Fejvadász a Korélián

Lara Sokka halkan, magában szitkozódva haladt a fénykardpárbajokra fenntartott terem felé, mestere tízre várta őt, de szokásához híven elkésett. Pedig reggel direkt korán kelt, miután megreggelizett úgy döntött benéz a holokönyvtárba hogy belekezdjen valami újabb, érdekes holokönyvbe. Az említve lett már, hogy a megtanulandó dolgok, szabályok és elméleti dolgok nem igazán Lara erősségei, de akadnak olyan példányok, amik nemcsak hogy felkeltik az érdeklődését, de egyenesen rajongást váltanak ki belőle. Szóval Lara annyira belefeledkezett az olvasásába, hogy észre sem vette azt, hogy már rég elmúlt tíz óra. Szaladni most sem mert, és milyen jól tette! Ki Adi Mundi mester jött vele szembe, egy diszkrét meghajlás után már mentek is tovább.

Koss Grildon az edzőteremben volt és a falnál állva nézte, ahogy két padavan barátságos módon fénykard párbajozik. Nem kételkedik Larában, tudta, hogy késni fog, e rövid idő alatt rájött arra, hogy a késés lesz a védjegye. Beletúrt a barna hajába és továbbra is érdeklődve nézte a két fiatalt. Nem is tudta, hogy ők Lara jó barátai, Halsey Pool, a togruta lány és Brody De Lang, az emberfiú. Hirtelen nyílt az ajtó és belépett rajta Lara Sokka. Bézs színű hosszú nadrágot, barna hosszúszárú csizmát és felsőt viselt. A haja egy magasra felfogott copfban volt. Csillogó kék szemei rögtön a mesterén állapodtak meg, de a gyakorló barátait is észrevette.

– Elnézést a késésért mester, többet nem fordul elő – mentegetőzött Lara.

– Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz – mosolyodott el Koss, Lara pedig beismerte a dolgot és végül ő is elmosolyodott.

– Hé Lara! – szólt oda neki Brody. – Napokig nem láttunk sehol. Felszívódtál?

– Mondhatni – válaszolt a lány. – Milyen büntetést kaptatok Yoda mestertől?

– Siklókat kellett tisztogatni. És te? – nézett rá a barátnője, Halsey. – Üdültetek egyet a rabszolgával?

– Anakin nem rabszolga! – horkant fel Lara.

– De az volt – vágta rá Brody. – Nem értem miért lógsz azzal a gyerekkel. Azért, mert ő a kiválasztott, és te is hős akarsz lenni. Egyértelmű.

– Annyira okosnak hiszed magad.

– Lara! Mi nem akarunk rosszban lenni veled – lépett oda mellé Halsey. – Olyan jó barátnők vagyunk.

– Én sem akarom, hogy megromoljon a kapcsolatunk. De nem engedhetem, hogy sértegessétek Anakint.

– Miért mi lesz? Megöltök minket vagy mi? – kacagott fel Brody, akinek a rosszindulatú megszólalásai kellően felidegesítették Larát. Ezt pedig mestere is megérezte.

– Jól van, ha nem harcoltok menjetek ki! A terem a miénk – szólt rá a két padavanra Koss.

– Lara! Választanod kell. Skywalker, vagy mi – ez volt a togruta lány utolsó mondata. Lara ledermedt. Ez nem lehet. Nem tud választani. Egyáltalán miért kéne választani?

– Ne aggódj, biztos ki fogtok békülni – tette a vállára a kezét Grildon mester.

– Remélem, mert ez a döntés lehetetlen számomra.

– Na gyere, megkezdem a fénykardhasználat okítását.

– Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem kettőnk közül én vagyok a jobb vívó – vigyorodott el Lara.

– Honnan jön a feltételezés? – vonta fel a szemöldökét a mestere.

– A csoportban én voltam a legjobb, Yoda mester szerint kiemelkedő a teljesítményem.

– Ó, értem. Akkor lássuk mit tudsz – lépett el a faltól Koss.

Ő és Lara felléptek a szőnyeggel fedett részre, a padavan pedig mindenféle gondolat nélkül aktiválta kék fénykardját. Meg is indult mestere felé, ám ő félbeszakította.

– Nem jó. Először meg kell hajolnunk, ez egy barátságos mérkőzés. A meghajlás pedig a tisztelet jele.

– Oh – szégyellte el magát Lara. Kikapcsolta a fénykardját és meghajolt.

– Most már mehet – mosolyodott el Koss, és padavanjával egyszerre aktiválta a fegyverét.

Lara megint meggondolatlan volt és erőből ment neki „ellenfelének". Meg kell hagyni erős és határozott mozdulat volt, Koss rá is csodálkozott a dologra, de könnyűszerrel kivédte és rögtön ellentámadást indított. Lara rémült arccal tért ki a fénykard csapásai elől, de hátrálás közben megbotlott a saját lábában és a fegyverét is elejtette.

