Miután egy teljes órát harcoltam az öreglánnyal azért, hogy hétfőn mehessek iskolába, elégedetten hajtottam le a fejem este. Már szombaton is sokkal jobban voltam, de még éreztem, hogy szédelgek, és a lázam sem akart lejjebb menni, de vasárnapra már a gyógyszerek, és az egész napos fekvésnek köszönhetően teljesen meggyógyultam. Ezek után már csak attól félek, hogy a következő edzésen meg fogok halni. Most három napig kihagytam, így megerőltető lesz visszazökkennem.

Ji Won minden nap ott maradt velem pár órát, de nem csináltunk semmi egyebet a beszélgetésen kívül. Mesélt kicsit az ideköltözésük mivoltáról, amiről én már tudtam, de most mégis olyan volt, mintha újat mondana, mert meg is történt. A bátyja tényleg ott maradt, azonban nem volt hajlandó az apjával élni, ezért velük együtt ő is elköltözött valahova, de még a városon belül. Az apja pedig.. Ki tudja, most épp hol van, és mit csinál.

Örülök, hogy betartotta, amit ígért, és úgy viselkedik az anyjával, ahogy én. Tudom, hogy nehéz lehetett neki, de mégis megpróbálta, és most, ahogy látom, már erőlködés nélkül is kedves tud lenni vele. Persze csak akkor, mikor épp nem a vérét szívja a hol lapos, hol pedig igencsak ütős poénjaival, amit valljunk be, elég kevés van.

Vasárnap este, mikor elment, de otthonról rám írt, megbeszéltük, hogy az első ,,randinkat" ő szervezi, mégpedig szerdára. Nem mondott semmit, csak azt, hogy vigyek fürdőruhát, így nem nehéz kitalálni, hova megyünk, mégis aggaszt a dolog, hisz kint kurva hideg van. Ráadásul ez azt jelenti, hogy kimegyünk a faluból, mivel itt olyan lehetőség nincs. Bár azt egy szóval se mondta, hogy vonattal megyünk, de szerintem nem ülne fel egy tömött buszra.

- Szóval szerdán későn érkezel?

- Ha egyáltalán hazajön. - helyesbítette mama mondatát az öreg, mire a nő, a kezében levő fakanállal lesuhintott a férfi fejére.

- Ne merészelj nála aludni! Annyira azért még nem haver! - mutatott magára, mire csak megingattam a fejem. Tudom, hogy ha úgy hívnám fel őket, hogy ott maradok, nem lenne semmi ellenvetésük.

- Nyugi mama, majd hazajövök.. valamikor. - tettem hozzá az orrom alatt motyogva, hátha nem hallja meg, bár a tekintete nem ezt mutatta.

Biztosra véltem, hogy az idő lassan fog telni. Már hétfő este is meg akartam halni, mert izgatott voltam, és nagyon vártam a szerdát, de az óra csak nem akarta mozgatni azt a retkes mutatót. LiAh-val és JiAh-val akartam elterelni a gondolataimat, mert most, hogy újra járok suliba, megint bent maradtunk tanulni. Ez az érettségi eléggé padlóra küldi az embert ahogy látom, de még ha bunkóság, amit most mondani fogok.. Ha Ji Won-nak sikerült, akkor nekem is fog.

Kedden a rossz idő miatt ki se tettük a lábunkat tesin, amiből hirtelen kettő is lett, mivel az irodalomtanár is lebetegedett, és azt a tanárt kaptuk meg helyettesítőnek. Nem sokan játszottunk, mivel ha nincs bent, akkor mindenki henyél a padon, de így talán még értelmesebb volt elütni az időt, mint mikor mindenki a pályán szerencsétlenkedik.

A kosár azóta sem megy, pedig nagyon sok mindent tanultam abból az egy mérkőzésből, valamint az edzésekből. Szóban bármit el tudok mondani, de amint a kezembe kerül a labda, mintha rám szállna a démonom, ami nem engedi, hogy legalább a palánkig eldobjak.

