Kifulladásig csókolóztunk, illetve addig amíg be nem kapcsolt a vészvillogó, nálam s amúgy is. Seonghwa, mert hogy ő volt az a bizonyos Park gyerek, nagyon nem akart elengedni engem. Kezdett megijeszteni engem azzal amilyen erősen fogott és ahogy nézett s morgott rám. De kénytelen volt aztán mégis engedni, mert jött egy megfelelő ember aki ellenőrizte mindig a hekyzetet ha a vészvillogó bekapcsol. Ez az ember volt így végül aki kimentett úgymond engem. A műsorom végül így ért véget. Utam az öltözőmbe vezetett ahol először is arcot mostam hideg vízzel, majd kissé remegő kezekkel mostam le sminkem. Féltem, de közben eddig ismeretlen izgatottság lett rajtam úrrá. Hirtelen nem tudtam miért van így, aztán meg rájöttem, hogy valószínűleg közeledik a lázas időszakom és azért vagyok hirtelen ilyen furán. Igyekeztem is a vetkőzéssel, ahogy aztán az öltözéssel is. Hiába, hogy még nincs itt az a bizonyos időszak, akkor is jobb ha minél előbb hazakerülök. Ehhez mérten aztán amint kész voltam sietősen hagytam el öltözőm, majd egy gyors elköszönés, amit Wooyoung felé intéztem, távoztam is a hátsó ajtók egyikén. Hátul várt imádott motorom, melyre végül fel is ültem s a bukó felvétele után el is hajtottam onnan. Motoromnak köszönhetően elég hamar otthon voltam. Akkor írtam Wooyoung-nak arról, hogy valójában mi történt a kis magánszámom közben. Persze sajnálatom is fejeztem ki felé, hogy ha esetlegesen nem jön össze az üzlete miattam. Jött is válasz tőle, igaz kicsikét később, de jött és rendesen sokkolt vele. S miért? Megmondom. Azért mert az üzletet megkötötte azzal a mocsokkal, és még jobban is sikerült mint várta. Ám a csavar ott volt benne, amivel sokkolt is, az az volt, hogy az a mocsok azzal a kikötéssel írt alá mindent, hogy én elmegyek egy randira vele. Nos... Nem tetszett a dolog, ezt meg is mondtam Woo-nak, de mégsem mondtam nemet, hisz a szerződés már megvolt, meg aztán ez volt a minimum azután, hogy veszélybe sodortam az üzletkötését.
Üzenetváltásunk után már csak tusoltam, majd lefeküdtem. Hogy aztán egy rémálmokkal teljes éjjel után túl korán és ingerülten keljek fel.
Ez így ment kb. minden nap, egészen addig míg el nem jött annak a bizonyos randinak a napja. Azt hiszem már csak annak a napnak a gondolata is idegelt, ezért volt minden. De csak eljött, sajnos. Igazság szerint nagyon nem vártam, még úgy sem hogy volt köztünk az a heves kis csókcsata azzal a mocsokkal.
Jah igen, azt nem mondtam, hogy nem tudtam mikor jön, csak jönni fog. Ez még plusz ideget tett belém. De ahogy vártam úgy is lett. Mármint totál hirtelen jelzett s aztán úgy is jött értem. Alig tudtam elkészülni. De azért még így is felhúztam őkelmét.

Éppen ezért lettem egy kicsit elégedett, hiszen tudtam, hogy még nálam az előny. Büszke is voltam magamra. Na persze ez mind csak addig tartott míg be nem ültem mellé a kocsijába. Mert akkor hirtelen úgy éreztem, hogy nagyon nem fogok túl hamar megszabadulni tőle.
- Csak nem nekem csípted így ki magad?
- Álmodozz csak. - bosszantóan pimasz.
- Hmm... Pedig nagyon bejön. - combomra simított mielőtt indította volna a kocsit s elhajtottunk volna onnan. El sem vette nagyon onnan kezét, csak mikor váltani kellett, míg meg nem érkeztünk... valahová. Úgy hittem ahol megálltunk az lesz a randi helyszíne. S jól hittem, csak épp meglepett vele, és csakis azért mert klisésen egy cukrászdába vitt. Bár megjegyezném, hogy nem éppen egy olcsóbb fajta hely volt, de akkor is klisés randihely. A furcsaság az még az volt, hogy miután kiszálltunk kocsijából, s akkor is míg az üzletig mentünk majd abba be, furcsán morgott. Nem esett le rögtön miért, aztán meg csak sejteni véltem.
- Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem ezt már az után, hogy leadta rendelésünk. Megjegyzem meg se kérdezte mit kérek csak rendelt. Igaz a kedvencem, de akkor is...
- Én? Ugyan ne nevettess. - vágtam egy fejet szavaira, aztán meg ráhagytam.
- Akkor áruld már el minek kellett ez a "randi" velem? Hm? Mert valahogy nem értem. - a pincér fiú kedvesen mosolygott mikor kihozta az innivalót. Erre az a mocsok rá mordult, az a szerencsétlen meg ijedten odébb állt. - Szóval?
- Csak egy üzlet. - nem morgott már, én viszont majdnem megtettem - Ne gondolj bele többet mint ami van.
- Hm... Ahhoz képest, hogy csak egy üzlet elég érdekesen reagálsz arra, hogy figyelmet kaptam egy kedves pincérfiútól.
- Ezt nem értheted, csak egy omega vagy. - na ez tette be a kaput nálam, ezért lettem ingerült.
- Csak egy omega mi?! - csaptam hirtelen az asztalra ami után fel is álltam - Cseszd meg magad és a hülye randid is! Velem te nem fogsz szórakozni! - abban a pillanatban nem gondolkoztam s nem is érdekeltek az esetleges következmények. Csak azt akartam, hogy tudja, csak azért nem vehet semmibe mert omega vagyok. Amilyen hirtelen felálltam, eztán olyan hirtelen vágytam távozni. Sietősen mentem sz ajtóig, majd azon túl ki a szabadba. Majd később bocsánatot kérek Woo-tól ha ezzel elcsesztem valamit. De addig is nem hagyom, hogy csak úgy semmibe vegyen. Gyűlölöm az olyan alfákat mint ő! Sosem értettem miért vagyunk kevesebbek csak azért mert omegák vagyunk. Igenis vannak erős, erőteljes omegák akik felteszik a harcot az alfákkal. Kevesen vannak, de vannak. Áhh... Nem is értem minek idegelem magam. Fene nagy mérgelődésem közepette észre sem vettem merre tartok, mifelé tartok. Nem sokon múllott, hogy elcsapjon egy autó. Az utolsó utáni pillanatban kapott s rántott el valaki a száguldó kocsi elől.
- Neked teljesen elment az eszed?! - azonnal felismertem a hangot.
- Azonnal eressz el te gyökér! - kapálózhattam, de semmit nem értem el vele. Talán csak annyit, hogy még szorosabban fogott.
- Úgy látom meg kell mutatnom mi jár a magadfajta hálátlan omegáknak ha nem tiszelik eléggé az alfákat. - egy pillanat alatt befosatott, már csak azzal ahogy akkor rám nézett. Az már csak fájdalmas plusz volt, hogy oldalamba mart.