– Hm. Jó vagy – nézett fel elismerően mesterére.

– Régen én is a csapatom legjobb fénykardforgatója voltam, akárcsak te – kinyújtotta a karját és felsegítette Larát a földről. – Komolyan azt hitted, hogy legyőzhetsz?

– Túlértékeltem magam bevallom, de te is elég nagyra tartod magad. Jaj, legyőztem a tizenötéves tanítványom, legközelebb Mace Winduval harcolok – figurázta ki Lara a mesterét, aki igazából nagyon jól elszórakozott rajta.

– Hadd adjak néhány tanácsot – kezdett bele. – Sose becsüld le az ellenfeled és ne bízd el magad. Légy türelmes és nyugodt, mérd fel a terepet és ne tégy hirtelen mozdulatokat. Mármint úgy ne legyen hirtelen, hogy nem gondoltad át előre. Mindig gondold meg mit és hogy teszel – sorolta Koss. – Te és a fénykardod egyek vagytok. Nem te harcolsz, hanem te és a fénykardod.

– Hű, de bölcs vagy – csodálkozott Lara. – Kezdjük újra! Most óvatosabb leszek.

A mestere bólintott egyet és meghajolt. Lara utánozta őt, a kék fénykardok pedig újra aktiválódtak. A mester és padavan mérkőzése ezúttal sokkal tovább tartott, Lara sokkal elővigyázatosabb és megfontoltabb volt, a Makashi technikát alkalmazva harcolt. Mestere mindent kivédett, de magában elfogadta azt a tényt, hogy egy kis képzéssel a padavanja lehet a templom egyik legjobb vívója. Lara ismét támadott, akár még sikeres is lehetett volna az akció, de Koss hirtelen csinált egy oldalszaltóra hasonlító pörgést és kirúgta a kezéből a fénykardját. Ezzel pedig ő nyert.

– Vaaa! Ez meg mi volt? – tátotta el a száját Lara.

– Micsoda? – kérdezte Koss ártatlanul és az Erő segítségével magához vette tanítványa fénykardját.

– Na ne viccelj! Az a forgás! Nagyon menő volt. Megtanítod?

– Oh, ez az én saját technikám. Koss-forgásnak hívom.

– Koss-forgás? – kacagott fel a lány. – A mai napon mindketten túlléptük a nagyképűség határát, de ez hatalmas volt! Taníts meg rá kérlek!

– Szerintem az alapokkal kéne kezdeni – kezdett bele Koss, de megakadt egy pillanatra és végül ezt mondta: – Ám legyen, megmutatom. De ezt alkalmazni is fogod?

– Még szép. Eszméletlen volt, ezt tanítani kéne. De nem csak nekem, mindenkinek!

– Ugyan – jött zavarba a férfi. Nagyon jólestek neki Lara szavai és a lelkessége az általa kitalált Koss-forgás iránt. – Na akkor megcsinálom még egyszer.

– Aztaaa – mosolyodott el Lara. Valósággal lenyűgözte őt a mestere.

Anakin Skywalker és mestere, Obi-Wan Kenobi egy köztársasági hajón ültek felszállásra készen. Kenobi mester megbízatást kapott a Jedi Tanácstól, Anakin pedig padavanjaként tartott vele a küldetésre.

– Mi a feladatunk mester? – kérdezte az ifjú.

– Többszörös brutális támadások és gyilkosságok történtek szerte a galaxisban. És mindegyik esemény egy személyhez köthető. A célpontunk egy fejvadász, a személyleírás szerint fehér-vörös mandalóri pácélt visel. Egyesek szerint férfi, mások szerint nő. Nagyon ritkán veszi le a sisakját.

– Meg kell őt ölnünk? – kérdezte Anakin.

– Nem, csak a Köztársaság börtönébe juttatni.

– És hova megyünk?

– Saesee Tiin mesternek látomása volt. A Korélia bolygót látta és minket, úgyhogy oda kell mennünk.

– Akkor felszállás! – ragadt meg egy kart Anakin, a hajó pedig felszállt.

Az edzőteremben

Koss Grildon és tanítványa továbbra sem hagyta abba a gyakorlást. A Koss-forgás után alap és középszintű kardforgatási technikákat tanultak, valamint a helyes állási pozíciókat. Két órával később pihenőt tartottak. Addig is használhatta a termet Yoda mester és a tízéves korosztályba tartozó ifjoncok. Párokba állva mérkőztek meg egymással és mindig a győztesek maradtak fent a nagy szőnyegen. Mindketten jól ismerték ezt a gyakorlóversenyt, Yoda mester tanítási módszere mit sem változott az évek alatt.

