-Naptűz! Gyere kész a..-nyitott be a szobámba Tél,mire felsikítottam.

-Bocsi!-kiáltotta majd épp ki akart osonni az ajtón,de elédobtam egy tűzladbát.

-Tél! Miért nem lehet kopogni?-rontottam neki.

-Jólvan na! Bocsánat!-mondta nevetve,mire tarkón vágtam.

-Egészségedre.-mondtam nevetve,mire felmordult.

-Máskor nem kérek. Gyere, mutatok valamit. Ma hajnalban találták a tudósok!-kiáltotta,majd megfogta a kezem és kiszaladt velem a folyosóra.

-Khmm!-köhintett Pietro.

-Baj van bro?-kérdezte morogva Tél.

-Elengedéd a kezét?-förmedt rá Pietro.

-Oh! Talán te akarod fogni a kezét és puszilgatni? Cupp cupp.-szekálta Pietrot,mire egy gyors suhanás és már Pietro kezeiben voltam.

-Na mivan? Erre nem számítottál?-kérdezte nevetve.

-Pietro, tegyél le.-morogtam.

-Igenis, Princezná de előbb..-mondta nevetve,majd megpuszilta az arcom.-Így!-mondta majd letett a földre.

-Te kis! Megöllek!-dühödt be Tél.

-Fiúk! Állj! Kifele! Mutassátok már meg mi a nagy hír!-kiáltottam el magam,mire abbahagyták a nemrég kialakult harcukat.

-Rendben Princezná. Gyere!-kapott fel,majd elszaladt velem.

-Ezért még megfojtalak te kis görény!-ordította Tél.

-Persze, persze tatus!-kiáltotta nevetve Pietro,mire vállba vágtam.

-Oké,oké. Abbahagyom.-morogta,majd letett.

-Ez mi?-kérdeztem,majd közelebbléptem a ketrechez,amiből egy hosszú pikkelyes farok lógott ki.

-Egy sárkány.-mondta nevetve Pietro,mire kirázott a hideg.

-Ő itt a bátyád!-hallottam meg Peggy hangját.

-Hogy mi?! Nem lehet ő az!-kiáltottam el magam.

-Pedig ő az! Csak érintsd meg!-suttogta a fülembe Peggy.

-Hát jó..Lássuk ki is vagy!-motyogtam majd hozzáértem a sárkányhoz. Hirtelen támadt fényesség körülöttem, majd csak ketten maradtunk a sárkánnyal.

-Szia, az én nevem Ethan.-szólalt meg hörögve,mire hártálni kezdtem.

-Nyugi, nem bolondultál meg. Igen. Megszólaltam.-mondta hörögve,mire felsóhajtottam.

-Látom nem emlékszel rám. Segítek elmagyarázni,ki is vagyok. Szóval, kezdjük az elején.

A szüleink és az egész Joyce vérvonal ugyanolyan erőt birtokol évszázadok óta mint te meg én. Igazából, a szüleink egy régi rend tagjai voltak, akik képesek voltak átváltozni olyan lénnyé amelyik legfőképpen jellemezte őket. A mi családunkat a sárkány képviseli. Engem azért nem ismerhetsz,mert még a születésedkor dúló ősi háborúban elvesztettük egymást. Anyától örököltél szinte majdnem mindent,hisz külsőségre is rá hasonlítasz. Ő is harcos Volt, csak elveszítette az erejét,mikor a Földre érkeztett veled és apával. Nagyon hasonlít Natasha nénire ugye? Ennek egyszerű oka: ikrek. Csak anya ugye meghalt pár évvel ezelőtt.

Egy másik bolygón születtél, a Myörnön. A Myörn egykor gyönyörűséges volt,most viszont minden por és hamu. A víz eleműek mindent elpusztítottak,ami a mi civilizációnkat képviselte. Páran elmenekültünk,viszont akiket elkaptak majdnem örök életükre sárkány alakba lettek száműzve. Így jártam én is. Apáékkal ti még el tudtatok szökni de én nem. Csak egy esélyem van arra,hogy visszanyerjem az egykori emberi alakom.

-És mi az?-szólaltam meg.

-Ha melletted vagyok és megégeted a kezem. Vagy ha rámcsöppen egy csepp véred. Nálunk ez egyféle gyógymód. Ritka az olyan aki el tudja venni az oxigént a másik légytől. Ez lehet azért van,mert apánk a levegő törzséből származott.

-És mi van Natashaval? Ő emlékszik ezekre?-kérdeztem mosolyogva.

-Dehogy. Mikor a földre érkeztek a menekültek, ezek az emlékeik úgymond elveszett az erejükkel együtt. Nagyon kevés az esélye annak,hogy megmarad valamelyik ereje a földön. Csak a különlegesek képesek erre. És te különleges vagy.

-Huh! Van mit feldolgoznom.-mosolyogtam rá.

-Na,mit mondasz? Segítesz?-kérdezte hörögve.

-Persze.-mosolyogtam rá,mire éles fény támadt és újra Pietro mellett álltam, szemben velem Ethan.

-Pietro, erről hallgass. Menj őrködni!-parancsoltam rá, mire hihetetlen, de tette amit kértem.

-Sshh! Nyugi Ethan. Most kiengedlek.-mosolyogtam rá,majd egy gombot megütve kinyílt a ketrec és hörögve állt elém.

-Mprm.-hörögte,mire bölintottam. Elővettem egy kést és a tenyeremhez szorítottam,majd Ethanre cseppentettem a vörös vérem.
Ahogy ráesett a vérem, elkezdett ragyogni,majd megvillant a szeme.

Ezt követően pedig kezdett emberi alakot felvenni. Mosolyogva néztem végig,hogy alakul át az eredeti alakjába.

Ethan (Ethan Dolan 😂)

-Hugi!-ölelt magához,mire szorosan hozzábújtam.

-El sem hiszem,hogy van egy bátyám!-mondtam szipogva,majd mégjobban hozzábújtam.

-Hát ezt én sem!-lépett be a terembe Strucker tapsolva.

-Strucker!-horkant fel Ethan.

-A kis okos sárkányja! -nevetett fel,mire Ethan rávicsorgott.

-Rohadék ember!-hörögte,mire ránéztem.

-Hagyd.-mosolyogtam rá Ethanre.

-Igazad van.Nem éri meg!-suttogta.

-Milyen kár,hogy szét kell választanom ezt a családot is!-sóhajtotta álszenten Strucker,majd csettintett egyet.

-Ethan! Menj! Tűnj el! Megtalállak! -kiáltottam,majd felforrósítottam a tenyerem és a mellkasához vágtam az izzó tűzladbám. Abban a pillanatban visszaváltozott és könnyes szemekkel nézett rám.

-Menj! Megtalállak!-kiáltottam,mire beleegyezően bólintott és elrepült.

-A francba!-ordította Strucker,majd elkezdett ugrálni.

-Hupszi!-tettem a kezem a szám elé.

-Vigyék el! Memóriatörlés lesz kisasszony!-üvöltötte,mire megfagyott bennem a vér. Négy katona rontott be,majd elkezdtek kivonszolni

-Ha rajtam múlik nem!-ordította egy hang,majd kiütötte a katonákat.

-Mia?!-kiabálta Strucker,mire állkapcson vágta Pietro

-Kussolj már te vészmadár!-ordította,majd felém futott,ahogy látta,hogy kezdem az eszméletemet elveszíteni.

-Pietro..-nyögtem ki,majd elájultam.