Anakin végül visszatért a Coruscantra, de elmaradt a találkozása Larával, mert ő és mestere volt az, akit a Jedi Tanács végül elküldött a Koréliára. Yoda mester döntése volt ez, mondván „Grildon lovag legalább ismeri a bolygót, ez talán a hasznunkra válhat". Így történt tehát, hogy Lara és Koss úton voltak egy újabb küldetés felé. Egy viszonylag kis hajóval utaztak, a jedi lovag vezetett, tanítványa viszont egy percre sem hagyta békén.

- Kicsit lazán tartod a kormányt, milyen pilóta vagy?

- Egész jó, tekintve, hogy még épségben van a hajó.

- Miért mi megyünk a Koréliára? Amikor utoljára ott voltál meg akartál ölni egy fegyvertelen férfit, és megöltél egy csomó őrt.

- Jó, de akkor nem voltál ott velem, hogy észhez téríts.

- Ez is igaz - értett egyet a lány. - Szóval egy páncélos férfit keresünk hátirakétával. Érdekes lesz.

A titokzatos páncélos fejvadász, akit mostanában mindenki keres, meghúzta magát egy koréliai fogadóban, de csak addig, amíg megjavítja a hátirakétáját, amit a jedi tett tönkre. Valami csipogni kezdett, a következő pillanatban pedig Jabba a hutt jelent meg a fejvadász előtt, holokép formájában.

- Hogy haladsz a feladattal? - hallotta meg Jabba protokoll droidjának hangját.

- Rosszul. Valaki rám eresztett két jedit és most javíthatom meg ezt - emelte fel a hátirakétáját. - Kárpótlásul háromszoros összeget kérek majd!

- Hohohoho! - nevetett fel a nagydarab hutt.

- A nagyságos Jabba azt mondja, hogyha végzel Gonnal kétszeres pénzösszeget kapsz.

- Na azért! Holnapra már nem lesz e világon.

Lara és Koss köpenybe burkolóztak Korélia utcáin, figyelték a tömeget és az Erőt, hátha a segítségükre lesz.

- Mit gondolsz hol lehet? Ez így olyan, mintha vizet keresnénk a Tatuinon - suttogta a lány.

- Kenobi mester egy hiperhajtómű gyárnál csapott össze vele és azt mondta, hogy megrongálta a háti rakétáját. Most bizonyára félrehúzódott valahová, hogy megjavítsa.

- Mondjuk egy motelbe?

- Jó meglátás ifjú padavan, de a Korélián vagyunk, úgyhogy inkább egy fogadót keressünk.

- Oh, rendben - biccentett Lara. - Te itt születtél igaz? Nagyon rossz volt?

- Eléggé - Koss nem akart megnyílni a múltját illetően, úgyhogy ennél nem is mondott többet.

- Sajnálom. Én nem emlékszem az életemre a Naboon, de én is ugyanúgy utálom, mint te ezt a bolygót. Pedig a Naboot mindenki szereti.

- Az nem számít. Téged rossz emlékek és emberek kötnek oda, ezért nem szereted. Mit számít, hogy mindenki más odavan a vízeséseiért és az épületeiért.

- Ez jó meglátás - mondta Lara.

Egy kis barangolás után odaértek egy fogadóhoz, információt kértek a célpontról, de sem a pultos, sem a vendégek nem tudtak mondani semmit. A következő fogadóban ugyanez volt a helyzet, az utána lévőben viszont sikerrel jártak.

- Üdvözlöm. Egy vörös-fehér páncélt viselő férfit keresek. Jó barátja vagyok - lépett oda a pultoshoz Koss.

Lara mögötte maradt és kíváncsian fürkészte a tömeget. Lerészegedett űrlények és levest zabáló emberek. Inkább visszafordult a pultoshoz és egy lépéssel közelebb ment biztonságot nyújtó mesteréhez.

- Ő egy fejvadász, kétlem, hogy vannak barátai.

- Ezek szerint itt van - somolygott a jedi lovag. - Vezess el hozzá! Melyik szobában van?

- Nem mondok semmit.

- El fogja nekünk mondani hol van a férfi - Lara előrébb lépett és a legkisebb feltűnést keltve megbűvölte a pultost. A lény kihúzta magát és így szólt:

- Elárulom önöknek hol van a férfi. Második emelet, tizennégyes szoba.

- Jól van. Lara te menj fel a tetőre, hogyha menekülni akarna egyből támadj!

- Értettem mester - indult meg a lány, de Koss még marasztalta egy pillanatra.

- Hol tanultál meg elmetrükköt alkalmazni?

- Fisto mestertől lestem el, amikor téged mentünk megmenteni.