– Nagyon jó edző partner voltál – mondta Larának a mestere.

– Te pedig nagyon jó tanár.

– Ha kipihented magad elmehetünk meditálni egyet, aztán pedig egy késői ebéd is belefér.

– Nem cserélnénk meg a meditálást és az ebédet? Nagyon éhes vagyok – próbálkozott a lány és a hasához kapott, ami meg is kordult.

– Ám legyen. Addig beszélgessünk egy kicsit. Mondd csak, milyen a padavanomnak lenni?

– Nagyon jó! – lelkesedett a lány. – Őszintén szólva nem gondoltam, hogy lehetek még padavan. Amikor a kortársaimat kiválasztották a mestereik a próba után, én beteg voltam. Valószínűleg akkor sem kellettem volna egy mesternek sem, de az azutáni évben már túl idősnek gondoltak. Yoda mester kihasználta, hogy nála maradtam, fejlesztette a tudásom amennyire csak tudta. Leginkább fénykardhasználat terén.

– Tapasztaltam is, nagyon tehetséges vagy – mosolyodott el Koss. – Esetleg észrevettél rajtam valami olyat, amin változtatni kéne?

– Mi? Dehogy mester, miket beszélsz? Te így vagy jó, ahogy vagy. Nem kell változtatnod semmit.

A jedi lovag szíve kétszeres gyorsasággal kezdett el verni és egyszerűen nem bírta ki mosolygás nélkül. Nagyon jólestek neki Lara szavai.

– És ha már itt tartunk, én mennyire vagyok elviselhetetlen? – kérdezte Lara.

– Semennyire – vágta rá mestere. – Na gyere, menjünk enni!

A mester és tanítvány épp készült elhagyni az edzőtermet, amikor Yoda mester utánuk szólt. Illetve csak az egyikőjük után.

– Sokka padavan!

– Igen Yoda mester? – pördült meg Lara.

– Lenne egy kis feladatod. A kis verseny végső győztese párbajozhat veled. Mit szólsz?

– Ó, szívesen – ült vissza a helyére a lány.

– Mestered addig menjen valamerre.

– Megyek is – Koss nem örült neki, hogy megint elszakítják tőle a padavanját. Szeretett vele lenni. De a közös ebédről nem mondott le, azt tervezte, a teremtől nem messze megvárja tanítványát.

Lara mosolyogva nézte a tízéves tanoncok párbajait, nem is igazi fénykarddal harcoltak, a begyűjtésen még át sem estek. Amint véget ért egy küzdelem a vesztesek leültek a szőnyeg szélére Lara köré, a győztesek pedig új menetbe kezdtek.

– A későbbiekben is szükségem lenne rád – szólt halkan az öreg jedi mester.

– Miben segíthetek mester?

– Ez a csapat jövő héten megy a begyűjtésre, nincs kedved velünk tartani úgy, mint kísérő?

– Dehogynem! Hatalmas megtiszteltetés lenne, köszönöm.

– Én köszönöm neked, Sokka padavan. Most pedig, ha jól látom megvan a győztesünk. Ahsoka gyere ide!

Az alacsony és vékony, narancssárga bőrű togruta kislány szerényen lépkedett oda Yoda mesterhez és Larához, aki számára még csak egy idegen volt. Lekkujai még egész picik voltak, de majd megnőnek!

– Szia Ahsoka, Lara vagyok. Most velem fogsz megküzdeni – állt fel mosolyogva és a küzdőtérre ment a togruta kislánnyal.

Már nagyon éhes volt, de ez a harc úgysem tart tovább pár percnél, úgyhogy elhessegette a finom étel gondolatát a fejéből. Helyette a harcra összpontosított. Egy lila bőrű lány átadta neki a saját gyakorló fénykardját, Lara nosztalgikusan mérte fel a kezében tartott fegyvert. A saját fénykardja elkészítése előtt ő maga is ilyenekkel gyakorolt, milyen szép idők is voltak.

Nyilvánvaló volt, hogy nem teljes erőből fog harcolni a megszeppent Ahsoka ellen, de azért nem is fogja hagyni magát. Óvatos volt, figyelt arra, hogy ne sebesítse meg a kislányt, de azért még így is harcolt egy jót. Egyaránt kellett támadnia és védekeznie.

– Nagyszerű teljesítmény Ahsoka, gratulálok – bicegett oda a zöld nagymester. – Elmehetsz Lara, jövő héten számítok rád.

– Köszönöm. Viszlát mester, viszlát ifjak – hajolt meg a lány és elhagyta az edzőtermet. A folyosó végén belefutott a mesterébe, úgyhogy végül elmehettek a közös ebédre. – Alig várom, hogy megehessek egy jó surepp pörköltet.

