A tömegszállító sikló megérkezett Grotella városába, az utasoknak pedig le kellett szállni. A droid elmondta Larának, hogy leghamarabb egy óra múlva indul vissza a járat Kalukába, addig tehát ebben a városban maradt. Semmi kedve nem volt egy helyben ülni egy órán keresztül, ráadásul megszomjazott ebben a hőségben, úgyhogy feltett szándéka volt találni valami kocsmát. Talált is egyet, ám amikor belépett az épületbe, balszerencséjére összefutott a bolygó legutálatosabb emberével.

- Heló kislány, új vagy errefelé? - egy borostás, sötétzöld ruhát viselő büdös férfi közelítette meg Larát két lépésre a bejárattól. - Én segítek bármiben.

- Öhm. Igen, de megvagyok magamtól is, köszönöm.

- Ez nem kérés volt. Csinos kis darab vagy, gyere ülj oda hozzám.

- Kihagynám - próbálta meg lekoptatni az alkoholtól bűzlő férfit, de nem járt sikerrel.

- Ugyan, ne légy szégyellős. Vedd le ezt csúnya köpenyt és mutasd meg magad - nyúlt felé vigyorogva a férfi.

- Majd mindjárt olyat mutatok! - Lara már épp azon volt, hogy előrántja a fénykardját és levágja mindkét kezét, amikor is odalépett mellé egy rózsaszín bőrű twi'lek nő.

- Oryga ennél már te sem lehetsz szánalmasabb. Kikezdesz egy kislánnyal?

- Igen szép kislány - mérte végig újra Larát a férfi, akinek a neve is kiderült.

- Na tágulj a kocsmámból, amíg szépen mondom! Vissza se gyere holnapig!

- Jól van már - legyezett a levegőben a pasas. - Még visszajövök érted kislány.

- Kifelé!

- Köszönöm - nézett fel megmentőjére Lara hálásan, miután Oryga kiment az ajtón.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Az a mocsok a saját anyjára is rámászna, ha még élne.

- Ez azért elég khm. Szomorú.

- Vagy siralmas - húzta félmosolyra a száját a twi'lek nő és alaposan végignézett az előtte álló idegen lányon. - Amúgy ki vagy te és hogy kerülsz ide? Még sosem láttalak errefelé.

- Valóban most járok itt először.

- És ki vagy?

- Öhm - kicsit megilletődött a kérdéstől, közben a fogaskerekek megállás nélkül kattogtak az agyában, elő kellett rukkolnia egy névvel, ami közel áll a sajátjához, de mégsem az övé. - Lara Grildon vagyok - a végén még tradíció lesz abból, hogy Lara szorult helyzetbe kerül és kénytelen felvenni a mestere vezetéknevét, hogy fedezze valódi kilétét. - És te?

- Rosall - adta meg a szűk választ a nő. - Ez az én kocsmám, az emeleten egy panzió is van, ha esetleg nincs hova menned szívesen befogadlak.

- Oh hát én az igazat megvallva a nagybátyámmal érkeztem a bolygóra, de elvesztettük egymást, és vissza kéne mennem hozzá csak...

- Homokvihaaar! - rontott be az épületbe egy tömzsi alak és szinte beleugrott az egyik ülőszékbe.

- De még mekkora - állapította meg egy vendég. - Hé, Rosall! Hozz kérlek három húzó ardét és rubinszörpöt kísérőnek.

- Persze, azonnal - nem úgy tűnt, mintha nagyon sietne a vendégei kiszolgálásával, miközben elindult a pult felé beszélgetni kezdett az idegen vendéggel. - Szóval Lara Grildon, aki a nagybátyját keresi, de itt maradt a homokvihar miatt. Te kérsz valamit inni?

- Mármint alkoholt? Ó, azt inkább nem - ellenkezett rögtön. - Viszont a rubinszörpből elfogadok egy pohárral.

- És a szállásról megváltozott a véleményed?

- Nincs más választásom - Lara felült egy bárszékre és rákönyökölve a pultra figyelte, ahogy Rosall elkészíti a megrendelt italokat. - Szóval ezzel foglalkozol? Kocsmát és panziót vezetsz?

- Ez a publikus változat.

- És mi a nem publikus?

- Arra sosem fogsz rájönni.