- Nem is kellett megmenteni - sziszegte. - Elismerésem, én csak négy éve tanultam meg. Na nyomás a tetőre!

Lara néhány erőugrással az épület tetején termett, Grildon pedig felment a második emeletre és nemes egyszerűséggel betörte a tizennégyes szoba vasajtaját.

A páncélos alak épp az ágyon ült és szerszámokat pakolt. Amikor észlelte a veszélyt felkapta a fegyverét és azonnal lőni kezdett az ajtó irányába. Grildon aktiválta a fénykardját és minden lövést kivédett.

Remek, egy újabb jedi - gondolta magában a fejvadász és lövöldözés közben felvette a hátirakétáját. Még szerencse, hogy sikerült megjavítania. Lenyűgöző tehetsége van a fegyverekhez, ezt a jedit is megsebesítette. Koss összerogyott, amikor találat érte a combját. Mire észbe kapott a férfi már az ablaküveget kitörve kiugrott az épületből és repülni kezdett felfelé.

Lara a tetőn ülve természetesen észrevette, hogy a keresett személy kiugrik az ablakon és a rakéta segítségével egyre feljebb emelkedik. Ugrott egy nagyot és egy duplaszaltó után elérte a férfit. Ráakaszkodott a lábára és fejen rúgta őt. Mestere amilyen gyorsan csak tudott felállt és az ablakhoz futott. Az utolsó, amit látott az ez volt: Padavanja a fejvadász lábába kapaszkodva verekszik a levegőben és egyre csak távolodik tőle.

- Laraaa!!! - próbált utánuk eredni a háztetőkön ugrálva, de hiába. Elvesztek a város épületei között, ráadásul a sebét is fájlalta.

A fejvadász és Lara egy elhagyatott épületbe zuhantak be, itt is sikeresen betörtek egy ablakot. Kosz és por ragadt rájuk, sajgott mindenük a hatalmas eséstől, de továbbra sem hagyták abba a harcot. A páncélos férfi két fegyverrel sorozta Larát, aki úgy érezte hamarosan itt a vég. Túl gyenge és képzetlen ahhoz, hogy legyőzze őt. Még Obi-Wan Kenobi és Anakin sem tudta elkapni, pont ő fogja? Látta, hogy harcban verséget fog szenvedni, de talán ha használja az eszét...

- Állj! Kérlek ne lőjj!

- Miféle jedi vagy te? - nevetett fel gúnyos és gépies hangon a fejvadász.

- Csak egy padavan. Lara Sokka vagyok. Téged hogy hívnak?

- Nem mondom meg a nevem, nem dőlök be neked.

- Akkor legalább a sisakod vedd le, hogy lássam kivel van dolgom.

- Ha ettől boldogabb leszel - mondta unottan és levette a mandalóri sisakját. Lara eltátotta a száját.

- Te egy nő vagy!

- Azta, tényleg? - gúnyolódott. - A nevem is elárulom, mert normális gyereknek tűnsz. Kathara Bonks.

- Örvendek Kathara. Ha már ilyen jót beszélgetünk nem akarod elárulni miért jöttél erre a bolygóra? Kit akarsz megölni?

- Semmi közöd hozzá. És nem engedem, hogy ti jedik megakadályozzatok benne. Rengeteg pénzt kapok érte.

- De ki az? Akár még segíthetnék is.

- Jó vicc, egy jedi nem öl ártatlanokat.

- Harrys Gon mióta ártatlan? - vonta fel a szemöldökét Lara mosolyogva.

- Mi a... Hogy jöttél rá, hogy ő a célpont?

- Olvasok az érzelmeid és a gondolataid közt. Tudod, jedi vagyok.

- Persze, persze. De mégis miért segítenél nekem? Azért jöttél ide, hogy elfogj.

- Nem érted a helyzetet - Lara úgy beszélt Katharával mint egy mindent tudó királynő egy paraszttal. - Mesteremnek amúgy is van egy kis befejezetlen ügye azzal a fűszerkereskedővel. Azt mondom kapjuk el!

Kathara és Lara csak szimplán visszarepült a fogadóhoz, ahol Koss épp ellátta a sebét. Amint meglátta a párost azt se tudta mit gondoljon.

- Na jó, itt meg mi történt?

- Szövetkezünk. A célpontja Harrys Gon - mondta Lara. - Micsoda véletlen, micsoda alkalom, micsoda lehetőség.

- Állj, állj! Nem ölhetem meg, jedi vagyok.

- Két napja nem így gondoltad.

- Az más volt. Nem voltál ott velem, hogy lebeszélj róla. Erre most te akarsz rábeszélni!

