-Jó reggelt csipkerózsika.-pusziltam bele a dús,fehér hajába.

-Hmpf.-morogta,majd az oldalára fordult.

-Naa, Pi! Kérlek! Kelj fel.-simítottam végig az arcélén.

-Minek? Korán van.-morogta,majd belefúrta a párnába a fejét.

-Igazad van. Csak délután kettő múlt.-forgattam meg a szemeim.

-Hmpfh.-hallottam egy morgást,majd egy hangos szuszogás lepte be a szobát.

-Aludj. Addig én kimegyek.-suttogtam a fülébe,majd beleharaptam a fülcimpájába és felkeltem az ágyról. Alig értem el az ajtóig,máris éreztem egy hideg fuvallatot. Arra eszméltem fel,hogy az ágyon fekszem,Pietro felettem térdel,miközben ásít egyet.

-Jó reggelt.-nevettem fel.

-Muszály volt?-kérdezte,majd egyik kezével beletúrt kócos hajába.

-Dúlnak a hormonok, ahogy Tony mondaná.-rántottam meg a vállam.

-Ajh.. De olyan álmos vagyok.-borult mellém.

-Lusta vagy, végeztem veled.-morogtam,majd felkeltem az ágyról.

-Várj.-nyújtotta felém álmosan a kezét.

-Aludj. Van időnk.-suttogtam,majd elhagytam a szobát.

Kitopogtam a konyhába,ahol levettem a polcról egy adag lisztet. A hűtőből kivettem egy kis tejet, vajat, csokit. A konyhaszekrényből előhalásztam pár darab tojást és egy csomag cukrot.
Feltűrtem a ruhám úját és elkezdtem a tésztát.

-Hát te?-sétált be Tony a konyhába.

-Sütit csinálok.-mosolyogtam rá.

-Milyet?-csillant fel a szeme.

-Csokis.-kacsintottam rá.

-Awh! Ezért jár egy jó bor, te kis konyhatündér!-ölelt meg.

-Tündimündiplayboyom.-nevettem,miközben már a tésztát dagasztottam.

-Adsz a csokiból?-nyúlt bele a csokikkal teli tálba.

-El a kezekkel!-futottam oda és csaptam rá a kezeire.

-Au!-mordult fel

-El az enyves mancsaiddal a csokijaimtól!-mordultam rá,mire Steve is megjelent.

-Megy a cica harc?-kérdezte nevetve,majd végighúzta az ujját a nyers tésztán.

-Steve!-hördültem rá,mire mosolyogva lenyalta az ujjáról a tésztát.

-Finom.-mosolygott

-El a kezekkel neked is!-tettem le a konyhapultra a csokit és rácsaptam az ő kezeire is.

-Hmpfr. Ez finom.-morogta Tony,mire felé kaptam a tekintetem. Nagyban dézsmálta a csokikat.

-Ahj!-ordítottam el magam és megfogtam egy kevés tésztával teli tálat, felforrósítottam és Tony fejére öntöttem.

-Ez forró!-kezdett el kapálózni,majd hanyatt esett.

-Várj! Segítek!-vett elő egy poroltót Steve és hozzávágta Tony fejéhez,hátha leesik róla a kemény tészta.

-Rogers!-üvöltötte Tony.

-Najó. Cukor bevonatos lesz,mivel Valaki,( khm igaz Tony?) megzabálta az összes csokit.-forgattam meg a szemeim.

-Segíts!-kérlelt Tony.

-Segítsen a csoki a gyomrodban.-morogtam,majd letettem az asztalra a kész sütiket.

-Látod, én megvártam amíg elkészül.-nevetett fel Steve,majd beleharapott egy sütibe.

-Ilyen az a Tony.-suttogtam,majd kibontottam egy szem cukorkát,amit a zsebemben találtam.

Egy gyors suhanást éreztem. Tudtam,hogy Pietro az. Ha a fülcimpájába való harapás nem ébreszti fel, akkor maradt a jó régi cukorkás papír.
Ahogy oldalra néztem láttam,ahogy a cukorkával szemez. Mosolyogva tettem bele a szájába, mire ráhajtotta a fejét a vállamra. Nevetve tettem rá a kezem a hajára.

-Tudtam,hogy erre fel fogsz kelni.-mosolyogtam rá,majd megpusziltam az arcát

-Szobára!-ordította Tony még mindig tésztás fejjel.

-Steve. Üss rá egyet a tészta bal oldalára és leesik -morogtam,mire ráütött. Ropogva hullott le a tészta Tony fejéről.

-Akkor menjünk szobára Princezná! Úgyis álmos vagyok.-kiáltotta Pietro,majd felkapott és elszaladt velem.

-Van még nálam cukor.-suttogtam a fülébe,mire felordított.

-Nemár! Így,hogy aludjak át egy napot?