HyunAh pov's

Alig vártam, hogy beérjek az iskolába. Tegnap anyámat még pont ébren találtam, és ott is aludtam, hogy megnyugodjon a lelkem. Jó volt újra látni, hallani a hangját, és érezni a kedvességét, amit már nagyon hiányoltam, még akkor is, ha Ji Won anyjától meg is kaptam. Tudtam, hogy az nem nekem szól, még ha én is hallgatom végig.

Most viszont minden erőmmel Yumi-t kerestem, de mivel nem volt a terembe, így vissza kimentem az udvarra, hogy akkor kaphassam el, mikor belép a kapun. Ma valamiért később jött a kelleténél, de én türelmesen vártam, hogy megláthassam, miközben a lábam már begörcsölt a folyamatos dobolás miatt. Nem láthatta, mikor nagy iramban elindultam felé, mert épp akkor vágta zsebre a telefonját. Kihasználva apró termetemet életemben először ugrottam rá valakire, miközben kissé talán hangosan a nevét kiáltottam.

- Hé-hé! - fogott vállamra, és lehámozott magáról, majd arrébb volt. - Azért ennyire nem vagyunk jóban. - nézett rám elidegenedve.

- Yumi, én vagyok az! Visszaváltoztam! - láttam rajta az enyhe sokkot, amitől még pislogni is elfelejtett. Végignézett rajtam, mintha ezzel megváltozott volna a kinézetem - bár az tény, hogy a régi ruháimat vettem fel, és nem azokat, amikben Ji Won mutatkozott - majd arca ismét felderült.

- Ez komoly? - amilyen hirtelen ellökött, olyan hévvel húzott vissza magához, és ölelt meg. - Ezt el se hiszem!

- Képzelheted akkor én, hogy érzek! - nevettem fel

- De mégis mikor, és hogyan? - nézett szemembe, ám mielőtt belekezdhettem volna meghallottuk a csengő hangját.

- Majd matekon elmesélem! - hadartam, miközben kezére fogva húzni kezdtem. Elfelejtettem, hogy visszatértem a saját testembe, így Yumi sokkal gyorsabb volt nálam. A bejárathoz érve fordult a kocka, és inkább én loholtam utána hogy beérjünk órára.

Nem is figyeltünk a tanárra, el voltunk foglalva azzal, ami történt. Én igyekeztem minden elmesélni, ő pedig a lehető leggyorsabban felfogni, amit mondok neki. A keresztanyás témához érve, még most is kiakadt, mint mikor legelőször meséltem neki, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik. És igaza is van. Ha nem velem történt volna, most kiröhögném azt, aki ugyan ilyen beleéléssel mesélné nekem élete történetét.

- Akkor ma pizsi partit tartunk! - emelte fel kezét, és kezdte el rázni, mint ahogy a bulikban szokták. Nagyban bólogattam, és írtam egy listát, hogy suli után hova kell majd bemennünk, és összeszedünk a szükséges nasikat. Holnap iszonyat fáradtak leszünk, mert már most látom, hogy nem fogunk többet aludni, mint két óra, de ez most nem is érdekel.

---------------

- Nahát, szia Yumi! - vágta csípőre kezeit anyám, mikor beállítottam a barátnőmmel, valamit három szatyor chipsszel.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam. Csak ma beszéltük meg. - vigyorodtam el, hátha meghatja. Szemeivel felnézett, és megrázta a fejét, mintha ez olyan gyakran megtörtént volna, majd visszament a konyhába, és ahogy láttam nekiállt a kétadagos vacsorából hármat csinálni. Bementünk a szobába, és lecuccoltunk, de mielőtt én is elvágódhattam volna valahol, ahogy Yumi tette a babzsákomban, először egy kis rendet csináltam Ji Won után. Nem is vártam mást, bár az tény, hogy nagyobb kupira számítottam.

- És most mi lesz? - vágta magát törökülésbe. Én is leültem az ágyamba, majd magamra húztam a plédemet, mert kicsit hidegebb volt a kelleténél, pedig az ablak zárva volt.

- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza, miközben hozzávágtam egy párnát, amit a háta mögé gyömöszölt, hogy neki is kényelmes legyen.

- Rátok. Innentől kezdve megint minden a régi lesz? - nem akartam ezzel foglalkozni, de Yumi-nak igaza van, ez elkerülhetetlen.

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Biztos, hogy nem tér vissza a régi életéhez, mivel megígérte, de ezek után.. Fogalmam sincs, hogyan tekintsünk a másikra.

- Azt hittem, ha már egymás testében voltatok, és fogdostátok a másikat, minimum, hogy összejöttök.  - biggyesztette le ajkait, nekem pedig az arcomat elöntötte a pír. Rég éreztem már ezt.

- Miért kellene? Nem a mi kérésünk volt ez az egész, csak áldozatok voltunk! - ő is észrevette, mennyire érzékenyen érint ez a dolog, mivel lehajtotta a fejét, és a körmeivel játszadozva kezdett el új témán gondolkodni, ami kicsit semleges mindkettőnk számára. - Viszont.. Egy ideje gondolkodok valamin, ami nem fog tetszeni.

- Ennyi jó hír után, számítottam valami szarra is. - nevetett fel. Erről még Ji Won-nak sem beszéltem, és, hogy őszinte legyek magamban sem akartam még megfogalmazni a gondolatot, mégis megtörtént egy óvatlan pillanatomban. Mindenképp Yumi-val szeretném először megbeszélni, még akkor is, ha anyám is érintett a dologban, és nagyban az ő engedélyén múlik. Az igaz, hogy elmúltam tizennyolc, de ha ő azt mondja, hogy nem, akkor leteszek róla. Csak bírjam neki rendesen elmondani.

Ji Won pov's

Mióta visszatértem, kicsit felborult az eddig megszokott napirendem. Edzőterem helyett otthon mozogtam, kihasználva az összes bútort, amink volt, szerdánként pedig ismét lejártam kosarazni, de már nem a csapattal. Nem volt kedvem mérkőzésekre menni most egy darabig.

Abban az egy hétben, ami a mai nappal bezárólag telik le, rendeznem kellett a viszonyaimat a srácokkal, és vissza kellett zökkennem a saját életembe. Nem hiányzik, nem is azt mondom, de fura volt, hogy nem jött meg az a cucc, aminek a mai napig nem bírom kimondani a nevét. Furcsa vol reggel kómás fejjel magammal szembenézni a fürdőszobai tükörben, de ez a normális, ebbe kell visszaszoknom.

Annak viszont örültem, hogy HyunAh ilyen gyorsan elfogadta. Nyilván erre várt egész idő alatt, ezért igyekezett a lehető leggyorsabban elfelejteni ezt az egészet, de kicsit meglepett, hogy már másnap úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Önfeledten nevetett Yumi-val, és ha jól láttam, együtt is mentek haza. Gondolom, van mit megbeszélniük.

Nem csodálkozok, hogy engem teljesen mellőz, csupán csak köszön, ha meglát, és mosolyogva integet, de ennyi. Nem is értem, mit vártam. Vajon mit szólna hozzá, ha elhívnám valahova? Nem éppen az én stílusom a randizás, de tudom, hogy neki ez kell. Bár a testébe voltam zárva, mégis olyan érzésem van ha ránézek, hogy semmit se tudok a lányról.

Gondolkodásomat a csengő, majd a telefonom rezgése zavarta meg. Anyám nem szokott SMS-t küldeni, mással pedig nem igazán beszélgetek, ezért arra tippeltem, hogy valami játékfelkérés jött, de legnagyobb meglepetésemre a kijelzőn HyunAh neve szerepelt. Rögtön megnyitottam, és olvasni kezdtem a levelét.

-,, Szia, tudnánk ma találkozni? Suli után a játszótéren?"

Nem értettem, miért pont ott, de nem is elleneztem, azonnal válaszoltam neki, hogy felőlem oké. Nem lehetek feltűnő, de ez a helyzet most pont kapóra jön. Meghallgatom, mit szeretne, majd felhozom a randi témát.