- Nem neked kell megölnöd szépfiú - szólalt meg Kathara és levette a sisakját. - Nekem kell a pénz. Ti csak segítetek nekem.

- Te nő vagy? - lepődött meg a jedi lovag.

- Miért olyan furcsa ez? - sértődött meg a páncélos. - Na tehát. Be kell jutnom abba az épületbe, ahol Harrys Gon él. Úgy értesültem az utóbbi időben volt itt egy rabszolgafelkelés és egy jeditámadás is, szóval most kétszeres a védelem.

- Igen tudom, mindkettőhöz közünk van - állt fel Koss. Már nem is érezte a lőtt sebet.

- A rabszolgafelkeléshez hogyan? - zavarodott össze Lara.

- A testvéreid kezdeményezték.

- Tessék? Ezt miért nem mondtad eddig? Mit csináltak itt a fiú testvéreim?

- Kiszabadították a húgodat.

- Akkor... Ezek szerint Lotus él - mosolyodott el a lány.

- Nem tudom miről van szó, de kérlek koncentráljatok - szólt közbe Kathara. - Szépfiú te elintézed az őröket, Lara te Harrys fiát, én pedig Harryst.

- Én nem ölök meg senkit - mondta Lara.

- Nem is kell megölni, csak tartsd fel. Amilyen csinos vagy nem lesz nehéz dolgod.

- Ezt nem értem.

- Úgy tudom a fiúnak feleség kell, eljátszhatnád, hogy valami gazdag lány vagy.

- Mester? - pillantott Kossra Lara.

- Nem díjazom az ötletet. De most az egyszer vesd be magad és csábíts - kacsintott, mire Lara egy szemforgatás kíséretében elmosolyodott.

- Kéne neked valami gönc - mondta Kathara.

- Jó ez így, majd azt mondom csak nagyon fontos eseményekkor veszek fel elegáns ruhát.

- Meglátogatni egy esetleges jövendőbeli férjet nem elég fontos? - vágta rá a fejvadász.

- Jogos - értett egyet Koss. - Ráadásul - jutott eszébe valami. - Nem fog felismerni? Elég hatásos belépőd volt.

- Ó. Akkor kénytelen leszek kiöltözni.

- Hívasd meg magad a luxushajójára vagy nem tudom, a lényeg, hogy legyetek távol. A szépfiúval elintézzük az őröket, de Harrys csak az enyém.

- Rendben. Lehet egy kérésem? - nézett a páncélos nőre Koss. - Ne nevezz szépfiúnak.

Elmentek egy gazdagabbak számára fenntartott butikba és vettek Larának egy ruhát. Még szerencse, hogy a jediknél mindig van néhány köztársasági kredit. Koss az épület bejáratánál várta meg a két hölgyet, akik a lehető legrövidebb idő alatt vették meg a ruhát. Egy szűk, vörös csipkés ruhára esett a választásuk, amihez járt egy ajándék vörös ajakfény is.

- Ah, remek. Mintha belecsavartak volna egy lepelbe - lépett ki a butikból Lara bosszankodva.

Kathara elégedetten bólogatott, biztos volt benne, hogy a kis jedi elcsábítja majd Zaydant. Koss persze teljesen el volt bűvölve padavanja láttán. Olyan dolgokra gondolt, amire egy jedinek nem szabadna. Mégis mit művel? Lara még csak egy gyerek.

- Sok sikert Kathara. És neked is mester - nézett fel társaira Lara Sokka.

- Az Erő legyen veled - mondta ki nagy nehezen a jedi lovag. - Légy óvatos és ne engedj neki semmit. Különben levágom a kezét.

- Ne aggódj mester. Minden rendben lesz - nyugtatta meg őt a lány és elindult az épülethez.

Szokatlan feladat ez, elcsábítani és elterelni a fűszerkereskedő fiát. Nem nagy kihívás, gyönyörűen fest ebben a ruhában. De harcolni nem annyira tud. Sebaj, remélhetőleg odáig nem fajulnak a dolgok.

- Jónapot - köszönt az őröknek mosolyogva.

- Menj innen kislány. Nem fogadunk senkit.

- Oh. De én úgy hallottam, hogy az ifjabb Gon fiú feleséget keres magának. Azért érkeztem ide egyenesen a Nabooról.

- Parancsolsz?

- Egy nabooi gazdag család tagja vagyok, apám ki akar házasítani és az egyik jelölt Zaydan Gon. Ne mondják, hogy feleslegesen jöttem el idáig - nézett szomorúan a két férfira Lara. Igazán belejött a szerepébe.

- Várj, ne menj el. Szólunk Gon úrnak és talán beengedünk.

