Idegen bolygón ragadva

A jedi templom egyik eldugott szobájában Lara Sokka álmosan mászott ki az ágyából, ami tulajdonképpen csak egy vastag szivacs. Jólesett neki az alvás, élete első igazi küldetése – a nabooi terroristák megfékezése – rendkívül kifárasztotta őt. Azt se tudta volna megmondani mennyi az idő, ha nem nézi meg a polcon heverő tabletén. Ezen a készüléken leginkább tanulni szokott, ifjonc korában kapta, hosszú ideje nála van már. Narancssárga színben pompáznak rajta a díszes betűk és számok.

Felvett egy bézs színű hosszúnadrágot és egy barna ujjatlan felsőt, kócos haját pedig ujjaival próbálta meg kifésülni. Épp ezzel foglalatoskodott, amikor nyílt a szoba ajtaja és belépett rajta...

– Anakin, szia – mosolyodott el a lány.

– Lara! Nagy szükségem van most rád. Obi-Wan mester elment és jelenleg Luminara Unduli ügyel rám. Kegyetlenül bánik velem és nem ért meg engem. Ó, és mindennek tetejében még a padavan társaink is kigúnyoltak, csak a szokásos „érzelmei rabszolgája" szöveggel. Elegem van – rogyott le a szivacsra Anakin és az ölébe ejtette a kezét.

– Sajnálom – ült le mellé Lara, aztán elmosolyodott. – De mondok valamit, amitől jobb kedvre derülsz.

– Megtudtál valamit Padméról? – kapta fel a fejét Skywalker.

– Az hagyján. Találkoztam is vele. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan.

– Mi történt? Mesélj el mindent! – kérte meg a fiú, aki rögtön lázba jött a volt nabooi királynő szóbahozásától.

Lara örült, hogy elmesélhette és kibeszélhette magából a dolgokat, amik az elmúlt napokban történtek, persze nem említett meg részleteket azzal kapcsolatban, hogy jobban megkedvelte mesterét, mint hitte volna.

– Ez mind megtörtént veled? – nézett rá döbbenten Anakin, miután befejezte a mesélést. – Kiderült, hogy a terrorista vezér megölte az apád, az anyád állt minden mögött, megismerted a testvéreidet, van egy húgod, de őt eladták rabszolgának, túszul ejtettek, majdnem megfojtottak, és mindezek mellett fel kellett gyújtanod egy mocsárt. És még én vagyok kiakadva Unduli mesternő miatt. Ne haragudj Lara, borzasztóan önző vagyok.

– Nem vagy az. Legalábbis én nem tartalak annak – vigasztalta meg őt Lara, aki már hozzászokott barátja heves természetéhez.

– Mégis rosszul érzem magam. Na! Mesélj még egy kicsit Padméról! Gyönyörű volt igaz?

– Igen, páratlan szépség – mondta Lara. – Roppant kedves és nyugodt természetű, de bátor és a fegyverrel is jól bánik.

– És megemlítettél neki?

– Alig észrevehetően, de igen. Mielőtt kérdeznéd mi volt a reakciója, mosolygott.

– Jaj, de jó! – mosolyodott el Anakin.

Örömét rögtön lelombozta, hogy Luminara Unduli megjelent Lara szobájának ajtajában.

– Tudhattam volna, hogy itt talállak. Közlöm veled ifjú Skywalker, hogy én nem felügyellek tovább. Egyrészt mert fegyelmezetlen vagy és lehetetlen kihívás vagy számomra, másrészt pedig... Hadd ne mondjam ki. Remélem Kenobi mester meg fog érteni.

– Teljes mértékben, ő se bír velem – mondta Anakin pimaszul.

– Szóval. Attól, hogy nem én felelek érted, attól még el kell menned a leszállótérre. Padavan társaiddal fogod gyakorolni a vadászgép vezetést. Te is – nézett Larára hűvös tekintetével. – A helyemet Koss Grildon veszi át, ideiglenesen – mondta a nő, aztán eltűnt.

És valóban, Koss Grildon megjelent az ajtóban. Sötétszürke nadrágban, fekete felsőben és csizmában volt. Barna haja rendezetlenül állt, nekidőlt a falnak és egy széles mosollyal köszöntötte a fiatalokat.

