Yoda, Obi-Wan és Koss mesterek úgy döntöttek úgy jutnak a két elveszett jedi padavan nyomára, hogy kiszámolják a cirkáló lehetségesen beállított koordinátáit. Ez meglehetősen nehéz és időigényes feladat, épp ezért kérték Saesee Tiin segítségét. Yoda mester nem tudott részt venni a keresésben, mivel egyéb dolgai akadtak, de ő nem is aggódott a fiatalokért. Ő sem tudta hol lehetnek, valóban veszélyes és felelőtlen dolgot tettek azzal, hogy fénysebességre ugrottak, de biztos benne, hogy együtt tudnak majd dolgozni és közösen kimásznak a slamasztikából, amit maguknak teremtettek.

A Zygerrián

Az öt Sokka fivér megérkezett a bolygóra, ahol reményeik szerint megtalálják az elveszett húgukat, Lotust. A bolygó számos rabszolgapiacát átkutatták már, de a kislánynak nyomát sem találták. Talán felesleges reménykedniük, oly sok idő eltelt már azóta, az is lehet, hogy évekkel ezelőtt meghalt. Mindenesetre nem adják fel, a zöld protokolldroiddal együtt – amit sikerült bekapcsolniuk és megtudniuk, hogy A8Y-nek hívják – kutakodnak tovább. Jon, Larry, Logan, Scott és Cody sorra kérdezték meg az eladókat és sorra utasították el az ajánlatokat. Kész szenvedés látni a rabszolgákat, szívesen segítenének rajtuk, de nem tehetik.

– Jó napot uram, egy tizenegy év körüli lányt szeretnék vásárolni, barna haja és kék szeme van, nem hallott esetleg róla? Vagy nem látta valahol?

– Mégis honnét tudnám? Kotródj innét fiam!

– Jó napot, egy Lotus Sokka nevű rabszolgalányt keresek, tudomásom szerint járt már a Zygerrián, nem látta valamikor esetleg?

– Én ugyan nem, mint látod Twi'lek lányokat árulok. Kérsz egyet?

– Nem köszönöm – csóválta meg a fejét Jon.

– Hmmm, mondjuk most, hogy mondod, egy barátom említette, hogy szép kis summát fizettek neki egy kislányért, de nem hiszem, hogy ő lenne az.

– Nem baj, mondja meg a barátja nevét.

– Tyruss Camon.

– Köszönöm – hagyta ott az árust a legidősebb testvér és sorra összegyűjtötte a fivéreit. – Van egy ember, akiben reménykedhetünk. Tyruss Camon, őt kell megkeresnünk.

– Akkor nyomás!

Talán badarság mindaz, amit tesznek, talán sosem látják viszont a húgukat, de csak azért sem adják fel.

Lara Sokka a névtelen és ismeretlen bolygó erdejében mászkálva azon elmélkedett, hogy mégis mi lesz akkor, ha Anakinnal örökre ezen a bolygón ragadnak. Az esélye annak, hogy a fiú megjavítja a cirkálót egyenlő a nullával, és valóban kevés az esély arra, hogy siklókat találnak a fedélzeten. Mikor még az űrben voltak és a halálfélelemmel szembenézve zuhantak, akkor Lara tisztán látta, hogy ez a bolygó két részre van osztva. Egy sötét és egy világos oldalra, ők pedig szerencsére az utóbbin értek földet. A sötét oldal nyilván azért sötét, mert ott most este van. De nem biztos, lehet, hogy ennek teljesen más az oka.

A lány élvezte a tiszta és friss levegőt, ami a Coruscanti füstös és gázokkal teli légköréhez képest kiváló. Az őt körülvevő fák és virágok csodálása közben észre sem vette, hogy valami követi őt, a nyomában van. Talált egy fát, melynek gyümölcse felkeltette az érdeklődését, kézfej méretű, világító, sárga gyümölcsök, amik azt üzenték a padavannak, hogy szedje le őket. Ő azonban nem tudta végrehajtani ezt a cselekedetet, mert az a valami, ami követte őt, megtámadta. Egy vadállat volt az, egy nagyra nőtt, ragadozó macskaféle. Hatalmas fogai és karmai voltak, az egyik ilyen karmával pedig szinte felszántotta Lara jobb karját. Több réteg bőrt sértett fel, a húsába is belemélyedt, de a sebesült lánynak nem volt ideje megvizsgálni milyen kárt tett benne, bekapcsolt benne valami. Most ügyesen kell cselekednie, és túl kell élnie ezt a váratlan támadást.