Most már nem lehetnek elég óvatosak, az elmúlt napokban kiszabadultak a rabszolgák és egy jedi meg akarta ölni Harrys Gont. Ártatlannak tűnik ugyan ez a lány, de engedély nélkül inkább nem engedik be. Az engedély viszont megérkezett, Harrys Gon szívélyesen üdvözölte a vörös ruhás lányt.

- Mily gyönyörű vagy. Csodás feleség lennél a fiam számára. Hogy is hívnak?

- Öhm - Lara zavartan mosolygott és rögtön kitalált egy hazugságot. - Jasmine Halsey.

Második nevét togruta barátnőjétől lopta el. Most azért nem használhatta a Lara Grildon nevet, mert Harrys Gon számára túlontúl ismerős lenne.

- Nos Jasmine Halsey, bemutatom a fiam.

- Zaydan Gon - csókolt kezet a lánynak. A lánynak, akinek a vállán lévő sebét köszönheti. - Szépséged szemkápráztató, örvendek, hogy a bolygónkra tévedtél. És egyenesen hozzám.

- Te vagy a legjobb lehetőség apám összes férjjelöltje közül. Örülök, hogy itt lehetek.

- Hány éves is vagy? - szólt bele a beszélgetésbe Harrys Gon vigyorogva. - Még gyereknek tűnsz.

- Az is vagyok, csak tizenöt esztendős. De számít az?

- Nem, elvégre van időnk a házasságig - mosolygott rá a lányra Zaydan. Nem züllött a foga ehhez a házasság dologhoz, ám amikor meglátta Larát hamar meggondolta magát. Meseszép, és valamilyen furcsa módon édesanyjára emlékezteti.

- Na és melyik bolygóról származol? - érdeklődött a fűszerkereskedő.

- A Nabooról - Lara már nagyon szabadulni akart innen, elvinni valahová Zaydant, hogy Kathara és Koss elvégezhessék a feladatukat. Vissza akart térni a Coruscantra.

- Az szép környék. Fiam! Mutasd meg Jasmine-nak a gyűjteményed, aztán kínáld meg valami itallal a luxushajón.

- Már megyünk is - karolta át óvatosan a feleségjelöltjét Zaydan Gon.

Az utolsóelőtti emeletre mentek, Zaydan lakosztályába, ugyanis a fiú meg akarta mutatni gyűjteményét a mellette menetelő bájos lánynak.

- Csontok és kristályok, lenyűgöznek ezek a kincsek. Ó, ez - emelt fel egy homokkő darabot. - Egy fosszília. A Tatuinról szereztem, ősrégi darab.

- Ó, és ez mi? - emelt fel Lara érdeklődve egy kristályt. Kék volt és akkora, mint a feje.

- Azzal csak óvatosan - lépett oda a fiú. - Épp egy kyber kristályt tartasz a kezedben.

- A jedik kristályát? Jó ég, ezt meg hol szerezted?

- A fekete piacon - felelte. - Jó nagy ugye? Az eladó azt mondta ezek nagyon picik és ott vannak a jeges bolygó barlangjában.

- Az Ilumon - bólogatott Lara. - Én is hallottam már róla. Csodaszép.

- Akárcsak te - suttogta Zaydan. Nagyon gyönyörűnek találta Larát, fejben már az esküvőjüket tervezte. - Gyere velem Jasmine, felszállunk a luxushajóra.

A Gon luxushajó az égen lebegett, nem messze a Gon lakástól. Abból a magasságból be lehetett látni az egész várost.

- Jó nagy ugye? - vezette be vendégét a hajó fedélzetére a fiú. - Apám kisebb összejöveteleket szokott itt rendezni. Gazdag barátok és munkatársak. Tavaly voltam ilyenen először, be is csiccsentettem a bortól.

Lara felkuncogott, és maga is meglepődött azon, hogy nem találta olyan ellenszenvesnek ezt a Gon fiút. Az apját már annál inkább.

- Ezek itt mentőkabinok? Egy luxushajón? - kérdezte csodálkozva, amikor meglátott három kapszulát.

- Veszélyes életet élünk, egyszer még jól jöhet. De remélem ez nem riaszt el.

- Ó, dehogy. Élek-halok a kalandokért és a veszélyért.

- Nagyon helyes. Gyere, foglalj helyet - Zaydan egy sötétkék ülőgarnitúrasorhoz vezette a lányt. - Azonnal hozok zuxu ikrát és koktélt.

Lara élvezte a különleges és drága ételt, de az alkoholos koktélból inkább nem ivott. Kiöntötte egy növényre, amikor az egyre csak részegebb Zaydan nem figyelt. Jó, azért részeg nem volt, de kezdett egyre többször nevetgélni mindenféle történetek mesélése közben.