– Jó reggelt. Mint hallottátok most mindkettőtökre én ügyelek, és program van, úgyhogy irány a leszállótér!

Koss végzett egy kis kutatómunkát Anakin Skywalkert illetően, nem hitte volna, hogy egy ilyen kisfickó a kiválasztott. Azt meg pláne nem hitte volna, hogy ilyen jó kapcsolatot ápol a padavanjával. Az útjuk a leszállótérig síri csöndben indult, csak aztán Anakin kinyitotta a száját.

– Lara most, hogy már padavan vagy megkérdezném, hogy mégis hol a fonatod?

– Növésben van – adta meg a kurta választ a lány.

– Oh, valóban. Erről teljesen megfeledkeztem – szólalt meg a fiatalok mögött lépkedő Koss. – Jól sejtem, hogy nem akarod levágatni a hajad igaz?

– Eltaláltad – nézett fel rá Lara, aki mielőtt még elindultak volna a leszállótérre felfogta a haját. – Úgyhogy egy gyöngyből készült fonat is megállná a helyét. Halsey barátnőmnek olyan van, tekintettel arra, hogy togruta, és nincs haja.

– Majd intézek neked valamit – ígérte meg Koss Grildon, mire a padavanja szélesen elmosolyodott. Ez a mosoly, teljesen elvarázsolta őt.

– Köszönöm. De ne legyen túl giccses!

– Ne aggódj, biztos tetszeni fog.

– Olyan jó, hogy én kezdeményeztem a beszélgetést és teljes mértékben kihagytok belőle! – duzzogott Anakin, az őt kísérők pedig halkan elnevették magukat. Megérkeztek a leszállótérhez vezető hangárba, ahol sok más padavan is várakozott.

– Ezt a foglalkozást Yoda mester vezeti, én csak elkísértelek titeket. Úgyhogy most elmegyek – mondta Koss, de előtte még súgott valamit tanítványának. – Ügyes légy.

Lara és Anakin érkezésére mindenki felkapta a fejét, Halsey Pool és Brody De Lang rögtön odahívták magukhoz a lányt.

– Lara! De jó, hogy épségben visszatértél! – ölelték meg őt.

– Halsey, Brody, sziasztok. Igen itt vagyok, túléltem a küldetést.

– Örülünk, de nem tudod milyen buliról maradtál le! – kezdett bele a mesélésbe Halsey. – Eredetileg nem is lett volna szabad kimennünk a városba, de mi megoldottuk. Végig kellett settenkednünk a nagy folyosón, de végül sikeresen kijutottunk a templomból és beültünk egy alsóbb szintű bárba. Nagyon jól szórakoztunk.

– Emlékszel, amikor jött az a tag a halálpálcával? – elevenítette fel az emlékeket Brody nevetve.

– Ja igen, az vicces volt. Na és az elszabadult droid! Elle és Xymar állították le.

– Elle mit keresett veletek? Ő idősebb – húzta össze a szemét Lara. És valóban, az Elle nevű lány az eggyel felettük lévő korosztályba járt, egykoron ő is Yoda mester tanítványa volt, de nem ismerték annyira egymást. Épp ezért volt furcsa, hogy ő is ott volt a bárban.

– Ja, ő magától szökött ki és összefutott velünk a bárban. Nagyon durván bírja az alkoholt – magyarázott Brody.

– Meg se próbáld tagadni, hogy tetszik neked – lökte meg a fiú vállát Halsey, aztán folytatta a mesélést. – Hajnalban jöttünk vissza a templomba, mármint csak mi, Elle még találkozott valakivel. Nyugodtan sétáltunk a folyosón, de akkor elkapott minket...

– Ploo Koon mester! – vágott a togruta-lány szavába a szőke fiú. – Mindannyian használtuk az Erőt és egy elmetrükkel elhárítottuk őt.

– Saját érdekeitekre fordítottátok az Erőt, ez nem túl...

– Shh, ne rontsd el a varázst – nevetett fel Halsey. – Nem hittük volna, de sikerült arrébb állítanunk – a viszonylag csendes beszélgetésüket egy hangos nevetés kavalkád zavarta meg.

