/Pietro szemszöge/

-Wow!-szaladtam oda a szakadékhoz

-Szép,mi?-kérdezte Steve.

-Ez a S.H.I.E.L.D.?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen. Legalábbis az ami maradt belőle.-mondta mosolyogva.

-Klassz! Megyek,szólok Wandának!-kiáltottam,majd nevetve elfutottam.

-Wanda! Képzeld! Itt a S.H.I.E.L.D.!-kiáltottam nevetve.

-Csodás! Induljunk.-mosolyodott el,majd felkaptam és visszaszaladtam Stevehez.

-Várj meg kint, körülnézek bent.-mutatott egy házra Wanda.

-Rendben.-mondtam morogva, majd körbe néztem.

-Minden rendben?-kérdezte Lori.

-Eddig még igen. Csak figyelem a terepet hátha akad egy elkószált robot.-mosolyogtam rá.

-Tiszta. Pietro, Lori ti maradjatok itt.-sétált ki az épületből Wanda.

-Oké, kezdjétek meg a civilek beszállítását a mentő kabinokba.-mondta Lori, majd megfogta Steve vállát.

-Ügyesen.-kacsintott rá Lorira Steve, mire felmordultam.

-Menj!-bökte oldalba nevette Lori.

-Nemsokára találkozunk Pietro.-biccentett felém Wanda, majd Stevevel együtt elszaladt.

-Khm, most hogy csak ketten vagyunk..-néztem rá csábosan Lorira.

-Pi, ne most.-morogta Lori, amikor nekilöktem a falnak.

-Légyszi, csak kölcsönözni szeretnék tőled.- néztem rá boci szemekkel.

-Mégis mit akarsz te kölcsönözni tőlem?-kérdezte nevetve.

-Pár csókot. Ígérem azonnal visszakapod őket.-kacsintottam rá, mire elpirult.

-Nem is tudom, megéri ez nekem?-kérdezte suttogva.

-Nekem biztosan.-mosolyodtam el, majd az ajkaimat rátapasztottam a szájára.

Azt hittem el fog lökni magától, de nem ezt tette. Inkább átkarolta a nyakam és közelebb húzott magához. Kezeimet rátettem a derekára és olyan közel húztam magamhoz, hogy egy fűszál se fért volna közénk. Pár percre elváltunk, hogy újra kapjunk levegőt, de aztán újra egymásra találtak az ajkaink. Épp hevesen csókoltam, amikor belemarkolt a hajamba és meghúzott pár tincset. Jólesően nyögtem fel egyet, majd megszakítottam a csókot. Nevetve néztem, ahogy csukott szemmel várja, hogy újra megcsókoljam.

-Hagyj holnapra is.-nevettem fel, mire kinyitotta a szemeit.

-Idióta.-morogta a csinos kis orra alatt.

-De a tiéd.-kacsintottam rá, majd felkaptam és elszaladtam vele.

-Biztosan akarod, hogy elmenjünk innen?-kérdezte suttogva.

-Igen, hisz ha nem tennénk, meghalnánk.-mosolyogtam rá, majd letettem a földre.

-De ez a hely mégis a szülőhazánk. Itt töltöttük a gyerekkorunkat is.-sóhajtotta csalódottan.

-Figyelj, nekem mindegy, hogy hol születtünk, vagy hogy hol halunk meg. Nekem az a legnagyobb öröm, hogy végig mellettem voltál és leszel is. Veled együtt akarok meghalni, érted?-emeltem fel a fejét az állánál fogva.

-Szeretlek. -suttogta könnyes szemmel, majd magához ölelt.

-Mindennél jobban.-suttogtam a fülébe, majd felkaptam a hátamra.

-Tegyél le!-sikította nevetve.

-Nem! Most szépen felszállsz velem a mentő kabinba!-mondtam nevetve, majd a hátamon Lorival beszaladtam az egyik kabinba.

-Hmpf..Jó.-vágta be a hisztit, mire kinevettem.

-Általában én hisztizek.-mosolyogtam rá.

-Igazi Hiszti Kriszti vagy.-forgatta meg a szemeit.

-Mondod te.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Ajj, fogd már be!-morogta, majd a pólóm nyakánál fogva magához húzott egy csókra.

-Éhes vagy?-suttogtam az ajkaira.

-Fog már be.-hörögte, majd beleharapott az alsó ajkamba, mire felszisszentem.

-Hé, gerlepár indulunk.-kiáltott ránk Wanda, mire szétrebbentünk

-Végre.-pattantam le a Lori melletti székre és rádöntöttem a fejem a vállára.

-Nemsokára te is velem fogsz lakni.-suttogta a fülembe, miközben egy hajtincsemmel játszott.

-Eskü? -néztem rá.

-Eskü.-mosolyodott el, majd megpuszilta a homlokom.

-Rendben.-suttogtam, majd becsuktam a szemeim és mély álomba szenderültem.

Amikor itt vagy mellettem mindig mosolygok.

Nagyon szépen köszönöm amiért ennyien olvassátok ezt a kis gagyi irományomat💘💘 Nélkületek sehol sem tartana ez a könyv💘