A vadállat újra Larának esett, ám ő belerúgott egyet és a fénykardjával a kezében felugrott az egyik fára. Azt hitte itt biztonságban lesz, de tévedett. A macska üvöltött egyet, ment néhány apró kört a fa körül, aztán a karmait a fa törzsébe mélyesztve mászni kezdett felfelé.

– Jaj, ne – bukott ki Larából, akinek szinte égett a karja a fájdalomtól. Gyorsan átugrott egy másik fára, aztán még egyre, egészen addig ugrált fáról fára, a macska elől menekülve, amíg úgy nem érezte, hogy nyert helyzetben van. Megadta az első – és egyben végső – döfést. Fénykardja pengéjét az állat hátába állította, az pedig üvöltések közepette ledobta magáról a lányt. Lara beütötte a fejét egy fa törzsébe, de ez már meg sem kottyant neki. A vadállat viszont életét vesztette és szétterült a földön.

Lara deaktiválta a fénykardját és úgy döntött visszatér a cirkálóra Anakinhoz. Épp elég volt neki ennyi kalandozás és felfedezés. De előtte még leszedett néhányat azokból a fényes gyümölcsökből. Gondtalanul indult el, még csak nem is sejtette, hogy harcát az állattal valaki más is látta. Vagy épp valakik.

Obi-Wan Kenobi, Koss Grildon és Saesee Tiin mesterek elvégezték a szükséges számításokat, de az így elért eredmények sem biztos, hogy a megfelelő utat mutatják majd. Kenobi beütötte a koordinátákat a vadászgépébe és R4-P17 nevű astrodroidjával felszállt az égbe. Átlépve a bolygó légkörét szinte azonnal hiperűrsebességre ugrott.

Tiin mester elment, hisz már nem volt rá szükség, így pedig Koss Grildon egyedül maradt a leszállótéren. Néhány civil munkás járkált fel s alá körülötte, de ő volt itt az egyetlen jedi. Gondolataiba merülve indult el a kijárat felé. Meg sem kell lepődni azon, hogy Larán gondolkodott. Bizonyára veszélyben van és szenved. Elhessegette a negatív gondolatait, helyette inkább arra gondolt, miként is vágná ki magát a lány a csávából – amiről fogalma sincs micsoda. Tudja, hogy szorult helyzetben van, de megbízik benne. Csupán néhány nap telt el megismerkedésük óta, de sikerült kiismernie a padavant. Rendkívül erős, ügyes és kitartó, biztos benne, hogy viszont látják még egymást. Ráadásul Kit Fisto mester is megmondta, nekik közös jövőjük lesz.

Egy idegen bolygó

Lara a sárgán világító gyümölcsökkel a kezében szállt fel a kis cirkálóra, ahol Anakin tárt karokkal várja. Illetve várta, de a lány látványa elég kiábrándító volt, közel sem így nézett ki, amikor elindult az erdőbe kalandozni.

– Mi történt veled Lara? Hol voltál ilyen sokáig? Borzasztóan festesz. És a karod!

– Megtámadott egy állat, valami macskaféle. És miről beszélsz? Mi van a karommal? – döntötte oldalra a fejét a lány, és így rögtön meglátta mi is a probléma. – Oh.

– Oh, bizony. Nem is vetted észre?

– Őszintén szólva, annyira nem tűnt fel. Pillanatnyi fájdalom volt csupán, az a macska karmolt meg. Ha jobban megnézem elég mély a seb.

– Elég mély hát – fintorgott Anakin. – Mik azok a gyümölcsök?

– Hoztam. Szerintem nem mérgező.

– Majd megkóstoljuk. Képzeld, találtam három vadászgépet, egy kisebb teherszállítót, valamint néhány alkatrészt, szerszámokat és egy kis üzemanyagot is.

– Pompás! Működőképesek a...

– Nem. Azonnal nekilátok a szerelésnek, csak előbb ellátom a sebed.

– Nincs rá szükség – utasítja el azonnal Lara.

– De hát...

– Úgy értem a segítségedre nincs szükség. Lefertőtlenítem én magamnak. Te pedig kezdd el a teherszállító javítását, minél hamarabb kész vagy vele, annál hamarabb leléphetünk innen.