– Miért vagy már itt megint Skywalker? Össze akarsz törni még egy hajót? – lökte meg Anakin vállát az egyik padavan, akinek társai rögtön nevetni kezdtek. Brody és Halsey is, Lara volt az egyetlen, aki nem nevetett.

– Hagyjátok békén! Miért kell állandóan csúfolni?

– Ajj Lara, ne rontsd már el a bulit – mondja gúnyosan és bosszúsan az egyik padavan.

– Nem értem miért nem lehet békén hagyni. Ne gúnyolódjatok rajta, semmiben nem különb nálatok.

– Dehogynem, ő a kiválasztott – mondta egy Mon Calamari padavan. – Biztos félreértelmezték a próféciát. Egy rabszolga, hogy hozna már egyensúlyt az Erőbe?

– Úgy, ahogy te sosem tudnál. Ó, és egyébként nem kéne ilyen merésznek lenned, honnan is jöttél te? A víz alól?

– Hah – nevetett fel gúnyosan a Mon Calamari. – Téged meg kidobtak a szüleid. Nem csodálom.

Ennyi kellett, Larát rögtön letaglózták az érzelmei és az indulatai, pont most hozzák szóba a családját, amikor visszatért hozzájuk, amikor minden borzalom rázúdult. Minden felgyülemlett benne, és nem csak magáért akart küzdeni, hanem Anakinért is. Egy erőlökés volt, semmi több...

Lara Sokka egy erőlökéssel taszította falnak azt a Mon Calamari padavant, akit egyébként Sid Boonak hívnak. Szétterült a földön, társai felszisszentek, Anakin pedig elégedetten – és persze elérzékenyülve – elmosolyodott. Lara a szája elé kapta a kezét, nem akarta, hogy ez történjen. A többi ifjú persze rögtön lázadni kezdett ellene, az egyikük úgyszintén nekilökte őt a falnak az Erő segítségével.

– Csak próbáld meg még egyszer! – kiáltott rá Anakin.

Féltette Larát, de nem kellett volna, mert a lány amint felállt a földről ezt a padavant is falnak taszította. Ez már nem egyszerű gyerekcsíny, komoly konfliktusok születtek. Valaki megint megpróbálta megtámadni Larát, de célját nem tudta beteljesíteni, mivelhogy valaki felemelte őt a levegőbe és meggátolta minden mozgásban – kivéve a tehetetlen kalimpálást. De nem ő volt az egyetlen, aki a levegőbe került, minden tanítvány odafent lebegett és tágra nyílt szemekkel nézték azt, aki ezt művelte. Anakinon elhatalmasodtak az indulatok és meg akarta védeni Larát. Nem fojtogatta őket, ugyan már, hisz az Sith szokás! Egyszerűen csak fenntartotta őket a levegőben és egy magabiztos mosollyal nyugtázta, hogy ilyen egyszerűen el tudott bánni velük.

Milyen kár, hogy pont erre a jelenetre lépett be a hangárba Yoda nagymester.

– Akkor most valaki magyarázza el nekem, hogy mi történt – nézett maga elé, mire Anakin döbbenten leengedte a kezét, a padavanok pedig mind lezuhantak a földre. Ő rögtön Lara után forgolódott, hogy megbizonyosodjon róla nem esett baja. Nem esett, teljesen rendben volt.

– Lara nekilökött a falnak – szólalt meg először Sid Boo.

– Mi próbáltuk megmenteni, de ekkor Anakin felemelt minket – ment bele a mocskos hazugságba egy zöldeskék bőrű twi'lek fiú.

– Hm, érdekes – vakarta meg az állát a bölcs mester, aztán Larára és Anakinra nézett. – Tényleg így történt?

Anakin rögtön rá akart cáfolni, de Lara megszorította a kezét annak jeléül, hogy maradjon csendben. A hazugság nem szép dolog és egyáltalán nem méltó egy jedihez. Nem kifejezés, hogy mennyire övön aluli volt ez a húzás a padavanok részéről. Félnek a büntetéstől, amit Yoda mestertől kapnának, és mivel többen vannak képesek elnyomni a gyengébbet. Legalábbis azt hiszik gyengébbek. A legszomorúbb talán mégis az volt Lara számára, hogy Halsey és Brody is ellene volt. Milyen barátok az ilyenek?

