A közös fürdőzés nagyon jól esett, pláne azért, mert a kínos téma után jól el tudtunk beszélgetni. Párszor lelocsoltam, ami miatt ő bosszúból lehúzott a víz alá, majd elkezdett csiklandozni, persze mikor már kaptam újra levegőt.

Fáradtan ültem be a kocsiba, és igyekeztem nem elaludni mellette, mert tudom, hogy nem illik, ha csak ketten vagyunk. Szerencsére a gyér forgalom miatt gyorsan hazaértünk, így nem kellett sokat várnom, hogy végre aludhassak. A víz teljesen leszívta minden energiámat, arról nem is beszélve, hogy Ji Won végig olyan közel volt hozzám, és olyan közvetlenül beszélt velem, hogy minden percben zavarban voltam.

- Mikor megyünk lövetni? - kérdeztem felé fordulva, mikor leparkolt a ház elé, én pedig kikötöttem magam.

- Hétvégén. Aznap majd veszek egy szimpatikus piercinget, és azt rögtön be is rakhatják. Akkor ez azt jelenti, hogy jössz? - bólintottam egyet, ami nagyon jól esett neki, így a mosolyából leszűrve.

- Akkor, jóéjt.

- Várj csak! - fogott csuklómra, és húzott vissza az ülésbe. - Emlékszel? Kárpótolnod kell engem a piszkos kis kérdéseid miatt. - nagyot nyeltem, és teljesen lefagytam, mikor közeledni kezdett felém. Tudtam, mi következik, és, mivel én is gondoltam rá még a medencében, így nem is ellenkeztem, helyette inkább az utolsó pár centit, ami elválasztott minket én szüntettem meg.

Próbáltam hozzá igazodni, mikor elkezdte mozgatni ajkait, de olyan jól esett az az érzés, amit elindított ezzel az apró csókkal, hogy hamar megfeledkeztem róla, és teljesen átadva neki magam hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar. Akárcsak az elsőnél.

- Ezt meg bírnám szokni. - mosolyodott el. Nem mondtam semmit, csak azt, amit az előbb is. Elköszöntem tőle, és besiettem a házba, ahol szinte lecsúsztam az ajtó mentén a földre. Nem értem. Óva intettem magam attól, hogy ilyen könnyen beadjam neki a derekamat, most meg jóformán én csókoltam meg őt. Az a kételkedés még mindig itt motoszkál a fejemben, és nem hagy nyugodtan eljátszani azzal a gondolattal, hogy a férfi tényleg megszeretett. Folyamatosan az visszhangzik a fejemben, hogy miért szeretne egy ilyet, mint amilyen én vagyok, mikor bármelyik buliban összeszedhet egy olyan tökös csajt, mint amilyen illik hozzá. Ha tudnám, hányszor jutott már ez eszembe.. Szinte már unalmas, mégis, ahányszor csak találkozom vele, mindig elfog a rémület, és a kételkedés. Miért nem tudok bízni benne, ha ő minden erejével igyekszik?

A suliban LiAh és a testvére folyamatosan arról kérdezgettek, hogy miért vagyok ennyire fura mostanában. Nem tartottam jó ötletnek elmondani nekik, miről van szó Ji Won és köztem, ezért sarkítva beavattam őket, hogy randizgatni kezdtem egy fiúval, és most kicsit ideges vagyok. Természetesen mindent tudni akartak róla, de nagy meglepetésemre mindig a segítségemre sietett a csengő, vagy épp a tanár, így ezt ki tudtam kerülni.

- Szerintetek ha megbukok, a pokolra kerülök?

- Igen. - válaszolta LiAh JiAh-nak, aki lebiggyesztett ajkakkal a könyvére hajolt, és halkan elkezdett imádkozni hozzá, hogy menjen a fejébe. A napomat a hazafelé tartó úton kapott üzenet dobta fel, ugyanis pont a férfitől jött. Rögtön megnyitottam, és olvasni kezdtem.

-,,Átjössz tanulni? Magamra haragítottam a tanárt, és holnap felelnem kéne hatvan oldalból." - írta.

Hát ez remek. - gondoltam magamban, miközben otthon átöltöztem valami kényelmesbe, és beszóltam a nagyiéknak a garázsba, hogy csak este jövök. Mivel épp nagy munkálatokban voltak, nem kérdezték meg, hova megyek.

Siettem, hogy gyorsan odaérjek, de a kapuban amint beljebb léptem két lépést, Loola mintha nem is ő lenne, farok csóválva ugrott fel hozzám, így a feje pont az enyémmel egy szintben volt. Próbálta megnyalni az orromat, de mindig elfordultam tőle, és igyekeztem levakarni magamról. Szerencsére Ji Won kijött, és segített, így félig sárosan bejutottam a házba.