Koss jól szórakozott az éhes lányon, örült, hogy a nap további részét is vele töltheti.

A Korélián

Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi egész délután és éjszaka a titokzatos fejvadász után kutatott, de nyomát sehol sem lelték. Nem is volt könnyű rálelni ezen a hatalmas bolygón, de szerencsére egy fogadóban szereztek egy információmorzsát. Egy seloniaiakból álló csapat elárulta a két jedinek, hogy láttak egy vörös-fehér páncélos alakot sétálni az északi hiperhajtómű gyár környékén. Már ez is nagy segítség volt, de nem mehettek rögtön utána. Fáradtak és éhesek voltak, ezért a jedi mester úgy döntött a fogadóban maradnak pár órára, legalább addig, amíg felkel a nap. Ettek és ittak egyet, aztán lefeküdtek aludni az egyik szobában. De korán felkeltek, fél standard órával a napfelkelte után elindultak a fejvadász után. Megtalálták a gyárat, és alaposan felmérték a környékét. Úgy tűnt zsákutcába kerültek, mégis hogy kéne kézre keríteniük azt a valakit? Annyi ember él itt, és ő is messze juthatott már a gyártól. Vagy mégsem?

– Mester meddig keresgélünk még? Ez egy nagyon rossz küldetés – puffogott Anakin.

– Ne légy türelmetlen, ifjú tanítványom. A Tanács minket bízott meg a fejvadász elfogásával, mi pedig végrehajtjuk a feladatunkat.

– De ha egyszer nincs sehol!

– Ebben tévedsz kissrác – a semmiből támadt rájuk egy alak, két fegyvert használt egyszerre, lőni kezdte az idegeneket.

Nem tudta kik ezek, de fenyegetést jelentettek számára, ezért minél hamarabb ki kellett iktatni őket. Kár, hogy jedik és a fénykardjukkal egyszerűen kivédték a lézerlövedékeket. A páncélos alak megrökönyödött ugyan, de nem adta fel a harcot, tovább lőtte őket, közben pedig sisakján keresztül menekülési útvonalat tervezett magának. Az egyik legjobb fejvadász ott, ahol dolgozik, de két jedi legyőzése még neki sem olyan egyszerű. Ha el is akarja intézni őket, ahhoz előbb alaposan fel kell készülnie.

A sikátorból, ahol voltak, csak egy út vezetett ki. Az pedig felfelé volt. A vörös-fehér páncélos alak – nem tudni nő-e vagy férfi – még mindig lőtte a két jedit, akik csak védekezni tudtak ellene. Gyenge támadásnak bizonyult az, hogy egyre csak közeledtek felé, ezzel nekiszorítva őt a sikátor végén lévő falnak. Azt gondolták előbb utóbb úgyis elkapják, de arra nem számítottak, hogy a fejvadász aktiválja a hátirakétáját és felrepül az égbe.

– Hoppá – nézett Obi-Wan a tanítványára megemelt szemöldökkel, de egy másodperccel később már ők is a levegőben voltak.

Erő-ugrásokkal eredtek a nyomába, a kergetőző játszmájuk pedig a koréliai házak tetején folytatódott. Kenobinak elege lett, nagyokat ugrálva utolérte a páncélos alakot és fénykardjával megrongálta a hátirakétát.

– Takarodj innen te jedi! – hangja torzult volt, de kivehető volt belőle, hogy egy férfival van dolguk.

Elverekedtek egymással egy darabig, de végül a férfi győzedelmeskedett, megragadta a jedi mester fénykardját és saját maga ellen használta, mély sebet ejtett vele a lábán. Mire Anakin odaért ő már el is tűnt.

– Jól vagy mester? – térdelt le aggódva.

– Jól vagyok, csak kicsit megpörkölte a lábam. Viszont a férfi kicsúszott a kezem közül.

– Hát férfi volt? Ne aggódj, utána megyek – indult meg Anakin, de Obi-Wan visszahúzta őt a karjánál fogva.

– Hagyd.

– Mi az? Csak nem félsz egy kis kihívástól mester? Gyere kapjuk el! Ezúttal sikerülni fog.

– Inkább jelentsünk a Jedi Tanácsnak, majd ők meghozzák a döntést helyettünk.

– Mégis milyen döntést?

– Hogy mi folytassuk a küldetést úgy, hogy én megsebesültem, vagy küldenek valaki mást.

– Remélem az utóbbi, vissza akarok menni a Coruscantra és fénykard párbajozni akarok Larával.

✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮

Helló, visszatértem pár rövidebb történettel. Ez a fejvadászos három részes lesz, utána pedig jön egy egyrészes sztori is, remélem tetszeni fog nektek. :D