Be akarja bizonyítani nekik és magának is, hogy ő bizony nem hátrál meg a büntetések és a kihívások elől, elválalja a balhét a többiekért, Anakin pedig vele tart a mélybe, akár tetszik neki, akár nem.

– Igen, így történt. Én kezdtem az egészet – lépett előre Lara és mélyen belenézett a bölcs mester szemébe.

– Vagy úgy. Ez esetben büntetést szabok ki rád, a viselkedésed nem valami tiszteletre méltó.

– Yoda mester én is hibás vagyok, nekem is adjon valami büntetést – lépett előre Anakin is.

Úgy döntött nem engedi, hogy Lara egyedül vigye el a balhét, eleve azért kötött bele társaiba, hogy őt megvédje. Így tehát vele tart, akármi is legyen a büntetésük.

– Rendben. Mindenki szálljon be egy vadászgépbe, hamarosan megkezdjük a repülést, csak előbb elviszem ezt a két kópét a büntetés helyszínére – támaszkodott a botjára a zöld jedi mester és elindult az ajtó felé. Lara és Anakin követte őt, egymás mellett haladva léptek ki a hangárból. Nem tudták mi vár rájuk, de nem féltek, mert együtt voltak.

Yoda mester sejtelmesen elmosolyodott. Érzi a szoros barátságot a két ifjú között. Még jobban össze kell őket kovácsolni, de közben ügyelni kell arra is, hogy ne legyenek rajtuk úrrá az érzelmek. A zöld bőrű jedi mester tudta az igazságot, Lara és Anakin sem volt ugyan ártatlan, de nem miattuk alakult ki a konfliktus. Ők mégis magukra vállalták a felelősséget, ez pedig igen becsülendő. A holokönyvtárba vitte a fiatalokat, de esze ágában sem volt büntetést adni nekik.

– Skywalker és Sokka – nézett rájuk Yoda mester miközben rátámaszkodott botjára. – Jocasta Nu mesternő felügyelete alatt meditáljatok és mélyedjetek el az archívumban. Egy óra múlva jövök értetek.

– Ez lenne a büntetés?

– Miféle büntetés? Nem ti kezdeményeztetek, mégis felvállaltátok az egészet a társaitok helyett. Ti foglaljátok el itt magatokat nyugodtan, ők pedig megkapják méltó büntetésüket. Ráadásul valamennyien kiszöktek a városba, azt sem lehet ennyiben hagyni. Fegyelmezetlen és faragatlan társaság, úgy vélem elrontottam valamit a kiképzés során.

– Honnan tud a szökésükről mester? – kérdezte Lara csodálkozva.

– Ploo Koon mestertől.

– De őt nem...

– Az elmetrükköt még gyakorolni kell – kuncogott az aprócska mester és lassú léptekkel elhagyta a holokönyvtárat.

Anakin és Lara értetlenül néztek össze, aztán elmosolyodtak és csupán szemkontaktussal megbeszélték a dolgokat. Anakin hálás volt Larának, amiért kiállt mellette a többi barátjával szemben, Lara pedig azt köszönte meg, hogy a fiú megvédte őt. Yoda mester utasításának eleget téve helyet foglaltak a puffokon és a szemüket lehunyva meditálni kezdtek.

A Korélián

A Korélia nem tartozik a legszebb bolygók közé, fűszercsempészet, szerencsejáték és mocskos gyilkosságok jellemzik, a ki-bejárás sem valami egyszerű. A bolygó egyik legnagyobb városának leszállóterére megérkezett egy hajó, egy nagydarab ember szállt ki belőle, aki szó szerint pórázon tartotta a mögötte menetelő fiatal lánygyermeket. Lotus Sokka kétségbeesetten forgolódott, próbálta felmérni környezetét. A férfi, aki megvásárolta őt a Zygerriai piacon át fogja adni őt egy másik férfinak. Talán sosem érezte még magát ennyire tárgynak, úgy dobálják őt az emberek között, mintha csak egy labda lenne.

A leszállótértől hosszú gyalogút vezet addig az magas, tornyos épületig, ami Lotus fogva tartójának úticélja volt. A főkapu előtt két őr állt, nem az emberi fajhoz tartoztak és sötét maszkot viseltek.

