Nem tudom, hogy mi a baja Pietronak, de nagyon furcsán viselkedett ma délután. Igaz, ma reggel sem volt különösképpen a megszokott hangulatában. Próbáltam megtudakolni, hogy mi a baja, de egy egyszerű semmivel lerázott. Nagyon elszomorodtam miatta, így hát elmentem edzeni.

Az edző teremben a szokásos halk zene szólt, míg az egyik boksz zsák jobbra-balra  himbálózott. A zsákot Amerika csillagos hőse püfölte. Halkan felkuncogtam és néztem, hogyan veri péppé szegény boksz zsákot. Egy pillanatra megállt, s letörölte a homlokáról folyó nedves izzadtság cseppet. Karba tettem a kezeimet és néztem, ahogy megfeszülnek a kidolgozott izmai.

Hiába, rajta nem fog az idő vas foga. Tökéletesen megmaradt a régi külseje. Emlékszem, mindig arról álmodoztam kis koromban, hogy egyszer személyesen is találkozhatok vele. A történelem órákat csakis miatta vártam annyira. Szerencsére be is teljesült az álmom, hogy személyesen is láthatom, sőt meg is érinthetem.

Fejemet megrázva tértem vissza a valóságba. Kíváncsi szempárjaimat végig vezettem az előttem álló férfin. A szokásos szürke nadrágja van rajta. A már oly annyira megszokott edző cipője virít a lábán, néha-néha kellemetlen hangot adva ki magából, amikor jobbra illetve balra mozdul a gazdája. Mellkasán fekete trikója feszül. Vállán tökéletesen kidomborodnak az izmai. Szőke haja össze-vissza áll. Állkapcsa meg van feszítve, így jól látható kifejezetten szemet gyönyörködtető állcsont vonala. Árnyéka ide-oda szaladgál, míg ő jobbra-balra ugrik, tökéletes ütést mérve a boksz zsákra.

Leesett állal bámulom, sőt még a nyálam is kifolyhatott, annyira elvesztem ikonisztikus alakjának a feltérképezése közben.  Hangosan köhint valaki mögülem, mire megrezzenek. Ijedten kapom hátra a fejem és egy morcos tekintetű Pietro fogad. Vállat rántva fordultam vissza az edző Steve felé.

-Miért csinálod ezt?- szólalt meg mögülem.

-Magadat kérdezd.- suttogtam lehajtott fejjel.

-Mit tettem?- kérdezte sóhajtva.

-Gondolkozz el rajta.-morogtam, majd odasétáltam a futópadhoz.

-Most meg mi a bajod?-horkant fel és mögém futott.

-Semmi.-válaszoltam, majd elkezdtem futni a futópadon.

-Hát jó. Majd elmondod.-morogta, majd elfutott.

-Ez gyors volt.-nevetett fel Steve.

-Ennyi.-morogtam, majd leszálltam a futópadról.

-Mellesleg, tetszett a látvány?-vakarta meg a tarkóját.

-Te meg mi a csudáról beszélsz?- nevettem fel kínosan.

-Ne is próbálkozz, láttam, hogy figyeltél.- vigyorodott el, majd levette a trikóját.

-Tessék egy törölköző.-dobtam hozzá egyet.

-Köszi.-mosolyodott el, majd végig törölte vele vizes felső testét.

-Megyünk enni? Éhen veszek.-sóhajtottam.

-Menjünk.-sétált mellém, majd a vállára dobta a törölközőt.

~Pár órával később~

Dúdolgatva sétáltam végig a folyosón, Pietro szobája felé tartva. A reggeli vitánk óta nem láttam.  Bekopogtam az ajtón, mire egy gyere hangzott el. Benyitottam és megpillantottam az ágyán elterülve.

-Pi?-kérdeztem, miközben beljebb léptem.

-Hát szia.-ült fel.

-Mi történt veled? Mit csináltál már megint, Pi?- ültem le mellé. Ruhájából áradt az alkohol szag.

-Nem vagy az anyám, hogy elszámoljak neked.- nézett rám fátyolos tekintettel.

-Ittál?-néztem rá mosolyogva. Tudom, hogy ivott de érdekelt a válasz az ő szájából is.

-Nem bazdmeg. Úszódresszben táncoltam leszbikusoknak egy bárban.- forgatta meg a szemeit, majd hanyatt dőlt az ágyán.

-Rendesen válaszolj!- emeltem fel a hangomat.

-Hűtsd le magad.- morogta és fél szemmel rám nézett. Ezzel a mondattal nagyon felidegesített. Eszembe juttatta a HYDRA-nál töltött időt. A kezemből füst kezdett el szivárogni. Nem tudtam kontrollálni az erőmet. Lenézően pillantottam sivár szemeibe, majd morogtam egyet és felpattantam mellőle. Nem akartam,hogy lassa az arcomról legördülő kósza könnycseppjeimet.

-Akkor szólj legközelebb hozzám, ha majd a tudatodnál leszel. Addig viszont, látni sem akarlak!-kiáltottam elhaló hangon, majd kiszáguldottam az ajtón. Egyenesen a szobámba futottam, majd jól becsaptam magam mögött az ajtót. Sírva lecsúsztam a fölre és a tenyerembe temettem könny áztatta arcomat.

-Hogy mondhatott ilyet.- nyöszörögtem sírva.