Szerda reggel a szemeim szinte kipattantak, a suliban pedig alig bírtam figyelni. Lehet, hogy ezzel magamat szívatom meg, elvégre sosem szabad túlságosan sokat várni semmitől, én mégis örültem, hogy végre ide is elérkeztünk. Az első igazi randi. Még mindig kételkedek benne, de kíváncsi vagyok, mit fog majd azért tenni, hogy eloszlassa a múltunkat. Természetesen én is mindent meg fogok tenni, hogy ne legyek az a félős nyuszi, aki egykor.

- Na, mehetünk? - lépett elém. Kicsit késtem, elvégre ő már itt állt, mire ideértem, holott mi végeztünk előbb. Bólintottam, majd szétnéztem, hogy miért itt akart találkozni, mikor az állomás a másik irányba van, de rögtön megértettem. Kinyitotta az előttünk levő kocsi ajtaját, majd kíváncsi tekintettel fordult hátra, és mért fel. - Nem jössz?

Gyorsan megkerültem a járművet, és beültem mellé.

- Mikor tetted le a jogsidat?

- Eddig is volt, csak nem használtam. Illetve nem akartam. Itt viszont sokkal kényelmesebb utazó eszköz. De ne hidd azt, hogy megúsztad a vonatozást. - mosolyodott el, mire én csak kinyújtottam a nyelvem, és elfordultam tőle. Azt mondta, ma két helyre is be akar menni, ezért kíváncsi voltam, hogy fürdés után még hova akar vinni. Mama szerint vacsorázni, papa viszont azt mondta, hogy az ágyba, amiért én is lekevertem neki egy visszafogott tockost. Így is épp elég ideges voltam akkor, nem kellett volna még ezt fokoznia is.

Átmentünk a legközelebbi városba, majd ott is a központ felé haladtunk. Mikor megálltunk egy nagyobb épület előtt, nem bírtam elképzelni, itt, hogy az istenbe fogunk mi fürdeni, de hamar rájöttem. Még sosem voltam ezelőtt ilyen helyen, így gyakorlatilag, amíg be nem értünk az öltözőbe, végig elnyílott ajkakkal figyeltem meg minden apró részletet.

- Már csak az arcod miatt is érdemes volt eljönnöm. - nevetett fel Ji Won, mikor kinyitotta a szekrényünket, hogy bepakoljon.

- Ne gúnyolódj, még sosem voltam itt.

Kivettem a fürdőruhámat a táskámból, hogy be tudja zárni a szekrényt, de ahogy elrejtette zsebében a kulcsot, rögtön a pólóhoz nyúlt, hogy levegye. Elfordultam tőle, és bementem az egyik fülkébe, hogy át tudjak rendesen öltözni, de mikor ki kellett volna, hogy menjek egy szál fürdőruhában, jobbnak láttam, ha magamra tekerem a törölközőmet. Ji Won persze már ott állt a bejáratnál, és keresztbe font karral nézte a közeledő alakomat. Ajkai mosolyra húzódtak, mikor felmérte szemérmes lényemet, aki úgy szorította magához a törölközőt, mintha az élete múlna rajta.

- Ugye tudod, hogy a vízbe az nem kell?

- Le fogom szedni, csak érjünk oda! - vágtam vissza rögtön, de amint bementem az ajtón, máris a fürdőtérbe kerültünk. Ahogy észrevettem, ez egy nagyobb létesítmény, ahol több medence is van. Persze vannak kicsik és nagyok is, azonban ez, ahova mi jöttünk, egy meleg vizű, és zárt tér volt. Így már értem, miért akart ide jönni, mikor kint ilyen hideg van.

Nem is várta meg, amíg én leszenvedem magamról a takaró anyagot, rögtön lement a lépcsőn a vízbe, és elmerült a vízben. A szokatlan színe miatt, alig láttam, merre úszik, de jobbnak láttam kihasználni azt, hogy a víz alatt van, így gyors én is bementem, és leültem az egyik lépcsőfokra.