A padavan elgondolkodott rajta, hogy használja a jedi elmetrükköt, de végül elvetette az ötletet. Elvégre ez csak egy egyszerű nő, aki próbál valamiből pénzt keresni, le kéne állnia a mániákus kereséssel és pihenni egyet. Kenobi mester valószínűleg meg fogja őt találni, legkésőbb holnap, emiatt nem kell aggódnia. Egy estére megpihen itt, aztán folytatja az alakváltó orgyilkos után való nyomozást.

Kenobi mester nem örült neki, hogy elvesztette ideiglenes padavanját, de még csak véletlenül sem akarta felzaklatni Koss Grildont a hírrel. De ő maga sem nyugtalankodott túlzottan, megbízott Larában. Tudta, hogy bárhol is legyen, talpraesetten fog viselkedni. Grotellából ide is elért a homokvihar, ezért Obi-Wannak is fedezékbe kellett húzódnia. Rémes egy helyzet volt ez, se társasága, se bármi nyom az alakváltót illetően.

Errefelé a homokviharok órákig tartanak, de olyan is volt már, hogy két teljes napon keresztül nem állt el. Lara a rubinszörpét szürcsölgette, fél szemmel pedig Rosallt nézte, ahogy kiszolgálja az itt ragadt vendégeket. A nő visszatért a pulthoz és érdeklődve nézett le rá.

- Nem aggódsz a nagybátyád miatt? Bizonyára őt is utolérte a vihar. Próbáltad már felhívni vagy valami?

- Pont ez a gond. Valami sunyi alak ellopta a komlinkem és kiszedte belőle a főprocesszort. Őt üldözve jutottam el idáig Kalukából.

- Mutasd csak - kérte el a műszert. - Hm. Ha eláll a vihar megkérek egy ismerőst, hogy szerezzen neked egy új processzort.

- Megtennéd?

- Persze. Nem vagy ide való, nem lenne jó, ha bajod esne. Márpedig ide leginkább Oryga féle emberek járnak, úgyhogy nincsenek jó esélyeid. Hacsak nem zárkózol be a panziószobádba. Apropó, tessék, itt egy zárolvasó. Találd fel magad és költözz be.

- Nincs sok holmim, csak én. De megnézem hol alszom ma este.

- Lehet nem csak ma.

Lara nem értette miért mondja ezt Rosall, de kezében az elektromos zárolvasóval felment az emeletre. A szobája csupa luxus volt. A narancssárga falak tele voltak repedésekkel, az ágya egy matrac volt, a falnak támasztott tükörből hiányzott egy darab, a sarokban pihenő cserepes növény pedig a korhadás szélén állt. A lány vett egy mély lélegzetet és levette köpenyét. Elhelyezkedett a matracon és a saját tükörképét bámulva meditálni kezdett.

A Coruscanton

Letelt a négy óra, ami Anakin számára inkább tűnt négyszáznak. A nyaka már rettenetesen zsibbadt, a szeme fájt, és egyre jobban fázott, ugyanis a Nap már lemenőben volt, amikor Grildon mester csöndesen mögé lopózott.

- Nos, hogy sikerült a számolás és a kategorizálás?

- Jaj! - kiáltott fel ijedten Anakin, aki annyira belefeledkezett a hajókba, hogy nem érezte meg a férfi jelenlétét. - Mondhatom?

- Kíváncsi vagyok - ült le egy másik puffra Koss.

- Én összesen ezeregyszázhárom hajót számoltam, amik ezek voltak: Két T-6 Jedi cirkáló, nyolc Radiant VII, kétszázhúsz nyílt tetejű hajó, háromszáztizenhét fregatt, háromszáznegyvenhárom robogó és kétszáztizenhárom teherszállító. Huh - hadarta el az egészet Anakin egy szuszra.

- Nahát, lenyűgöző. Ügyes vagy, őszintén bevallom, ehhez nekem sem lett volna türelmem. De egy biztos, tanultál belőle. Micsodát?

- Hogy a nyakam nem bírja tovább húsz percnél és zsibbadni kezd - felelte jajgatva Skywalker, majd gyorsan kijavította magát. - Meg persze azt, hogy a türelem és az összpontosítás létfontosságú elem egy jedi számára.

- Így van. Egy átlagos ember nem lett volna képes erre. Még arra se, hogy megszámolja a hajókat. Légy büszke magadra Anakin.

- Az is vagyok. Most mehetek aludni?

- Jaj, dehogy. A napnyugta nem azt jelenti, hogy menni kell szundikálni.

- Nemár - sóhajtozott a kiválasztott.

