Este nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Elfordultam, Ji Won-tól, hátha úgy el tudok aludni, de nem könnyítette meg a dolgomat, mikor álmában hozzám dörgölőzött, és magához ölelt. Jól esett, ezért is nem feszengtem, vagy mocorogtam, nehogy felkeltsem, de nem tudtam nyugodtan elaludni. Még álmos se voltam, pedig az óra szerint már éjjel kettő is elmúlt.

Mikor hátára görbült, volt esélyem felállni, és elcammogni a konyháig, hogy ihassak egy pohár vizet. Nem kapcsoltam lámpát, mivel a sötéthez szokott szememmel tökéletesen láttam azokat a dolgokat, amiknek nem kéne, hogy nekimenjek.

Mikor az utolsó kortyokat nyeltem, nagy szerencsémre épp akkor, mikor letettem a poharat, Ji Won hátulról előre simította a kezét, és magához húzott épp úgy, mint este az ágyban.

- Miattam nem tudsz aludni?

- Dehogy. - nevettem fel, majd megfordultam, és arcára simítottam. - Csak idegen a hely. Ennyi. Idővel majd megszokom. - bár ezzel most kijelentettem, hogy még sokszor fogok itt aludni, de szerintem, még ha nem is mondtam volna, ez nála alapvető tény lenne.

- Akkor legközelebb nálad leszünk. - viszonozta a gesztust, és tenyere közé vette arcom, majd lehajolt egy lágy csókra. Nem volt hosszú, de nagyon jól esett, ahogy nyugtatni akar, majd megfogta a kezem, és visszavezetett a szobába.

Magához vont, de ügyelt rá, hogy sehogyan se legyen kényelmetlen nekem. Betakart minket, majd lehajtotta az enyém mellé fejét, és pár percig engem nézett, mielőtt elnyomta volna az álom.

Reggel szinte kipattantak a szemeim annak ellenére, hogy alig aludtam két órát. Tudtam, hogy ez azzal fog járni, hogy a délután olyan leszek, mint a mosott szar, de legalább addig van egy kis időm. Egy könnyed reggeli után, amit alig tudtunk összedobni, mert Ji Won miközben kente a zsemléket akkorát tüsszentett, amitől megijedtem, és kivertem a kezéből, így újra kellett kezdenünk, tizenegykor el is tudtunk indulni.

Kocsival mentünk, és végig rádiót hallgattunk, bár a mi hangunk szerintem többször volt hallható, mint azé, aki a számot énekelte. Viszonylag hamar megérkeztünk az áruházba, ami tömve volt emberekkel. Még a bejáratnál megfogta a kezem, és végig olyan szorosan fogott, hogy már kezdett fehéredni az ujjam. Végül először a piercinges boltba tértünk be, ahol szerencsére már nem volt annyi ember. Ji Won először a karikákat kezdte nézegetni, majd jobbnak látta, ha megkérdezi, milyen ajánlanak oda elsőnek.

Az eladó a hátsó részlegre vezetett minket, és ott kezdett el mesélni, mit is látunk magunk előtt, de én nem igazán értettem, mi a különbség közöttük. Az egyik hegyes volt, a másik kör alakú, vagy épp csillag, de ennyi. Persze azzal tisztában voltam, hogy az anyagában is más, és azt leszűrtem, hogy a legjobb az orvosi fém, vagy pár hétig a műanyag, ha nem dobja ki a szervezet.

- Szerinted? Melyik legyen? - húzott oda, miután elment a férfi a következő érdeklődőhöz. - Nekem ezek jönnek be. - mutatott a bal oldaliakra. Kicsit kisebb volt rajtuk a dísz, ezért én is szimpatizáltam vele. A visszafogottsága tetszett, és az, hogy nem lehet rögtön észrevenni, mint mondjuk a lilát.

- Ez. - mutattam az egyik ezüstszínűre. Egyszerű, hegyes, és csavaros volt, ha jól láttam. Aztán oldalra pillantva megláttam egy másikat is, de az már karika volt. Bizonyára észrevette, hogy nagyon bámulom, mert mikor kivette a választott darabot, megint mellém húzódott, hogy ő is megszemlélhesse. Megráztam a fejem, és elindultam a pénztár felé. Kisebb lemaradással jött ő is, és kérte, hogy tegyék be egy kis zacskóba, nehogy a végén lába kéljen, amíg felmegyünk a piercingeshez, aki majd beteszi neki.

Mikor a férfi odaadta Ji Won-nak a tasakot, kíváncsi szemekkel fürkésztem a tartalmát, de megvártam, amíg kijutunk, és csak akkor kérdeztem meg.

- Miért vettél kettőt? - ugyanis az, ami megtetszett, benne volt a zsebében. Nem válaszolt, ezért felnéztem rá, ördögi mosolyától azonban rögtön elrázott a hideg.