Felnéztem a plafonra és élveztem a szobára nehezedő csöndet és sötétséget. Elbotorkáltam az ágyamhoz, majd bele feküdtem. Magamra húztam a takarómat és megpróbáltam aludni. Nehezen, de végül sikerült.

~Másnap~

Morogva keltem fel az ágyamból és a fürdőszobába sétáltam. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem.  A hajam úgy néz ki,mint egy szénakazal. A szemeim alatt lila táskák virítanak, míg szemem fehérje pirosan csillog. Gyorsan berohantam a szobámba egy adag tiszta ruháért , majd gyorsan rendbe tettem magam. Sóhajtva léptem ki a szobámból és haladtam el Pietro szobája előtt. Oldalra kaptam a tekintetem és sietős léptekkel rontottam be a konyhába.

-Jó reggelt.-szólított meg Steve.

-Neked is.-mosolyogtam rá, majd öntöttem magamnak egy csésze kávét.

-Hogy aludtál?-kérdezte, majd beleszürcsölt a kávéjába.

-Alig.-feleltem, majd én is beleittam a kávémba.

-Hallottam a kis vitátokról Gyorshajtóval. Minden oké?-kérdezte aggódva.

-Nem Steve, semmi sincs rendben . Kezdünk eltávolodni egymástól.-sóhajtottam.

-Minden kapcsolatban előfordulnak a viták.-ölelt meg.

-Tudom, de nálunk a vitatkozás már napi szinten megy.-suttogtam.

-Biztos valami bántja, azért ilyen. Ki tudja,hisz ő Gyorshajtó. A hangulat ingadozások királynője.-mondta Steve.

-Nem a királya?-nevettem el magam.

-Oh, én helyesen mondtam.-vigyorodott el, mire egyszerre nevettünk fel.

-De vicces vagy.- löktem meg a vállát.

-Hé, ha Gyorshajtó itt hagyott darabokban, akkor majd én összeszedem a darabokat és alkotok belőlük egy fennségesebb Lorit.- mosolygott rám.

-Ezt olyan szépen fogalmaztad meg.-pirultam el.

-Romantikusabb vagyok, tudom.-kacsintott rám.

-Hiányzik, bármennyire bántott is meg.-sóhajtottam

-Ne aggódj, vissza fog jönni.-mosolygott rám.

-Tudom, de mikor?-néztem rá.

-Egyszer mindenki haza talál.-vigyorgott.

-Igazad van. A kérdés még mindig az,hogy mikor.-hajtottam le a fejem.

-Na, itt vagyok neked, amíg ő távol van.-ölelt magához.

-Köszönöm.-szipogtam.

-Srácok! Eltűnt egy Quinjett.-rontott be a konyhába Natasha.

-Pi! Gyorshajtó!- néztünk össze Stevvel.

-Mr. Stark beszélni szeretne önökkel. A tárgyalóban várja önöket.- szólalt meg Péntek.

-Megyünk!-kiáltottam és elkezdtem futni, nyomomban Natashával és Stevvel.

-Mond!- ültem le egy székre.

-Szóval, mint tudjátok, eltűnt egy Quinjett.-köhintette Tony.

-Stark, térj már a lényegre!- kiabált be Steve.

-Steve, kérlek fogd be. Köszke.-vigyorodott el Tony.

-Folytatnád?-kérdezte Natasha.

-Örömmel. Szóval, valakit küldetésre küldtek, igaz Fury?- nézett rá Tony a sarokban álló férfira.

-Ez titkos információ.-válaszolta Fury.

-Az istenért már ember! Mondja már, vagy atomjaira szaggatom!- ordította Wanda.

-Hát jó. Maximoff úrfi küldetést kapott.- morogta.

-Mégis milyet?-szólalt meg Vízió.

-Beépülés.-válaszolta tömören Fury.

-Miféle beépüklés? Meddig fog ez egyáltalán tartani?- kérdezte Clint.

-Sokáig.-vigyorodott el a férfi.

-Mégis mennyi idő az?- szólaltam meg.

-Sok.-nevett fel.

-Marha sokat mondott bassza meg!- kiabálta Tony.

-Hogy beszél..-kezdte Steve, de Natasha befogta a kezével a száját.

-Hallgass Rogers! Nem hiányzik egy polgárháború!- hörögte Nat.

-Úgy érzem, hogy HYDRA gyanús az ügy.- igazította meg a szemüvegét Bruce.

-De még mennyire,hogy az.- felelte mosolyogva Fury.

-Istenem, én meg még el sem tudtam búcsúzni tőle.- sóhajtottam.

-Nyugi,mi sem.- hajtotta le a fejét Wanda, mire Vízió átölelte.

-Van mellette valaki, aki vigyáz rá.-forgatta meg az ép szemét Fury.

-Ajánlom is, hogy vigyázzon rá!-kiáltottam.

-Remélem megbocsájtasz Pi. Szeretlek és várlak haza. Feltehetőleg hamarosan találkozunk. Gondolj rám, mert én is gondolni fogok rád.

Huh! Ez a rész is kész lett. Újra több mint ezer szavas történettel jöttem (Pontosabban 1040 szó) . Remélem tetszett! :D Már csak 1 rész és Epilógus, utána pedig jön a második évad! Kicsit sokat kell majd rá várnotok, de meg fogja érni. Harmadik évadot egyenlőre nem tervezek. Ha tetszett, hagyj nyomot magad után ;)