Az ajtóm előtt ezúttal a szeretett dominikaim várakozott, aki oly sok szenvedést okozott nekem az elmúlt időben. Kezeit zsebretéve állt előttem és félve pillantott fel rám.
- Megtudnánk beszélni a történteket? Kérlek...- kérdezte pár csendben töltött perc után.
- Igen, de menjünk el máshová. A lakásom éppen tele van vendégekkel- céloztam a szobámban ücsörgő társaságra.
Rich aprót bólintott, majd kis hezitálás után bizonytalanul felém nyújtotta a kezét. Egy pillanatot sem várva elfogadtam kéznyújtását, így sétáltunk le a parkolóban várakozó autójáig. Kinyitotta nekem az ajtót, és miután ő is beszállt, meg sem álltunk a házáig.
A nappalijában foglaltunk helyet, szorosan egymás mellett ülve. A csendet megtörni egyikünk se volt képes. Rich az ölében tartott kezeit bámulta, én pedig a körmömet piszkáltam. Lopva pillantottunk a másikra, sosem nézve szembe egymással. Egyik percben Rich újra rámemelte tekintetét, mire én erőt véve magamon a szemébe néztem. Annyi mindent ki lehetett olvasni belőle, hogy órákra lett volna szükség kiismerni minden érzelmet, amit az arca tükrözött. Teljesen levette előttem a gyakran alkalmazott pókerarcát. Ezzel az egy pillanattal mindent elmondott, amit hallani szerettem volna.
Hogy mennyire sajnálja, hogy mennyire fáj neki és hogy mennyire szeret.
A szememben összegyültek könnyeim, amit Rich észrevett. Szó nélkül hajolt hozzám és átvágta a köztünk lévő apró távolságot. Úgy csókolt meg, mint még soha. Egyszer sem éreztem ennyi szenvedélyt és érzékiséget a csókjában, mint most. Ajkaink elválaszthatatlanok voltak mindaddig, amíg a levegőhiány közénk nem állt. Akkor homlokom az övének támasztottam és kezem végigsimítottam izmos hasától a válláig. Könnycseppeimnek már nyoma sem volt, a dominikai letörölte őket.
- Sajnálom...- suttogta halkan és apró puszit nyomott ajkamra.
- Csak felejtsük el ezt az egészet, oké?- kértem.
Aprót bólintott és az ölébe húzva ölelt szorosan magához.
- Csak igérd meg, hogy nem lesz több "Leslie". Különben diliházban végzem.
- Soha. Csak te és én.
Ismét megcsókolt, én pedig újra elvesztem benne. Az este többi részéről annyit, hogy nem vitettem haza magam, Richarddal bepótoltuk az elmaradt együtt töltendő alkalmakat.
Csak reggel mentem haza, és legnagyobb meglepetésemre a négy fiút ott találtam a szobámban. Mind aludtak, számomra elég kényelmetlennek tűnő helyzetben. Végül felébresztettem Joelt és megkértem verje fel a többieket is, amíg csinálok nekik egy kávét.
Az étkezőasztalnál ülve elmeséltem nekik a happy endemet, miután magukba nyomtak egy adag koffeint.
- Én megmondtam- közölte Yashua, mire kiöltöttem felé a nyelvem.
Mosolyogva fogadta a gesztusomat, aztán viszonozta is.
- És mikor jön a baba?- kérdezte Royce.
- Milyen baba?- néztem rá kíváncsian.
- Ne próbáld bemesélni nekem, hogy az éjjel csak aludtatok, mert nem fog sikerülni- közölte, mire a fiúk hangos röhögésben törtek ki, én pedig azonnal elvörösödtem.
- Nem veletek fogom kibeszélni a szexuális életemet, szóval nyomás- mutattam az ajó felé.
Mind elindultak kifelé, szembetalálkozva az épp hozzám induló Richarddal az ajtó előtt, aki mondhatni furcsának találta a szituációt.
- Hát ők?- kérdezte tőlem.
- Hosszú történet, mindjárt elmesélem- mondtam, és becsuktam az ajtómat.
Még hallottam a lépcsőházban ordibáló Prince Royce-t, aki arra biztatott, hogy használjunk durexet. De utána megszűnt számomra a külvilág. Csak Richard és én voltunk, más nem számított.

🌹 Hola 🖐
Nos, elérkeztünk a történet végéhez, remélem tetszett nektek.😊
Sajnálom, hogy az utolsó részre ilyen sokat kellett várni, de csak most jutottam el odáig, hogy ezt kiírjam magamból.😅
Millió puszi nektek, és köszönöm, hogy eddig velem voltatok❣
Love,
   Alexia 🌹