- Mert két hely van. - válaszolta tömören. Rögtön leesett, hogy mire is gondol, ezért elfordultam tőle, és igyekeztem amíg oda nem érünk nem rá nézni, mert szinte éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Eszembe se jutott ez a lehetőség. Jesszus, most biztos azt hiszi, hogy egy perverz vagyok. Nade akkor ő micsoda?!

Felmentünk az emeletre, és benyitottunk a szalonba, ahol a tetováló gépek zümmögő hangjai rögtön megcsapták a fülemet, engem pedig kirázott a hideg. Ji Won rögtön tudta, hova kell mennie, és mit kel mondania, így rövides időn belül eltűnt az egyik férfival a függöny mögött. Leültem a kanapékra, amik reményeim szerint azért vannak kihelyezve, hogy a várók elfoglalják magukat, és tetkós magazinokat kezdtem nézegetni, de mihelyst a negyedik női fenék ugrott a szemem elé letettem, és inkább a piercingeset vettem a kezembe.

- Te nem akarsz csináltatni? - huppant le mellém egy aprócska lány. Nagyon vékony volt, amit kiemelt a kivágott felsője, és a combközépig érő fekete farmerja, amin lánc lógott, halálfejes kulcstartókkal, és söröskupakokkal. Szájában és orrában ugyan olyan fazonú fém díszelgett, de ennek ellenére a megjelenése bájos volt, és cseppet sem taszító. Haja piros volt, és oldalt felnyírt, szemei pedig kékek, gondolom a kontaktlencse miatt.  - Ne haragudj, hogy letámadlak, de a pasid elvitte az egyetlen társaságomat, te meg itt ültél egyedül..

- Jajj, semmi baj. - ráztam meg a fejem, és szólaltam meg végre. Eddig talán úgy tűnhettem, mintha nem lennék magamnál. - Nem hiszem, hogy az én arcomban jól állna egy ilyen. - mutattam a katalógusban éppen előttem levő piercingre. A lány semleges fejjel vállat rántott, majd elmosolyodott.

- Nem csak oda lehet. Nézd. - elhúzta a félig arcába lógó haját, és megmutatta a fülét, amin alig volt olyan terület, amibe ne lett volna fém. - Mondjuk ide? - nézett az én fülemre, és felmutatott a tetejére. - Ez mindenkinek jól áll, és el is tudod takarni. Én is így csináltattam az elsőt. Anyámék meg sem engedték. - kuncogott fel, én pedig, bár lehetetlennek tűnt az ilyen számomra, mégis elgondolkodtam. Eddig azért nem akartam, mert nem tudtam, hogyan állna, hogyan viselném, és nem értettem az értelmét se, most viszont, ha belegondolok, hogy Ji Won-nak talán tetszeni fog, rögtön szimpatikussá vált az ötlet. - Látom megtetszett az ötlet.

- Igen, meggyőztél. - adtam be a derekam. Végül is van nálam annyi, és nem hiszem, hogy olyan hatalmas kiadás lenne. - Meg tudod csinálni?

- Persze. Gyere! - csapott rá combomra, és bevitt az ő helyére, majd elhúzta a függönyt, és leültetett. Azt hittem, a szúrás sokkal jobban fog fájni, ezért már az elején elkezdtem tördelni a kezem, de alig éreztem. Nem mondom, hogy nem fájt, de rosszabbra számítottam.

Mire kifizettem, és a csaj elmondta, mire kell figyelnem, Ji Won is kijött. Rögtön eltakartam a hajammal, hogy ne vegye észre, mert majd otthon szeretném neki megmutatni, és mivel az előttem álló lány ezt látta, mosolyogva leült, mintha csak beszélgettünk volna, és átadta a terepet a férfinak, akinél Ji Won pont most fizetett.

- Beüljünk valahova kajálni? Anyám ma késő estig dolgozik.

- Ki mondta, hogy nálad leszek?

- Én. - húzta ki magát. - Már meg is beszéltem a nagyanyádékkal.

- Tényleg? - vontam fel szemöldököm, mire arca elkomorodott, és mint aki szellemet látott, megrázta a fejét. Tudtam, hogy blöfföl. - Jó, ma még nálad, de jövő héten te jössz hozzám! - aprót bólintva fogta meg kezem és vezetett át a másik oldalra, ahol az említett étterem volt. Azt hiszem, kezdem érteni miért mondják azt a porcos fülbevalókra, hogy az elején meg kell szenvedni. Most kezdett csak el igazán égni, mintha valaki a friss sebet tépné, és ezzel folyamatosan nagyobbodna.

Olyan érzetet ad, amitől azt hiszem, a fülem akkora, mint egy elefántnak, pedig mikor észrevétlenül odanyúlok semmi mást nem veszek észre, csak azt, hogy meleg. De azt mondták, ez természetes az első nap, így nem aggódom, csak csendben elviselem.

Embereeeeek!
Van itt olyan, aki velem együtt szív? (Érettségi)😂😂🤦 még kettő hátra van, de én már leépültem, pedig azt hittem, lejjeb már nem tudok😂😂