- Ne haragudj. - nevette el magát, és porolni kezdett, de ezzel csak rontott a helyzeten. - Menjünk a fürdőbe, lemosom. - intett a hátsó helyiségek felé, azonban nekem volt egy feladatom, amit mindenekelőtt meg kellett tennem. Az anyja, bár már feljöttünk Ji Won szintjére, kérdőn állt a ház előtt, és nézett felfelé, hátha megláthat még egyszer.

Bár még nem hivatalos, de akkor is be kellett neki mutatkoznom, hogy ki vagyok. Jó volt újra hallani a hangját, amivel pár hónapig beszélt is hozzám. A mosolya mit sem változott, ugyan olyan kedves és most sokkal jobb színben van, mint akkor. Gondolom a költözés, és a szabadsága miatt.

A férfi a korlátnak támaszkodva várta, hogy visszakaphasson, és mikor ezt az anyja észrevette, csak legyintett neki egyet, és visszament a saját lakrészébe. Bementünk a házba, és elsőnek a fürdőt céloztuk meg. Nem volt nagy, pont elég arra, hogy két ember kényelmesen elférjen benne, ugyanakkor mégis tágasnak mondanám, mivel a zuhanytálca mellett egy kád is díszelgett. Lehet csak az elrendezés miatt látom olyannak, amilyen.

Fogott egy szivacsot, és megragadta a pólóm alját, hogy lehúzva kifeszítse, így könnyebben le tudta sikálni a meleg vizes anyaggal a sarat. Utána leguggolt, és a combomon levő foltokat kezdte eltűntetni. Mivel nem volt hideg a víz, így nem is fáztam utána, mikor beértünk a szobájába.

Rögtön lerogyott az ágyra, és felmutatta nekem a könyvet, amiből tanulnia kell. Egy kék papír fecni mutatta, hol is tart most, de azt rögtön kihúzta, majd összegyűrve a mögötte levő kukába hajította. A kosaras vénák..

- És én hogyan tudnék neked segíteni... Ebben?! - kerekedtek ki a szemeim, mikor megláttam az első pár sort. Mi az isten ez? Mégis milyen egyetemre jelentkezett, hogy atomfizikát is kell tanulniuk?

- Sajnos ezt is fel kellett vennem, hogy meglegyenek azok a nyomorék pontok. A többi hely már betelt.

- Mivel haragítottad magadra a tanárt? - tettem fel a következő kérdésemet, és be is csuktam azt a borzalmat.

- Elaludtam órán. - rántott vállat, és pedig bólintottam egyet. Ezen nem csodálkozom.

- Akkor, elkezdem olvasni, te meg visszamondod azt, amit megjegyeztél. - bár ez a módszer hatvan oldalon keresztül még, ha részekre is bontom, elég nagy kihívás lesz.

Elkezdtem úgy olvasni hangosan, mintha értenék egy mondatot is. Ahol volt kép, azt meg is mutattam neki, és úgy döntöttem, három oldalanként fogom visszakérni azt, amire emlékszik. Ez az első tizenöt oldalon keresztül még ment, és azt kell, hogy mondjam, jó a memóriája, még akkor is, ha a rövidtávúba tolja ezeket az információkat, de mikor a következő sorokat olvastam, amik átnyúltak a negyedik, majd az ötödik oldalra is, azt vettem észre, hogy túl nagy a csend körülöttünk.

A lecke végénél felnéztem rá, és akkor vettem csak észre, hogy míg én küzdöttem azzal, hogy a nyelvem ne akadjon össze a bonyolult szavaktól, ő csak hasra fordult, és egyszerűen elaludt. Még a szuszogását sem hallottam, pedig ajkai enyhén el voltak nyílva egymástól. Tincsei homlokára hullottak, majdnem eltakarva a szemét, én pedig óvatosan kisepertem onnan őket ujjammal abban reménykedve, hogy nem fog felkelni.

Nem tudom, hogyan működnek az egyetemek, mert amiket hallottam róla az csak annyi volt, hogy félévenként van egy vizsga, amin meg kell jelenni, és ennyi. Soha senki nem említette, hogy ott is lennének büntetés feleletek.

Hanyat vágtam magam mellette, majd odafordítottam a fejem, és nem tudom miért de mosolyogva figyeltem, ahogy veszi a levegőt, mintha épp egy jó tévéműsor menne a tévében. Észre se vettem, mikor aludtam el ott én is.