-Üdv Steve!-köszöntem mosolyogva a konyhapultra könyökölő férfinak.

-Jó reggelt Lori!-köszönt vissza mosolyogva,miközben a kávéját itta.

-Mit csináljunk ma?-ültem le mellé,majd magamnak is kiöntöttem egy kevés kávét.

-Edzés!Ma nem kell bevetésre menni.-felete vigyorogva,majd meghúzta a maradék kávéját.

-Hmm, értem. Hát jó. Akkor megyünk, edző?-nevettem el magam.

-Menjünk.-állt fel,majd mosolyogva kisétált a szobából.

-Rogers!-kiabáltam utána.

-Ha?!-kiabált vissza.

-Visszajönnél?-kiabáltam türelmetlenül.

-Hogy az a.. Persze!-kiabált vissza,majd megjelent az ajtóban.

-Ejnye kapitány! Hogy beszélsz?-csipkelődtem nevetve,mire felhorkantott.

-Nagyon vicces Joyce. Látom Stark árulkodott.-mosolyodott el.

-Meg sem szólaltam Cap!-kiabált Tony.

-Ne hallgatózz Stark!-kiáltotta Steve,mire elnevettem magam.

-Ezek a fiúk!-néztem rá nevetve Stevere.

-He Joyce! Tudod mit, inkább menjünk el kirándulni egy kicsit. Eléggé jó kondiban vagy már, rádfér egy kis pihenés.-mosolygott rám.

-Steve Grant Rogers! Jól érzed te magad?-fogtam meg a homlokát,mire meglepődve nézett rám

-Miért?

-Azért,mert te soha nem hagynád ki az edzéseket.

-Tehetek egy nap kivételt.-vonta meg a vállát.

-Hát jó.-mosolyogtam rá.

~~~

-Pattanj fel Joyce!-ütögette meg a motorja ülését.

-Aztán óvatosan vezess Rogers!-néztem rá összevont szemöldökkel.

-Igenis Miss!-nevetett rám,mire nekem is mosolyra húzódott a szám.

-Kapaszkodj!-kiabált hátra,majd felbőgött a motor és őrült sebességgel száguldott ki az útra.

Egy nagyobb kátyúnál szorosabban bújtam Stevehez, majd éreztem a kezeimmel a hasizmait. Meglehetősen jól tartja magát 122 éves létére is.

-Itt is vagyunk!-kiáltotta,majd leemelt a motorról.

-Hol is van az az itt?-kérdeztem vigyorogva.

-Lori, Brooklynban vagyunk.-mosolygott rám.

-Ooh! Szóval a szülővárosodban.-nevettem el magam.

-Igen.

-Rogers, mi a baj?-kérdeztem,mikor megláttam enyhén könnybe lábadt szemeit.

-Hívj csak Stevenek, kérlek. -nézett rám Kérkérlelően

-Rendben. Na, de mesélj. Mi a baj?-fogtam meg a vállát,mire magához húzott és megölelt.

-Ma van 1 éve,hogy Peggy meghalt.-suttogta,majd elkezdett rázkódni a válla.

-Steve, ne sírj. Semmi baj.-mosolyogtam,majd végigsimítottam a haján.

-De hiányzik.-szipogta,mire eltoltam magamtól,hogy a szemébe nézhessek.

-Tudom, de hidd e..-néztem a szemeibe, de a mondatomat nem tudtam befejezni,mivel egy golyó bordán talált.

-Aucs.-kaptam a bordámhoz,mire Steve idegesen nézett körbe,majd meredten bámult egy irányba.

-Bucky!?