Ji Won pov's

Rettenetesen fájt a fejem reggel, mikor felébredtem. Egyáltalán reggel van? Legalább itthon vagyok? Nem emlékszem semmire, még arra se, hogy hazajöttem e, vagy ott valamelyik bokorban eldőlve aludtam el. De biztos, hogy itthon vagyok, az ismerős illatok, és a kényelmes ágy miatt.

Zsibbad a kezem. Lassan kinyitom a szemem, de még mindig homályosan látok, mint tegnap. Igen, kezd derengeni. Az egyik isten se tudja mikori haverom, akiről azt sem tudtam, hogy még él megtalált az utcán, és felszedett, majd elvitt egy kocsmába. Pedig nem voltunk olyan közeli barátok, nem is értettem, miért szólított le, vagy egyáltalán, hogy ismert fel. És volt ott valami nő is.. Az vajon ki volt?

Oldalra pillantva meglátom, miért van elzsibbadva a karom. HyunAh félig az ágyon fekszik, de térdével a padlón támasztja magát, és halkan szuszog, miközben a kezemet szorítja, ami végig ki volt nyújtva. Most van abban az állapotban, hogy ha megmozdítom, akkor lehet beszarok a fájdalomtól, ezért inkább megvárom, amíg alább hagy a szúrás, és csak utána megyek el zuhanyozni, ami így szag alapján rám fér. Rég volt már, hogy így kirúgtam volna a hámból, és ez már nem is jellemző rám.

Másik kezemmel telefonomért kaptam, de rögtön szembetűnt az SMS-t, amit minden bizonnyal a tegnapi csak írt. Miért adtam meg neki a számomat? Jesszus, mi történhetett? Még HyunAh-nak is írtam, de így legalább értem, miért van itt. Szegény nem hiszem, hogy sokat aludhatott, ha ilyen pózban volt egész este. Amúgy is feszeng mellettem, amit csak úgy tudok feloldani, ha megszoktatom vele az érzéseket, amiket most még túl kínosnak vél. Be fogja látni, hogy néha jól esik az embernek ez a fajta ,,kikapcsolódás".

Lassan kihúzom ujjai közül az enyémet, majd elballagok a fürdőig. Most veszem csak észre, hogy a ruháim is lekerültek rólam. Vajon ezt én tettem, vagy ő vetkőztetett le? Biztos erről van szó, mivel ha én szedtem volna le a ruháimat, akkor a bokszert sem hagyom magamon. Pedig jó lett volna, ha magamnál maradok. Elnézegettem volna sunyi módon az arcát, miközben vetkőztetett. Egyszerűen imádom, mikor zavarban van tőlem.

Lementem a konyhába, és bevettem egy gyógyszert a fejem sajgására, mielőtt még agyon találom lőni magam. Készítettem reggelit, így fél tizenkettőkor, és visszamentem a szobába, de HyunAh előtt megtorpantam. Mos ébresszem fel? Mi van, ha csak fél órája aludt el? Olyan kialvatlan mostanában, pedig tudtommal nincs semmi baja.

Leguggoltam mellé, és lágyan megfogtam a vállát, majd adtam az arcára egy puszit. Igyekeztem nem hirtelen lenni, nehogy megijedjen. Nagyot sóhajtott, majd elnyúlt mellettem, és csak utána nézett rám, fáradt tekintettel. Pislantott kettőt, majd mint akit puskából lőttek ki felpattant, és az órára nézett.

- Bassza meg! Nekem ma suli van! - jelentette ki úgy, mintha nekem nem lenne, és futásnak eredt. Elterülve a padlón nyúltam utána és ragadtam meg kezét, hogy megállítsam.

- Most már hova mész? Max az utolsó két órára érsz be. Inkább nyugodj meg, és egyél velem. - mondtam, majd felállt, és magamhoz húztam. - Ugye nem mondtam semmi gáz dolgot tegnap?

- Azon kívül, hogy elmész megsétáltatni anyádat? - nézett a plafonra, mint aki nagyon gondolkodik, majd megrázta a fejét.

