- Elmeséljem nektek életem legszarabb napját? Mikor arra keltem fel, hogy egy nő lettem, miközben pedig ezen a héten lett volna a kosármeccsem? Hogy milyen érzés, mikor eltűnik az a lógó cucc a lábad közül? Hihetetlenül ideges vagyok ez miatt, és aki tehet minderről nem más, mint-

- Hé-hé! Állj. - csattant fel az eddig csendben várakozó személy. Még mindig ismeretlen számukra ez az érzés, de azt még sem hagyhatta, hogy tovább sértegesse őt. - Nem gondolod, hogy a nyafogásod előtt talán be kellene mutatkoznunk, és elmondani, hogy milyen viszonyban voltunk, vagy esetleg levezetni, hogy jutottunk idáig? Így csak összezavarod őket. - fonta lábát keresztbe, mire a női testbe bújtatott férfi idegesen kapta tekintetét azokra a lábakra, amik nemrég még az övé voltak.

- Oh, hát hogyne! Akkor tessék, itt az alkalom, mutasd meg, mire gondoltál, kisegér. - dőlt hátra, miközben zabos tekintete egyre jobban szórta éktelen szikráit a saját teste felé. Talán ő is össze lenne zavarodva? Nem lenne meglepő, hiszen egyik fiatal sem élt még át ilyet sőt, ha tovább megyünk még azt sem hitték el, hogy ez lehetséges lenne.

- Sose fogsz megváltozni.. - sóhajtotta HyunAh, majd lenézett nagy tenyerére, és visszaemlékezett arra az időszakra, ahonnan kezdődött minden.