Visszaúszott hozzám, de nem jött fel teljesen, csak a szemeivel keresett meg, hol is vagyok, majd mint a filmekben a gyilkos cápa, éhes tekintettel közeledett felém. Amint kiemelkedett, rögtön a derekamra fogott, és behúzott magához, majd a medence széléhez vitt, és ott szintén leült. Észre se vettem, hogy itt körbe mindenhol le lehet ülni.

A gond ott kezdődött, hogy nem maga mellé ültetett, hanem magával szemben, az ölébe. Látszott rajta, mennyire élvezi, én pedig csak annak örültem, hogy ő is vörös a meleg miatt, így nem vehette észre, mennyire zavarba ejtette ezzel.

- Hova akarsz még ma menni? - kérdeztem, mielőtt túlságosan belemélyül a tekintetembe, és a végén még megcsókolom. Merész lenne tőlem, hogy én kezdeményezzek, de úgy érzem, még erre is képes lennék most.

- Nem muszáj ma mennünk. Őszintén szólva elkísérned sem, ha nem szeretnél.

- De, szívesen elmegyek, csak mondd már, hogy hova! - fogtam vállára, és ráztam meg, amennyire csak tudtam. Hihetetlen, hogy még ott is izmos.

- Piercinget csináltatni. - ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy amin én ülök, ott is van egy, és kissé talán belém szorult a levegő, mivel felnevetett, és az arcomra simított. - Nyugi, nem oda. Szemöldökömbe szeretnék. - nagyot sóhajtottam, majd megpróbáltam elképzelni egy fémmel az arcában. Elsöpörtem onnan vizes tincseit, és odatettem a kezem, ahova én gondoltam anélkül, hogy megkérdeztem volna, hova is akarta.

- Kérdezhetek valamit? - hajtottam le fejem.

- Persze.

- De ez eléggé.. Intim. - pillantottam oldalra zavaromban, hogy felmérjem, kik fogják még hallani a kislányos dolgaimat, de jelenleg senki se volt a közelünkbe. Rajtunk kívül egy öreg házaspár volt a vízben, a másik oldalon.

- Ne kímélj.

- Mikor csináltad valakivel.. Akkor is bent volt a piercing? Mármint.. Ott lent. - én idióta, máshol nincs is neki! Minek égetem magam feleslegesen?!

- Ha már megcsináltattam, miért vettem volna ki? - vont vállat, és felelte a lehető legtermészetesebben.

- De az.. Nem fájt? Vagy a lánynak?

- Jussunk el odáig, és megtudod. - villantott felém egy ördögi mosolyt, miközben megpuszilta a homlokomat, majd a derekam aljára, már-már a fenekemre tapasztotta tenyerét, hogy közelebb tudjon húzni magához.

- Én most akarom tudni. - nevettem fel zavaromban. Lehetetlenül közel volt hozzám, amit alig bírtam ki anélkül, hogy ne kezdjek el hisztérikusan vihorászni, mint egy idióta.

- Milyen kis kíváncsi vagy. Elmondom, de azért kárpótlást várok. - emelte fel vizes ujját, ami eléggé érdekes gondolatokat keltett bennem. - Eddig még csak óvszerrel szexeltem, és úgy nem volt vele gond. Sőt, a lányok kifejezetten imádták az érzést. Én meg egy idő után annyira megszoktam, hogy mára már észre se veszem, hogy bent van.

- Értem.. - sütöttem le szemem, amit nem sokáig hagyott. Állam alá fogott, és visszaemelte a fejem, hogy ránézzek.

- Most megbántottalak?

- Nem.. Csak érdeklődtem. - vontam vállat.

Épülök le agyilag, mert egyre szarabbak a részek .-.
A hibákért meg már bocsánatot se merek kérni 😂🙈🙈