszem megtaláltam az orgyilkost, akit keresünk.

- Szép munka. Akkor holnap találkozunk. Vigyázz magadra.

Lara visszament a kocsmába, a pult mögött álló Rosall pedig gyanakodva nézte őt.

- Beszéltél a nagybátyáddal?

- Igen. Már elhagyta a bolygót, azt hitte elraboltak vagy valami. Mondtam, hogy nem kell visszajönnie értem, de vissza fog.

- És elmész vele?

- Dehogy. Úgy vélem megvan az első személy, akin gyakorolhatok.

A twi'lek nő arca meglepettségről árulkodott, nehezen képzelte el, hogy ez a kedves kislány megöli a saját nagybátyját.

- Átgondoltad te ezt?

- Át. Nincs szükségem rá, rád viszont annál inkább.

- Jól van. Menj, vidd ki ezt a két túrós csomót - nyomott a kezébe egy tálcát. - Ahhoz az asztalhoz. Utána pedig gyere vissza, kitöltök öt pohár ardét.

Már késő délután volt, Larának megint volt egy kis szünete, kiment az utcára, hogy kiszellőztesse a fejét. Hamarosan vége a küldetésnek, megjön Obi-Wan, elfogják Rosallt és visszatérnek a Coruscantra. Viszontláthatja mesterét és folytathatja a gyakorlást, mint padavan. Tényleg! Vajon mi van most Koss-sal és Anakinnal? Bizonyára nyúzzák egymást. Arra még csak nem is gondol, hogy a holokönyvtárban ülnek és Jocasta Nu mesternőn nevetnek. Meglepően jó ez a Skywalker-Grildon páros.

Olyannyira belemerült gondolataiba, hogy észre se vette Orygát, a borostás férfit, aki megközelítette őt. Arrébb ráncigálta a kocsma bejáratától és nekilökte a falnak.

- Üdv újra kislány. Remélem nem veszed zokon, ha móresre tanítalak a múltkori húzásod miatt. Az egész kocsma rajtam nevetett.

- Most az egész város fog, ha nem engedsz el - nézett fel rá Lara. Tisztában volt vele, hogy el tud bánni a férfival, de attól még félt. Sosem érezte magát ennyire semmibe véve. Ő csak egy gyenge lány, akivel erőszakosan bánik egy otromba alak.

- Ugyan. Most nincs itt Rosall, hogy a segítségedre siessen - a koszos kezek megsimították Lara puha arcát, nyakát, nem sok kellett, hogy lejjebb érjen a keze, de szerencsére ez nem történt meg. Lara ágyékon rúgta őt, és kihasználva a pillanatnyi gyengeségét lesújtott rá pár rúgással. Ha tehetné rádobna egy egész siklót, de inkognitóban kell maradnia, ezért az utolsó rúgás után - amivel földre kényszerítette Orygát - beszaladt a kocsmába.

- Lara, csakhogy itt vagy. Vigyél a sarki asztalhoz egy rubinszörpöt és egy bantha tejet.

- Rosall. Oryga megint itt volt. Meg akart támadni, de...

- De?

- Megrúgtam párszor.

- Szép. Hol van most?

- Odakint, de szerintem mindjárt bejön és...

- Rosall! - a férfi szinte kivágta az ajtót, ez pedig minden vendég figyelmét rá irányította. - Ne pátyolgasd ezt a kis szajhát, engedd, hogy szanaszét verjem utána pedig az enyém legyen.

- Hagyd őt békén - húzta maga mögé Larát a twi'lek nő. - Megértem, hogy feldühít a tény, hogy elbánt veled egy lány, aki ráadásul még gyerek. De az erőszak nem megoldás. Ülj le és igyál meg valamit, vagy pedig hagyd el a kocsmámat.

- Én inkább mégis az erőszakot választanám - indult meg a pult felé a férfi és a semmiből előrántott egy lézerfegyvert. A vendégek jajveszékelni kezdtek, tartottak attól, hogy esetleg őket is eltalálják. De a férfinak csak két esetleges célpontja volt. Rosall és Lara. Ennél rosszabb célpontokat nem is választhatott volna.