– Vissza! – szegezték fegyverüket a váratlan vendégekre.

– Nyugalom, csak én vagyok az. Fivéremhez jöttem, ajándékot hoztam neki.

– Odaadjuk neki a lányt, de te inkább tűnj el innen, mert a múltkoriért megölet.

– Jobb szeretném személyesen átadni és elnyerni testvérem bocsánatát – grimaszolt a nagydarab férfi.

– Hát jó – hagyták rá az őrök és kinyitották neki az ajtót.

A toronyépület kívülről nagyon kicsinek tűnik, de belülről rendkívül tágas. A férfi Lotust maga után ráncigálva felment egy hosszú csigalépcsőn, meg sem álltak a legfelső emeletig. Csak egyetlen ajtó volt odafent, két őr állt előtte, akik először szintén meg akarták akadályozni a férfit abban, hogy bemenjen a szobába. De hiába, nem lehetett eltántorítani.

A szoba egy nagy félkörből állt, fala üvegből volt és tökéletes kilátást nyújtott a környéken lévő épületekre és a levegőben repkedő hajókra. A fehér mennyezetről lelógott egy aranycsillár, a szoba több pontján is díszes aranyszobrok és oszlopok voltak. Kissé hiányos öltözetű twi'lek nők táncoltak egy alacsony platformon, kétségkívül szórakoztattak valakit.

Egy R2-es droid gördült el a vendégek mellett, italokat szállított és sípolt egyet. A droid sípolása pedig elérte, hogy a terem végében lévő trónon ücsörgő férfi a bejárat felé kapja a fejét.

– Nahát, micsoda kellemes meglepetés! Üdvözöllek testvérem – tárta szét a karját a trónon ülve. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha tényleg örülne, de aztán elkomorodott az arca. – Mondd csak mi vezetett rá arra, hogy vissza gyere?

– Ajándékot hoztam neked – húzta maga elé Lotust a férfi. – Szakasztott Flowira nem?

– Te csak ne hasonlíts egy gyereket az én Flowirámhoz! Inkább add meg a tartozásod.

– Ugyan már, néhány kredit miatt vagy így kiakadva? Legyen végre béke köztünk.

– A béke sosem volt megoldás. És nem pár kreditről van szó, rengeteg pénzzel tartozol és a jedikölyök is miattad csúszott ki a kezemből.

– Annyi éve már annak, még mindig haragszol?

– Igen! De tudod mit? Köszönöm az ajándékot, elfogadom – nézett Lotusra a trónon ülő férfi és végig simította a bajuszát. – Jó helye lesz a konyhában, túl kicsi ahhoz, hogy táncosnő, vagy esetleg fiam jövendőbelije legyen.

– Na látod, hogy hasznát veszed majd – vigyorgott a nagydarab férfi.

– Persze, persze. De a te büntetésed akkor is ugyanaz. Halál – vigyorodott el a bajszos férfi és kezével leadta a jelzést a teremben lévő őröknek.

– Mi? Ne! Ne! Nem teheted, testvérek vagyunk! – jajveszékelt a férfi, aki belátta, hogy a főbejáratnál álló őrüknek igazuk volt. Innen már nem jut ki élve. Az őrök rászegezték fegyverüket és teleeresztették a testét lézerlövedékkel.

Lotus hiába kapta a szeme elé a kezét, már késő volt, végig nézte annak a férfinak a halálát, aki megvásárolta őt. Bele sem akar gondolni milyen mocskos ügyekbe keveredett bele.

– Kaparjátok össze a földről – intett az őröknek a trónoló férfi, aztán rávigyorgott a reszkető lányra. – Harrys Gon vagyok, örülök a találkozásnak.

Az őrök eltávolították a holttestet és elkísérték Lotust a konyhába, ahol mostantól dolgozni fog. Micsoda borzalmak várnak rá ebben a toronyban!

✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮✦✮

Sziasztok! Mint látjátok egy rettenetesen hosszú szünet után visszatért a Star Wars fanfic-em is, mintha nem lenne így is elég függőben lévő könyvem, haha. Ezúttal is 7 részből fog állni ez a "kötet", remélem tetszeni fog nektek. És ígérem, hogy közben lázasan dolgozok a folytatásokon is. Sok puszi mindenkinek! ❤️