(Hosszú idő után végre itt az új fejezet. Remélem lesz/van még akit érdekel a sztori.)

Az hogy kik meg mi miatt verekedtek már csak odakint derült ki számomra, és igencsak nagy meglepetést okozott.
A helyzet a következő volt, Yongguk püfölt egy másik fiút aki jóval nagyobb darab volt mint ő. Mint kiderült azért mert molesztálta az öcsémet. Illetve próbálta, de ez azt hiszem lényegtelen volt már. Yongnam sem volt képes sokáig visszafogni testvérét, mert az valahogy csak kiszabadult és ugrott volna újra annak a meláknak. De nem tudta megtenni. S miért? Csupán csak azért mert az öcsém könnyes szemekkel nézett rá, sőt bújt hozzá és beszélt neki. És úgy tűnt hatott a dolog. Így hogy elült a dolog, viszonylag hamar szétszéledt a tömeg. Bár utóbbi talán csak a baráti társaságnak volt köszönhető.
Rendesen megijesztettek azért engem is. Egész addig, míg Youngjae kezét a vállamra tette, nem vettem észre remegésem, sem azt, hogy kezeim ökölbe voltak szorulva.
Kellett egy pár óra, és egy ellógott nap, hogy kiderüljön mi is történt. Nem volt nagy ügy mert az a barom csak szavakkal zaklatta az öcsém aki rendesen megijedt. Yongguk-nak meg elég volt megtudni a dolgot, hogy bekattanjon és öcsém védelmére keljen. Egyértelmű jelét adva így, hogy nem egyoldalúak öcsém érzelmei feléje.
Megbeszéltük öcsémmel, hogy a lógást nem említjük otthon. Ezért aztán csak annyit mondtunk a szüleiknek, hogy egyik barátunknál alszunk. Nem volt gond, hisz szüleink örültek, hogy barátokat találtunk és hogy jól vagyunk.
- Mondd csak bátyus kérdezhetek valamit? - kölcsön alvós cuccba voltunk már, jobban mondva én még öltözködtem, amit egy alapos tusolás előzött meg.
- Persze öcsi. - ruháim csak összehajtva a benti asztal előtti székre pakoltam.
- De előtte ígérd meg, hogy nem haragszol meg rám. - kezdett furcsává válni.
- Ígérem. De mondd, ugye nincs baj? - az ágyon ült így én mellé ültem le.
- Nem, nincs baj csak... - lehajtotta fejét, de így is láttam pirosodó arcát - csak... nagyon megharagudnál ha kiderülne, hogy olyasmit tettem amit nem szabadna?
- Dehogyis. Megijesztesz. - fogtam meg vállánál - Nem muszáj elmondanod ha nem akarod.
- Én engedtem, hogy Yongguk megcsókoljon! - fakadt ki hirtelen és olyan kétégbeesetten nézett rám, higy azon komolyan meglepődtem.
- De hisz ez nem baj. Persze csak ha az engedélyeddel tette.
- Megengedtem neki... - mondta kis halkan már.
- Akkor rendben van. - simítottam arcára, közben pedig eszembe jutott valami - Első volt ugye? - bólintott és pirult is - Rendben van öcsi. Semmi baj. - mosolyogtam rá.
- Ugye akkor nem haragszol?
- Dehogy. Akkor haragudnék ha úgy érintett volna meg, hogy azt te nem akartad. - erre öcsém hirtelen megölelt.
- Annyira szeretlek bátyus. - én is megöleltem őt. Nem sokkal később el is váltunk egymástól.
- Szeretnél egy kis tejet lefekvés előtt?
- Igen. Köszönöm. De...
- Majd én hozom. Rendben? - fel is keltem mellőle míg ő bólintott - Akkor mindjárt jövök. - s így magára is hagytam őt.
Nem ismerem a lakást, de azért a konyháig eljutottam. Meglepetésemre öcsém megmentője ott üldögélt.
- Nem tudsz aludni? - megleptem, észrevettem.
- Valami olyasmi. - s még igaz is volt - Zelo-nak jöttem egy kis tejért. - elég volt kimondanom ő már pattant is fel, hogy bögrét meg a tejet kapja elő. Megcsinált mindent így helyettem. - Yongguk.. Köszönöm, hogy megvédted az öcsém. De legközelebb ne verd rögtön péppé az illetőt. Tudod békésen is meg lehet oldani a dolgokat. - el sem hiszem, hogy ezt én mondom. Nekem sosem sikerült semmit békésen intézni.
- De ezt nem lehetett másképp. - morgott szinte - Az a segg csak azt kapta amit megérdemelt.
- Elhiszem, de... Hm... Mit szólnál ha te vinnéd be a tejet az öcsémnek? Biztos örülne neki. - akartam még egy kicsit tenni öcsémért én is.
- Viszem. - egy pillanatig se gondolkozott, csak ment. Aranyos volt.
Egy pár pillanatig álltam csak ott aztán megembereltem magam s elpakoltam a tejet, majd indultam, mentem a nappaliba ahol aztán a kanapén telepedtem le. Szó mi szó egy icipicit féltékeny voltam öcsémre, megint. Ez a Yongguk igazán odafigyel rá, s odavan érte holott alig ismerik még egymást. Szép pár lesznek, vagy már azok. Nem lepődnék már meg ha valóban egy pár lennének.
Elmélkedésem közben valamikor elnyomott az álom. Ám aztán valahogy nagyon nem ott ébredtem ahol elaludtam. Egy szobában voltam melyben érezni véltem a tulajdonosának lágy parfüm illatát. Akkor tudatosult bennem, hogy nem vagyok egyedül mikor lassan nyílt az ajtó és a szoba félpucér tulajdonosa jelent meg a szobában. Egy halk kis sikkanással adtam tudtára ébrenlétem.
- Oh... Boc, felébresztettelek? - nemet intettem csak fejemmel - Akkor jó. - elmosolyodott - Mielőtt kérdeznéd én hoztalak be ide. Nem hagyhattam csak úgy, hogy azon a kényelmetlen kanapén aludj. - nem zavartarva magát törölgette haját. Én meg bámultam mintha megbabonázott volna. De ah... olyan testet ki ne bámult volna meg? Még nyeltem is egyet, de tuti észrevette. - Tudod... - mikor jött ilyen közel? Miért nem vettem észre? - most már csak azt nem értem miért pofoztál fel.
- Te... Te miért csókoltál meg csak úgy? - rendesen ülő helyzetbe tornáztam már magam és próbáltam nem tovább bámulni őt.
- Mert azt akartam tenni. - hirtelen jött még közelebb, én meg mivel nem volt mit tenni cdak távolodni tudtam míg az ágy támlája meg nem fogott - Most is... - s megtette. Megcsókolt újra. És én? Én viszonoztam. Nem tudom miért, de megtettem.