- Nyugi, csak gondoltam ennél valamit - lökte meg a vállát Koss mosolyogva, mire Anakin elvigyorodott.

- Éhen halok!

Talán mégsem olyan rosszarc ez a Koss, igaz elég nagy feladat elé állította őt, de ez is csak egy lecke volt. Talán amíg az ő padavanjaként szolgál megérti miért kedveli őt ennyire Lara. Ugyan, dehogy érti meg.

Grotella

Eltelt az éjszaka, reggelre pedig elmúlt a homokvihar és mindenki hazamehetett, hacsak nem akartak továbbra is a kocsmában maradni. Lara kócos hajjal ébredt fel, tegnap meditálás után rögtön elaludt, arra se volt ereje, hogy szétszedje a fonatát. Így pedig begöndörödött a haja. Kicsit nyúzott volt az arca, de megpróbálta rendbe szedni magát. Amikor lement a kocsmarészbe meglepetten nézett körül. Alig volt pár lélek rajta kívül.

- Jó reggelt - köszöntötte őt a pult mögött álló Rosall. - Azt hittem este még lejössz.

- Elaludtam.

- Megesik. Reggelit?

- Valami jólesne, köszönöm.

- Csavartkenyér bantha tejjel megfelel?

- Tökéletes.

Larának természetesen fizetnie kell, a tegnapi rubintszörpöt sem ingyen itta.

- Az ismerősöm, akiről beszéltem ma jönni fog ide, úgyhogy majd szólok neki, hogy szerezzen neked egy processzort.

- Ó, amúgy erre szerintem nincs is szükség. Ha ezt megettem visszamegyek Kalukába.

- Ó, édes. Látszik, hogy nem idevalósi vagy. Homokviharok után vagy három napig nem járnak siklók.

- Ne mondd! Akkor megyek gyalog.

- Nem ajánlom. Óriás földi férgek.

- Ajjj.

- Mondom, intézek neked egy processzort, a nagybátyád pedig tudni fogja, hogy még élsz.

Amilyen nyugodtak voltak a reggeli órák, annyira volt kellemetlen az ebédidő, amikor egyre többen tértek be a kocsmába ételért és italért.

- Ha már így halálra unod magad segíthetnél nekem - szólt oda Larának Rosall. - Legyél pincérnő helyettem.

- Persze, szívesen. Úgysincs jobb dolgom.

Az igazat megvallva Larának még tetszett is a pincérkedés, leszámítva azt, amikor egy férfi megcsapta a combját. De akkor sem kellett félteni, fejen vágta őt a vastálcával. A vendég panaszt akart tenni Rosallnál, ám ő természetesen az újdonsült munkaerő mellett állt ki. Amíg Obi-Wan Kenobi aggodalmaskodva kutatta Kaluka városát az orvvadász után, addig Lara felhagyott a jediséggel és pincérnőnek állt. Aztán amikor volt egy szusszanásnyi idejük, Rosall felhívta őt a saját szobájába. Nyilván sokkal tisztább és felszereltebb volt, mint a többi háló.

- Most, hogy itt dolgozol, kell neked egy munkaruha is.

- Nem jó, amiben vagyok?

- Nem igazán. Csinos lányka vagy, a megfelelő ruhában több kreditet kaphatunk a vendégektől.

- Mégis mit akarsz te rám adni? - rémült meg a lány.

- Mondjuk ezt - emelt ki a szekrényéből egy lila „ruhát" Rosall.

- A mesterem megölne, ha látna ebben a ruhában - mondta a lány fintorogva.
Tévedsz Lara, mestered akkor lenne a legboldogabb, ha láthatna ebben a ruhában.

- A mestered?

- Mármint. A sportmesterem. Gyűlöli, ha nekem és barátnőimnek ki van a válla - talált ki Lara valamit gyorsan. A twi'lek nőnek szemmel láthatóan egy cseppet sem volt gyanús a füllentése.

- Micsoda felfuvalkodott alak lehet. Na gyere, vedd át!

- Nem tehetem - ellenkezett Lara és nem csak azért, mert undorodott attól a ruhától, hanem mert ha azt viseli, nem tudja hova rejteni fénykardját.

- Jól van, kis válogatós vagy. Keresek valami mást. Na! Ehhez mit szólsz?

