3 évvel később

A házamba beérve azonnal lerúgtam magamról a kényelmetlen cipőt, kibogoztam fekete nyakkendőmet, és a zakómat a fogasra akasztva egyből szaladtam ki a kertbe, újdonsült trófeámmal karöltve.
Gyors léptekkel közelítettem meg a fa pavilont, mely roskadásig tele volt kupákkal, melyekből az egyik diadalmasan emelkedett ki a többi közül.

Mosolyogva guggoltam le a sír mellé, és végighúztam ujjaim az "Én karamellám" feliraton, majd hagytam, hogy az örömkönnyeim lehulljanak a földre.
A gyászra már volt elég időm, és mivel sikeresen túltettem magam az egész helyzeten, mosolyogva tudtam felidézni a lánnyal közös pillanataimat, emlékfoszlányaimat.

A lány az első futamgyőzelmem napján hunyt el, ezért is kapott az a trófea egy külön helyet, és bár több hónapig gyűlöltem, már a kedvencemmé vált, de azt hiszem, most új kedvencem lett.

A világbajnoki címért kapott trófeám. Hogy hogyan történt mindez? Carmella halála csak még jobban ösztönzött, hogy többet és többet érjek el ebben a sportágban, ezért minden erőmmel azon voltam, hogy jó eredményeket érjek el. A csapat velem együtt fejlődött, az autó egyre jobb lett, így jutottunk el a 2023 - as szezonig oda, hogy a bajnoki címért tudjunk harcolni mind összetettben, mind egyénileg. Fő ellenfelem Lando Norris mellett természetesen Max volt, aki már alapjáraton kétszeres világbajnoknak mondhatta magát, de meggátoltam a címvédésben. Nyertem Kanadában, Ausztriában, Angliában, sőt még Monacóban is, a többi versenyen pedig majdnem mind dobogós helyezést értem el.

Természetesen Carmelláért, az én Carmellámért, akit a saját apja meggyilkolt. A férfi életfogytiglant kapott, melyet én teljesen korrektnek gondolok, azok után amit tett.

Az újabb, hatalmas trófeát tehát a Monzai mellé tettem, megkoronázva a sírt, a szerelmem sírját, majd egy apró csókot nyomva a hideg márványra csak pár szót mormogtam;

"Szeretlek, Carmella"