Lara sarkon fordult és elindult, hogy keressen egy orvos droidot, vagy egy elsősegélytáskát. Talált is egy droidot, de az kikapcsolt állapotban volt és az egyik karja le volt szakadva. A lány úgy döntött egyedül oldja meg a sebe fertőtlenítését, ám, amikor kinyitotta a gyógyszerestartályt megjelent előtte egy szkennelő, és egy orvosi droid hologramja.

– Üdvözöllek leány, miben segíthetek?

– Egy állat megsebesítette a karom, fertőtlenítésre és elfedésre van szükségem.

– Ezzel a kenőccsel kenje be az érintett felületet, utána pedig fáslival tekerje körbe a felkarját. Ha ebben segítségre van szüksége, forduljon testtel rendelkező orvoshoz.

– Nem hiszem, hogy ő tudna segíteni, de köszönöm – pillantott Lara a falhoz döntött droidra, és amikor visszafordította a fejét, a hologram már nem volt előtte.

A Zygerrián

A Sokka fivérek hosszas keresgélés után végre rátaláltak a Tyruss Camon nevezetű zygerriai férfira. Egy kis sátorjellegű bódénál állt és próbált eladni egy tizenöt év körüli togruta fiúcskát.

– Jó napot uram.

– Szervusztok. Talán meg szeretnétek venni ezt a togrutát? Senkinek nem kell, féláron adom, ha kell.

– Nincs szükségünk rá, köszönjük. Egy Lotus Sokka nevű lányt keresünk. Barna hajú, kék szemű és tizenegy éves – tört a lényegre Jon, a legidősebb.

– Lotus Sokka? Hm, nem rémlik. Sajnálom.

– Ne szórakozzon, mondja el, hogyha magánál van a nővérem! – fakadt ki a kicsi Cody.

– Á, hogy a testvéretek. Így mindjárt másabb a helyzet. Egy bizonyos összegért elárulom kinek adtam el.

– Mennyi lenne az a bizonyos összeg? – vonta fel a szemöldökét Larry.

– Ötezer kredit.

– Ötezer?! Maga megőrült? – ámultak el a fiúk.

A zygerriai férfi sejtelmesen elmosolyodott és bevonult a sátrába.

– Hé! Pszt! – a kék bőrű togruta fiú szólt oda az öt fivérnek. – Én emlékszem Lotusra, sokáig itt volt. Elmondom ki vette meg, ha cserébe megvásároltok és felszabadítotok.

– Miért bízzunk meg benned? – kérdezte Logan gyanakvóan.

– Ugyan. Mindketten jól járunk.

– Legyen – bólintottak rá végül a dologra a fiúk.

– Nos, hogy döntöttetek? – lépett elő a sátrából Tyruss Camon.

– Úgy döntöttünk mégsem kérjük az információt. Nem ér meg nekünk ennyi pénzt apánk végrendelete.

– Mi volt a végrendelet?

– Mindenféle olyan dolog, ami még a halála után is neki kedvez, nekünk pedig csak kárt okoz. Ilyen például az is, hogy kutassuk fel a rabszolga sorba taszított húgunkat – talált ki rögtön egy füllentést Jon. – Eddig is jól megvoltunk nélküle, és ezután is jól megleszünk. A togrutával kapcsolatban viszont meggondoltuk magunkat. Jó munkaerő lenne a hajónkon.

– Rendben, nekem így is jó. Vigyétek – szegény fiú, fele annyi pénzt sem ért, mint az információ. De ő nem bánta, mert amint kitöltöttek egy-két papírt, új gazdákhoz került. Azok a gazdák pedig miközben a koszos kezébe nyomtak egy üveg vizet hivatalosan is felszabadították őt.

– Köszönöm, köszönöm nektek! – hálálkodott nekik.

– Nem tesz semmit. Most viszont mi számítunk a te segítségedre. Hova vitték Lotust?

– Az ember, aki megvette nagydarab volt, ronda és büdös. Mikor ő töltötte az adás-vételi papírt, akkor fél szemmel belenéztem. Prysse Gon a neve, a születési bolygója pedig a Korélia. Sajnos csak ennyit tudok mondani.

– Ez nekünk bőven elég, köszönjük – veregette meg a vállát Larry. – Mond csak, hogy hívnak?

– Mosqui vagyok. Mosqui Jim.

– Nos Mosqui. Velünk tartasz a Koréliára, itt maradsz a Zygerrián, vagy hova mennél?

– Öt éve szakítottak el a családomtól, szeretném viszont látni őket. Ha nem jelent problémát, akkor kérlek tegyetek ki a Shilin.

