Mikor hétfőn megláttam, jobbnak véltem, ha nem hozom fel a témát. Bár belülről már rég felemésztettem magam a sok kérdéssel, mégsem rontottam neki, mert tudtam, hogy valószínűleg érzékenyen érintené a téma. Ahogy haladtam a bejárat felé, legnagyobb meglepetésemre mellém szegődött, és felnézett rám, hogy rá figyeljek.

- Ma suli után megyünk. Ne tűnj el! - dorgált meg ujjával, majd azzal a lendülettel le is hagyott, és besétált a terembe. Még most sem hiszem el, hogy együtt fogunk edzeni, még úgy sem, hogy ez az ő érdeke is. Hétvégén beavattam anyámat, hogy el szeretnék menni edzeni, de semmi ellenvetése nem volt felőle. Csupán csak kíváncsi volt, hogy a kosáredzés mellé miért akarok még további testmozgást, de beadtam neki azt, amit nekem Ji Won. Az csak egy nap.

Mivel a férfi nem mondott semmit, így gondolom az én anyám is simán belement, bár azt kétlem, hogy ne tett volna fel ő is egy-két kérdést. Remélem azt nem mondta, hogy vele akarok menni, mert az már nagyon gyanús lenne.

A mai tesi óra miatt mind a kettőnknél volt edző cucc, így nem kellett hazamennünk érte. Bár nekem a torkomban dobogott a szívem, mikor beléptünk a helyiségbe, Ji Won a kezébe vette az irányítást, és azonnal elmondta a recepciós pasasnak, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Bizonyára egy tökös lányt lát maga előtt, aki ha lehetne, én is lennék, de sajnos egy gyengébb jellem vagyok, aki sosem merne ilyen nyíltan megszólítani még egy ilyen szimpatikus férfit se.

Az öltözőben szerencsére alig voltak, így nem volt gond vele, onnan pedig egy ajtó egyenesen az edző térbe vitt minket, ahol az átöltözött férfi már a falat támasztva várt rám. Egy trikó volt rajta, valamint fásli a kezén, amit nem értettem, de mivel felém nyújtott egyet, így én is felvettem azt.

- Általában ezen - mutatott el a bicepsz pad felé - Vagy ezen kezdem. - a második egy futópad volt, amin most épp volt egy hölgy. - Először átmozgatom magam, aztán húzok egy keveset, majd egyre többet, de közben folyamatosan nyújtok, hogy reggelre ne álljanak be az izmaim.

- Értem. Te hol leszel? - kérdeztem, mire elmutatott egy olyan felé, aminek nem tudtam a nevét, mert most látok olyat először. Le kell rá ülni, és kicsit hátradőlni, majd egy pedálra elhelyezni a lábadat, és kinyomni azt a súlyt, ami a másik oldalon rá van akasztva. Ez nyilván combra megy.

- Oh, valamint ez is jól néz ki. - paskolta meg a mellette levő gépezetet, és fel is ült rá. Ennek sem tudom a nevét, de el tudom képzelni, mire való. Le kell rá hasalni, majd beakasztani a vasra húzott párna részt a vádlidhoz, vagy épp a térdhajlathoz, és felemelni a súlyt. Ha ezt így csináljuk, akkor fenékre megy. Azonban, egy kar segítségével lejjebb lehet állítani a vasat, így azt a lábfejedre teszed, és úgy nyújtod ki a lábad, ezzel felemelve a súlyt. Nagyon hasznosnak véltem, és mivel ő a szemem láttára kezdett bele a mozgásba, én is átmozgattam magam, mielőtt a felszabadult futópadra léptem.

----------------------------

- Amúgy, minden oké? - kérdezte még mindig kipirult arccal. Mikor kijöttünk a friss, és kissé hideg levegőre, muszáj volt leülnünk. Annyira elragadtattuk magunkat, hogy mind a ketten megerőltettük a testünket, így kicsit helyet foglaltunk a padon, mielőtt hazaindultunk volna.

- Igen, miért?

- Olyan.. Feszültnek láttalak. Nem mintha érdekelne, de ha gond lesz a testemmel, mikor visszaadod, akkor-

- Tudom. - sóhajtottam, és állítottam is le ezzel együtt. - Tudom, hogy magasról szarsz az életemre, meg, hogy nekem milyen gondjaim vannak, nem kell mindig mondogatnod. Egyszerűen csak.. Valamiért kissé feszengek, de nem tudom miért. Belülről jön. - vontam vállat erre a hülyeségre, amit utoljára mondtam neki, majd rá néztem. Előre meredve bólintott párat, de a tekintetében azt láttam, mintha ismerné ezt az érzést, és tudná, hogy mi van velem.

- Talán.. - kezdett bele, de már itt elnevette magát. Megint érzem azt a furcsa érzést a mellkasomba. Ahogy rá nézek, ahogy hallom a hangját, még ha az az enyém is.. Kacagni. - Ki kéne verned.

- Mivan? - bokszolom vállon, persze csak finoman, hisz most nagyobb az erőm, és nem akarok kárt okozni.. Magamban.

- A fiúknak ez az életük velejárója. De te nem csinálod, ezért vagy feszült a testemben. Érzi, hogy valami hiányzik neki.

- Szerintem csak jót akarsz nevetni a reakciómon, szóval most inkább felállok innen, és hazamegyek. - nyilván csak azután, hogy meggyőződtem róla, biztonságban hazaért e. Nem szeretnék még egy olyan utcai esetet, és inkább elkísérem, vagy, ha nagyon nem engedi, akkor követem titokban, hogy ha kell ott legyek, és meg tudjam védeni.

Már javában sétáltunk feléjük, ő pedig egy szót se szült, hogy mit keresek itt. Néhol rápillantottam, de nem tudtam leolvasni semmit az arcáról.

- Ji Won.. Szerinted, mikor fogunk visszaváltozni?

- Honnan tudnám? Azt se értem, miért történt az, ami. Miért velünk, miért most.. - megint az elejére kerültünk. Sok a kérdés, kevés a válasz, de egy valami most más. Már nem marjuk egymást annyira, és olyan szinten, mint régen. Már kevésbé bánt, és enyhébben a beszólásai. Legalábbis én úgy érzem. Aztán az is lehet, hogy csak túlságosan hozzászoktam.

- De nem gondolod, hogy tennünk kellene érte valamit?

- Mire gondolsz? Imádkozzunk?

- Nem, dehogy. - nevettem fel, és megráztam a fejem. Én sem tudom, miért mondtam, csak úgy éreztem, mintha az nem lenne elég, hogy vagyunk. Muszáj lenne tennünk valamit, de fogalmam sincs, mi lenne az a dolog. - Otthon keresek ilyen jellegű fantasy könyveket. Ott csak leírják, hogyan változtak vissza..

- Felesleges. - mordult fel, mire én is így tettem. - De te tudod. Nekem mindegy, csak találj ki valamit. Még egy menstruáció, és kivetetem a méhedet.

- Próbáld csak meg, és a golyóiddal fogok bowlingozni. - vágtam vissza rögtön. Miért nem lehetett így ez a kezdetektől fogva? Beszólogatunk egymásnak, de nem sértésből, hanem inkább álcázott poénból, míg a lepel alatt.. Barátok vagyunk. Sokkal könnyebb lett volna az életem.