A fekete darab mindjárt jobban tetszett neki, mint az előző, de még ez is elég kirívónak hatott a jedi padavan számára. De nem volt mit tennie, ez tűnt a legszolidabb ruhának. Bezárkózott a saját szobájába és átvette a fekete ruhát. Nagyon rövid, a combja közepéig ér, a mellkasánál pedig összeér az anyag, egy madzaggal lehet nyakba kötni. Ez még annál a ruhánál is rosszabb és kényelmetlenebb, mint amit a Korélián kellett felvennie. Megrémült a saját tükörképétől, de ugyanakkor tetszett is neki, amit látott. Vajon, ha Koss itt lenne vele hogy nézne rá? Biztos nem úgy, mint egy gyerekre.

- Kész vagy már? - kiabált a folyosón türelmetlenkedő Rosall.

- Pillanat - kiáltott vissza Lara, aki nem tudta hova tegye a fénykardját.

Ebbe a ruhába egy fényes kreditet nem lehet elrejteni, nemhogy egy ilyen fegyvert. A szobájában kell hagynia és jól elrejteni valahol. Annyira nem ostoba, hogy csak úgy betegye a ruhái és a köpenye alá, valami más rejtekhely kell. És ekkor megállapodott a tekintete a sarokban pihenő cserepes növényen. Egy perc alatt kiemelte a növényt, feltúrta a földet, elrejtette a kardot és kicsit ügyetlenül ugyan, de visszatette a korhadó növényt.

- Hát így festek - lépett ki a szobából.

- Na, ez már valami. Ha valaki csúnya szavakkal illetne vagy esetleg fogdosna, akkor szólj és elintézem.

- Biztos jó ötlet ezt viselnem? - húzgálta a szoknyarészt Lara.

- Igen. Na gyere!

Az biztos, hogy több kreditet kaptak, mint általában, a pult mögött álló Rosall és az asztalok között járkáló Lara minden férfinak mosolyt csalt az arcára. Nem voltak restek egy-két kredittel többet adni. Nem volt semmi balhé, kellemetlenség, egészen addig, amíg meg nem jelent a kocsmában a tegnapi kedves férfi.

- Jaj, Rosall. Neki nem szeretnék a közelébe menni.

- Kénytelen leszel, én most tojást sütök. Vigyél neki egy korsó búzalevet, mindig azzal kezd.

Lara kelletlen mosollyal az arcán odament a férfi asztalához, letette elé a búzalevet és már ment is volna vissza a pulthoz. Csakhogy Oryga megragadta a csuklóját és odahúzta magához.

- Nocsak, miket látok. Tegnap még kislány voltál, ma pedig utcalány. Mennyit kérsz egy óráért?

- Rosall! - próbálkozott segítségkéréssel szegény Lara.

- Ugyan, semmi szükség arra, hogy idehívd őt. Nem akarok semmi rosszat.

- Engedj el - nézett le rá fenyegetően a lány. Persze a férfi egyáltalán nem rémült meg tőle, sőt! Szorosabban fogta a csuklóját, másik kezével pedig a combját akarta megérinteni. Rosall már elindult a pult mögül, két asztalnyira volt tőlük, de nem volt szükség a közbelépésére. Lara nem játszhatta tovább a védtelen és gyenge lányt, ha azt nem is kell világgá kürtölnie, hogy jedi, igazán elbánhatja ennek az undorító férfinak a baját. - Én szóltam.

Kicsavarta Oryga kezét, kifeszítette és a nyaka mögé vitte, szabad kezével pedig felemelte az asztalon pihenő búzalevet és leöntötte vele a döbbent férfit. Rosall pont akkor ért oda, így semmi következménye nem lett ennek az egésznek.

- A búzalevet így is ki kell fizetned! - mutatott rá Orygára fenyegetően. - Hagyd békén az alkalmazottamat, vagy kitiltalak a kocsmából.

- Jól van már. Utálatos nők - fröcsögte a férfi, aki megszégyenült a többi vendég előtt. Elbánt vele egy kislány, a ruhája pedig ázott a búzalétől.

- Megvagy? - kérdezte Larától a twi'lek nő.

- Én meg. De ha még egyszer hozzám ér, ő nem lesz meg.

- Meglepődtem kicsit. Jól elbántad a baját.

- Hát nem volt nehéz dolgom.

- Miért, ki vagy te?

- Mondtam már, sportmesterem van. Táncos harcot tanulok.

- Á, így már mindent értek. Csinos is vagy, harcolni is tudsz, jobb lennél az én tanítványomnak.

- Miért, te ki vagy?

- Este elárulom, ha szeretnéd. De most munka van!