– Ez csak természetes, sőt, mi több még egy kis pénzt is adunk.

– Nagyon hálás vagyok nektek, köszönöm – mosolyodott el Mosqui és gyalogolás közben leporolta egy kicsit a montraljait. De hiába porolta, a sár és a kosz teljesen rászáradt.

A Klantooine-on

Az Obi-Wan Kenobi vadászgépébe beütött koordináták ide vezették őt. A Klantooine sivatagos, kopár bolygójára. Merőben hasonlít a Tatuinra, ráadásul itt is a huttok a vezér szellemek.

Ha Lara és Anakin itt zuhantak volna le a cirkálóval, akkor bizonyára már rég segítséget kértek volna a Jedi Tanácstól. Ráadásul Obi-Wan érezte, hogy a tanítványa nem itt van, hanem valahol sokkal messzebb, egy ismeretlen vidéken. De azért nem hagyta el rögtön a bolygót. Ivott egy kis vizet az egyik szökőkútból, után pedig útnak indult, hogy körbe kérdezzen egy-két helyen.

Lara két sárga gyümölccsel a kezében lépett oda a guggoló Anakinhoz, aki félbeszakítva a szerelést felnézett a felette álló lányra.

– Én inkább nem eszem ebből a gyümölcsből. Nem tudhatjuk, hogy mérgező-e.

– Nem az, nyugi, leszkenneltem – mondta Lara és odadobta Skywalkernek a gyümölcsöt. Aki miután vágott egy grimaszt beleharapott. Nem is volt olyan rossz, sőt...

– Mmm, ez nagyon jó. Édes.

– Ugye mondtam, hogy jó lesz.

– Jól van, te mindig mindent megmondasz. Most inkább gyere és segíts!

Lara és Anakin a gyümölcs elfogyasztása után közös erővel láttak neki a teherszállító javításának. A Sokka lány többször is rosszul lett közben, megszédült és elhomályosult a látása. Nem szentelt neki különösebb figyelmet, viszont egyszer irtózatosan belé nyílalt a fájdalom.

– Mi az? Hányni fogsz? – viccelődött Anakin.

– Nem, én... Ahh – a lány összeesett és beverte a fejét egy dobozba.

– Lara! – térdelt le mellé rögtön Anakin aggódva. – A gyümölcs miatt vagy rosszul? Mondtam, hogy ne együk meg! A végén miattad fogunk meghalni, nem pedig miattam.

– Ez nem a gyümölcs miatt van. A fejem fáj meg a karom – mondta Lara kábán.

Anakin észbe kapott és rögtön a homlokához nyúlt. Tűz forró volt, valósággal lángolt. Ezután a karján lévő kötéshez nyúlt, lebontotta és elhúzta a száját. A seb elfertőződött, megnagyobbodott a kiterjedése, felbomlott a bőr és vörös színűen lüktetett.

– Oké, ne ijedj meg. De a pillanatnyi fájdalmú sebed elfertőződött. És be is lázasodtál.

– Remek – csuklott el Lara hangja és remélve, hogy így enyhíteni tudja fájdalmát, lehunyta a szemét.

Obi-Wan nem járt sikerrel a sivatagbolygón, így hát visszatért a jedi templomba. Kosst lesújtotta a hír, kezdte elveszíteni a reményt, hogy viszont látja Larát. De nem, hinnie kell benne, abban, hogy visszatér hozzá.

– Bíznunk kell bennük.

– Így bizony. Na gyere, meditáljunk egyet – a vörös borostás férfi előre nyújtotta a karját, ezzel megnyitva az utat Koss előtt, akivel közösen indultak el az udvari meditáló puffokhoz.

Anakin hiába adott be Larának lázcsillapító gyógyszereket és hiába fertőtlenítette le ismét a sebét, a lány egyre rosszabbul lett, és egyszer átesett a holtponton, elájult.

Skywalker próbálta leplezni kétségbeesettségét, de az érzései teljesen elborították az elméjét. Egy percre sem mozdult el a lány mellől, fontosabbnak találta azt, hogy jól legyen, minthogy megjavítsa azt a nyamvadt hajót. Pedig azzal is haladnia kellett.

Egy dupla csavarkulccsal a kezében javítgatott továbbra is, amikor zajokat hallott. De nem odakintről, hanem a cirkáló fedélzetéről. Valaki van a hajón, és nem tudni, hogy az a valaki barátságos szándékkal érkezett-e.