Leültünk az asztalhoz, és csendben, már-már túlságosan is bosszantó csendben kezdtünk neki az ételnek. Nem nézett rám, csak leszegett tekintettel nézte az előtte levő szendvicset, amiből olyan kicsiket harapott, hogy mire én a másodikért nyúltam, ő akkor csak a felénél járt.

- Merre voltál tegnap? - tette fel óvatosan a kérdést, továbbra is a szendvicset pásztázva.

- Nos, nem tudom miért, de összefutottam egy régi haverommal, aki valahogy felismert, és meghívott egy italra. Amiből több lett. - jelentettem ki a nyilvánvalót. - Én csak akkor ismertem fel ki is az, mikor bemutatkozott.

- Értem. - bólintotta, de az arca ugyan olyan szomorkás maradt, mint eddig.

- Baj van? Csináltam tegnap valamit, amiért rosszul érzed magad? - megrázta a fejét, ami egyáltalán nem győzött meg. - HyunAh. - szólítottam meg, mire összerezzent, pedig még a hangomat se vittem feljebb. - Miről van szó?

- Csak aggódtam, ennyi. - ránt vállat, és néz ki az ablakon. Túlságosan kerül.

- Már itt vagyok, és nincs bajom. Nem ezért vagy ilyen. - eddig fel sem tűnt, hogy néha milyen makacs tud lenni. Ki akarok szedni belőle egy egyszerű tényt, hogy miért ilyen fura, de ő még a noszogatás ellenére sem válaszol, csak mered ki a fejéből.

- Én csak.. Megijedtem. Nem tudtam hol vagy, csak akkor, mikor rám írtál, de már nem válaszoltál. Mikor idesiettem, egész úton azon aggódtam, hogy mi lesz, ha nem talállak, hol keresselek, mit csinálsz éppen. Aztán, mikor elaludtál már azon gondolkodtam, hogy hol lehettél, miért ittál, és.. - hallgatott el, mintha már így is túl sokat mondott volna.

- És?

- És azt hittem, vissza fogsz térni a régi életedhez, pláne akkor, mikor... Megláttam azt az SMS-t. - szóval erről van szó! Gondolhattam volna rá, mikor megláttam. Szegényt nagyon megijeszthettem tegnap. Biztos azt hitte, hogy megcsalom, és épp attól a nőtől jövök haza.

Kivettem zsebemből a telefonom, és megnyitottam azt az SMS-t, majd a kezébe nyomtam. Először kérdőn pislogott rám, mintha még így is engedélyt kérne, majd olvasni kezdte. Már akkor könnybe lábadt a szeme, mikor még csak az elején járhatott.

HyunAh pov's

- ,,Jó volt ma látni. Találkozhatnánk többször is. A barátnőd miatt pedig ne aggódj, a pasim szerint én is bárányka voltam a kapcsolatunk elején, most meg én vagyok a legnagyobb vad, pláne az ágyban. Ja, és az se zavarjon, hogy nem ismerjük egymást, most is csak a pia beszél belőlem, de ettől függetlenül tényleg összefuthatnánk párszor egy-egy ilyenre."

Letettem a telefont, és megtöröltem a szemem, nehogy megint elkezdjen folyni a könnyem. Ez a párkapcsolatosdi tényleg nem nekem való, ha már ennyitől elvesztem a bizalmamat. Csakis azért maradtam, mert meggyőztem magam, hogy még ha erről is van szó, meg fogjuk tudni beszélni, holott még csak eszébe se jutott.

- Sajnálom. - suttogtam magam elé, mert szó szerint itt volt előttem. Miközben olvastam leguggolt, és most is nagy szemekkel keresi a tekintetem, miközben fogja a kezem.

- Mind a ketten kezdők vagyunk még ezen a téren. Nem csináltál semmi rosszat. - törölte meg enyhén nedves arcomat. - Fordított esetben lehet én is ilyeneket hittem volna. - vallotta be, ami kicsit megnyugtatott, még akkor is, ha most nem mondott igazat. - Azt hiszem, ideje lenne pár romantikusan nyálas szarokat megnézni, hogy tudjunk ömlengeni.

- Ne. - nevettem fel. - Azok nem mi lennénk. Inkább nézzünk akciófilmet. De ma haza kell mennem, mert holnap is suli van! - törtem le szarvait, amik már kezdtek túlságosan nagyra nőni.